Micsoda a 'szolgálati szerzői jog'? Magyarázat a vitás bírósági esetekre és ítéletekre

Ahogy azt weboldalunkon egy másik cikkben is kifejtettük, a Japán Szerzői Jogi Törvény (Japanese Copyright Law) szerint, ha bizonyos feltételek teljesülnek, a szerzői jog a munkaadó jogi személyhez kerül, és ez a jogi személy lesz a szerző. Ezt munkahelyi szerzői műnek (vagy jogi személy által létrehozott műnek) nevezzük.

A munkahelyi szerzői mű akkor jön létre, ha a következő feltételek teljesülnek (a Japán Szerzői Jogi Törvény 15. cikkének 1. bekezdése szerint):

・A mű létrehozása a jogi személy vagy egyéb szervezet kezdeményezésén alapul
・A művet a jogi személy vagy egyéb szervezet alkalmazottja hozza létre munkaköri feladatai keretében
・A művet a jogi személy vagy egyéb szervezet nevében hozzák nyilvánosságra
・Nincs más megállapodás, munkaügyi szabályzat vagy egyéb rendelkezés

A feltételek teljesülésének megítélése alapján a bíróságok gyakran nem ismerik el a munkahelyi szerzői művet. Nézzük meg, hogy a bíróságok hogyan ítélik meg az egyes feltételeket, valós bírósági esetek alapján.

https://monolith.law/corporate/requirements-works-for-hire[ja]

Ha nem ismerték el, hogy a „jogi személyek stb. szándékán alapul”

Volt egy eset, amikor egy egészségügyi és szociális intézményeket támogató részvénytársaság azt állította, hogy a munkájuk során létrehozott szerzői jogokkal rendelkeznek egy olyan könyvvel kapcsolatban, amelyet egy nyugdíjas alkalmazottjuk publikált munkaviszonya alatt, és megállítást, értékesítést és terjesztést követeltek.

A vitatott könyv egy olyan kiadó, az Urban Produce által kiadott gyakorlati kézikönyv volt, amelyet a vádlott írt munkaviszonya alatt, a kórházak üzleti menedzsmentjéről. A vádlott több más alkalmazottat is felkért a fejezetek írására, miközben ő írta az egészet.

A bíróság elismerte, hogy a vitatott mű az volt, amit a vádlott írt, miközben a felperes alkalmazottjaként dolgozott, és megvizsgálta, hogy a vitatott mű a „felperes szándékán alapul”, és azt mondta, hogy a felperes alkalmazottai munkájuk során hozták létre-e, de

• A könyv írására vonatkozó kérés közvetlenül az Urban Produce-tól a vádlotthoz érkezett
• A felperes nem tudott a vádlott könyvének kiadásáról, amíg az Urban Produce és a felperes között nem volt kapcsolat a könyvvel kapcsolatban
• A felperes és az Urban Produce között nem készült szerződés a könyv írásáról
• A felperesnél nem készült olyan dokumentum, amely azt mutatná, hogy a felperes megkapta az Urban Produce-tól a könyv írására vonatkozó kérést, mint például munkakérés vagy munkavállalási jelentés
• Amikor a vádlott elhagyta a felperest, nem hoztak döntést a könyv írásának további kezeléséről, és az írás munkája nem folytatódott
• A könyv végül a vádlott szerzői névvel jelent meg, és a könyv kéziratának díját az Urban Produce fizette ki a vádlottnak

stb., és

A fentiek alapján nem lehet elismerni, hogy a könyv írását az Urban Produce kérte a felperestől, hanem inkább azt, hogy a könyv írását az Urban Produce kérte a vádlottól, és a szerzők a vádlott személyes kérésére írták a művet. Tehát a vitatott mű, amely a könyv írásának folyamatában jött létre, nem mondható, hogy a felperes szándékán alapul, és munkájuk során hozták létre.

Tokyo District Court, 2010. szeptember 30. (2010)

És mivel nem teljesítette a „jogi személyek stb. szándékán alapuló” követelményt a munkájuk során létrehozott műként, a felperes munkájuk során létrehozott műként nem ismerték el, és elutasították a követelést.

Az nem jelenti automatikusan, hogy a szerzői jog a jogi személyhez tartozik, csak mert a szerző annak alkalmazottja. Amikor a „jogi személyek stb. szándékán alapuló” elemzést vizsgáljuk, számos körülményt figyelembe vesznek, mint ebben az ítéletben.

Ha nem ismerték el, hogy „a vállalatok tevékenységét végző személy”

Van olyan eset, amikor a „vállalatok tevékenységét végző személy” megítélése eltér az elsőfokú és a fellebbezési bíróság között.

