Cég vagy szervezetek becsületsértése esetén járó kártérítés és nem anyagi károk

Amikor megtörténik a becsület sérelme, ha az áldozat egyén, akkor a lelki fájdalomért járó kártérítést, azaz sérelemdíjat ismernek el. De mi a helyzet, ha az áldozat egy cég vagy szervezet?

https://monolith.law/reputation/defamation[ja]

Cégek és szervezetek esetében nem lehet lelki fájdalomról beszélni, tehát ha a hírnevük megsérül, nem lehet szó lelki fájdalomért járó kártérítésről, tehát csak a bevétel csökkenése és egyéb anyagi károkért járó kártérítést kellene elismerni. Azonban a valóságban nehéz pontosan kiszámítani a sérelem miatti bevételcsökkenést, így a cégek és szervezetek jogorvoslati lehetőségei nem valósulnak meg.

Ezért, ha egy cég vagy szervezet becsületsértést szenved, a kérdés az, hogy elismerhető-e az anyagi károkon túli, azaz a sérelemdíjhoz hasonló nem anyagi kár.

Cégek és szervezetek nem anyagi kárai

A Legfelsőbb Bíróság 1964. januárban (1964) a következőképpen döntött egy egészségügyi szervezet által kért jóhírnév megsértése miatti kártérítési igény kapcsán: “A nem anyagi kár, mint lelki szenvedés, nem érvényesülhet egy szervezetnél, mivel nincs lelke. Ezért a nem anyagi kár nem létezhet, és a szervezet jóhírnevének megsértése esetén a ‘Japán Polgári Törvénykönyv’ 723. cikkelye által engedélyezett különleges módszeren kívül nincs más jogorvoslat a anyagi kárért. Ez a következtetés teljesen téves.”

“A szervezet jóhírnevének megsértése esetén a nem anyagi kár pénzben kifejezhető értéke nem teljesen kizárt, és ilyen kárt a társadalmi érzékenység szerint pénzzel kell kárpótolni a károkozót.”

Legfelsőbb Bíróság 1964. január 28-i ítélete

Ez a döntés azt jelenti, hogy a szervezetek jóhírnevének megsértése esetén a “nem anyagi kár” alapján kártérítési igényt lehet benyújtani. Bár ezt az ítéletet úgy értelmezik, hogy nem ismeri el a szervezetek lelki szenvedését, elismeri a pénzben kifejezhető nem anyagi kár létezését a szervezetek számára, és megsemmisíti az eredeti ítéletet, amely szerint “a szervezetek nem igényelhetnek kártérítést a jóhírnév megsértése miatt okozott nem anyagi kárért”, és visszautalja az ügyet a Tokiói Felsőbíróságra.

Azóta számos szervezet, beleértve a jogi személyiséggel nem rendelkező politikai pártokat, szakszervezeteket és vállalkozói szervezeteket is, elismerték a nem anyagi kár létezését.

A cég elleni rágalmazás és az immateriális károk

Volt olyan eset, amikor egy hetilap cikke, amely bírálta egy nagy, híres cég elnökének munkavégzését, a cég elleni rágalmazásnak minősült, és a bíróság kártérítés fizetését és bocsánatkérő hirdetés közzétételét rendelte el.

https://monolith.law/reputation/defamation-corrective-advertising-restoration-of-reputation[ja]

Az I, aki a Kanebo és a Japan Airlines igazgatótanácsának elnöke volt, a hetilap, a Shukan Shincho azt állította, hogy nincs vezetői képessége, nem alkalmas a Japan Airlines elnökének, és a Kanebo-nál folyamatosan hamisították a mérleget. A Tokyo High Court (Tokiói Felsőbíróság) 1994. szeptemberben (Heisei 6) megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a cikk igaz lenne, és

“A cikk, amely azt állítja, hogy az alperes hamisított mérleget készített, rendkívül súlyos és komoly tartalmú, és nyilvánvaló, hogy az alperes hírneve és hitelképessége jelentősen károsodott. Továbbá, mivel a Shukan Shincho hetilapnak körülbelül 600 ezer példányban van, nincs vita a felek között, és a cikk által az alperesre gyakorolt hatás is jelentős. Az alperesnek el kell ismerni, hogy a cikk miatt jelentős nem anyagi kárt szenvedett.”

