Japán be- és kiutazási, valamint tartózkodási menedzsment keretei: A jog és az igazgatás áttekintése

A Japánban (日本) átívelő emberek mozgását egyetlen törvény, a “Japán Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény” szabályozza átfogóan. Ez a törvény első cikkelyében meghatározza célját, miszerint “biztosítani a Japánba érkező és Japánból távozó személyek be- és kilépésének, valamint Japánban tartózkodó összes külföldi igazságos kezelését”. Ez az “igazságos kezelés” kifejezés szimbolizálja a két fontos nemzeti érdek közötti egyensúlyt, amelyet a japán be- és kilépési menedzsment igyekszik elérni. Egyrészt szükség van arra, hogy zökkenőmentesen fogadjuk a gazdaság élénkítéséhez, a technológiai innovációhoz és a nemzetközi közösségben elfoglalt helyünk megőrzéséhez nélkülözhetetlen tehetséges szakembereket, tőkét és látogatókat. Másrészt ugyanolyan fontos a szigorú ellenőrzési rendszer fenntartása a nemzetbiztonság, a közrend és a hazai munkaerőpiac védelme érdekében. Ez a serkentés és szabályozás közötti egyensúly az alapelv, amely áthatja a Japán Be- és Kilépési Menekültügyi Hivatal hatáskörétől kezdve az egyes külföldieknek adott belépési engedély feltételeiig a japán be- és kilépési menedzsment rendszerének teljes tervezését. Ezért ennek a rendszernek a megértéséhez elengedhetetlen nem csak az egyes eljárások, hanem azok mögött meghúzódó jogi gondolkodás és adminisztratív szerkezet megismerése is.

A japán be- és kiutazási rendszer alapelvei

A japán be- és kiutazási rendszer egészét alátámasztó legfontosabb jogi elv a nemzetállami szuverenitás elve. Ez az elv azon megalapozott nemzetközi szokásjogon nyugszik, amely szerint az államoknak szuverén joguk van arra, hogy megtagadják azoknak a külföldieknek a belépését, akik veszélyeztethetik az ország biztonságát vagy érdekeit. Konkrétan, egy államnak alapvetően szabad kezet kell adni abban, hogy milyen külföldieket fogad be területére és milyen feltételek mellett. Ebből a nemzetközi jogi elvből következik az a fontos következtetés, hogy a külföldiek számára a Japánba való belépés vagy Japánban való tartózkodás nem természetes jogként van garantálva, hanem egyfajta engedélyként, amit a japán állam saját belátása szerint ad meg. Ez a felfogás nem csupán egy absztrakt jogi elmélet. Ez a gyakorlatban is megmutatkozik, mint ahogy azt a később tárgyalandó McLean-ügy ítélete is mutatja, ahol a japán bíróságok, beleértve a jogi minisztert és más adminisztratív szerveket, nagyon széles körű mérlegelési jogkört ismernek el a tartózkodási engedély megújítása és egyéb ügyek tekintetében. A nemzetállami szuverenitás alapelvének megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, miért működik a japán be- és kiutazási rendszer úgy, hogy nagy mérlegelési szabadságot biztosít az adminisztratív szervek számára.

A japán Be- és Kilépési Menekültügyi Hivatal: Az Immigration Services Agency of Japan

A Japán Be- és Kilépési Menekültügyi Hivatal (Immigration Services Agency of Japan) a jogi ügyekben jártas belügyminisztérium alá tartozó szervezet, amely kifejezetten a be- és kilépési menedzsment adminisztratív feladatait látja el. Ez a szervezet általában az “Immigration” rövidítéssel ismert. 2019 áprilisában (Reiwa 1), a korábbi belügyminisztériumi belső osztály (belső osztály), az Immigration Bureau, átalakult egy erősebb hatáskörrel és függetlenséggel rendelkező külső osztályba (külső osztály), az Immigration Services Agency of Japan-be. Az átszervezés hátterében az áll, hogy Japánban tartózkodó külföldiek száma jelentősen megnőtt, és új tartózkodási jogosultságokat hoztak létre, hogy megfeleljenek a súlyosbodó munkaerőhiánynak, így a be- és kilépési menedzsment adminisztrációja minőségileg és mennyiségileg is növekedett, és egyre bonyolultabbá vált. Ez a változás nem csupán egy névváltozást jelent, hanem Japán nemzeti stratégiájában egy fontos fordulópontot tükröz. Vagyis, a külföldi munkaerő befogadásának ösztönzése és a nemzeti biztonság és társadalmi rend fenntartása közötti ellentétes politikai célok egyensúlyának megteremtése érdekében hoztak létre egy megerősített rendszert.

