A jogosultak közös tulajdonának és a szerzők azonosításának kérdései a japán szerzői jogi törvényben

A japán tartalomipar, beleértve a filmeket, animációkat, zenét és irodalmat, világszerte magas elismerést kap különböző területeken. A vállalkozások számára, amelyek ebben a pezsgő piacon kívánnak részt venni és üzleti tevékenységet kibontakoztatni, a japán szerzői jogi törvények mélyreható megértése elengedhetetlen. Bár a szerzői jog alapelveiben számos nemzetközi hasonlóság található, a japán jogszabályokban olyan egyedi rendelkezések is megtalálhatóak, amelyek különösen a közös alkotói tevékenységek és a filmekhez hasonló nagyszabású projektek esetében közvetlenül befolyásolják az üzleti eredményeket és a kockázatkezelést. Ha ezeket a rendelkezéseket nem értelmezzük pontosan, a jogok kapcsolatai homályossá válhatnak, ami váratlan vitákhoz vagy üzleti lehetőségek elvesztéséhez vezethet.

Ebben a cikkben két különösen összetett és gyakorlati döntéseket igénylő fontos témát tárgyalunk részletesen a japán szerzői jogi törvények közül. Az első a ‘közös szerzői jog’, amely több alkotó közös művének létrehozásakor merül fel. Itt a jogok tulajdonjogának, rendelkezésének és gyakorlásának szigorú szabályait, valamint azok kivételeit ismertetjük részletesen. A második a ‘szerzői jog tulajdonosának’ azonosításával kapcsolatos kérdések, különösen a filmalkotásokra vonatkozó különleges jogi keretrendszer. A filmes ipar gazdasági valóságát tükröző ez a rendelkezés a gazdasági jogok birtoklására vonatkozó alapvető kérdésre a szokásos elvektől eltérő választ ad. Továbbá, ismertetjük a szerzői jogok védelmének időtartamát is, vagyis azt, hogy meddig élveznek védelmet ezek a jogok. A cikk célja, hogy segítséget nyújtson a japán kreatív iparban tevékenykedő vállalatok vezetőinek és jogi szakembereinek a helyes döntéshozatalban.

A japán közös szerzői jog: Jogok tulajdonjoga és gyakorlása közös alkotás esetén

Nem ritka, hogy több személy együttműködésével jön létre egy mű. Ilyen esetekben jön létre a “közös szerzői jog”, amelynek kezelésére a japán szerzői jogi törvények különleges szabályai vonatkoznak.

A „közös szerzői mű” meghatározása Japánban

Először is fontos megérteni a „közös szerzői mű” meghatározását, amely a közös szerzői jogok keletkezésének tipikus példája. A japán szerzői jogi törvény (a Gergely-naptár szerint 2023) 2. cikk (1) bekezdésének 12. pontja szerint a közös szerzői mű olyan mű, amelyet „két vagy több személy együtt hozott létre, és amelynek egyes hozzájárulásait nem lehet elkülönítve, külön-külön felhasználni”. Ebben a meghatározásban két követelmény van. Először is, hogy két vagy több személy közösen vett részt a kreatív alkotásban. A puszta ötletadás, felügyelet vagy segédtevékenység nem minősül közös szerzői műalkotásnak. Másodszor, hogy az egyes személyek kreatív hozzájárulásai nem választhatók el egymástól. Tipikus példa erre, amikor több személy közösen ír egy zeneművet, és nem lehet egyértelműen megkülönböztetni, ki melyik részt vállalta. Ezzel szemben, ha a mű egyes részei, mint például egy regény szövege és az illusztrációk, elkülönítve használhatók, akkor ezeket „összekapcsolt szerzői műveknek” nevezik, és ezeket külön kell kezelni a közös szerzői művektől. Az összekapcsolt szerzői művek esetében alapelvként minden szerző külön-külön gyakorolhatja jogait a saját kreatív részére vonatkozóan.

Az egyhangú egyetértés elve a jogok gyakorlásában

Amikor a szerzői jogok közös tulajdonban állnak, mint például egy közös mű esetében, egy rendkívül fontos alapelv alkalmazandó a jogok gyakorlására. A japán szerzői jogi törvény (a Gergely-naptár szerinti 2023-as évben) 65. cikkének 2. bekezdése kimondja, hogy „a közös szerzői jogokat csak a tulajdonosok egyhangú egyetértésével lehet gyakorlani”. Az itt említett „gyakorlás” nem csak harmadik feleknek a mű használatának engedélyezését jelenti, hanem magában foglalja azt is, amikor a tulajdonosok egyike maga használja fel a művet. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok egyikének sem engedélyezett egyedül dönteni a mű kiadásáról, weboldalon való közzétételéről vagy más vállalatoknak történő licenceléséről. Ez a szigorú szabály azért van érvényben, hogy megvédje az egyes tulajdonosok érdekeit és megakadályozza, hogy egy tulajdonos egyoldalú döntése hátrányosan érintse a többi tulajdonost.