A szabadúszó fotós, aki egyéni vállalkozóként fotóstúdiót működtet (elsőfokú felperes), azzal vádolta az alperest (elsőfokú alperes), hogy a felperes által készített és átadott fotókat, amelyek versenypályán futó motorokat ábrázolnak (jelen esetben a fotók), az alperes átadta A cégnek, amely továbbadta B cégnek elektronikus adat formájában. B cég a felperes hozzájárulása nélkül saját weboldalán és posztereken tette közzé a fotókat. Emiatt a felperes kártérítést követelt a fotók szerzői jogainak (másolási jog, átruházási jog) és a szerző személyiségi jogainak (közlési jog, névhasználati jog, azonosság megőrzési jog) megsértése miatt. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, mivel megállapította, hogy a munka szerzői jogi védelme alá tartozik, mivel az alperes utasításai alapján készült. Emiatt a felperes fellebbezett.

A fellebbezési bíróság a következő ítéletet hozta: „Azt, hogy valaki a „vállalatok tevékenységét végző személy”-nek számít-e, a vállalat és a műalkotást létrehozó személy közötti kapcsolatot kell figyelembe venni. Fontos, hogy a személy a vállalat irányítása és felügyelete alatt nyújt-e munkát, és hogy a vállalat által fizetett összeget munkabérként lehet-e értékelni. Ezt a munka jellege, az irányítás és felügyelet megléte, a fizetés összege és módja, valamint más konkrét körülmények figyelembe vételével kell megítélni” (Japán Legfelsőbb Bíróság, 2003. április 11. (2003-as gregorián naptár)).

Ez alapján megvizsgálva a jelen esetet, a felperes nem az alperes alkalmazottja, hanem szabadúszó fotós, aki egyéni vállalkozóként működtet egy fotóstúdiót. A felperes a fotóeladási üzletben a saját általános irányítása alatt készítette a fotókat, de a fotózás során profi fotósként végrehajtotta a munkát… A felperes alapvetően profi fotósként működött az alperessel kötött szerződés alapján, és nem lehet azt állítani, hogy a vállalat irányítása és felügyelete alatt nyújtott munkát.

Szellemi Tulajdon Felsőbb Bírósága, 2009. december 24. (2009-es gregorián naptár)

Ezért a bíróság elutasította az alperes érvét, miszerint a felperes a „vállalatok tevékenységét végző személy”, és ezért a munkája szerzői jogi védelem alá tartozik, és megsemmisítette az elsőfokú ítéletet.

Nehezen elismerhető, hogy aki profi fotósként működik, a vállalat irányítása és felügyelete alatt nyújt munkát. Ezért előzetesen szerződést kell kötni, és tisztázni kell a szerzői jogok tulajdonjogát.

Amennyiben nem ismerik el „munkaköri feladatként készült”-ként

Volt olyan eset, amikor az alperes, aki egy szabadalmi jogi iroda igazgatója volt, munkaviszonya alatt kiadott egy könyvet, amelyben az alperes és egy másik szerző közösen publikálták a felperes által írt kéziratot a „〇〇 Szellemi Tulajdon Kutatóintézet” nevében, anélkül, hogy megjelentették volna a felperes nevét. A felperes azt állította, hogy az alperes cselekedetei megsértették a szerzői jogait (névhasználati jog, azonosság megőrzési jog, közzétételi jog), és kártérítést követelt.

A bíróság megállapította, hogy a felperes a szabadalmi jogi iroda alkalmazottjaként szerezte meg a szabadalmi ügyvivői képesítést, és az alperestől éves fizetést kapott a szerződés alapján, és a szabadalmi jogi iroda munkáját végezte, tehát elismerte a munkaviszonyt a felperes és az alperes között. A bíróság megvizsgálta a kézirat írásának körülményeit, és megállapította, hogy:

• A szerzőket a szabadalmi jogi iroda alkalmazottai közül választották ki önkéntes részvétel alapján.
• A kézirat elkészítését az alperes utasította a szabadalmi jogi iroda munkaidején kívül, és a kéziratot is a munkaidőn kívül készítették el az utasításnak megfelelően.
• A kézirat tartalmára vonatkozóan az alperes nem adott konkrét utasításokat.
• Több szerzői értekezletet tartottak, de ezek nem határozták meg a kézirat konkrét tartalmát.

És így tovább,

A könyv kiadása nem tartozik a szabadalmi jogi iroda alapvető tevékenységi körébe, és a könyv kéziratának elkészítése sem tartozik közvetlenül a felperes által a szabadalmi jogi iroda napi munkájába. Tekintettel a kézirat elkészítésének körülményeire, az alperes bevonásának módjára, a könyv formátumára, a közzététel módjára stb., a kéziratot nem lehet a szerzői jogi törvény 15. cikk (1) bekezdésében említett „munkaköri feladatként készült mű”-ként elismerni.

