Civil mediáció mint a rendszerfejlesztési viták megoldásának eszköze

Általánosan ismert, hogy ha valamilyen konfliktus merül fel, a megoldás egyik eszköze lehet a pereskedés. Azonban a rendszerfejlesztési viták megoldásának eszközei nem korlátozódnak kizárólag a pereskedésre. Ebben a cikkben bemutatjuk a polgári mediációt, mint a pereskedés alternatíváját, valamint ismertetjük az ADR (Alternatív Vitarendezés) fogalmát. Továbbá, a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos viták polgári mediációjának jellemzőit, valamint a polgári mediáció előnyeit is tárgyaljuk.

A polgári mediáció helyzete az ADR-ben

Mi az ADR?

A polgári mediáció az ADR egyik formája. Tehát, hogy megértsük, mi a polgári mediáció, először ismernünk kell az ADR-t. Az ADR az Alternative (alternatív) Dispute (vita) Resolution (megoldás) rövidítése, magyarul “alternatív vitarendezési eljárás”. Az “alternatív” itt azt jelenti, hogy “bírósági eljárás helyett”.

Általában nem csak a rendszerfejlesztésben, hanem bármilyen vita esetén, ha peres úton próbáljuk megoldani a problémát, számolnunk kell azzal, hogy jelentős időt és költséget igényel. Ezért a gyakorlati üzleti életben gyakran előfordul, hogy a peres eljárás megkezdése előtt a felek közötti tárgyalások során találnak valamilyen kompromisszumot, és így oldják meg a vitát.

A vitarendezési módszerek között a “bírósági eljárás” és a “tárgyalás” összehasonlításával, az egyes előnyök és hátrányok összefoglalásával a következő cikk áll rendelkezésre.

https://monolith.law/corporate/disputes-related-to-system-development[ja]

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy a tárgyalásos vitarendezés alacsony költségű és gyors módszerként számos előnyt kínál a bírósági eljárással szemben, és hogy a jogi ismeretek hasznosak lehetnek még a tárgyalásos megoldások esetében is.

Ha az ADR helyzetét szeretnénk bemutatni ebben az összefüggésben, akkor érdemes megértenünk, hogy az ADR a “peres eljárás” és a “tárgyalás” között helyezkedik el. Vagyis, bár nem bírósági eljárás, de más, “alternatív” módszerekkel próbálja megoldani a vitát rugalmasabban.

Az ADR típusai és a polgári mediáció helyzete

Általában az ADR eljárásokat a következő két kategóriába sorolják:

• Eljárások, amelyek elősegítik a vitás felek közötti megegyezést → például a mediáció.
• Eljárások, amelyekben egy harmadik fél dönt a vitáról, és a felek kötelesek betartani ezt a döntést, akár megegyezés hiányában is → például az arbitrázs.

Az ADR maga egy nagyon széles körű fogalom, amely magában foglalja a bíróságok által végzett eljárásokat, valamint az ADR-re specializálódott civil szervezetek által végzett eljárásokat is. A polgári mediáció a bíróságok által végzett eljárások közé tartozik (ha úgy értjük, hogy a polgári ügyeket nem “polgári per” formájában, hanem “megbeszélés” formájában kezeljük, akkor könnyen megérthető, hogy mindkét esetben a bíróság az illetékes).

Mi a polgári mediáció?

A polgári mediáció olyan eljárás, amelyben a bíróság elősegíti a felek közötti megbeszélést a vita megoldása érdekében, anélkül, hogy bírósági eljárást indítana. Az egyik előnye, hogy nem kötik a jogszabályok, és figyelembe veszi a felek konkrét helyzetét, ami a bírósági eljárásoknál nem lehetséges. További előnye, hogy a megoldás elérése rövidebb időt vehet igénybe, mint a peres eljárás, és a mediáció zárt ajtók mögött zajlik.

A következő idézetben a Polgári Mediációs Törvény (japán: Minji Choutei Hou) első cikkelye világosan meghatározza a polgári mediáció helyzetét:

1. cikkely: Ez a törvény a polgári vitákban arra irányul, hogy a felek kölcsönös engedményei alapján, a valós helyzethez igazodva, ésszerű megoldást találjanak.

A rendszerfejlesztési vitákban alkalmazott polgári mediáció jellemzői és előnyei

A rendszerfejlesztési viták általában a felhasználók és a szolgáltatók közötti vállalati (vagy személyes) kapcsolatokban merülnek fel, és polgári ügyként kezelik őket. Azonban a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos ügyekben az általános polgári mediációtól eltérő jellemzők is megfigyelhetők.