A megegyezés jogtalan megtagadásának tilalma Japánban

Az az elv, hogy mindenki egyetértésére van szükség, ha túl szigorúan alkalmazzák, akkor előfordulhat, hogy egy nem együttműködő tulajdonos miatt az adott mű egyáltalán nem használható fel, ami egy ‘patthelyzetbe’ sodorhatja a helyzetet. Ezen kockázat elkerülése érdekében a japán szerzői jogi törvény fontos kivételeket tartalmaz. Az említett törvény 65. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonosoknak „indokolt ok nélkül nem szabad megakadályozniuk az előző bekezdésben említett megegyezés létrejöttét”.

Az „indokolt ok” pontos meghatározása nincs törvényben rögzítve, és minden egyes esetet a bíróságok ítélnek meg. A múltbeli ítéletek között szerepel olyan eset, amikor az egyik tulajdonos a többi tulajdonossal való megfelelő egyeztetés nélkül egyedül folytatott előre licenszálási tárgyalásokat, és a bíróság úgy ítélte meg, hogy a többi tulajdonosnak jogos oka volt a megegyezés megtagadására (Osaka-i Kerületi Bíróság 1992. augusztus 27-i ítélete, a ‘Csendes Láng Eset’). Ez a rendelkezés nem csupán az ellenvéleményeket, hanem az ésszerű alap nélküli ellenállást hivatott megakadályozni, amely jogtalanul gátolná a mű felhasználását. Ha egy tulajdonos folyamatosan indok nélkül tagadja meg a megegyezést, a többi tulajdonos bírósághoz fordulhat, hogy az illető akaratnyilvánítását helyettesítő ítéletet kérjen.

Részvények értékesítése és jogok megsértésének kezelése a japán jog szerint

Amikor a szerzői jogok közös tulajdoni hányadát harmadik félnek átruházzuk vagy zálogjogot állítunk be, akkor is, mint a joggyakorlás esetében, szükség van az összes többi tulajdonos beleegyezésére (a japán szerzői jog törvény 65. cikk (1) bekezdése). Itt is érvényes, hogy „megfelelő indok” nélkül nem lehet megtagadni a beleegyezést.

Másrészről, amikor harmadik fél általi szerzői jogi megsértés ellen jogi lépéseket kívánunk tenni, eltérőek a szabályok. A japán szerzői jog törvény 117. cikke alapján, minden egyes tulajdonos egyedül is kérelmezheti a megsértő cselekmények megállítását. A gyors beavatkozás szükségességét figyelembe véve ebben az esetben nem szükséges az összes tulajdonos egyetértése. Azonban, ha kártérítést kívánunk igényelni, minden egyes tulajdonos alapelvként csak a saját tulajdoni hányadának megfelelő összeget követelheti meg.

Így a japán közös szerzői jogi rendszer a tulajdonosok jogait erősen védi az „összes tulajdonos egyetértése” elvén keresztül, miközben a „megfelelő indok” kivételével megakadályozza, hogy a művek használaton kívül maradjanak, és egyensúlyt teremt a jogtulajdonosok érdekei és a művek zavartalan használata között. Amikor egy vállalat közös fejlesztési projekteket és hasonlókat folytat, rendkívül fontos, hogy a jövőbeli viták elkerülése érdekében előre megállapodjanak a tulajdonosok között a művek használatának módjáról és a döntéshozatali folyamatról részletes szerződések megkötésével.

A szerző azonosítása: A filmalkotásokra vonatkozó különleges jogi keretrendszer Japánban

A szerzői jogi törvények alapvető elve, hogy a művet létrehozó ‘szerző’ eredetileg szerezze meg a gazdasági jogokat jelentő ‘szerzői jogot’. Azonban a japán (Japan) szerzői jogi rendszer kivételt tesz a filmalkotások esetében ezen alapelv alól.

