Az e-mail küldés által okozott rágalmazás és terjedési lehetőség

Az internetes rágalmazásokkal kapcsolatban, a fórumokon és a közösségi hálózatokon történő bejegyzések, illetve az üzenetek cseréje központi szerepet játszik, és számos bírósági ítélet született már ebben a témában. Az e-mail küldésével kapcsolatban úgy tűnik, hogy a rágalmazás nem valósul meg, mivel az e-mailek jellemzően egy-egy személy közötti kommunikációra korlátozódnak. Ennek oka, hogy a polgári jog szerint a rágalmazás mint jogellenes cselekmény lényege a társadalmi értékelés csökkenése, de a “társadalom” fogalma nem meghatározott vagy nagyszámú embert tartalmaz, és a kijelentések, amelyek csak néhány meghatározott személyre vonatkoznak, nem felelnek meg a “nyilvánosság” követelményének, ezért nehéz azt állítani, hogy a társadalmi értékelés csökkent. Ezért, ha e-mailben probléma merül fel, gyakran a személyes adatok védelmének megsértése válik vitatémává.

https://monolith.law/reputation/defamation[ja]

Azért mégsem mondható, hogy a rágalmazás minden esetben nem valósul meg. Például, ha valaki rágalmazó e-mailt küld számos embernek, természetesen elismerhető a nyilvánosság.

Több embernek küldött e-mail általi rágalmazás

Volt olyan eset, amikor a vádlottat kártérítésre kötelezték, mert hamis tényeket tartalmazó e-mailt küldött a felperesről a munkahelyén, beleértve a vállalatcsoport alkalmazottainak és tisztségviselőinek e-mail címére.

A vádlott, aki a □□ szállítási csoport igazgatója volt, e-mailben panaszt emelt a felperes problémás viselkedéséről, és azt állította, hogy a felperes “részeg volt, amikor a munkásoknak két órát kellett várniuk reggel, mert elkésett”, és hogy “te híres vagy a részegségedről. (…) Még akkor is, ha közben balesetről értesítést kaptál, csak azt mondtad, hogy te idióta! és elmentél a második buliba egy sztriptízklubba? Úgy tűnik, piros arccal fogdostad a lányok melleit. Undorító vagy, öregem.” és “A cég pénzéből vettél magadnak egy nyaralót? Öregem, te vagy a szindikátus?” stb. A vádlott ezt az e-mailt elküldte a cég panasz- és kérésbejegyző e-mail címére, és ez az e-mail automatikusan elküldésre került legalább 150 alkalmazottnak és tisztségviselőnek.

A bíróság a büntetőper után, amelyben a vádlottat már pénzbírságra ítélték, először elismerte a nyilvánosságot azzal az indokkal, hogy “azt kell elismernünk, hogy a felperes nyilvánosan közölt tényeket, mivel az e-mail automatikusan elküldésre került legalább 150 alkalmazottnak és tisztségviselőnek, és szabadon olvasható volt”. A bíróság megállapította, hogy bár néhány állítás igaz volt, a legtöbb csak hallomás volt, és nem volt világos, ki mondta ezeket a dolgokat, ezért a vádlott vallomását nagyrészt nem tartotta hitelesnek.

Az e-mailt elküldték a □□ csoport legalább 150 alkalmazottjának és tisztségviselőjének, és feltételezhető, hogy jelentős számú alkalmazott és tisztségviselő olvasta el az e-mailt, ami nagy lelki csapást okozott a felperesnek.
Továbbá, a vádlott azt állítja, hogy az e-mail küldésének célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a felperes problémás viselkedésére a cégben, és hogy ezt megváltoztassa. Azonban ezt a célt könnyedén el lehetett volna érni más módon is, például jelentést készítve vagy konzultálva a □□ csoport képviselőivel vagy tisztségviselőivel, anélkül, hogy e-mailt küldtek volna egy olyan címre, amelyet sok alkalmazott és tisztségviselő olvashat, és amely csökkenti a felperes társadalmi értékelését és hatáskörét. Annak ellenére, hogy a vádlott könnyelműen választotta az e-mail küldését mint eszközt, a magatartása rosszindulatúnak tekinthető.

Tokiói Kerületi Bíróság 2017. február 13-i (2017) ítélete

A bíróság elismerte a rágalmazást, és 800 000 jen kártérítést ítélt meg a vádlottnak.
Még ha e-mailben is történt, nyilvánosan közölt tényeket kb. 150 embernek, és csökkentette a társadalmi értékelést, tehát ez elkerülhetetlen eredménynek tekinthető.

