Mire vonatkozik az „NFT véletlenszerű értékesítési irányelve”? Magyarázat a szerencsejáték bűncselekményébe nem tartozó típusokra

Az elmúlt években, főként Nyugaton, az NFT (Non-Fungible Tokens = nem cserélhető tokenek) üzlet gyorsan fejlődött. Az NFT tranzakciók összege 2021-ben a megelőző év 215-szörösére nőtt, és az NFT piac hirtelen kibővült.

Ezen belül a véletlenszerű értékesítési szolgáltatások, amelyek NFT-ket használnak, különösen népszerűek. Azonban Japánban a kapcsolódó jogszabályok még nincsenek kidolgozva, ami sok startup számára akadályt jelentett. Ennek megoldása érdekében 2022. október 12-én (2022) az NFT-vel kapcsolatos öt szervezet (BCCC, JCBI, JCBA, JBA, C-SEP) kidolgozta a “Véletlenszerű értékesítési szolgáltatásokkal kapcsolatos irányelveket[ja]“.

Ebben a cikkben bemutatjuk azokat a típusokat, amelyeket a szerencsejátékra nem vonatkozóan tekintünk ezen irányelvek alapján, és ismertetjük azokat a pontokat, amelyekre a vállalkozásoknak a fogyasztóvédelem szempontjából figyelniük kell.

Mi az NFT?

A Web3.0, mint például a Metaverse, a blokklánc technológiát (elosztott főkönyvi technológia) használja alapul, és a hálózaton végzett különböző tevékenységeket átviszi és elosztja az egyének felé a hagyományos központosított platformokról, így formálva meg az “elosztott menedzsment”, “értékigazolás” és “átláthatóság” jellemzőit mutató új világot.

Az NFT a “Non-Fungible Token” rövidítése, ami magyarul “nem cserélhető token”-ként fordítható. Itt a “token” a blokklánc technológia segítségével kiadott elektronikus jegyet jelenti.

Az NFT-k esetében a blokklánc technológia használatával nehezíthető meg a digitális művek és egyéb másolások. Az utóbbi években az NFT-k megjelenésével lehetővé vált a digitális eszközök hitelességének és a tranzakciók történetének tisztázása, a blokklánc pedig mintha egy értékbecslő szerepét játszaná. Egyszerűen fogalmazva, lehetővé vált a fizikai formában nem létező digitális adatok ritkasági értékének megteremtése.

Tehát az NFT-k képesek reprezentálni az egyedi kripto eszközök, digitális művészeti alkotások, valós világbeli eszközök stb. tulajdonosait. Pontosabban, a virtuális térben lévő kripto eszközöknek nincs “tulajdonjog” koncepciója, ezért a “birtoklás” koncepcióját kell használni.

Az NFT-ket a blokklánc pénztárcában kezelik, és csak azok az emberek tudnak velük kereskedni, akik ismerik a titkos kulcsot, tehát lehetséges azok birtoklása. És mivel a birtokos információja és a tranzakciók története a blokkláncra van rögzítve, lehetséges a jogok átadása, azaz az átruházás.

Kapcsolódó cikk: Milyen jogi szabályozások vonatkoznak az NFT-kre? Egy ügyvéd magyarázza el[ja]

NFT véletlenszerű értékesítésének négy típusa

Az NFT véletlenszerű értékesítése azt jelenti, hogy az értékesített NFT-ket véletlenszerűen választják ki. Az irányelvek a véletlenszerű értékesítést a következő négy típusra osztják.

1. Gacha értékesítés

Az olyan értékesítési módszer, amely hasonló a gacha játékokhoz, ahol a játékosok érmét dobnak be és forgatnak egy karot, hogy kapszulában lévő játékot kapjanak. Az értékesítő cég által előkészített több NFT közül véletlenszerűen kiválasztanak egyet, és a vásárló által fizetett vételár után derül ki, milyen NFT-t szereztek.