A Be- és Kilépési Menekültügyi Hivatal főbb feladatai a következő négy pillérre oszthatók. Elsőként, a repülőtereken és kikötőkben történő “be- és kilépési ellenőrzés”. Ez a Japánba belépni kívánó külföldiek és a Japánból kilépő emberek ellenőrzésének központi eleme. Másodszor, a “tartózkodási ellenőrzés és menedzsment”. Ez magában foglalja a Japánban már tartózkodó külföldiek tartózkodási idejének megújítását és a tartózkodási jogosultságok változtatását, valamint a tartózkodó külföldiekkel kapcsolatos adatok kezelését. Harmadszor, a “tartózkodási támogatás”. Ez egy viszonylag új funkció, amely a külföldieknek a japán társadalom tagjaiként való zökkenőmentes életvitelét segíti elő, információszolgáltatást és tanácsadást nyújt, beleértve a Foreign Residents Support Center (FRESC) működtetését is. Negyedszer, a “szabálytalanságok ellenőrzése és kitoloncolás”. Ez a Japán be- és kilépési, valamint menekültügyi törvényeket megsértő külföldiek vizsgálatát és szükség esetén a kitoloncolási eljárások lefolytatását jelenti, tehát a törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokat.

Ez a szervezeti változás többet jelent, mint egy egyszerű adminisztratív átszervezés. Azt mutatja, hogy a be- és kilépési menedzsmentért felelős szervezet hivatalosan is felvállalta a külföldiek zökkenőmentes befogadását és társadalmi integrációját elősegítő szerepet a korábbi szigorú ellenőrzés és szabályozás mellett. Ez a kettős szerep stratégiai választást jelent Japán demográfiai változásainak és gazdasági szükségleteinek valóságára való reagálásban.

A beutazás folyamata: A leszállási eljárások Japánban

Külföldi állampolgároknak, akik Japánba kívánnak beutazni, jogi folyamaton keresztül kell “leszállási” engedélyt szerezniük. Ennek az eljárásnak az alapját a Japán Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény (Immigration Control and Refugee Recognition Act) 7. cikke szabályozza, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a külföldieknek teljesíteniük kell a leszállás engedélyezéséhez. Ez a cikkely öt konkrét követelményt ír elő, amelyeknek eleget kell tenniük.

Elsőként, érvényes útlevél birtoklása szükséges, és alapelvként, egy érvényes vízumot is kell tartalmaznia, amelyet a külföldi képviseletek vezetője vagy a japán külügyminiszter bocsátott ki. Másodszor, a Japánban tervezett tevékenységekkel kapcsolatos kérelem nem tartalmazhat hamis információkat. Harmadszor, a tevékenységnek meg kell felelnie a Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény által meghatározott valamely tartózkodási jogosultságnak. Negyedszer, a Japánban tervezett tartózkodás időtartamának összhangban kell lennie a jogszabályi előírásokkal. Végül, ötödször, nem szabad, hogy a külföldi fél az alább részletezett leszállást megtagadó okok valamelyikébe ütközzön.

A tényleges vizsgálatot a japán repülőtereken és kikötőkben található be- és kilépési kikötőkben végzik az beutazási ellenőrök. A külföldi állampolgároknak a leszállási kérelem benyújtásakor alapelvként személyazonosító információkat, mint például ujjlenyomatot és arcképet kell szolgáltatniuk. Ezt követően az ellenőrök interjúk során vizsgálják meg, hogy a fent említett öt leszállási feltételnek megfelelnek-e. Ha az ellenőr úgy ítéli meg, hogy minden feltételnek eleget tettek, akkor a külföldi útlevelére rányomják a “leszállási engedély pecsétjét”, és ezzel válik lehetővé számukra, hogy hivatalosan is Japánba lépjenek. Ez az egész folyamat, a vízumkérelemtől a határon történő végső vizsgálatig, több lépcsőben van kialakítva annak érdekében, hogy biztosítsa a Japánba beutazó külföldiek jogi követelményeknek való megfelelését.

