Különleges kérdések a japán szerzői jogban: alkalmazott művészet, karakterek és betűtípusok védelme

A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) széleskörű keretrendszert biztosít a kreatív kifejezések védelmére. Azonban alkalmazási köre összetett kérdéseket vet fel azon területeken, ahol a művészet, a kereskedelem és a közinformációk metszik egymást. Különösen azok számára, akik terméktervezéssel, márkaépítéssel és tartalomgyártással foglalkoznak, elengedhetetlen a japán szerzői jogi törvény ezen speciális “szürke zónáinak” megértése, hogy megvédjék saját szellemi tulajdonukat és egyidejűleg elkerüljék a jogi kockázatokat. Ebben a cikkben néhány fontos témát tárgyalunk, ahol a hagyományos szerzői jogi szemlélet nem feltétlenül alkalmazható. Elsőként a “használati művészet” védelmének kérdését, amely a gyakorlati funkciókat és az esztétikai értéket egyesíti. Másodszor, a “karakterek” védelmét, amely Japánban egyedi jogi keretek között működik, eltérően az nemzetközi közös megértéstől. Harmadszor, meglepő módon, a “betűtípusok” (fontok tervezése) problémáját, amelyek alapvetően nem tartoznak a szerzői jogi védelem alá. Végül, de nem utolsósorban, azokat a “szerzői jogi védelem alá nem eső műveket”, amelyeket szándékosan zártak ki a szerzői jogi védelemből a közérdek érdekében. A cikk célja, hogy a japán szerzői jogi törvény cikkei és fontos bírósági döntések alapján szakértői elemzést nyújtson ezekre a speciális kérdésekre, és gyakorlati útmutatást adjon a vállalatok vezetőinek és jogi szakembereinek.

Alkalmazott művészet és szerzői jogvédelem határai Japánban

Az alkalmazott művészet olyan használati tárgyakra alkalmazott vagy használati tárgyként megvalósult művészeti alkotásokat jelent, amelyek a japán szellemi tulajdonjog alapvető feszültséget teremtenek. Ennek oka, hogy ezek a tárgyak egyaránt védhetők a japán szerzői jogi törvény és a japán mintaoltalmi törvény által. A japán mintaoltalmi törvény célja a tömeggyártásra alkalmas ipari termékek esztétikai megjelenésének védelme, amely regisztrációhoz kötött és rövidebb időtartamú, mint a szerzői jogé. A két törvény összemosódása áll az alkalmazott művészet alkotói jellegének vitáinak középpontjában.

Történelmileg a japán bíróságok szigorú kritériumokat alkalmaztak az alkalmazott művészet alkotói jellegére. Ezt gyakran “tiszta művészetekkel való azonosítás elméletének” nevezik. E kritériumok szerint az alkalmazott művészeti tárgyaknak a japán szerzői jogi törvény 2. cikk (1) bekezdés 1. pontja szerinti “művészeti alkotásokként” való védelméhez szükséges, hogy a gyakorlati funkciótól függetlenül, önállóan tiszta művészeti alkotásként esztétikai értékelés tárgyává váljanak, ami magas szintű esztétikai teremtő erőt igényel. Ez a magas küszöb azt jelentette, hogy a legtöbb ipari design kívül esett a szerzői jogi védelem hatályán.

Az állapot azonban jelentősen megváltozott a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2015-ös, a híres gyermekszékkel kapcsolatos “TRIPP TRAPP ügy” ítéletével. A bíróság úgy döntött, hogy nem szabad egységesen magas kreativitási szabványokat alkalmazni az alkalmazott művészetre. Ehelyett az alkotói jelleg megállapításához az általános kritériumokat, vagyis a szerző “egyéniségének” kifejeződését kell alkalmazni. Továbbá a bíróság egyértelműen kijelentette, hogy a japán mintaoltalmi törvény általi védelem lehetősége nem indokolja a japán szerzői jogi törvény alatt szigorúbb kritériumok alkalmazását, mivel a két törvény eltérő célokat szolgál. Ez az ítélet azt sugallja, hogy a bíróságok szerepe a mintaoltalmi és szerzői jogi törvények területeinek szigorú elkülönítésétől a gyakorlatiasabb, eseti elemzés felé mozdult el. Ennek eredményeként a funkcionális termékek már nem automatikusan kizártak a szerzői jogi védelem alól.