2. Csomag értékesítés

Az olyan értékesítési forma, ahol több NFT-t véletlenszerűen összeállítanak egy ismeretlen tartalmú csomagba, és a vásárló által fizetett vételár után derül ki, milyen NFT-ket kaptak.

3. Reveal értékesítés

Az olyan értékesítési forma, ahol több azonos mintázatú NFT-t mutatnak be, a vásárló pedig szabadon választhat, melyiket szeretné megvásárolni. A vételár kifizetése után az NFT mintázata megváltozik, és kiderül, milyen mintázatú NFT-t szereztek.

4. Véletlenszerű generációs értékesítés

Az olyan értékesítési módszer, ahol egy programot használnak, amely véletlenszerűen kombinálja a kép adatokat, hogy NFT-ket hozzon létre. A vásárló által fizetett vételár után derül ki, milyen NFT-t generáltak.

Forrás: “Irányelvek az NFT véletlenszerű értékesítéséről[ja]“

Beleesik-e az NFT véletlenszerű értékesítése a szerencsejáték bűncselekményébe

Az NFT véletlenszerű értékesítése esetén fennáll a veszélye annak, hogy a szerencsejáték bűncselekményébe sorolható tevékenységnek minősül. Ebben a fejezetben külön-külön elemezzük a csomagban történő értékesítés és az egyéb eseteket, hogy az NFT véletlenszerű értékesítése beleesik-e a szerencsejáték bűncselekményébe.

A szerencsejáték bűncselekményének feltételei

A Büntető Törvénykönyv a szerencsejáték bűncselekményét a következőképpen határozza meg:

185. cikk (Szerencsejáték)

Aki szerencsejátékot játszik, 500 ezer jen alatti bírsággal vagy pénzbüntetéssel sújtható. Azonban, ha csak egyszeri szórakozás céljából történik a fogadás, ez nem vonatkozik rá.

186. cikk (Szokásos szerencsejáték és szerencsejáték helyek nyitása stb.)

1. Aki szokásosan szerencsejátékot játszik, legfeljebb 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

2. Aki szerencsejáték helyet nyit, vagy játékosokat szervez össze profit érdekében, 3 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A szerencsejáték bűncselekményének megvalósulási feltételei a következők:

A “szerencsejáték” azt jelenti, hogy két vagy több személy ① “véletlenszerű győzelem vagy vereség” alapján, ② “vagyon vagy vagyoni előny” tekintetében, ③ “nyereség vagy veszteség” vitáját folytatja. Ezt úgy értelmezik, hogy “ha csak egyszeri szórakozás céljából történik a fogadás”, akkor nem valósul meg a szerencsejáték bűncselekménye.

Az ① “véletlenszerű győzelem vagy vereség” azt jelenti, hogy a győzelem vagy vereség a véletlenre van bízva, vagyis a felek nem tudják előre látni vagy szabadon irányítani a kimenetelt.

Az ② “vagyon vagy vagyoni előny” nem korlátozódik kizárólag pénzre, hanem minden olyan tárgyra utal, amelynek meghatározott vagyoni értéke van (pénzen kívül, például föld, autó, márkás termékek, kártyajátékok, szolgáltatások stb.).

Az ③ “nyereség vagy veszteség” vitája azt jelenti, hogy a győztes nyer, a vesztes pedig elveszít valamit, és ha az egyik fél nem veszít el semmit, akkor nem tekinthető “nyereség vagy veszteség” vitájának (például nyereményjátékok vagy tombolák nem tartoznak ide).

“Ha csak egyszeri szórakozás céljából történik a fogadás”, akkor a szerencsejáték bűncselekménye nem valósul meg. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a büntetés nem alkalmazható, ha a büntetőjogi felelősség alacsony.

A bírói gyakorlat szerint az “egyszeri szórakozás céljából” olyan csekély dolgokra utal, amelyeket azonnali szórakozás céljából költenek el (Nagy Bíróság, 1929. február 18-i ítélet), például étkezés fogadására. A pénz fogadását, még ha kis összegről is van szó, nem tekintik “egyszeri szórakozás céljából” történő fogadásnak (Legfelsőbb Bíróság, 1948. október 7-i ítélet).

