A japán munkajogban alkalmazott biztonsági és egészségügyi menedzsment rendszerek magyarázata

A vállalatvezetés során a munkavállalók biztonságának és egészségének biztosítása nem csupán etikai követelmény. Ez a vállalkozások folytonosságának és növekedésének alapját képezi, valamint jogilag meghatározott súlyos kötelezettség is. A japán munkajogi rendszer e cél elérésére két fő jogi keretet állított fel. Az egyik a minden munkaviszony alapját képező, széleskörű és átfogó “biztonsági gondoskodási kötelezettség”, amely előírja, hogy a vállalkozóknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a munkavállalók életének és testi épségének védelme érdekében. A másik a “Japán Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Törvény”, amely ezt az alapelvet konkrét viselkedési szabályokká alakítja át. Ez a törvény előírja a vállalkozásoknak, hogy a méretük és iparáguk szerint meghatározott irányítási rendszert hozzanak létre, szakértőket nevezzenek ki, és szervezeti döntéshozatali folyamatokat állítsanak fel. Ezek a keretek egymást kiegészítve működnek, és nem elegendő csupán az egyik formális betartása. Például, ha egy vállalat teljesíti a Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Törvényben meghatározott összes eljárást, de elmulasztja a megfelelő intézkedéseket tenni egy előrelátható konkrét veszély esetén, akkor szembesülhet a szélesebb körű biztonsági gondoskodási kötelezettség megsértésével. Ezért ennek a két rétegű szerkezetnek a megértése elengedhetetlen lépés a kockázatkezelésben Japánban folytatott üzleti tevékenység során. Ebben a cikkben először áttekintjük a biztonsági gondoskodási kötelezettség jogi alapjait és hatókörét, majd részletezzük a Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Törvény által meghatározott konkrét biztonsági és egészségügyi irányítási rendszereket, végül pedig szakértői szemszögből tárgyaljuk azokat a jogi kockázatokat, amelyekkel a vállalatok szembesülhetnek, ha elmulasztják ezeket a kötelezettségeket teljesíteni.

A vállalkozók alapvető kötelezettsége Japánban: a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettsége

Japán munkajogi rendszerében a vállalkozók által a munkavállalókkal szemben viselt legfontosabb alapvető kötelezettség a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettsége. Ezt a kötelezettséget a japán munkaszerződési törvény (2007) 5. cikke határozza meg egyértelműen, amely kimondja: „A munkáltatónak a munkaszerződésből eredően kötelessége gondoskodni arról, hogy a munkavállaló élete, testi épsége és egyéb biztonsága megőrzése mellett végezhesse munkáját.” Ez a kötelezettség minden munkavállalóra kiterjed, függetlenül az alkalmazási formától, legyen szó teljes munkaidős, szerződéses vagy részmunkaidős alkalmazottakról, akik munkaszerződéses viszonyban állnak a vállalattal. A védelem tárgyát képező „élet, testi épség és egyéb biztonság” nem csak a fizikai biztonságot foglalja magában, hanem a mentális egészséget is.

Ez a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettsége már a 2008-ban hatályba lépett japán munkaszerződési törvény hivatalos megfogalmazása előtt is létezett, a japán bíróságok ítélkezési gyakorlatán keresztül kialakult jogelvek révén. E kötelezettség alapvető ítéletei között két legfelsőbb bírósági döntés kiemelkedő jelentőségű.

Az első a 1975. február 25-i legfelsőbb bírósági ítélet (ismertebb nevén a „Szárazföldi Önvédelmi Erők esete”). Ebben az esetben egy önvédelmi erő tagjának szolgálati közbeni járműbalesetben bekövetkezett halála miatt a munkáltatóként fellépő állam felelősségét firtatták. A legfelsőbb bíróság először ismerte el egyértelműen, hogy az államnak kötelessége van gondoskodni a közszolgálati dolgozók életének és egészségének védelméről a veszélyektől. Ez az ítélet megalapozta a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettségének alapvető fogalmát a fizikai munkakörnyezetben rejlő veszélyek elleni védelem tekintetében.

