A japán társasági jogban a gókai társaságok befektetéseinek visszafizetésére vonatkozó részletes magyarázat

A Japán Társasági Törvény (日本の会社法) által szabályozott betéti társaságok (合同会社) a részvénytársaságokkal összehasonlítva rugalmasabb szervezeti tervezést és működést tesznek lehetővé, ezért az utóbbi időben egyre többféle vállalkozásban növekszik az alkalmazásuk. Ennek a rugalmasságnak egyik fontos aspektusa a ‘befektetett tőke visszafizetésének’ rendszere, amely lehetővé teszi a társasági tagok számára, hogy megtarthassák társasági státuszukat, miközben részben vagy egészben visszakövetelhetik befektetett tőkéjüket. A részvénytársaságok esetében a hitelezők védelme érdekében a ‘tőkefenntartás elve’ érvényesül, ami alapvetően nem teszi lehetővé a részvényesek számára, hogy közvetlenül követeljék a befektetett tőke visszafizetését a társaságtól. A részvényesek a részvényeik harmadik félnek történő átruházásával realizálják a befektetett tőkéjüket. Ezzel szemben a betéti társaságoknál a befektetett tőke visszafizetése alternatív eszközt nyújt a tagok számára a tőke visszaszerzésére, azonban ez nem korlátlanul engedélyezett. Ez a rendszer a tagok érdekei és a társaság hitelezőinek védelme közötti egyensúly megteremtése érdekében a Japán Társasági Törvény által rendkívül szigorú eljárási fegyelem alá van helyezve. Ebben a cikkben részletesen ismertetjük a betéti társaságok befektetett tőke visszafizetésének jogi kereteit a Japán Társasági Törvény alapján, az előírásoktól kezdve a konkrét eljárásokon át a szabálytalanságok jogi felelősségéig.

A betéti társaságokban történő befektetések visszafizetésének jogi meghatározása és jelentősége Japánban

A Japán Társasági Törvény (2005) 624. cikkelyének első bekezdése lehetővé teszi a betéti társaság tagjai számára, hogy a társaságnak korábban tett befektetéseik visszafizetését kérjék. Ez a “befektetések visszafizetése” olyan cselekedetet jelent, amely során a betéti társaság tagja, tagi státuszának elvesztése nélkül, a korábban befektetett pénzbeli vagy egyéb vagyontárgyak egészének vagy egy részének visszatérítését kéri a társaságtól. Ez a fogalom élesen elkülönül a “tag kilépésével járó befektetés visszafizetésétől” (Japán Társasági Törvény 611. cikkelye), amely a tag társaságból való kilépésekor a tulajdonrész teljes értékének visszafizetését jelenti.

A befektetések visszafizetésének forrása nem a társaság nyereségéből származó nyereségosztalék, hanem maga a tagok által befizetett tőke. Konkrétan a társaság mérlegében szereplő tőke vagy tőketartalék számlájáról történik a kifizetés. Ennek a rendszernek a létezésének oka mélyen összefügg a betéti társaságok tulajdonrészének természetével. A részvénytársaságok részvényeivel ellentétben a betéti társaságok tulajdonrészei általában nem piacképesek, és azok átruházása más tagok beleegyezését igényli, ami jelentősen korlátozza a likviditásukat. Így a részvényesek nem tudnak olyan kijáratstratégiát alkalmazni, mint a részvények tőzsdén történő értékesítése révén tőkéjük visszaszerzése. A befektetések visszafizetésének rendszere egy ilyen zárt, személyes kapcsolatokon alapuló betéti társaságban biztosítja jogilag a tagok számára a befektetett tőke visszaszerzésének lehetőségét, mint egy fontos mechanizmus.

A befizetések visszafizetését szabályozó két fő jogi követelmény Japánban

A befizetések visszafizetése egyrészt a társasági tagok jogához tartozik, másrészt csökkenti a társaság vagyoni alapját, ezért szükséges a társasági hitelezők érdekeinek védelme. Emiatt a japán társasági törvény két szigorú jogi követelményt ír elő a befizetések visszafizetésének végrehajtásához.