A jelenlegi értelmezés szerint gyakran fontos szempont, hogy a művészeti jellegzetességek a funkcionális aspektustól fogalmilag “elválaszthatók-e”. Ha a design döntések kizárólag funkcionális követelményekből adódnak, akkor nem ismerik el a kreativitást, de ha a funkcionális szükségességen túl a tervező esztétikai választása és egyénisége tükröződik, akkor az alkotói jelleg elismerhető. Ez az megközelítés a vállalatok számára valóságosabbá teszi a mintaoltalmi és szerzői jogi védelem kettős stratégiáját, de egyben bonyolultságot is hoz. A TRIPP TRAPP ügy ítéletében elismerték a szék alkotói jellegét, de a vádlott termékkel való szerkezeti jelentős különbségekre hivatkozva a jogok megsértését tagadták. Ez azt jelzi, hogy bár az alkotói jelleg könnyebben elismerhető, a védelem hatóköre korlátozottabb lehet és szűkebben értelmezhető. Így a termékdesign védelmében a japán mintaoltalmi törvény továbbra is fontos eszköz a széles körű védelem biztosítására.

Alább összefoglaljuk a japán szerzői jogi törvény és a japán mintaoltalmi törvény rendszerének különbségeit az alkalmazott művészet védelmében.

A karakterek jogi státusza és áruvá válásának joga Japánban

A japán szerzői jogi törvények szerint a karakterek védelme egyedi jogi logikán alapul. A központi jogi elv az, hogy maga a “karakter” nem minősül szerzői műnek. A törvény által védett az adott karakter konkrét és művészi “megjelenítése”. Például a “bátor egér nagy fülekkel” jellemzői, neve és fogalmi képe egy absztrakt ötletnek tekinthető. A japán szerzői jogi törvény az ötletek “megjelenítését” védi, nem magukat az ötleteket.

E probléma alapvető precedensét a Legfelsőbb Bíróság 1997-es (Heisei 9) “Popeye-nyakkendő eset” ítélete jelenti. Az eset a Popeye karakter jogosulatlan felhasználásával készült nyakkendők értékesítésével kapcsolatos volt. A Legfelsőbb Bíróság egyértelmű különbséget tett. Először is, a “Popeye” karakter absztrakt fogalmát nem tekintette szerzői műnek. Másodszor viszont az eredeti képregényben ábrázolt Popeye minden egyes konkrét képét (képkockáit) “képzőművészeti szerzői műként” ítélte meg, amely szerzői jogi védelem alá esik.

Ez az ítélet azonban meghatározta a jogi sérelem megállapításának kritériumait is. A vádlottnak nem kell bizonyítania, hogy egy adott azonosítható képet másolt le. A sérelem akkor állapítható meg, ha a vádlott által készített ábrázolás az eredeti műre támaszkodik, és a néző közvetlenül felismeri az eredeti mű “lényegi jellemzőit”. Más szóval, ha valaki megnéz egy hamisítványt és felismeri benne az eredeti kép egyedi vizuális jellemzőit, és azt mondja “ez az a karakter”, akkor az szerzői jogi sérelemnek minősül.

Ez a jogi keretrendszer közvetlen hatással van a karakterek áruvá válására és a licencüzletre. Amikor egy vállalat “karakterlicencet” ad ki jogilag, valójában a karakterhez kapcsolódó bizonyos szerzői jogi védelem alatt álló vizuális megjelenítések (például stílusútmutatók vagy kulcsképek) portfóliójának másolására, vagy másodlagos szerzői művek létrehozására ad jogot. Ez a jogi szerkezet azt jelenti, hogy a karakterek szellemi tulajdonjogának kezelése nem egyetlen absztrakt “karakterjog” védelmében rejlik, hanem számos szerzői jog által védett eszköz (konkrét képek) portfóliójának kezelésében. Ezért a karaktereket birtokló vállalatok számára elengedhetetlen, hogy gondosan kezeljék a védett és licencelni kívánt konkrét vizuális megjelenítéseket, és a stílusútmutatókat használják fel jogi eszközként a hatályuk meghatározására.