A filmek szerzői jogára vonatkozó különleges rendelkezések Japánban

A japán szerzői jogi törvény (著作権法) 29. cikkének (1) bekezdése a filmek szerzői jogainak tulajdonjogára a következőképpen rendelkezik: “Amennyiben a film alkotója ígéretet tett a filmgyártónak, hogy részt vesz a film alkotásában, a film szerzői jogai a filmgyártót illetik meg.” Itt a “filmgyártó” alatt a szerzői jogi törvény 2. cikkének (1) bekezdésének 10. pontja szerint “a film alkotására elhatározással és felelősséggel bíró személyt” értjük, ami általában a finanszírozást és a teljes gyártási folyamatot irányító produkciós cégeket vagy stúdiókat jelenti.

E rendelkezés jogi jelentősége nem csupán egy jog átruházásában rejlik, hanem az “eredeti tulajdonjog” szabályában. Vagyis nem úgy van, hogy a rendezők és egyéb alkotók a teremtés pillanatában szereznek szerzői jogokat, amelyek később kerülnek át a filmgyártóhoz, hanem a törvény rendelkezése szerint a szerzői jogok keletkezésük pillanatától kezdve közvetlenül a filmgyártót illetik meg. Ennek a különleges rendelkezésnek a hátterében az áll, hogy a filmgyártás jelentős befektetést igényel, és számos személyzeti tag bevonását igénylő nagyszabású vállalkozás. A jogok egyesítése a filmgyártó felé lehetővé teszi a filmek zökkenőmentes terjesztését és a szerzői jogok licencelését, elősegítve ezzel a filmiparba történő befektetések védelmét és ösztönzését, ami e rendelkezés törvényhozói szándékának tekinthető.

Ki számít a „szerzőnek” egy film esetében Japánban?

Ha tehát a szerzői jog egy film alkotójához kötődik, akkor ki lesz a film „szerzője”? A japán szerzői jogi törvény (著作権法) 16. cikke szerint a film szerzője az a személy, aki „a gyártásban, rendezésben, vezetésben, operatőri munkában, díszletkészítésben és egyéb tevékenységekben kreatívan járul hozzá a film műalkotásának átfogó kialakításához”. Konkrétan gyakran a filmrendezőket tekintik ilyen szerzőknek.

Itt fontos megjegyezni, hogy bár a film elkészítéséhez felhasznált eredeti regény szerzője, a forgatókönyvíró, a zeneszerző és mások valóban az adott regények, forgatókönyvek és zenék szerzői, nem számítanak a „film műalkotásának” szerzőinek. Ők nem járultak hozzá a film átfogó kialakításához, csupán az alkotóelemeket biztosították a filmhez.

A szerzői személyiségi jogok helyzete Japánban

A japán szerzői jogi törvény (Japán Szerzői Jog Törvénye) 29. cikke a filmgyártóknak tulajdonítja a másolási és terjesztési jogokat, vagyis a ‘szerzői jogokat’, amelyek vagyoni jogok. Ezzel szemben a szerzőknek kizárólagosan fenntartott ‘szerzői személyiségi jogok’ nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá. A szerzői személyiségi jogok közé tartozik a mű nyilvánosságra hozatalának joga (közzétételi jog), a szerző nevének feltüntetésének joga (névmegjelölési jog), valamint a mű tartalmának vagy címének a szerző akarata ellenére történő megváltoztatásától való jog (azonosság megőrzésének joga). Ezek a személyiségi jogok, még ha a szerzői jogok a filmgyártóhoz kerülnek is, továbbra is a ‘szerző’, például a rendező birtokában maradnak. Ezért a filmgyártóknak figyelembe kell venniük a rendezők és más szerzők azonosság megőrzésének jogát, például amikor a filmet módosítják.

Az alábbi táblázat a filmalkotásokban a szerzők és a filmgyártók jogainak kapcsolatát foglalja össze.

A filmek szerzői jogi kivételei és a gyakorlati megfontolások Japánban

A Japán szerzői jogi törvény (a Gergely-naptár szerint 2023) 29. cikk (1) bekezdése által meghatározott erős szerzői jogi szabályok a filmgyártók számára léteznek, azonban fontos kivételek is vannak. A vállalkozásoknak pontosan meg kell állapítaniuk, hogy a kezelt filmek melyik rendelkezés hatálya alá esnek.