Igazságosság és biztonság biztosítása: A belépés megtagadásának okai Japánban

A belépéshez szükséges öt feltétel közül különösen fontos szerepet játszik a belépés megtagadásának okai, amelyek nem állnak fenn, különösen a japán biztonság és a közrend fenntartása szempontjából. A Japán Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény (Immigration Control and Refugee Recognition Act) 5. cikke a japán társadalom érdekeinek védelme szempontjából sorolja fel azokat az idegeneket, akiknek a belépését nem szabad engedélyezni. Ez a rendelkezés biztosítja a ‘szigorú ellenőrzés’ aspektusát a be- és kilépési menedzsment területén.

A belépés megtagadásának okai széles körűek, de a Be- és Kilépési Menedzsment Ügynökség (Immigration Services Agency of Japan) szerint főként az alábbi kategóriákba sorolhatók. Elsőként azok, akik közegészségügyi szempontból nem kívánatosak a belépés szempontjából, mint például bizonyos fertőző betegségekben szenvedők. Másodszor, azok, akik erősen antiszociálisnak tekinthetők, mint például a bűnöző szervezetek tagjai. Harmadszor, azok, akiket korábban kiutasítottak Japánból, vagy akik bűncselekmény miatt letöltendő büntetést kaptak Japánban vagy külföldön. Ez fontos szempont a visszaesés kockázatának és a japán jogrendhez való alkalmazkodásnak megítélésében. Negyedszer, azok, akik japán nemzeti érdekeket vagy közrendet veszélyeztető cselekményeket hajthatnak végre, mint például terroristák vagy kémtevékenységet folytató személyek. Ötödször, azok az esetek, amikor a kölcsönösség elve érvényesül. Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy Japán határellenőrzése nem csupán az emberek mozgásának kezelésére szolgál, hanem fontos védelmi vonalként funkcionál a különféle fenyegetésekkel szemben az állam védelmében.

A Japánban tartózkodó külföldiek kezelése a japán jog szerint

Amikor egy külföldi személy belépési engedélyt kap és Japánban tartózkodik, tevékenységeit a belépéskor meghatározott ‘tartózkodási jogosultság’ szabályozza jogilag. Ez a tartózkodási jogosultsági rendszer képezi a tartózkodáskezelés alapját, de ezzel párhuzamosan a vállalatoknak és a külföldi személyeknek is több fontos adminisztratív bejelentési kötelezettséget kell teljesíteniük, amelyek célja a tartózkodási helyzet pontos megértése.

Ezek közül az egyik a japán Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény 19. cikkének 16. pontján alapuló ‘intézmény általi bejelentés’. Ez a rendelkezés kötelezi azokat a vállalatokat és oktatási intézményeket, amelyek közép- és hosszú távú tartózkodó külföldieket foglalkoztatnak, hogy a külföldi személlyel kötött szerződés kezdetekor vagy annak megszűnésekor (például, amikor egy alkalmazott felmond) 14 napon belül bejelentést tegyenek a Be- és Kilépési Menekültügyi Hivatalnak.

Ezt kiegészítve a törvény 19. cikkének 17. pontja a ‘közép- és hosszú távú tartózkodók általi bejelentést’ határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a külföldi személynek kötelessége bejelenteni, ha változás történik az intézmény nevében vagy helyszínében, az intézmény megszűnik, vagy ha az illető elhagyja vagy áthelyezik az intézményt, és ezt a tényt a változás bekövetkezésétől számított 14 napon belül kell bejelenteni.

Ezek a bejelentési kötelezettségek nem csupán adminisztratív eljárások. Ezek fontos adatgyűjtési mechanizmusokként működnek, amelyek lehetővé teszik a kormány számára, hogy szinte valós időben nyomon követhesse a Japánban tartózkodó külföldi munkaerő mozgását. Az információk megszerzése mind a vállalatoktól, mind az egyénektől biztosítja az adatok pontosságát, és lehetővé teszi, hogy gyorsan észleljék, ha egy külföldi személy elveszítette a törvényes tartózkodás alapját (például, ha valaki felmondott a munkahelyén, és még nem talált új állást). A vállalatok számára a bejelentés elmulasztása nem csupán egy eljárási szabálytalanság, hanem úgy is értelmezhető, hogy nem működnek együtt a nemzetbiztonsági és gazdaságpolitikai alapokat képező tartózkodáskezelési rendszerrel, ami hátrányosan érintheti őket a jövőbeli tartózkodási jogosultságok iránti kérelmek elbírálásakor.