Tokiói Felsőbíróság, 1994. szeptember 7-i ítélet

És elrendelte, hogy a Shukan Shincho fizessen 5 millió jen kártérítést az immateriális károkért, és tegyen közzé bocsánatkérő hirdetést. Másrészről, az alperes (Kanebo) által a csökkenő bevétel miatt “elveszített profit” tekintetében,

“Elismerhető, hogy a Kanebo és a Kanebo Pharmaceuticals, az alperes leányvállalatainak 1986. júliusi és augusztusi (Showa 61) értékesítése jelentősen csökkent az előző év azonos időszakához képest. Azonban az értékesítés a gazdasági helyzet és más összetett és széles körű tényezők miatt változik, ezért nem lehet azt állítani, hogy a leányvállalatok értékesítésének csökkenése a cikk közzététele miatt történt. Ezenkívül nem lehet elfogadni azt a nézetet sem, hogy a leányvállalatok kára közvetlenül az alperes elveszített profitjává válik.”

Ugyanaz

És nem ismerte el. A bevételcsökkenésből eredő üzleti veszteség és egyéb anyagi károk elvileg elismerhetők, de a károk keletkezésének bizonyítása és a rágalmazó cselekmény és a megfelelő ok-okozati összefüggés bizonyítása nehéz, és ritkán ismerik el a bíróságok.

Szellemi károk és a hírnév helyreállításának költségei

Számos perben a felperesek gyakran háromféle kártérítést követelnek:

1. Vagyoni károk, mint például az eladások csökkenéséből adódó üzleti veszteségek (üzleti károk)
2. A hírnév helyreállítására fordított költségek (a társadalmi hitel visszaszerzésére és az üzleti károk további növekedésének megakadályozására tett intézkedések, mint például a hirdetések közzététele)
3. Szellemi károk, mint például a társadalmi hitel elvesztése

Ezek közül az elsőt ritkán ismerik el, a másodikat pedig még nehezebb elismertetni. Ezzel kapcsolatban van egy példa, ahol a japán “buborékgazdaság” összeomlása utáni ingatlanválságról szóló televíziós műsorban egy ingatlanügynök interjúját úgy vágták meg, hogy az az benyomást keltette, mintha az ügynök is nehéz gazdasági helyzetben lenne. Ebben az esetben a bíróság elismerte a hitelesség megsértését.

A műsor a buborékgazdaság összeomlása után bemutatta a leállított lakóparkokat, az eladásokat leállító ügynököket, az eladási irodák szomorú helyzetét, és a narráció azt sugallta, hogy a felperes cég, amely a “Hightown Yoshikawa” lakóparkot éppen eladta, ugyanolyan pénzügyi nehézségekkel küzd, mint a többi ingatlanügynök, nem bírja a dumpingversenyt, nem tudja eladni a készleteit, és növekszik az adóssága.

Azonban a Tokyo District Court (Tokiói Kerületi Bíróság) 1994 novemberében (Heisei 6) kimondta, hogy a felperes cég valójában nagyon jó gazdasági helyzetben van, és “nyilvánvaló, hogy a felperes cég a műsor sugárzása előtt jelentős társadalmi elismerést szerzett. Ezért a műsor ezen részének sugárzása, amely azt a benyomást keltette a nézőkben, hogy a cég ilyen helyzetben van, rontja a felperes hitelességét.” A bíróság a szellemi károkért 3 millió jen kártérítést ítélt meg a televíziós csatorna és a műsor gyártója részére.

Másrészről, a felperes cég azt állította, hogy “a műsor sugárzása miatt a cég hitelessége csorbult, és attól tartottunk, hogy ez negatívan befolyásolja a Hightown Yoshikawa eladásait. Normál esetben elegendő lenne 400 ezer szórólapot kiosztani, de most további 620 ezer szórólapot kellett kiosztanunk, és kétszer hirdetnünk kellett a Yomiuri Shimbunban, így összesen 7 419 347 jent kellett többet költenünk a hírnevünk helyreállítására, mint amennyit eredetileg terveztünk.”

“Figyelembe véve az akkori ingatlanpiaci helyzetet, nem lehet azt állítani, hogy a műsor sugárzása nélkül biztosan lehetett volna eladni a lakásokat. Sőt, úgy tűnik, hogy a Hightown Yoshikawa és hasonló lakóparkok eladása nagyon nehéz volt. Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy a műsor sugárzása után körülbelül hat hónappal az összes 33 lakás eladásra került. Ezért nem lehet azt állítani, hogy ha a felperes nem hirdetett volna tovább, a Hightown Yoshikawa nem került volna eladásra. Így a felperes által kifizetett további hirdetési költségek nem tekinthetők a felperes által hivatkozott károknak, és nem lehet megállapítani, hogy közvetlen ok-okozati összefüggés lenne a vádlottak törvénytelen cselekménye és a károk között.”

