A letartóztatási cikkek törlése és a 'felejtéshez való jog', 'a rehabilitáció akadályozásának tilalma

Az Ön által titokban tartani kívánt információk, mint például a letartóztatási előzményei vagy büntetőjogi múltja, előkerülhetnek az internetes keresések során. Ez komoly hátrányokkal járhat az Ön számára.

Az EU-ban bevezetett “elfeledhetőség joga” gyakran szerepel a hírekben és újságokban, de vajon ezt felhasználva törölhetők-e az Ön számára hátrányos cikkek?

Ebben a cikkben bemutatjuk az “elfeledhetőség joga” és a korábban alkalmazott “rehabilitációt nem akadályozó előnyök” közötti különbségeket, valamint a jövőbeli kilátásokat.

“Az elfelejtéshez való jog”

Az interneten óráról órára hatalmas mennyiségű információ halmozódik fel, és a keresőmotorok szerepe mind a kibocsátásban, mind az olvasásban egyre fontosabbá válik.

Ezzel szemben az EU Bírósága 2014-ben elismerte az EU polgárainak “az elfelejtéshez való jogát” (right to be forgotten), és ennek alapján felszólította a Google-t, hogy törölje a jogosan közzétett adósságokat és információkat a keresési eredményekből.

Az EU Bírósága kimondta, hogy az adattulajdonosok akkor kérhetik az adatok törlését, ha azok “nem megfelelőek a feldolgozási cél szempontjából, nincs jelentőségük, vagy túlzóak”, és a keresőmotoroktól akkor kérhetik a weboldalak linkjeinek törlését, ha “az eredetileg legális adatok már nem szükségesek”. Ez “az elfelejtéshez való jog” Japánban is nagy érdeklődést váltott ki.

A Google keresési eredményeinek törlésének lehetőségét és a kapcsolódó bírósági döntéseket a következő cikkben is részletesen bemutatjuk:

https://monolith.law/reputation/delete-google-search[ja]

Egy férfi, aki 500 000 jen bírságot kapott a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia tiltásáról szóló törvény (Japán gyermekprostitúció és gyermekpornográfia elleni törvény) megsértése miatt, és aki ellen a büntetőparancs jogerőre emelkedett, kérte a Google-t, hogy több mint három évvel az esemény után törölje a letartóztatásával kapcsolatos információkat a keresési eredményekből, amikor a megye nevét és a saját nevét keresi. Ezt a kérelmet 2015 júniusában elfogadták.

A döntés visszavonását kérő biztonsági ellenvetési kérelemre a Saitama Kerületi Bíróság 2015 decemberében ideiglenes intézkedési parancsot adott ki, és ismét elrendelte a Google-t, hogy törölje az információkat.

Ez a döntés, amely először hivatkozott “az elfelejtéshez való jogra” Japánban, nagy figyelmet kapott.

A döntés szerint a gyermekprostitúció miatt letartóztatott és pénzbüntetést kapott férfi esetében a keresés törlését engedélyezték több mint három évvel a büntetés végrehajtása után, mert

“Még ha valaki bűnöző is, akit egyszer letartóztattak és a bűncselekményét nyilvánosságra hozták, még mindig rendelkezik a személyiségi jogokkal, beleértve a magánélet tiszteletben tartásának jogát, és a jogot, hogy ne akadályozzák meg a jóvátételben. A bűncselekmény jellegétől függően, egy bizonyos idő elteltével a társadalomnak ‘elfelejtenie kell’ a múltbeli bűncselekményeket.”

Saitama Kerületi Bíróság, 2015. december 22-i döntés

Így döntöttek.

Ha úgy gondoljuk, hogy a bűnözőknek a bűnös ítélet után vagy a szabadságvesztés letöltése után vissza kell térniük a társadalomba, mint polgároknak, és békés életet kell élniük, és ez a jóvátétel, akkor azoknak, akik nem követnek el újabb bűncselekményt és eltöltöttek egy bizonyos időt, a letartóztatási előzmények megjelenítése nagy valószínűséggel sérti a “jóvátétel akadályozásának jogát”.

“A rehabilitációt nem akadályozó előny” vagy “az elfelejtés joga”

Eddig a bűncselekményekről szóló cikkek esetében azt vizsgáltuk, hogy a célszemély “újonnan kialakított társadalmi életének nyugalmát sérti-e és akadályozza-e annak rehabilitációját”, vagyis a “bűnügyi előélettel kapcsolatos tények közzétételének jogi előnye” és a “bűnügyi előélettel kapcsolatos tények közzétételének szükségessége valós név használatával művekben” összehasonlításával, és ha az előbbi dominál, akkor a bűnügyi előélet közzététele törvénytelennek minősül a mérlegelés keretein belül (Japán Legfelsőbb Bíróság 1994. február 8-i ítélete, a “Nonfiction ‘Gyakuten’ eset”).