Továbbá, ha a tartózkodó külföldi személy ideiglenesen ki szeretne utazni Japánból, és ugyanazzal a tartózkodási jogosultsággal kíván visszatérni, akkor alapelvként ‘újra belépési engedélyt’ kell előzetesen szereznie. A japán Be- és Kilépési Menekültügyi Törvény 26. cikkében meghatározott rendszer használatával a külföldi személy fenntarthatja a kiutazás előtti tartózkodási jogosultságát, és így visszatérhet Japánba.

Az adminisztratív mérlegelés határai: Fontos bírósági döntések

A japán be- és kilépési menedzsment adminisztrációjának működésének megértésében kulcsfontosságúak azok a legfelsőbb bírósági döntések, amelyek meghatározzák az adminisztratív szervek, különösen az igazságügyi miniszter által gyakorolt mérlegelési jogkörök határait. Egy ilyen meghatározó eset a legfelsőbb bíróság 1978. október 4-i (Showa 53) ítélete, amelyet általában a McCarran-ügyként emlegetnek. Ebben az esetben a legfelsőbb bíróság elismerte, hogy az igazságügyi miniszter rendkívül széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a külföldiek tartózkodási idejének megújításának engedélyezése vagy elutasítása tekintetében.

A bíróság által megfogalmazott indoklás szerint a tartózkodási idő megújításának engedélyezése vagy elutasítása során nemcsak az egyes kérelmezők személyes körülményeit kell figyelembe venni, hanem a japán belpolitikai, gazdasági és társadalmi helyzetet, a nemzetközi kapcsolatokat és a diplomáciai megfontolásokat is, amelyek rendkívül magas közérdekű és változatos elemeket foglalnak magukban. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ilyen jellegű, magas szintű politikai döntések természetüknél fogva leginkább az igazságügyi miniszter szakmai és politikai mérlegelésére bízhatók.

Továbbá, az ítélet szigorúan korlátozta azokat az eseteket, amikor a bíróság beavatkozhat az igazságügyi miniszter döntésébe. A bíróság csak akkor semmisítheti meg a döntést, ha az „teljesen nélkülözi a ténybeli alapot, vagy ha a társadalmi normák szerint nyilvánvalóan súlyosan hiányzik az indokoltsága”. Ez a rendkívül magas küszöb gyakorlatilag nagymértékben védi az adminisztráció döntéseit a bírói felülvizsgálattól.

Ennek az ítéletnek a gyakorlati következményei jelentősek. A valóság az, hogy a tartózkodási jogosultsággal kapcsolatos elutasító határozatok elleni peres eljárásokkal a döntést megváltoztatni rendkívül nehéz. Ezért a vállalatok számára, hogy a külföldi munkaerő fogadását zökkenőmentesen elősegítsék, nem a pereskedés utáni reményekre kell támaszkodniuk, hanem stratégiai szempontból rendkívül fontos, hogy az alkalmazási fázisban minden követelménynek megfelelő, meggyőző dokumentációt készítsenek elő, és a bejelentési kötelezettségekkel együtt a megfelelőséget szigorúan betartsák. Ez az ítélet a legvilágosabb példája annak, hogy a cikk elején említett államhatalmi elv hogyan valósul meg a japán bírósági döntésekben.

Összefoglalás

A Japán be- és kiutazási, valamint tartózkodási menedzsment rendszere egy bonyolult jogi és adminisztratív keretrendszer, amely a nemzeti szuverenitás elvére épül, és célja az gazdasági igények és a nemzeti biztonság célkitűzéseinek egyensúlyának megteremtése. Ennek működtetését a Be- és Kiutazási Tartózkodási Menedzsment Hivatal, egy szakosodott szervezet végzi, a jogi miniszter széleskörű mérlegelési jogkörének alatt, a szigorúság és a gördülékenység egyensúlyának megvalósítása érdekében. E rendszer pontos megértése és megfelelő kezelése elengedhetetlen a globálisan működő vállalatok számára.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a fent ismertetett japán be- és kiutazási jogszabályokkal kapcsolatos jogi kérdésekben, és számos hazai ügyfélnek nyújtott már tanácsot ebben a témában. Irodánkban több olyan szakértő is dolgozik, akik nemcsak a japán ügyvédi képesítéssel rendelkeznek, hanem külföldi jogi képesítésekkel is, és angolul is beszélnek, lehetővé téve számunkra, hogy a helyi jogi ismereteket nemzetközi perspektívával ötvözve nyújtsunk átfogó jogi támogatást. Amennyiben bonyolult be- és kiutazási, valamint tartózkodási menedzsment kérdésekkel kapcsolatban segítségre van szüksége, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.