Az első követelmény: Az alapszabály módosítása a befizetett tőke értékének csökkentésével

Először is, a legfontosabb előfeltételként a japán társasági törvény 632. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a közkereseti társaság tagjai nem követelhetik a befizetések visszafizetését, kivéve, ha az alapszabályt módosítják a tag befizetésének értékének csökkentése céljából. Ez azt jelenti, hogy a befizetések visszafizetése nem csupán egy egyszerű pénzügyi tranzakció a tag és a társaság között, hanem egy hivatalos, szervezeti jogi aktus, amely az alapszabály, a társaság alapvető szabályzata módosításával jár.

A japán társasági törvény 637. cikke szerint a közkereseti társaság alapszabályának módosításához alapvetően minden tag egyetértése szükséges. Azonban az alapszabályban külön rendelkezést hozva enyhíthető ez a követelmény. Ez az alapvető minden tag egyetértésének követelménye súlyos kormányzási jelentőséget ad a befizetések visszafizetésének aktusának. Ha egy tag vissza kívánja fizettetni a befizetését, de a többi tag nem ért egyet, akkor az alapszabály módosítása, amely az előfeltétel, nem hajtható végre, így gyakorlatilag minden tagnak vétójoga van a többi tag tőkevisszavonásával szemben. Ez a mechanizmus erős védelmi intézkedésként működik annak megakadályozására, hogy egyes tagok egyoldalúan megváltoztassák a társaság tőkeszerkezetét, károsítva ezzel a többi, különösen a kisebbségi tagok érdekeit.

A második követelmény: A finanszírozási korlátozások és a felhalmozott nyereség korlátai

Másodszor, az alapszabály módosításának eljárási követelményeinek teljesítése után a visszafizetésre rendelkezésre álló összegre szigorú felső határt állapítanak meg a társaság vagyoni helyzetének alapján. A japán társasági törvény 632. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a befizetések visszafizetése során a tagoknak kifizetett pénzösszeg vagy egyéb értékek könyv szerinti értéke (a befizetett tőke visszafizetési összege) nem haladhatja meg a következő két összeg közül az alacsonyabbat:

1. A befizetések visszafizetését kérelmező napon a társaság felhalmozott nyereségének összege
2. Az alapszabály módosításával csökkentett adott tag befizetett tőkéjének értéke

Az itt említett “felhalmozott nyereség” nem egyszerűen a “tőkefelhalmozás + nyereségfelhalmozás”, hanem a társasági számviteli szabályok által meghatározott módon számított összeg (lásd a társasági törvény 632. cikkének (2) bekezdését). Ez a kettős korlátozás a hitelezők védelmének és a tagok közötti igazságosság biztosításának kulcsfontosságú szabályozása. A felhalmozott nyereség összegének felső határként való meghatározása megakadályozza, hogy a visszafizetés miatt a társaság nettó eszközei a tőkeösszeg alá csökkenjenek (az úgynevezett tőkevesztés), és ezzel megőrzi a társaság vagyoni alapját, védelmezve ezzel minden társasági hitelezőt. Másrészről, az alapszabályban meghatározott befizetett tőke csökkenésének összegének felső határként való meghatározása garantálja, hogy a pénzügyi tevékenység, mint a visszafizetés, pontosan megfeleljen az alapszabály módosításának, mint szervezeti jogi aktusnak, és megakadályozza, hogy a társasági alapok indokolatlanul kifolyjanak egy adott taghoz az alapszabályon kívül.

A tőkeösszeg csökkentésével járó konkrét eljárások Japánban

A tőkecsökkentés döntése

Amennyiben a visszafizetésre kerülő befektetés a könyvelésben „tőkeösszegként” szerepel, az eljárás még bonyolultabbá válik. Ebben az esetben a befektetés visszafizetése a japán társasági törvény (2005) 626. cikke alapján a „tőkeösszeg csökkentését” (tőkecsökkentés) igénylő eljárást von maga után. A közkereseti társaságok tőkecsökkentési eljárása a hitelezők védelmét helyezi előtérbe, és az alábbi szigorú lépéseket kell követnie.

Először is, a tőkecsökkentés döntését, ha az alapszabály másképp nem rendelkezik, az ügyvezető tagok többségének egyetértésével kell meghozni.

Ezt követően a legfontosabb és legidőigényesebb eljárás a japán társasági törvény (2005) 627. cikkében meghatározott „hitelezővédelemi eljárás”. Ez az eljárás lehetőséget biztosít a hitelezőknek, hogy kifejezzék ellenvetéseiket a társaság tőkéjének, mint a hitelezők végső biztosítékának csökkenésével kapcsolatban. A társaságnak a következő intézkedéseket kell megtennie.