Az azonban, hogy a Saitama Kerületi Bíróság döntése a fent említett Legfelsőbb Bíróság ítéletében megfogalmazott “rehabilitációt nem akadályozó előny” koncepciótól egy lépéssel tovább ment, és elfogadta “az elfelejtés jogát”, figyelemre méltó volt.

A Saitama Kerületi Bíróság által felállított ítélkezési kritériumokat összefoglalva a következőképpen alakulnak:

1. Azoknak az embereknek is van “rehabilitációt nem akadályozó előnyük”, akikről letartóztatási hírek jelentek meg
2. Egy bizonyos idő elteltével a múltbeli bűncselekményeket a társadalomnak “elfelejtési jogával” kell rendelkeznie
3. Ha a letartóztatási információk megjelennek az interneten, figyelembe kell venni, hogy az információk törlése és a nyugodt élet folytatása nehéz, és el kell dönteni a keresési eredmények törlésének helyességét
4. A férfiak letartóztatási előzményei könnyen megtekinthetők, és a hátrányok helyrehozása nehéz és súlyos

A “felejtés joga” tagadása?

Erre válaszul a Tokiói Fellebbviteli Bíróság 2016 júliusában a következőket állapította meg a konzervációs fellebbezési eljárásban:

Van olyan eset, amikor a személyiségi jogok alapján elfogadható a kérés, hogy bizonyos keresési eredményeket ne lehessen megtekinteni az interneten, de

1. A gyermekbűnözési letartóztatási előzmények közérdekűek

2. Az idő múlását figyelembe véve a letartóztatási információk közérdekűsége nem veszett el

Tokiói Fellebbviteli Bíróság, 2016. július 12-i döntés

Ezután megállapította, hogy “a gyermekprostitúció komoly aggodalomra ad okot a szülők számára, és bár az esemény óta körülbelül 5 év telt el, a közérdekűség nem veszett el”, és elutasította a férfi kérelmét, miután visszavonta a Saitama Kerületi Bíróság döntését, amely elismerte a “felejtés jogát” és engedélyezte a törlést.

A “felejtés jogát” illetően úgy ítélte meg, hogy “ez nem jogszabályban meghatározott jog, és a törlési kérelem a felejtés jogán alapuló törlési kérelemmel megegyezik a hagyományos személyiségi jogok alapján.”

Akkoriban a hírekben szerepelt, hogy a “Tokiói Fellebbviteli Bíróság tagadta a ‘felejtés jogát'”, és ez nagy vitát váltott ki.

A Legfelsőbb Bíróság döntése

A Legfelsőbb Bíróság 2017 januárjában (2017) a Tokiói Felsőbb Bírósághoz intézett engedélyezett fellebbezés során elismerte, hogy “az egyén magánéletéhez tartozó tények véletlenszerű közzététele elleni érdek jogi védelmet élvez”, és a következő döntést hozta:

Az, hogy a magánélethez tartozó tényeket tartalmazó cikkek, weboldalak URL-jeinek stb. a keresési eredmények részeként történő közzététele jogellenes-e vagy sem, a következő tényezők alapján kell megítélni: a tény jellege és tartalma, a URL stb. közzététele által terjedő magánélethez tartozó tények hatóköre és az áldozat által elszenvedett konkrét kár mértéke, az érintett személy társadalmi helyzete és befolyása, a cikk stb. célja és jelentősége, a cikk stb. közzétételekor uralkodó társadalmi körülmények és azok változása, a cikkben stb. a tények leírásának szükségessége, stb. Ezeket összehasonlítva és mérlegelve kell dönteni, és ha világosan kiderül, hogy a tények közzététele elleni jogi érdek túlsúlyban van, akkor jogos a keresőszolgáltatótól a URL stb. eltávolítását kérni a keresési eredményekből.

Legfelsőbb Bíróság, 2017. január 31-i döntés

A Legfelsőbb Bíróság a fenti döntési kritériumokat állította fel, és ebben az esetben megállapította, hogy “a gyermekprostitúció szexuális kizsákmányolásnak és szexuális bántalmazásnak minősül a gyermekkel szemben, és társadalmilag erős elítélés tárgya, és büntetőjogi szankciókkal tiltott”, és hogy “a keresési eredmények részét képező információk a felperes lakóhelyének megyéjének nevét és a felperes nevét tartalmazzák, így a tények terjedési köre korlátozottnak tekinthető”. Ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy “nem világos, hogy a tények közzététele elleni jogi érdek túlsúlyban van”, és nem hagyta jóvá a keresési eredmények törlését.

A Legfelsőbb Bíróság döntése a következő tényezőket veszi figyelembe, és végül összehasonlító mérlegelés alapján, azaz “a törlés indoka (a tények közzététele elleni jogi érdek) és a nem törlés indoka (a URL stb. keresési eredményként történő közzététele) közül melyik a nagyobb” alapján hozza meg a döntést.