A második a 1984. április 10-i legfelsőbb bírósági ítélet (ismertebb nevén a „Kawaguchi eset”). Ebben az esetben egy éjszakai műszakban dolgozó alkalmazottat egy betörő ölt meg a munkahelyén. A legfelsőbb bíróság úgy ítélte meg, hogy a cégnek kötelessége volt megfelelő biztonsági intézkedéseket tennie az ilyen külső veszélyekkel szemben is, és elismerte a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettségének megszegését.

Ahogy ezek az ítéletek is mutatják, a biztonságos munkakörülmények biztosításának kötelezettsége nem csupán a munkahelyi balesetek megelőzésére szorítkozik, hanem egy sokkal szélesebb és dinamikusabb kötelezettség, amely a munkáltatótól megköveteli, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen minden előrelátható veszély ellen, amely fenyegetheti a munkavállalók testi és lelki egészségét, beleértve a zaklatást, a túlterheltségből eredő egészségkárosodást és a külső bűncselekményeket is.

A japán munkavédelmi törvény által meghatározott konkrét biztonsági és egészségügyi menedzsment rendszer

Az előzőekben említett átfogó biztonsági előírásokat, amelyeket a vállalkozásoknak konkrétan hogyan kell teljesíteniük, a japán munkavédelmi törvény határozza meg. Ez a törvény egy olyan keretrendszert állít fel, amely rendszerezetten és szervezetten irányítja a munkahelyek biztonsági és egészségügyi menedzsmentjét. Ennek középpontjában az a kötelezettség áll, hogy a munkahely méretéhez és iparágához megfelelően kijelöljön szakértőket, valamint egy döntéshozatali szervet, a bizottságot. Ez a rendszer az absztrakt kötelezettségeket konkrét cselekvéssé alakítja át, és ebben a folyamatban a ‘végrehajtó egység’ és a ‘parancsnoki központ’ szerepét tölti be.

A menedzsment rendszer központi szakértői

A japán munkavédelmi törvény (Labor Safety and Health Act) előírja, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségügyi szintek fenntartása érdekében több, szakértői tudással rendelkező menedzsert kell kinevezni. Ezek a szakértők az egyes szakterületekről érkezve kezelik a munkahelyi kockázatokat, és biztosítják a munkavállalók biztonságát és egészségét szolgáló technikai magot.

Az összefoglaló biztonsági és egészségügyi menedzser a japán munkavédelmi törvény (Labor Safety and Health Act) 10. cikkelye alapján kinevezett személy, aki a munkahelyi biztonsági és egészségügyi feladatok összességét irányítja. Általában olyan személyek töltik be ezt a pozíciót, mint a gyárvezetők vagy műhelyvezetők, akik ténylegesen irányítják a vállalkozás működését. A kinevezési kötelezettség az iparágak szerint eltérő, például az erdőgazdálkodásban és az építőiparban 100 fő, a gyártásban 300 fő, más iparágakban pedig 1000 fő feletti állandó munkavállalói létszám esetén merül fel. Az összefoglaló biztonsági és egészségügyi menedzser fő feladatai közé tartozik a biztonsági és egészségügyi menedzser irányítása, a munkahelyi balesetek megelőzésére vonatkozó tervek kidolgozása, a biztonsági és egészségügyi oktatás megvalósítása, valamint az egészségügyi vizsgálatok kezelése.

A biztonsági menedzser a japán munkavédelmi törvény (Labor Safety and Health Act) 11. cikkelye alapján kinevezett szakértő, aki a biztonsági technikai kérdéseket kezeli. Ezt a pozíciót különösen a munkahelyi balesetek kockázata szempontjából magasabb kockázatú iparágakban, mint például az építőipar vagy a gyártás, kell betölteni, ahol az állandó munkavállalók száma meghaladja az 50 főt. A biztonsági menedzsernek speciális képesítési követelményeknek kell megfelelnie, például legalább két év szakmai tapasztalattal kell rendelkeznie egy természettudományi egyetemi képzés elvégzése után. A fő feladatai közé tartozik a munkaterület ellenőrzése, a berendezések és munkamódszerek biztonságosságának felülvizsgálata, valamint az azonnali megelőző intézkedések végrehajtása, ha veszélyt észlel.