Tokiói Kerületi Bíróság 2004. november 12-i (2004) ítélete

És megállapította, hogy nem tekinthető „munkaköri feladatként készült”-nek, és nem ismerte el munkaköri szerzői műként, és elismerte, hogy az alperes megsértette a szerzői jogokat (névhasználati jog) a szerzői jogokkal rendelkező felperes ellen. Csak azért, mert a szerző egy vállalat alkalmazottja, még nem jelenti azt, hogy a mű szerzői jogai a vállalathoz tartoznak. Amikor a „munkaköri feladatként készült” műveket vizsgáljuk, számos körülményt kell összességében figyelembe venni.

Ha nem ismerték el a “jogi személyek nevében közzétett dolgokat”

Volt olyan eset, amikor a vádlott cég alkalmazottja, aki a vádlott ipari szövetség által szervezett képzésen oktatóként működött közre, a “Heisei 12. évi (2000) mérnöki technikai fenntartási képzés” című, munka során készített anyagával kapcsolatban szerzői jogi megsértés miatt per indított.

A felperes azt állította, hogy a vádlott cég a felperes nyugdíjazása után a felperes utódját bízta meg a fent említett képzés oktatásával, és a 12. évi anyag másolásával a “13. évi anyagot” és a “14. évi anyagot” hozta létre, majd a képzésen a résztvevőknek kiosztotta az anyagok másolatait, ezzel megsértve a felperes szerzői jogait (másolási jog, szóbeli előadás jog) és a szerző személyiségi jogait (névhasználati jog, azonosság megőrzési jog). A felperes kártérítést és egyéb fizetéseket követelt.

A felek között nem volt vita arról, hogy a felperes készítette a 12. évi anyagot, de a vádlottak azt állították, hogy a felperes a vádlott cég utasítására, a vádlott cég alkalmazottjaként, munkaköri feladatai során készítette az anyagot, és hogy a mű szerzője a vádlott cég, mint munkahelyi szerző. A bíróság ezért megvizsgálta a 12. évi anyag készítésének körülményeit és tartalmát.

A bíróság elismerte, hogy a 12. évi anyagot a vádlott cég utasítására készítette a felperes, aki a cég alkalmazottjaként munkaköri feladatai során hozta létre, és azt is megvizsgálta, hogy a művet a vádlott cég nevében tették-e közzé, vagy közzé kellett volna tenniük. A bíróság azt is megvizsgálta, hogy a vádlott cég lehet-e a mű szerzője, mint munkahelyi szerző.

A fenntartási képzés anyagának formátuma a fent említett módon alakult, és ennek alapján a 12. évi anyagban csak a felperes neve szerepel oktatóként, a szerzői jogi névvel kapcsolatban nincs megjelölés, vagy a képzési anyag borítóján a vádlott ipari szövetség szerzői jogi nevét kell érteni. Nem lehet azt állítani, hogy a vádlott cég nevében tették közzé. (…) Mindezek alapján elismerhető, hogy a 12. évi anyagot a vádlott cég utasítására, a vádlott cég alkalmazottja, a felperes készítette munkaköri feladatai során, de nem tették közzé a vádlott cég nevében, és nem is kellett volna közzétenniük, tehát nem tekinthető a vádlott cég munkahelyi szerzői jogának, és nem ismerhető el, hogy a vádlott cég a mű szerzője.

Tokiói Kerületi Bíróság 2006. február 27-i ítélete

A bíróság nem ismerte el, hogy a művet a vádlott cég nevében tették közzé, vagy hogy közzé kellett volna tenniük, és nem ismerte el, hogy a mű a vádlott cég munkahelyi szerzői jogának tekinthető, és nem ismerte el, hogy a vádlott cég a mű szerzője.

Az sem garantált, hogy a szerzői jog a jogi személyhez tartozik, még akkor sem, ha a mű “a jogi személy utasítására készült” és “a jogi személy alkalmazottja munkaköri feladatai során hozta létre”. A munkahelyi szerzői jog csak akkor ismerhető el, ha minden fent említett feltétel teljesül.

Összefoglalás

A jogi személyek által gazdasági terhelés mellett létrehozott művek használatához a művek jogi viszonyait összpontosítani és tisztázni kell. Ha ez nem történik meg, gyakran akadályozhatja a zökkenőmentes használatot. Ezért fogadták el a munkahelyi szerzői művek szabályozását, de előre tisztázni kell a jogi viszonyokat.

Nehezítő kérdés, hogy vajon állítható-e a munkahelyi szerzői mű, vagy ha valaki ezt állítja, el kell-e fogadni. Forduljon tapasztalt ügyvédhez tanácsért.