Kivétel 1: Munkavégzés során keletkezett művek

Az első eset, amikor a 29. cikk rendelkezése nem alkalmazandó, az, ha a film a “munkavégzés során keletkezett művek” feltételeit teljesíti. A Japán szerzői jogi törvény 15. cikke szerint, ha egy jogi személy vagy más szervezet megbízásából, annak munkavállalója munkakörében hoz létre egy művet, és azt a szervezet nevében hozza nyilvánosságra, akkor a szerzői jogok, szerződés vagy más megállapodás hiányában, a szervezetre szállnak át. Ez vonatkozik például arra az esetre, amikor egy filmgyártó cég saját alkalmazottját, a rendezőt bízza meg a film elkészítésével. Ebben az esetben a 29. cikktől eltérően a jogi személy nem csak “szerzői jog tulajdonos” lesz, hanem maga a “szerző”. Ennek eredményeként a gazdasági jogokat jelentő szerzői jogok és a rendező személyes szerzői jogai egyaránt a szervezetre szállnak át.

Kivétel 2: Kizárólagosan sugárzás céljából készült filmek

A második kivétel a kizárólagosan sugárzás céljából készült filmekre vonatkozó rendelkezésekre vonatkozik. A Japán szerzői jogi törvény 29. cikk (2) bekezdése szerint, ha egy film kizárólag sugárzás céljából készül, akkor a szerzői jogok közül bizonyos jogok a sugárzó szervezetre szállnak át. Konkrétan ezek a jogok magukban foglalják a mű sugárzásának jogát, a vezetékes sugárzás jogát, valamint a sugárzás céljából történő másolás jogát és a másolatok más sugárzó szervezetek részére történő terjesztésének jogát. A többi jog, például a mozikban történő bemutatás joga vagy a DVD-ként való értékesítés joga, alapvetően a rendező vagy más szerzők tulajdonában marad. Azonban szerződés útján ettől eltérő megállapodásokat kötni lehetséges. Ez a rendelkezés a sugárzás speciális felhasználási céljához igazítja a jogok körét, és különbözik a mozikban bemutatott filmek üzleti modelljétől.

A bírósági gyakorlatból kiinduló gyakorlati kihívások

Még ezeknek a rendelkezéseknek a létezése mellett sem könnyű a régebbi filmek jogi viszonyainak megítélése. A Japán Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2010. június 17-i ítélete (ügy száma: Heisei 21 év (Ne) 10050 szám) egy bonyolult kérdést bemutató fontos eset. Ebben az ügyben a régi szerzői jogi törvény alatt készült film szerzői jogainak tulajdonjoga volt vitatott. A bíróság elismerte, hogy a film rendezője az egyik szerző, de úgy ítélte meg, hogy a jogokat hallgatólagosan átruházták a filmgyártó cégnek, és megállapította a cég által kért szerzői jogi megsértés megállapítását. Ugyanakkor a bíróság elutasította a kártérítési igényt, mivel a régi törvény alatt a film szerzőinek értelmezése tudományos viták tárgya volt, és a jogviszonyok tisztázatlanok voltak, így a DVD-ket értékesítő vádlott nem hibázott abban, hogy úgy vélte, a szerzői jogok már nem állnak fenn. Ez az ítélet arra utal, hogy még a jogi szabályozás létezése mellett is, ha az értelmezés nem megalapozott egy adott területen, a jogok tulajdonjogára vonatkozóan eltérő vélemények alakulhatnak ki. Különösen a történelmi tartalmi eszközök kezelésekor fontos, hogy a jogokkal kapcsolatos due diligence-t gondosan végezzük el.

Így a Japán szerzői jogi törvény a filmek gyártási hátteréhez és felhasználási céljához igazodva hierarchikus szabályokat állapít meg a jogok tulajdonjogára vonatkozóan. A mozikban bemutatott filmek, a vállalaton belül készült munkavégzés során keletkezett művek és a kizárólagosan sugárzás céljából készült filmek három különböző forgatókönyvét veszi figyelembe, és mindegyikhez a legmegfelelőbb jogi keretet biztosítja. Ezért a filmek jogaira vonatkozó szerződéses tárgyalások vagy M&A tranzakciók során először is meg kell határozni, hogy a vizsgált mű melyik kategóriába tartozik, ami minden elemzés kiindulópontja lesz.

A szerzői jog védelmi ideje: A jogok fennállásának időbeli korlátja Japánban

A szerzői jog nem örökös jog, hanem törvény által meghatározott ideig tartó védelemben részesül. Amikor ez az időszak lejár, a mű “közkincsé” válik, és elvileg bárki szabadon felhasználhatja.

A védelmi idő alapelve

A japán szerzői jogi törvény általános alapelvének megfelelően a védelmi idő a szerző halála utáni 70 évig tart. Ezt az időszakot 2018. december 30-án (Heisei 30) hatályba lépett törvénymódosítás hosszabbította meg az addigi 50 évről 70 évre. Azonban a módosított törvény hatálybalépésekor már lejárt védelmi idővel rendelkező művek jogai nem állnak helyre.