Az egészségügyi menedzser a japán munkavédelmi törvény (Labor Safety and Health Act) 12. cikkelye alapján kinevezett szakértő, aki az egészségügyi, azaz a munkavállalók egészségkárosodásának megelőzése és a munkahelyi környezet higiéniai javítása kapcsán kezeli a technikai kérdéseket. Az egészségügyi menedzser kinevezése ellentétben a biztonsági menedzserrel, minden iparágban kötelező, ahol az állandó munkavállalók száma meghaladja az 50 főt. Az egészségügyi menedzsernek rendelkeznie kell egy államilag elismert egészségügyi menedzseri engedéllyel. A fő feladatai közé tartozik a munkaterületek legalább heti egyszeri ellenőrzése, a berendezések és munkamódszerek felülvizsgálata, valamint az egészségkárosodás megelőzésére irányuló intézkedések meghozatala, ha veszélyt észlel.

Az ipari orvos a japán munkavédelmi törvény (Labor Safety and Health Act) 13. cikkelye alapján kinevezett orvos, aki szakmai szempontból nyújt tanácsot és iránymutatást a munkavállalók egészségügyi kezelésével kapcsolatban. Az ipari orvos kinevezése, hasonlóan az egészségügyi menedzserhez, minden iparágban kötelező, ahol az állandó munkavállalók száma meghaladja az 50 főt. Az ipari orvos támogatja a munkavállalók egészségének megőrzését az egészségügyi vizsgálatok eredményei alapján adott munkahelyi intézkedésekre vonatkozó javaslatokkal, a munkahelyi ellenőrzésekkel és a munkavállalókkal folytatott megbeszélésekkel. A munkáltató köteles tiszteletben tartani az ipari orvos ajánlásait.

Ezeknek a szakértőknek a kinevezési kötelezettsége különösen fontos a munkavállalók számának 50 fős határértékét tekintve. Amikor egy vállalat növekszik és eléri az 50 fős munkavállalói létszámot, az iparágaktól függetlenül egyszerre keletkezik a kötelezettség az egészségügyi menedzser és az ipari orvos kinevezésére. Ez a vállalatok biztonsági és egészségügyi menedzsment rendszerének egy jogi fordulópontja, amelyre a vállalatvezetőknek figyelemmel kell lenniük a szervezeti tervezés során.

Szakértők kijelölésének kötelezettségének összehasonlítása Japánban

A korábban tárgyalt biztonsági felelősök, higiéniai felelősök és munkaorvosok kijelölésének kötelezettsége különböző követelményeken alapul. Ezeket a különbségeket tisztázandó, az alábbi táblázatban foglaljuk össze a lényegi pontokat. Ez a táblázat segítséget nyújthat abban, hogy megállapítsuk, vállalatunk mely szakértők kijelölésére kötelezett.

A táblázatból kitűnik, hogy a biztonsági felelősök kijelölési kötelezettsége bizonyos ágazatokra korlátozódik, míg a higiéniai felelősök és a munkaorvosok kijelölési kötelezettsége minden olyan vállalkozásra egyetemesen vonatkozik, ahol az alkalmazottak száma eléri az 50 főt.

Döntéshozatal és felügyelet szervezetei Japánban: Biztonsági és Egészségügyi Bizottságok

A japán munkavédelmi törvény előírja, hogy a szakértők kinevezésén túlmenően a munkavállalók véleményét is tükrözve, a biztonsági és egészségügyi kérdéseket szervezetten vizsgálja és tanácskozza meg egy bizottság felállításával. Ezek a bizottságok olyan platformként működnek, ahol a vállalatvezetés, a helyszíni munkavállalók és a szakértők együtt döntenek a munkahelyi biztonság és egészségügy fontos kérdéseiről.