A tények közzététele elleni jogi érdek alapját képező körülmények

• Az URL stb. közzététele által terjedő magánélethez tartozó tények hatóköre
• Az URL stb. közzététele által az érintett személy által elszenvedett konkrét kár mértéke

Esetenként mindkét oldalra hajló körülmények

• A tény jellege és tartalma
• Az érintett személy társadalmi helyzete és befolyása
• A cikk stb. közzétételekor uralkodó társadalmi körülmények és azok változása

Az URL stb. keresési eredményként történő közzététele indokát képező körülmények

• A cikk stb. célja és jelentősége
• A cikkben stb. a tények leírásának szükségessége

Összehasonlító mérlegelés és az “elfelejtetéshez való jog”

A Legfelsőbb Bíróság fenti döntése szerint, “ha nyilvánvaló, hogy a tények nyilvánosságra hozatalának jogi érdekei felülkerekednek”, akkor “kérhető az adott URL és egyéb információk törlése a keresési eredményekből”. Ez a döntés szigorúan “nyilvánvaló” kritériumokat alkalmaz az összehasonlító mérlegelés során, de egyértelműen meghatározza a cikkek törlésének feltételeit.

A keresési eredmények törlését általánosságban a személyes adatvédelmi jogok keretein belül kezelik, és az “elfelejtetéshez való jogra” nem tért ki.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez nem tagadja az “elfelejtetéshez való jogot”. A Tokiói Felsőbíróság döntésekor is voltak olyan hírek, amelyek szerint az “elfelejtetéshez való jog” elutasításra került, de ez csak azt jelenti, hogy nincs szükség új fogalmak bevezetésére, és a döntést a meglévő kritériumok alapján összehasonlító mérlegeléssel hozhatják meg. Ezért gondolom, hogy nem volt szükség külön kitérni az “elfelejtetéshez való jogra”.

Bűnügyi tudósítások cikkeinek törlése

A bűnügyi tudósítások cikkeinek törlése nehéz kérdés. Egyrészt, a hírnevet sértő vagy rágalmazó tartalmak eltávolításával ellentétben, a bűnügyi tudósítások igazak. Mivel a cikkek maguk igazak, a törlésük iránti igény mindig a “sajtószabadság” kérdésével kerül egyensúlyba.

Az esetekben, ahol a bíróság ideiglenes intézkedése alapján a kiadványok nyomtatása és terjesztése tiltott volt (előzetes megakadályozás), és vitatott volt, hogy ez törvénytelen-e, a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy

“Azok, akiknek a becsületét – ami a társadalom által adott objektív értékelés az emberi értékekről, mint a karakter, az erény, a hírnév, a hitelképesség – jogellenesen sértik, (kivonat) jogosultak arra, hogy a személyiségi jogok alapján a sértő cselekményeket megszüntessék, vagy megelőzzék a jövőbeni sérelmeket, és megakadályozzák a sértő cselekményeket.”

Legfelsőbb Bíróság, 1986. június 11-i ítélet (Showa 61)

Van egy ilyen döntés.

Ebben a Legfelsőbb Bíróság ítéletben, hogy a megakadályozás elfogadható legyen, “az kifejezés tartalma nem igaz, vagy nem kizárólag a közjó szolgálatában áll, és nyilvánvaló, hogy az áldozatnak komoly és jelentős, nehezen helyrehozható kára van” – ezeknek a feltételeknek kell teljesülniük.

Ezért, mint a Saitama Kerületi Bíróság esetében az őrizetbe vételi cikkekben, mivel a cikk maga igaz, nem teljesíti “az kifejezés tartalma nem igaz” feltételét, és ha a hírek a sajtó által közvetítettek, akkor “kizárólag a közjó szolgálatában áll” is elfogadható. Ezért a Saitama Kerületi Bíróság úgy gondolta, hogy más jogi struktúrát kell alkalmazni, és talán ezért hozta be a “felejtés jogát”.

Természetesen, csak azért, mert igaz, nem azt jelenti, hogy nem lehet törölni. Vannak olyan esetek, amikor személyes adatok szivárognak ki, vagy amikor bosszúból pornográf tartalmat osztanak meg. A bűncselekményekről szóló cikkek törlése csak azt jelenti, hogy ezt általánosan a személyes adatvédelmi jogok keretében értelmezik.

https://monolith.law/reputation/delete-arrest-history[ja]

Összefoglalás

A Legfelsőbb Bíróság döntésében nem szerepel az “elfelejtéshez való jog” kifejezés, azonban az “elfelejtéshez való jog” gondolata az internet széles körű elterjedése miatt jelent meg. A körülötte lévő általános helyzet még mindig fluid, így jelenleg nem lehet ítélni, és a jövőbeli döntésekre bízható.

A jövőben a keresési eredményekből történő törlési kérelmek esetében várhatóan felhalmozódik a Legfelsőbb Bíróság által végzett összehasonlító mérlegelés. Különösen fontos lehet a jövőbeni ítélkezési gyakorlatban az a kérdés, hogy mennyi idő elteltével válik a személyes adatok “közérdekű ügyekké”, azaz mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy már ne lehessen ilyennek tekinteni őket.