Az alapelv kivételei

A “halál utáni 70 év” alapelvének több fontos kivétele van a mű típusától függően.

• Közös szerzői művek: Ha egy műnek több szerzője van, a védelmi idő a legutoljára elhunyt szerző halálát követő 70 évig tart (Japán szerzői jogi törvény 51. cikk (2) bekezdés).
• Névtelen vagy álnéven közzétett művek: Amennyiben a szerző ismeretlen vagy álnéven publikált, a mű közzététele utáni 70 évvel jár le a védelmi idő. Ha azonban a védelmi idő lejárta előtt a szerző valódi neve nyilvánosságra kerül, akkor az alapelv szerint a szerző halála utáni 70 év a mérvadó (Japán szerzői jogi törvény 52. cikk).
• Szervezet nevében közzétett művek: A jogi személyek vagy más szervezetek nevében közzétett művek (például munkáltatói szerzői művek) esetében a közzétételt követő 70 év a védelmi idő (Japán szerzői jogi törvény 53. cikk).
• Filmalkotások: A filmalkotások esetében is, hasonlóan a szervezet nevében közzétett művekhez, a közzétételt követő 70 év a védelmi idő (Japán szerzői jogi törvény 54. cikk).

A védelmi idő számításakor a japán szerzői jogi törvény 57. cikke alapján a szerző halálának vagy a mű közzétételének évét követő év január 1-jétől kezdődik a számítás. Például, ha a szerző 2020-ban halt meg, a védelmi idő 2021. január 1-jén kezdődik, és 2090. december 31-én jár le.

Az alábbi táblázat a japán szerzői jogi törvényben meghatározott főbb védelmi időket foglalja össze.

Így tehát, míg az egyéni szerzői művek esetében a “szerző halála” a védelmi idő kezdőpontja, addig a jogi személyiséggel rendelkező szervezetek vagy a jogi személyiséggel rendelkező alanyok által birtokolt jogok esetében gyakori filmalkotásoknál a “közzététel” az objektív tény. Mivel a jogi személyeknek nincs halál fogalma, a kezdőpontot a közzététel időpontjára állítva biztosítják a jogok fennállási idejének egyértelműségét és előrejelezhetőségét. Ez a szerzői jog, mint szellemi tulajdonjog kezelésének és kereskedelmének stabilitását biztosító ésszerű tervezésnek tekinthető. Ezért, amikor egy vállalat az intellektuális tulajdon portfólióját kezeli, elengedhetetlen, hogy minden egyes vagyon elemét pontosan elemezze és egyedileg megállapítsa, melyik védelmi idő szabály vonatkozik rá.

Összefoglalás

Ahogy ebben a cikkben ismertettük, a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) különösen azokban a kreatív tevékenységekben, ahol több szereplő vesz részt, nemzetközi szinten is jellegzetes rendelkezéseket tartalmaz. A közös szerzői művek joggyakorlásához szükséges “mindenki egyetértése” szigorú elve és a filmek szerzői jogainak alapvetően a gyártóhoz való rendelése egyedi jogi keretek közé tartozik. Ezek a szabályok a kreatív jogok védelme és az iparág fejlődése közötti egyensúly megteremtésére szolgálnak, de összetettségük miatt óvatos megközelítést igényelnek. Ezeknek a szabályoknak a megértése nem csupán a jogi kockázatok elkerülésére korlátozódik, hanem stratégiai alapkövetelmény a japán tartalompiac üzleti értékének maximalizálásához.

A Monolith Jogügyi Iroda belföldi és külföldi ügyfelek széles körének nyújtott már gazdag gyakorlati tapasztalatot a cikkben tárgyalt bonyolult szerzői jogi kérdésekben. Közös produkciós szerződések kidolgozásától kezdve, a média kapcsolatos vállalatok M&A tranzakcióiban az intellektuális tulajdon due diligence-én át, a szerzői jogi jogsértésekkel kapcsolatos viták rendezéséig számos jogi szolgáltatást nyújtottunk már. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek és angolul beszélnek, akik a japán jogi rendszer (Japanese legal system) mély szakértelmét ötvözik a nemzetközi üzleti gyakorlatok megértésével. Egyedi erősségeinket kihasználva képesek vagyunk világos és hatékony jogi támogatást nyújtani ügyfeleink számára. Amennyiben japán szerzői jogi kérdésekben (Japanese copyright issues) tanácsra van szüksége, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.