NFT csomagok értékesítése és a szerencsejáték-bűncselekmény megállapítása

 Amennyiben NFT-ket véletlenszerűen csomagban értékesítünk, a vásárlók számára nem garantálható, hogy milyen NFT-t szereznek meg, vagy hogy ritka, magas áron továbbértékesíthető NFT-t kapnak-e. Ezt tekintve elkerülhetetlen, hogy a vásárlók között “győztesek” és “vesztesek” alakuljanak ki az ① “véletlen” faktor miatt.

Ebből kifolyólag, néhányan úgy vélik, hogy az NFT csomagok értékesítése esetén fennáll a szerencsejáték-bűncselekmény megállapításának lehetősége. A ③ “vagyon szerzése vagy elvesztése” kapcsolatának megállapításához szükséges, hogy az egyik fél által megszerzett haszon a másik fél gazdasági terhén alapuljon, és hogy a megvásárolt csomag értéke ne feleljen meg az értékesítési árnak.

Ezt alapul véve, alapvetően az NFT csomagok értékesítése esetén nem ismerhető el “vagyon szerzése vagy elvesztése” kapcsolat az eladó és a vásárló, vagy a vásárlók között.

Forrás: „Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium | A szerencsejáték-bűncselekményről szóló vitapontok[ja]”

A véletlenszerű értékesítés és a szerencsejáték-bűncselekmény kapcsolata, kivéve az NFT csomagértékesítést

Ezután megvizsgáljuk a négy típus közül a véletlenszerű értékesítést (gacha értékesítés, leleplező értékesítés, véletlenszerű generációs értékesítés), kivéve a csomagértékesítést, és annak kapcsolatát a szerencsejáték-bűncselekménnyel. Az NFT-k elsődleges forgalmazási piacának értékesítési árait a forgalmazó cég belátása szerint határozzák meg.

A csomagértékesítést kivéve a véletlenszerű értékesítés során a forgalmazó cég a értékesítési árnak megfelelő pénzt kap, a felhasználó pedig a vételárnak megfelelő NFT-t szerez, így általában nem jön létre “vagyoni veszteség” kapcsolat.

Azért, mert a forgalmazó cég és a felhasználó közötti “vagyoni veszteség” kapcsolat elképzelhető, a szerencsejáték-bűncselekmény megvalósulhat, ezért az üzleti modellről óvatosan kell dönteni.

Az NFT másodlagos forgalmi piacának együttes létrehozása esetén

Magyarázatot adunk a szerencsejáték-bűncselekmény és az NFT véletlenszerű értékesítését végző vállalatok közötti kapcsolatra, amennyiben egy másodlagos forgalmi piacot (piactér) is létrehoznak.

Az elsődleges forgalmi piac tranzakciói a vállalat és a felhasználók között zajlanak, míg a másodlagos forgalmi piac tranzakciói a felhasználók között. Ezért, amikor a szerencsejáték-bűncselekmény alkalmazhatóságát vizsgáljuk, nem helyénvaló a vállalat és a felhasználók közötti kapcsolatot egy egységes piacként kezelni.

Ezenkívül a másodlagos forgalmi piac újraértékesítési árának kialakítása az elsődleges forgalmi piac NFT értékesítési árának meghatározásától eltérő körülményeken alapul. Ezért szükséges, hogy minden piacot külön-külön vizsgáljunk a szerencsejáték-bűncselekmény követelményeinek megfelelősége szempontjából.

Másrészről, ha az értékesítő egy másodlagos forgalmi piacot hoz létre, és alacsonyabb áron vásárol vissza, mint az értékesítési ár, akkor a vásárlási és értékesítési tevékenység egységesen történik, ami a szerencsejáték-bűncselekmény megvalósulásának kockázatát jelenti.