De még ha nem is küldünk e-mailt sok embernek, a rágalmazás még mindig megvalósulhat e-mailben. Még ha csak néhány konkrét személynek is továbbítjuk, ha van lehetőség arra, hogy az információ eljusson egy meghatározatlan vagy nagy számú emberhez, akkor azt mondhatjuk, hogy “nyilvánosan” történt, és rágalmazásnak tekinthető.

https://monolith.law/reputation/publicity-and-propagation-potential-in-defamation[ja]

Itt van az internet korának, az e-mailnek a sajátossága. Az e-mail különbözik a levéltől és más privát üzenetektől abban, hogy “továbbítás” segítségével azonnal lehetővé teszi, hogy egy meghatározatlan számú ember olvassa el. És könnyen elképzelhető, hogy ha valami nagyon érdekes, akkor a továbbítás folytatódik. Ne felejtsük el a levelezőlistákat sem.
Még ha e-mailben is van, még ha csak egy vagy néhány embernek is küldjük, ha azt állítják, hogy terjed, akkor a nyilvánosságot elismerik.

Egy adott ismerősnek küldött e-mail és a becsületsértés

A weboldalunkon található másik cikkben, a “E-mail és a személyes adatok megsértése: egy ügyvéd magyarázata” címűben bemutattuk azt az esetet, amikor az életbiztosítási társaság alkalmazottja, C, aki ismerősétől, A-tól kapott biztosítási tanácsot, e-mailben közölte egy harmadik féllel, B-vel, hogy A-t hivatalosan 3. fokú mentális fogyatékossággal minősítették. A vita arról szólt, hogy ez a cselekedet becsületsértésnek és személyes adatok megsértésének minősül-e. A bíróság az alábbiak szerint döntött az ügyben, ahol a felperes korábban depressziós vagy mentális betegségben szenvedett, és hivatalosan 3. fokú mentális fogyatékossággal minősítették. Az e-mailben továbbá azt írta, hogy B “nem tud alkalmazkodni a társadalomhoz, internetfüggő” és “nincs józan esze”, és ezeket az állításokat 6 e-mailben küldte el B-nek:

Mivel ezeket az e-maileket csak egy adott ismerősnek küldték el, és nem voltak olvashatóak a felperes és az alperes által nem érintett harmadik felek számára, nem mondható el, hogy az alperes által küldött e-mailek azonnal csökkentették volna a felperes objektív társadalmi értékelését.

Tokiói Kerületi Bíróság 2009. november 6-i (2009) ítélete

A bíróság nem ismerte el a nyilvánosságot, és ezért nem ismerte el a becsületsértést. Az e-mailben történő rágalmazás esetében, ha nem vesszük figyelembe a terjedési lehetőséget, általában azt mondhatjuk, hogy valószínűleg csak néhány konkrét személynek küldték el, de ez nem mindig így van.

https://monolith.law/reputation/mail-privacy-invasion[ja]

Küldés levelezőlistára

Az azonos cégnél dolgozó felperes és A hűtlen kapcsolatba kerültek, és A 2013 júliusában (Heisei 25) elismerte és bocsánatot kért a felperes feleségétől, aki az alperes volt, hogy hűtlen kapcsolatba került a felperessel. A bocsánatkérés mellett 3 millió jen kártérítést fizetett, és megígérte, hogy a jövőben nem lép kapcsolatba a felperessel. Ezt követően megkötöttek egy megegyezési szerződést, amelyben A vállalta, hogy nem lép kapcsolatba a felperessel. Végül a felperes és az alperes ugyanazon év decemberében megegyezéses válást kötöttek. Azonban másnap az alperes e-mailt küldött a cég részlegvezetőjének, üzletágvezetőjének és az általános ügyek osztályának, amelyben azt állította, hogy a felperesnek viszonya volt a cég egyik alkalmazottjával. Ezt követően kétszer is e-mailt küldött a cég HR levelezőlistájára, amelyben a felperest bírálta.

Az e-mailekben a következőket állította:

1. A felperesnek, annak ellenére, hogy felesége és gyermekei vannak, viszonya volt egy 20 évvel fiatalabb munkatársával.
2. A felperes, miközben maga is hűtlen volt, erőszakot állított az alperes ellen, és ki akarta űzni őt otthonából.
3. A felperes megsebesítette az alperes bal karját, amikor a viszonyuk kiderült, és megpróbálták megszerezni a bizonyítékokat.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek az állítások rontják a felperes társadalmi megítélését.