Hivatalos közlönyben történő hirdetmény

A társaságnak közzé kell tennie a japán hivatalos közlönyben, hogy csökkenti a tőkeösszeget, és hogy a hitelezők egy hónapnál hosszabb meghatározott időszakon belül ellenvetést nyújthatnak be. Amennyiben a „kifizetett részesedés összege meghaladja a jogi rendelet által meghatározott módon kiszámított tiszta vagyon értékét”, az időszak két hónapra vagy annál hosszabbra nő, és a hivatalos közlönyben történő hirdetmény elhagyhatatlan (635. cikk (2) bekezdés, kivéve, és (3) bekezdés). A hirdetmény mintája a következő lehet:

Tőkeösszeg csökkentésének hirdetménye
Cégünk döntött arról, hogy ●●● millió jen összeggel csökkenti a tőkeösszeget. Amennyiben a hitelezőknek van ellenvetése e döntéssel kapcsolatban, kérjük, hogy a hirdetmény közzétételét követő naptól számított egy hónapon belül jelezzék.
Reiwa (2023) ●● év ●● hónap ●● nap
Tokió, Chūō-ku, Ginza ●-chōme ●-banchi ●-gō
Közkereseti társaság ●●●●
Ügyvezető tag: Shiodome Tarō

Egyedi felszólítás

A hivatalos közlönyben történő hirdetményen túl a társaságnak minden ismert hitelezőnek (tudomásul vett hitelezőknek) egyedileg is el kell küldenie ugyanazt a felszólítást. Azonban, ha a társaság alapszabálya a hivatalos közlönyön kívüli hirdetési módot (például napilapban való közzétételt vagy elektronikus hirdetést) határoz meg, és a társaság a hivatalos közlönyben történő hirdetmény mellett végrehajtja az alapszabályban meghatározott módon történő hirdetést (az úgynevezett dupla hirdetést), akkor ezt az egyedi felszólítást elhagyhatja.

A hitelezők ellenvetése

Amennyiben a hitelezők ellenvetést nyújtanak be, a társaság nem folytathatja a tőkecsökkentési eljárást, amíg nem teljesíti a hitelező követeléseit, megfelelő biztosítékot nyújt, vagy a kötelezettség teljesítése céljából megbízható pénzintézetnél vagy hasonló szervezetnél megfelelő vagyonnal rendelkező bizalmi vagyonkezelést nem hoz létre.

A tőkecsökkentés hatálybalépése

A részvénytársaságoktól eltérően a közkereseti társaságok tőkecsökkentésének hatálya nem a társaság által meghatározott napon lép életbe. A japán társasági törvény (2005) 627. cikkének 6. bekezdése szerint a hatály a hitelezővédelmi eljárás befejezésének napján kezdődik. Ez általában a hitelezők ellenvetési időszakának lejártát és az összes ellenvetés kezelésének befejezését jelenti. A hatálybalépés után a társaságnak a jogi hivatalnál be kell nyújtania a tőkeösszeg változásának bejegyzését. Ezek a hivatalos és időigényes eljárások gyakorlatilag korlátozzák a közkereseti társaságokat abban, hogy gyakran változtassák tőkeösszegüket. Ezáltal a részvénytársaságoktól eltérő megközelítést alkalmaznak, amely nem jogi tilalommal, hanem az eljárások terheitől való visszatartással biztosítja a tőke stabilitását.

A részvénytársaságok és a betéti társaságok japán tőkestruktúrájának összehasonlítása

A betéti társaságok befizetett tőkéjének visszafizetési rendszerének mélyebb megértéséhez hasznos a részvénytársaságok tőkestruktúrájával való összehasonlítás. A részvénytársaságok esetében a “tőkemegtartás elve” szigorúan érvényesül, hogy biztosítsák a társaság vagyonát és védelmezzék a hitelezőket. Ez azt jelenti, hogy a társaság alapításakor a részvényesek által befizetett tőkét a társaság vagyonának alapjaként kell fenntartani, és alapelvként nem téríthető vissza a részvényeseknek. A részvényesek által befektetett tőke fő visszaszerzési módja a birtokolt részvények harmadik félnek történő értékesítése.