Egyedi eladási ár beállítása az NFT elsődleges forgalmazási piacon

Ha az értékesítő cég külön eladási árat állít be az NFT-khez az elsődleges forgalmazási piacon, figyelembe kell venni a véletlenszerű eladási ár és a beállított ár közötti eltérést.

Konkrétan a következő megoldások jöhetnek szóba:

(a) Ha a véletlenszerűen eladott NFT-ket külön áron értékesítjük, függetlenül a ritkaságuktól, és minden árat azonosan állítunk be, akkor úgy gondoljuk, hogy a “vagyon szerzése vagy elvesztése” kapcsolat nem jön létre, még akkor sem, ha a véletlenszerű eladási árat szabadon állítjuk be.

(b) Másrészről, ha a véletlenszerűen eladott NFT-ket külön áron értékesítjük, és a ritkaságuk alapján különbséget teszünk, akkor figyelnünk kell arra, hogy a véletlenszerű eladási ár ne haladja meg a külön eladási ár legalacsonyabb egységárát.

Az azonban fontos, hogy ha az elsődleges piacon véletlenszerűen eladott NFT-ket a felhasználók a másodlagos piacon újra eladásra kínálják, akkor a “vagyon szerzése vagy elvesztése” kapcsolat létrejöhet az értékesítő cég és a felhasználók között. Az értékesítő cégnek óvatosan kell megfontolnia a másodlagos piaci üzleti modellt.

A fogyasztóvédelem szempontjából figyelembe venni kívánt pontok

Amennyiben NFT-k véletlenszerű típusú értékesítését végzi, a fogyasztóvédelem szempontjából, minden vállalkozásnak a saját üzleti tevékenységének megfelelően figyelembe kell venni bizonyos szempontokat.

Megfelelő információszolgáltatás stb.

A tranzakció összegének magas szintje önmagában nem feltétlenül elítélendő üzleti gyakorlat, azonban a szerencsejáték bűncselekmény védelmi jogának figyelembevételével, még akkor is, ha az értékesítési módszer nem minősül szerencsejáték bűncselekménynek, szükséges bizonyos óvintézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a fogyasztók szerencsevadászati vágyát túlzottan felkorbácsoló módszerek vagy pontatlan információk, például az értékesítési feltételek, ne akadályozzák a fogyasztók racionális választását.

Konkrétan az alábbiakban kell gondolkodni:

(a) Ha az NFT-k elsődleges forgalmazási piacán az értékesítéskor nem tesznek különbséget az NFT-k egységára között a ritkaságuk alapján, kerüljék az alábbi gyakorlatokat:

• Az egyes NFT-k esetében, olyan módszerek, amelyek a fogyasztókban túlzottan tudatosítják az objektív érték különbségeit (példa: egy adott karakter magas értékét túlzottan reklámozza, vagy egy adott karaktert a játékban túlzottan előnyben részesíti).

(b) Ha az értékesítő cég az elsődleges forgalmazási piacon véletlenszerű értékesítési árat és külön értékesítési árat állapít meg és értékesít, akkor célszerű figyelembe venni az alábbiakat:

• A külön értékesítési árat úgy állapítsák meg, hogy az ne térjen el jelentősen a véletlenszerű értékesítési ártól

(c) Kerüljék a szerencsevadászati vágyat erősen felkorbácsoló információszolgáltatást (példa: egy adott NFT esetében, utaljanak arra, hogy a jövőbeni áremelkedés vagy a spekulatív érték magas, és túlzottan felkorbácsolják a fogyasztók vásárlási vágyát, mint például a reklámok).