A biztonsági bizottság a japán munkavédelmi törvény 17. cikkelye alapján vizsgálja és tanácskozza meg a munkavállalók veszélyelhárításával kapcsolatos alapvető intézkedéseket. A bizottság felállításának kötelezettsége az iparágak szerint eltérő, és főként azokra az iparágakra vonatkozik, ahol biztonsági menedzser kinevezési kötelezettség van, és a munkavállalói létszám 50 vagy 100 fő feletti vállalkozásokra terjed ki.

Az egészségügyi bizottság a japán munkavédelmi törvény 18. cikkelye alapján vizsgálja és tanácskozza meg a munkavállalók egészségkárosodásának megelőzésével és az egészség előmozdításával kapcsolatos alapvető intézkedéseket. A bizottság felállításának kötelezettsége iparágaktól függetlenül minden olyan vállalkozásra vonatkozik, ahol az állandóan foglalkoztatott munkavállalók száma 50 fő felett van.

Azok a vállalkozások, amelyekre mind a biztonsági, mind az egészségügyi bizottság felállításának kötelezettsége vonatkozik, a japán munkavédelmi törvény 19. cikkelye alapján létrehozhatnak egy integrált biztonsági és egészségügyi bizottságot.

Ezeknek a bizottságoknak szigorú működési szabályai vannak. Először is, a tagok között szerepelnek az üzleti tevékenység általános biztonsági és egészségügyi menedzserei, a biztonsági és egészségügyi menedzserek, az ipari orvosok, valamint az adott vállalkozás munkavállalói. Különösen fontos, hogy a munkáltatói tagokon kívüli tagok fele a munkavállalók többségét képviselő szakszervezet (vagy ha az nincs, a munkavállalók többségét képviselő személy) ajánlására kell kinevezni. Ez biztosítja, hogy a munkavállalók véleménye valóságosan tükröződjön a bizottság döntéshozatalában.

Továbbá, a bizottságoknak kötelezően havonta legalább egyszer ülésezniük. A vállalkozónak pedig kötelessége a bizottság üléseinek jegyzőkönyvét készíteni, azt három évig megőrizni, valamint az ülések összefoglalóját haladéktalanul közölni a munkavállalókkal. Ezek a rendelkezések biztosítják, hogy a bizottságok ne csak formális találkozók legyenek, hanem valós tartalmú megbeszéléseket folytassanak, amelyek dokumentálva vannak és az összes alkalmazottal megosztva, így egy átlátható folyamatot képezve. Ezek a jegyzőkönyvek fontos bizonyítékokká válhatnak abban az esetben, ha munkahelyi baleset történik, mivel bemutatják, hogy a vállalat hogyan ismerte fel és kezelte a biztonsági és egészségügyi kihívásokat.

A jogi kötelezettségek megszegésének vállalati kockázatai Japánban

A korábban említett biztonsági előírások és a japán munkavédelmi törvény alapján előírt különféle kötelezettségek be nem tartása esetén a vállalatok súlyos üzleti kockázatokkal néznek szembe. Ezek a kockázatok nem korlátozódnak egyetlen büntetésre, hanem egyszerre három aspektusból – közigazgatási, polgári és büntetőjogi – is fenyegethetik a vállalatot.

Először is, ott van a közigazgatási felelősség. Ez a japán munkavédelmi törvény megsértésével szembeni közvetlen szankció. Például, ha egy vállalat nem nevez ki egészségügyi felügyelőt vagy munkaorvost, vagy nem hoz létre egészségügyi bizottságot, akkor a törvény 120. cikke alapján akár 500 ezer jenig terjedő bírsággal sújtható. Ez a compliance megsértésének legközvetlenebb következménye.