Tokiói Kerületi Bíróság, 1994. november 11.

Így a bíróság nem ismerte el a követelést. Azonban, még ha azt mondják is, hogy “nem lehet azt állítani, hogy ha a felperes nem hirdetett volna tovább, a Hightown Yoshikawa nem került volna eladásra”, ha a Hightown Yoshikawa nem került volna eladásra a további hirdetések nélkül, akkor nem lenne szükség további hirdetési költségeket követelni, tehát ez furcsa érvelés.

https://monolith.law/reputation/expressions-and-defamation[ja]

Cégek és képviselőik elleni rágalmazás

Amikor a cég vagy szervezet elleni rágalmazások egyidejűleg a képviselőik ellen is irányulnak, a cég vagy szervezet hírnevén túl, figyelembe vehetjük az érintett személyek hírnevét is.

Az ismert színésznő, Non (korábban Nōnen Rena) és a Repro Entertainment nevű színészügynökség közötti konfliktusról a Shūkan Bunshun hetilap azt írta, hogy a színésznő eltűnésének oka a Repro által nyújtott bánásmód volt. A cikkben a 2013 óta tartó helyzetet így írták le: “Az ‘Amachan’ időszakában a havi fizetése 50 ezer yen volt”, “Nem volt pénze, még alsóneműt sem tudott venni”, “A helyszíni menedzserek folyamatosan változtak”. A cikkben szereplő tanúként szereplő személyek között voltak, akik a színésznőhöz “nagyon közel álló személyek”.

A cikkre reagálva a Repro és a cég elnöke “tényellenesnek” minősítette a cikket, és 2015 júniusában (a nyugati naptár szerint) beperelte a Bunshun kiadót és a lap akkori főszerkesztőjét rágalmazásért. A döntést 2019 áprilisában (a nyugati naptár szerint) hozta meg a Tokiói Kerületi Bíróság. A bíróság a cikk tartalmának nagy részét elutasította, és kijelentette, hogy “a vádlottak elfelejtették a sajtó küldetését, nem vizsgálták és ellenőrizték a cikk tartalmát objektív szempontból, és anélkül, hogy alátámasztották volna, elsőbbséget adtak a puszta szubjektív állításoknak”.

A felperes cég, amely egy színészügynökség, ha a közvéleményben elterjed, hogy a színészeiknek alacsony fizetést adnak és indokolatlanul nem adnak nekik munkát, a cég hírneve nagyban sérül, és ez nagy akadályt jelent a színészek felfedezésében és fejlesztésében. A felperes A esetében, aki a felperes cég igazgatója és a Zenjitsu Kyō no állandó igazgatója, ha a közvéleményben elterjed, hogy a cég színészei ellen erőszakos viselkedést tanúsít, az A hírneve és megbízhatósága sérül, és ez akadályozza a munkáját.

Tokiói Kerületi Bíróság 2019. április 19-i ítélete

Ennek eredményeként a Shūkan Bunshun és a Bunshun kiadó köteles volt fizetni 1 millió yen sérelemdíjat az igazgató részére, 5 millió yen nem anyagi kártérítést a színészügynökség részére, és összesen 6,6 millió yen-t, beleértve az ügyvédi költségeket is.

Megjegyzendő, hogy a Shūkan Bunshun és a Bunshun kiadó az ítéletet követően azonnal fellebbezett.

https://monolith.law/reputation/compensation-for-defamation-damages[ja]

Az interneten terjedő rossz hírek elleni védekezésről és az ezzel kapcsolatos ügyvédi költségekről, valamint a kártérítési folyamatról a következő cikkben olvashat bővebben:

https://monolith.law/reputation/reputation-lawyers-fee[ja]

Összefoglalás

Amikor egy cég vagy szervezet hírnevét rágalmazzák, jogorvoslatot lehet igényelni nem csak anyagi károkért, hanem immateriális károkért is.

A Japán Polgári Törvénykönyv (japán: 民法) 710. cikkelye szerint: “Akárki, aki megsérti mások testi épségét, szabadságát vagy hírnevét, vagy megsérti mások tulajdonjogát, köteles kártérítést fizetni nem csak anyagi, hanem nem anyagi károkért is, függetlenül attól, hogy melyik eset áll fenn.” Ezt a rendelkezést úgy értelmezik, hogy elismeri az immateriális károkért való kártérítést, és a cégek vagy szervezetek esetében is valóságosan elfogadható következtetéseket vonnak le.

Egyének esetében kérhetünk kárpótlást, míg cégek vagy szervezetek esetében immateriális károkat igényelhetünk, és kártérítést követelhetünk a károkozótól.