(d) Ha a kiadás tervezett számát és a megjelenési valószínűséget közzéteszik és értékesítik, akkor az alábbi gyakorlatokat kerüljék el, mert azok tisztességtelen megjelenítést jelentenek a díjkiírás törvénye értelmében (téves előnyös megjelenítés, előnyös félreértés):

• Egy adott NFT esetében, ne jelenítsenek meg több tervezett kiadási számot, mint amennyi valójában tervezett
• Egy adott NFT esetében, ne jelenítsenek meg magasabb megjelenési valószínűséget, mint amennyi valójában van

(e) Az alábbi gyakorlatokat kerüljék el, mert azok a fogyasztók által a kívánt NFT megszerzése érdekében befizetett összeg túlzottan magasra emelkedését eredményezhetik, és tisztességtelen megjelenítést jelentenek a díjkiírás törvénye értelmében (előnyös félreértés, csali reklám):

• Egy adott NFT esetében, állítsák be a megjelenési valószínűséget rendkívül alacsonyra, majd értékesítsék azt úgy, hogy azt sugallják, hogy az adott NFT könnyen megjelenik
• Értékesítsék azt úgy, hogy azt sugallják, hogy megjelenik, annak ellenére, hogy nincs rá esély a megjelenésre

(f) Egy adott NFT esetében, az alábbi gyakorlatokat kerüljék el, mert azok tisztességtelen megjelenítést jelentenek a díjkiírás törvénye értelmében (téves előnyös megjelenítés, előnyös félreértés):

• Ha a fogyasztóknak bemutatott tervezett kiadási számot vagy megjelenési valószínűséget csökkentik, de a fogyasztók nem ismerik fel ezt a változást, akkor ne értékesítsék azt ilyen módon

Figyelembe vétel a kiskorúak esetében

A kiskorúak ítélőképessége nem teljes, és könnyen belekeveredhetnek nagy összegű fizetési problémákba, ráadásul ha a kiskorúak visszavonási joga (Polgári Törvénykönyv 5. cikk 2. bekezdés) elismerésre kerül, az értékesítő cég vagy a másodlagos forgalmazási piac ügyletfélje hátrányt szenvedhet. Ezért, ha a szolgáltatás használatát kiskorúak által meg lehet erősíteni, akkor célszerű az alábbi intézkedéseket meghozni:

(a) Az NFT vásárlási szolgáltatás használatához vagy vásárláshoz szükséges a szülői hozzájárulás, ezt a szolgáltatási feltételekben kell meghatározni, és a felhasználókat arra kell ösztönözni, hogy szerezzenek be szülői hozzájárulást.

(b) Célszerű bevezetni a fizetési felső határt, például korlátozni a vásárolható összeget vagy a vásárlások számát.

Összefoglalás: Kérjen jogi tanácsot NFT értékesítés előtt

A fentiekben ismertettük az NFT-k “véletlenszerű értékesítési szolgáltatásokra vonatkozó irányelveit”, amelyeket 2022. október 12-én (2022) fogadtak el.

2022. márciusában közzétették a módosított “NFT üzleti irányelvek[ja]” (Japán Kriptovaluta Üzleti Szövetség). Az NFT értékesítő cégeknek fontos, hogy az NFT-k és az NFT-kapcsolatos termékek/szolgáltatások jogi jellegét a polgári törvénykönyv, kereskedelmi törvény, szellemi tulajdonjog (szerzői jog, szabadalmi jog, védjegyjog) stb. tükrében elemezzék, és megvizsgálják, milyen jogi intézkedések szükségesek a tervezett NFT értékesítéséhez.

Ezen kérdések folyamatos ellenőrzését és frissítését igényli a gyorsan növekvő és fejlődő NFT üzleti tevékenység, valamint a Web3.0 és a Metaverse (virtuális tér) valósága. Az NFT értékesítési üzleti modelljével kapcsolatban javasoljuk, hogy a törvényes üzleti tevékenység érdekében forduljon jogi tanácsadóhoz.

Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről

A Monolith Jogügyi Iroda egy olyan jogi szakértői iroda, amely rendelkezik magas szintű szakértelemmel az IT, különösen az internet és a jog területén. Irodánk teljes körű támogatást nyújt a kriptovalutákkal, NFT-kkel és a blokklánc technológiával kapcsolatos üzleti tevékenységekhez. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.

A Monolith Jogügyi Iroda által kezelt területek: Kriptovaluta, NFT, Blokklánc[ja]