A mediációs bizottságban IT szakértők is választhatók

A rendszerfejlesztési viták esetén, legyen szó polgári ‘peres’ eljárásról vagy polgári ‘mediációról’, a kérdés gyakran az, hogyan lehet integrálni a rendszerfejlesztés területére jellemző szakértelmet.

Ezt figyelembe véve, például a Tokiói Egyszerűsített Bíróságon, a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos polgári mediációban alapelv, hogy az IT szakértelmet képviselő, az adott ügyhöz megfelelő szakértőt és egy jogi szakértőt neveznek ki mediációs bizottsági tagoknak. Alapvetően a polgári mediációban egy bíró vagy ügyvéd, aki részmunkaidős bíróként működik, és két mediációs bizottsági tag alkotja a mediációs bizottságot, amely segít a felek közötti megállapodás létrehozásában. Vagyis a rendszerfejlesztési mediáció jellemzője, hogy a két mediációs bizottsági tag közül az egyiket alapelv szerint az IT szakértők közül választják ki.

Ugyanakkor, ha az ügy nagyobb méretű, vagy több szakértői nézőpont szükséges, előfordulhat, hogy három vagy több szakértői mediációs bizottsági tagot választanak ki.

Az IT szakértők szerepe nagyobb a peres eljárásokhoz képest

Ez összefügg azzal az alapelvvel, hogy a mediációs bizottságban az IT szakértők közül egyet választanak ki a két tagból, de a mediációban az IT szakértők szerepe nagyobb tendenciát mutat. A bírósági eljárásokban a döntést végül a bíró hozza meg, és ha az IT szakértők bevonásra kerülnek, például szakértőként, az csak kiegészítő szerepet játszik.

Az IT és rendszerfejlesztési szakértők azonban a mediációban közvetlenül a felek között állnak, és arra ösztönzik őket, hogy kölcsönösen engedjenek. Esetenként olyan tevékenységeket is végeznek, mint például a számítógépek működtetése a mediációs teremben, hogy valós időben ellenőrizzék a szoftver állapotát. Ezeket az intézkedéseket a nagyobb bíróságok, mint például a Tokiói Kerületi Bíróság, gyakrabban hajtják végre, és a formális bírósági eljárások korlátait meghaladó vitarendezési megoldásokat a bíróságok maguk is aktívan alkalmazzák.

Figyelem: a mediáció és a pereskedés nem egymást kizáró lehetőségek

Fontos megjegyezni, hogy a “mediáció” és a “pereskedés” nem olyan lehetőségek, amelyek közül az egyik kiválasztása esetén a másikat el kell hagyni. Ez nem csak a rendszerfejlesztésre vonatkozik, hanem általánosságban is igaz. Például, ha először a mediációval próbálkozunk a probléma megoldására, de végül nem sikerül megegyezni, akkor végül polgári perben kell döntést hozni a bíróságon. Ez gyakran előforduló helyzet.

Továbbá, előfordulhat, hogy egy egyszer már pereskedés formájában indult ügyet a bíró döntése alapján mediációra irányítanak. Ezt “csatolt mediációnak” hívják.

A polgári mediációs törvény (Japán Polgári Mediációs Törvény) 20. cikke szerint: “A bíróság, ha azt megfelelőnek találja, hivatalból mediációra irányíthatja az ügyet, és azt a hatáskörrel rendelkező bíróságon kezeltetheti, vagy maga kezelheti. Azonban, ha az ügyben a vitapontok és a bizonyítékok rendezése már megtörtént, és nincs megállapodás a felek között, ez nem alkalmazható.”

Ez olyan esetekben fordul elő, amikor a bíró úgy ítéli meg, hogy az ügy természete miatt rendkívül nehéz lenne saját döntést hoznia, vagy amikor úgy látja, hogy mindkét félnek engednie kellene.

Összefoglalás

Ebben a cikkben a polgári mediációt tárgyaltuk, mint eszközt a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos viták megoldására. Az IT-vel kapcsolatos szakértelmi ismeretek figyelembevételével a bírósági megoldásra törekvés számos nehézséggel jár. Ezért úgy gondoljuk, hogy ezen a területen az átfogó vitarendezés érdekében fontos, hogy ne ragadjunk le egyetlen megoldásnál, hanem a helyzettől függően válasszuk ki a megfelelő megoldást.