Ezzel szemben a betéti társaságok rendszere “eljárási rugalmasságot” jelent. A tőke visszafizetése lehetséges, de ehhez szükség van az összes társasági tag egyetértésére, a rendelkezésre álló nyereség korlátaira mint finanszírozási szabályozásra, valamint szigorú hitelezővédelmi eljárásokra, ha a tőke csökkenésével jár. Ez a különbség tükrözi a két szervezet jellegében rejlő eltéréseket. Az alábbi táblázat a két tőkestruktúra főbb különbségeit foglalja össze.

Eljárási szabálysértések jogi következményei: A végrehajtó tisztségviselők felelőssége Japánban

A japán társasági törvény által meghatározott szigorú befizetés-visszafizetési eljárásokat erős végrehajtási mechanizmusok támasztják alá. Ennek középpontjában a japán társasági törvény (2005) 636. cikke szerinti végrehajtó tisztségviselők felelőssége áll.

Ez a cikkely kimondja, hogy ha egy közkereseti társaság a társasági törvény (2005) 635. cikke szerinti tőkekorlátozásokat megszegve részesedés-visszafizetést (amely a befizetés visszafizetésére is alkalmazandó) hajt végre, akkor a visszafizetést végrehajtó tisztségviselők, a visszafizetést kapó tagokkal egyetemben, szolidárisan felelősek a társaság felé az illegálisan visszafizetett összeg megtérítéséért. Ez a felelősség nem csak a társaság felé terjed ki, hanem a végrehajtó tisztségviselők személyes vagyonára is.

Különösen figyelemre méltó, hogy e felelősség bizonyítási terhe megfordult. Vagyis a végrehajtó tisztségviselők nem kerülhetik el a felelősséget, hacsak nem tudják bizonyítani, hogy feladataik ellátása során a szükséges gondosságot nem hanyagolták el. Ez a “gondatlanság vélelme”, ami a végrehajtó tisztségviselők számára rendkívül súlyos felelősséget jelent. Továbbá, ezt a kötelezettséget alapelvként nem lehet felmenteni, és még a tagok egyetértése esetén is csak a jogellenes visszafizetés időpontjában rendelkezésre álló szabad tőke összegéig terjedő felmentést lehet engedélyezni, ami szigorú korlátozást jelent.

Ez a személyes felelősségi szabályozás a hitelezővédelem rendszerének hatékonyságát garantáló végső védvonalaként működik. A végrehajtó tisztségviselők, akik a befizetés visszafizetését kezelik, erős motivációt kapnak arra, hogy saját felelősségükre ellenőrizzék, a jogi eljárásokat maradéktalanul betartották-e, így fontos szerepet játszanak az esetleges könnyelmű tőkekiáramlás megakadályozásában.

Összefoglalás

A japán társasági jog alapján a kumiai társaságok befektetéseinek visszafizetési rendszere rugalmasságot biztosít a tagok számára a befektetett tőke visszanyerésében, miközben annak gyakorlására szigorú jogi szabályozás vonatkozik. A folyamat több lépésből áll, beleértve az összes tag egyetértését igénylő alapszabály-módosítást, a társaság anyagi alapjainak fenntartásához szükséges források szabályozását, valamint az esetleges tőkecsökkentést követő időigényes és költséges hitelezővédelmi eljárásokat. Ha ezek közül bármelyik lépést elmulasztják, a visszafizetés jogellenessé válhat, és az érintett ügyvezető tagok súlyos személyes felelősséget kockáztathatnak a társaság felé. Ezért a befektetések visszafizetésének megfontolásakor elengedhetetlen a társasági jog előírásainak pontos ismerete és a folyamatok óvatos kezelése.

A Monolith Jogügyi Iroda rendelkezik jelentős tapasztalattal a japán társasági jog területén, és széleskörű szakmai jogi szolgáltatásokat nyújt hazai és nemzetközi ügyfelek számára. A kumiai társaságok alapításában, működtetésében, valamint a befektetések visszafizetésében és a tőkecsökkentéshez hasonló összetett tőkeszerkezeti változtatásokban is mélyreható ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezünk. Irodánkban több olyan szakértő is dolgozik, akik rendelkeznek külföldi jogi képesítéssel és angol nyelvtudással, így a nemzetközi üzleti kontextusban is zökkenőmentes kommunikáción keresztül támogatjuk ügyfeleinket abban, hogy teljes mértékben megfeleljenek a japán jogszabályoknak és stratégiai céljaikat elérjék.