Továbbá, a karakterek alapvető tervezési elemeinek védelmi ideje a karakter első megjelenésének időpontjához kötődik az adott műben. A Popeye esetében is a bíróság a kezdeti képregény-sorozat szerzői jogi védelmi idejét vizsgálta meg annak eldöntése érdekében, hogy az alapvető tervezés még védelem alatt áll-e.

Védett szerzői mű a betűtípus (tipográfia) Japánban?

A japán szerzői jogi törvényekkel kapcsolatos viták során gyakran meglepő tény, hogy alapvetően a betűtípusok (tipográfia, fontok tervezése) nem élveznek szerzői jogi védelmet.

E kérdésben végleges döntést a 2000-es (2000) évi legfelsőbb bírósági ítélet hozott meg a ‘Gona U esetben’. Az alperes azt állította, hogy a felperes betűtípusa másolata a saját ‘Gona’ betűcsaládjának. A legfelsőbb bíróság politikai okokból elutasította a szerzői mű jellegét. Először is, a betűtípusok alapvetően információközlési eszközök, amelyek tervezését szigorú korlátok kötik meg. Másodszor, ha a betűtípusok szerzői jogi védelmet élveznének, akkor a kiadás és az információcsere, mint alapvető kifejezési tevékenységek, engedélyhez kötöttek volnának, ami ellentétes lehet a szerzői jogi törvény kulturális fejlődésre vonatkozó céljaival. Harmadszor, a japán szerzői jogi rendszer alatt, ahol a jogok bejegyzés nélkül keletkeznek, ha a szerzői jogot elismernénk a számtalan, csak csekély különbségeket mutató betűtípusra, az jogi kapcsolatok bonyolultságához vezetne, ami társadalmi zűrzavart okozhat.

Azonban a legfelsőbb bíróság nem tagadta meg teljes mértékben a betűtípusok szerzői mű jellegét. Kivételes esetekben a védelem akkor ismertethető el, ha két rendkívül szigorú feltétel teljesül. Az egyik, hogy a betűtípusnak rendelkeznie kell ‘jelentős jellemzőkkel’ a hagyományos betűtípusokhoz képest, vagyis eredetiséggel. A másik, hogy önmagában képes legyen ‘művészeti értékelés tárgyává válni’ azaz esztétikai tulajdonságokkal bírni. Ez a kritérium rendkívül magas, és gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak a művészeti alkotásokhoz közel álló, magas szintű esztétikai kalligráfiához hasonló betűtípusok élvezhetnek védelmet, mint hasznos kommunikációs eszközök.

Itt kiemelten fontos a betűtípus ‘tervezése’ (a karakterek vizuális megjelenése) és a font ‘programja’ (a betűtípusok számítógépen való rendereléséhez szükséges szoftverfájl) közötti különbség. A betűtípus tervezése önmagában nem védett, de a font programja egyértelműen védett, mint a japán szerzői jogi törvény 10. cikk (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott ‘program szerzői mű’. Valójában léteznek olyan bírósági döntések, amelyek megtiltják a font szoftverek engedély nélküli másolását és terjesztését, és kártérítést vagy megállítást rendelnek el. Ez a jogi kettős szerkezet egyértelmű határvonalat húz a fontok használata és másolása között. Vagyis, ha valaki egy adott font vizuális tervezését utánozza (például átrajzolja) és új fontot hoz létre, az legális, de a fontot generáló szoftverfájl másolása illegális. Ezért a fontokat gyártó és értékesítő vállalatoknak a joggyakorlás stratégiájának nem a tervezés hasonlóságán kell alapulnia, hanem a szoftver illegális másolásának, mint a program szerzői jogi megsértésének bizonyítására kell összpontosítania.

A szerzői jogi védelem alá nem eső művek Japánban

A japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Act) bizonyos típusú műveket szándékosan kizár a védelem alól, még akkor is, ha azok tartalmazhatnak kreatív elemeket. Ennek alapja az a közérdek, hogy a társadalom számára nélkülözhetetlen információk szabadon hozzáférhetők és korlátozások nélkül felhasználhatók legyenek.