Másodszor, a polgári jogi felelősség. Ha a munkahelyi baleset következtében egy munkavállaló megsérül vagy meghal, az érintett munkavállaló vagy hozzátartozói a vállalattal szemben kártérítést igényelhetnek a biztonsági előírások megsértése (a japán polgári törvény 415. cikke alapján fennálló szerződésszegés) vagy jogellenes cselekmény (a japán polgári törvény 709. cikke) alapján. A bírósági eljárás során a munkavédelmi törvényben előírt intézkedések (például a veszélyes gépek biztonsági berendezésekkel való ellátásának kötelezettsége) elmulasztása erős bizonyítékot jelenthet arra, hogy a vállalat megszegte a biztonsági előírásokat. Valóban, számos olyan ítélet létezik, amelyekben a vállalatok kötelezettségszegését megállapítva, több tízmillió jen összegű kártérítést ítéltek meg, mint például a biztonsági berendezések nélküli prés gép okozta baleset (Tokiói Kerületi Bíróság, 2015. április 27-i ítélet) vagy a hőguta elleni intézkedések hiányosságai miatt bekövetkezett halálesetek.

Harmadszor, a legkomolyabb a büntetőjogi felelősség. Ha a munkahelyi baleset következtében egy munkavállaló megsérül vagy meghal, a vállalat képviselői vagy a helyszíni felelősök személyesen is felelősségre vonhatók a japán büntető törvénykönyv szerinti gondatlanságból elkövetett halálos vagy súlyos testi sértésért (a japán büntető törvénykönyv 211. cikke). Továbbá, a japán munkavédelmi törvényben szerepel egy “kettős büntetés” rendelkezés, amely szerint nemcsak a jogsértést elkövető személy, hanem a vállalat mint jogi személy is büntetési célpont lehet. A múltbeli ítéletek alapján nem ritka, hogy a munkahelyi balesetet okozó vállalatokat 500 ezer jen bírsággal sújtják, miközben a helyszíni felelősök vagy a vezérigazgató személyesen felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltetnek.

Így a biztonsági és egészségügyi menedzsment rendszer hiányosságai közigazgatási büntetésekhez, magas polgári jogi kártérítésekhez és a vállalatvezetők személyes büntetőjogi felelősségéhez vezethetnek, ami komplex és súlyos jogi kockázatokat jelent. Ezek a kockázatok visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a vállalat pénzügyi alapjainak, társadalmi hitelességének és a vezetők karrierjének.

Összefoglalás

A japán munkajogban a biztonság és egészségvédelem kezelése két alappilléren nyugszik: az összes munkaviszony alapját képező „biztonsági előírások betartásának kötelezettsége” és ennek megvalósítására szolgáló, a „Japán Munkavédelmi Törvény” alapján kialakított konkrét menedzsment rendszer. Amikor egy vállalat mérete növekszik, különösen ha az állandóan foglalkoztatott munkavállalók száma meghaladja az ötven főt, egyetemes kötelezettségek, mint az egészségvédelmi felelősök kinevezése, az ipari orvosok alkalmazása és az egészségvédelmi bizottság létrehozása válnak kötelezővé, és a vállalatok jogi felelőssége jelentősen megnő. Ezeknek a jogi kötelezettségeknek a betartása nem csupán költség, hanem elengedhetetlen befektetés a munkahelyi balesetek megelőzésére, a munkavállalók egészségének és termelékenységének fenntartására, és ezen keresztül a vállalat folyamatos növekedésének és vállalati értékének védelmére. Ha ezeket a kötelezettségeket elhanyagolják, a kockázatok bírságok, kártérítések és büntetőjogi szankciók formájában válnak láthatóvá, amelyek alapjaiban rengethetik meg az üzleti tevékenységet.

A Monolith Jogügyi Iroda rendelkezik jelentős tapasztalattal a japán munkavédelmi törvények és a biztonsági előírások betartásának kötelezettsége terén, számos hazai ügyfél vállalat támogatásával. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel és angol nyelvtudással rendelkeznek, így képesek vagyunk gyakorlatias és stratégiai jogi szolgáltatásokat nyújtani azoknak a vállalatoknak, amelyek nemzetközi terjeszkedés során szeretnék pontosan megérteni és megfelelően kezelni a japán munkajogi szabályozásokat. Amennyiben biztonság és egészségvédelmi menedzsment rendszerének kiépítésével vagy felülvizsgálatával, illetve a kapcsolódó jogszabályokkal kapcsolatban kérdése merül fel, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.