Másrészről, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes viselkedése súlyosan megsértette az alperes és a gyermekük érzéseit, megsértette a társadalmi etikát, és törvénytelen cselekménynek minősül. Ennek ellenére, a bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperesnek joga volt konzultálni a felperes feletteseivel a felperes hűtlenségéről, és iránymutatást és felügyeletet kérni tőlük. Azonban a bíróság úgy ítélte meg, hogy az e-mailek, amelyeket az alperes a válásuk és a megegyezési szerződés megkötése után küldött a cég alkalmazottainak, törvénytelen cselekménynek minősülnek.

Az e-mailek könnyen továbbíthatók, és hosszú ideig elérhetők maradhatnak, így nagy a valószínűsége, hogy az alperes által küldött e-mailek 1 és 3, amelyeket a cég levelezőlistájára és több más címre küldött, rontották a felperes társadalmi megítélését.

Tokiói Kerületi Bíróság, 2014. december 9-i (Heisei 26) ítélete

Ennek eredményeképpen a bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen 450 000 jen kártérítést és 45 000 jen ügyvédi díjat, összesen 495 000 jent.

Ha az alperes csak a cég egyes alkalmazottaihoz fordult volna tanácsért, akkor nem lett volna probléma. Azonban, ha e-mailt küld a levelezőlistára, akkor azt feltételezhetjük, hogy azt sok emberhez küldte. Bár a “terjedési képesség” kifejezést nem használták, ugyanazt az értelmezést alkalmazhatjuk.

Példák a terjedési lehetőség elismerésére

Volt olyan eset, amikor a felperesek azt állították, hogy megsértették a becsületüket, mert a vádlott két cég igazgatói lemondásakor e-maileket küldtek a cég 90 alkalmazottjának, amelyekben azt állították, hogy a felperesek törvénytelenül próbáltak meg alkalmazottakat elcsábítani.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy az e-mailben a felperesek cselekményeit hűtlen kezelésnek vagy különleges hűtlen kezelésnek minősítették, ami csökkenti a felperesek társadalmi értékelését. A bíróság elismerte, hogy az e-mail küldése közérdekű tényekkel kapcsolatos, és kizárólag a közjó szolgálatában történt, de egyes részei nem igazolhatóak, és nem mondható el, hogy a vádlott cégeknek komoly okuk volt hinni abban, hogy azok igazak. Ennek alapján a bíróság a felperesek kártérítéseként elismerte, hogy a vádlott két cégnek 500 ezer forintot és 50 ezer forint ügyvédi díjat kell fizetnie, és részben elfogadta a követelést. A bíróság ítéletében megállapította, hogy

A vádlottak azt állítják, hogy az e-mailt csak meghatározott személyeknek küldték, és nem áll fenn annak a lehetősége, hogy széles körben ismertté válnak a tartalma. Azonban az e-mailt a felperes által munkáltatott b cég alkalmazottainak és a vádlott Y2 cég alkalmazottainak összesen mintegy 90 főnek küldték, ami nem tekinthető kis számnak, és figyelembe véve, hogy az e-mail tartalma a fent említett alkalmazottakon keresztül széles körben ismertté válhat, nem állítható, hogy az e-mailt csak meghatározott személyeknek küldték, és a felperesek társadalmi értékelése nem csökkent. A vádlottak fenti érvelését nem lehet elfogadni.

Tokiói Kerületi Bíróság, 2014. november 11. (2014)

Mint látható, nehéz azt mondani, hogy mintegy 90 fő kis számú, de ha figyelembe vesszük a terjedési lehetőséget, “elképzelhető, hogy széles körben ismertté válik”.

Összefoglalás

A cikkben bemutatott esetek mindegyikében azonosítani tudtuk a bejegyzés szerzőjét, és kivéve a “Meghatározott ismerősnek küldött e-mail és rágalmazás” esetét, ezek mind olyan kivételes esetek voltak, ahol a terjedés lehetőségét elismerték. Általánosságban elmondható, hogy a rosszindulatú üzenetek e-mailben történő küldésekor gyakran nem ismert a bejegyzés szerzője, vagy nem lehet megerősíteni a terjedés lehetőségét. Az általános esetekről a weboldalunk alábbi cikkében olvashat.

https://monolith.law/reputation/email-sender-identification[ja]

Azért, mert valami privát üzenet, még nem szabad könnyelműen mások hírnevét sértő megjegyzéseket tenni e-mailben, mert ez rágalmazásnak minősülhet. Ugyanazt a figyelmet kell fordítani, mint a közösségi médiában, még akkor is, ha az e-mailt csak egy meghatározott személynek küldték.