A japán szerzői jogi törvény 13. cikke konkrétan meghatározza azokat a műveket, amelyek nem tartoznak a jogvédelem tárgyai közé.

Az első pont a “Japán Alkotmány és egyéb jogszabályok”. Ide tartoznak a törvények, kormányrendeletek, minisztériumi rendeletek, rendeletek és nemzetközi szerződések. A második pont a “nemzeti vagy helyi önkormányzati szervek által kiadott hirdetmények, utasítások, közlemények és ezekhez hasonló dokumentumok”. Ezek hivatalos adminisztratív dokumentumok, amelyek a lakosság tájékoztatását szolgálják. A harmadik pont a “bíróságok ítéletei, határozatai, rendeletei és döntései”. Ezáltal a joggyakorlat és a bírói döntések nyilvánossá válnak. A negyedik pont az előző három pontban említett “fordítások és szerkesztett művek, amelyeket a nemzeti vagy helyi önkormányzati szervek állítanak elő”. Itt fontos megjegyezni, hogy ez a kivétel csak a kormányzati szervek által készített “hivatalos” fordításokra és szerkesztett művekre vonatkozik. A magáncégek által készített japán jogi fordítások szerzői jog által védett művekké válnak. Ez a rendelkezés fontos megfelelőségi ellenőrzési pont a fordított jogszabályokat felhasználó vállalatok számára. Mindig ellenőrizniük kell, hogy a felhasznált fordítások hivatalos kormányzati dokumentumok-e, vagy szerzői jog által védett magánjogi tulajdon.

Másrészről, vannak olyan kormányzati dokumentumok is, amelyek nem tartoznak a 13. cikk hatálya alá, vagyis szerzői jog védi őket. Ilyenek például a különböző “fehér könyvek”, kutatási jelentések, statisztikai adatok. Ezek nem jogi hatályú dokumentumok, hanem információszolgáltatást célzó kreatív műveknek tekinthetők.

Ezzel összefüggésben a japán szerzői jogi törvény 10. cikkének 2. bekezdése azt rögzíti, hogy a “puszta tények közlése és az aktuális hírek” nem minősülnek szerzői műnek. Ide tartoznak a tőzsdei adatok, időjárás-jelentések, személyzeti változások bejelentései, gyászhírek és egyéb kreatív elemeket nem tartalmazó egyszerű tényállítások. Azonban az általános hírcikkek, amelyekben a téma kiválasztása, szerkezete és megfogalmazása a riporter kreatív döntését tükrözik, védett “nyelvi műveknek” minősülnek. Ezek a rendelkezések világos különbséget teremtenek a jogrendszerben a “nyers adatok (nem védett)” és a “hozzáadott értékkel rendelkező termékek (védett)” között. Ez a megkülönböztetés jogi alapot biztosít azoknak a üzleti modelleknek, amelyek a nyers adatokhoz szakértői magyarázatot vagy sajátos elemzést adnak hozzá, értéket teremtve ezzel az információs szolgáltatások és adatelemzés területén.

Összefoglalás

Ahogy ebben a cikkben ismertettük, a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) alkalmazott művészetekre, karakterekre, betűtípusokra és a jog által nem védett művekre vonatkozó kérdések számos bonyolultságot és gyakran az intuícióval ellentétes következtetéseket tartalmaznak. Az alkalmazott művészet védelme a teremtő “egyéniségének” meglététől függően változhat, míg a karaktereket nem az absztrakt fogalmak, hanem konkrét megjelenésük alapján védik. Másrészt, míg a betűtípusok tervezése alapvetően nem élvez védelmet, a megvalósításukhoz használt szoftverek szerzői műként védettek, ami egy kettős szerkezetet eredményez. Ezek a szakterületek megfelelő navigálásához mély szakértői tudás szükséges. A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a hazai és nemzetközi ügyfelek számára nyújtott jogi szolgáltatásokban e témákban. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi ügyvédi képesítéssel és angol nyelvtudással rendelkeznek, így képesek vagyunk átfogó támogatást nyújtani a nemzetközi üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak a japán piacon való szellemi tulajdon védelmében és a jogi kockázatok kezelésében.