Van-e szerzői jogi védelem a tömeggyártott ipari termékeken? A 'japán design törvény' kapcsolatának ismertetése
Azt gondolom, könnyen elképzelhető, hogy a művészet a szerzői jog védelmének tárgya lehet. Azonban, ha egyszerűen csak “művészet”-ként hivatkozunk rá, annak hatóköre széles, és a formái is változatosak.
A “művészet” szó két kategóriába sorolható. Az egyik a “tiszta művészet”, amelyet műélvezeti céllal hoznak létre, mint például a festmények, a grafikák vagy a szobrok. A másik a “alkalmazott művészet”, amely a művészetet használati tárgyakban alkalmazza.
Mindazonáltal, a két kategória közötti szigorú megkülönböztetés nem egyszerű. Példaként, a “művészeti kézműves termékek” mind a tiszta művészet, mind az alkalmazott művészet kategóriájába tartoznak.
A művészeti kézműves termékek olyan műalkotások, amelyek a hasznosságot a műélvezeti értékkel ötvözik, mint például a buddhista szobrok vagy az ékszerek. Ezek a művészeti kézműves termékek a Japán Szerzői Jogi Törvény (Copyright Law) 2. cikkének 2. bekezdése alapján védettek:
“A művészet alkotásai” a jelen törvény értelmében magukban foglalják a művészeti kézműves termékeket.
Ezért a művészet alkotói jogi védelmének megítélése meglehetősen nehéz.
A művészeti kézműves termékeken kívül az ipari termékek és egyéb alkalmazott művészeti alkotások esetében is felmerülhet a kérdés a bíróságon, hogy jogosultak-e szerzői jogi védelemre. Itt bemutatjuk, hogyan tekint az alkalmazott művészetekre a Japán Szerzői Jogi Törvény.
Alkalmazott művészetet érintő bírósági ítéletek
A hazai bírósági ítéletek hagyományosan csak a tiszta művészeteket, mint a művészet megtekintésének tárgyát, ismerték el szerzői jogi termékként, és az alkalmazott művészetek, mint az ipari termékek, csak a “művészeti kézműves termékek” esetében voltak szerzői jogi termékek, amelyeket a szerzői jogi törvény kifejezetten elismer.
Az ipari termékek tervezését, amelyek nem önálló művészeti tárgyak, úgy tekintették, hogy nem felelnek meg a “irodalmi, tudományos, művészeti vagy zenei területhez tartozó” követelménynek.
Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy az ipari tervezést a mintaoltalom törvénynek kell védenie, és nem illik a szerzői jogi törvény által biztosított 70 éves, rendkívül hosszú védelemhez.
A mintaoltalom törvény érvényességi ideje 2020. április 1-jétől (Reiwa 2. év) a mintaoltalom bejelentésétől számított 20 évről 25 évre hosszabbodott meg, de még mindig sokkal rövidebb, mint a szerzői jogi törvény által biztosított védelem.
Ezenkívül erős volt az a nézet is, hogy ha a szerzői jogi törvény és a mintaoltalom törvény alkalmazását lazítják, akkor a mintaoltalom törvény létezésének értelme elveszhet.
https://monolith.law/corporate/design-package-color-law[ja]
A “Piros szitakötő” eset
Az alkalmazott művészeti alkotások szerzői jogi természetét vitató perben a felperes cég nagy mennyiségben gyártott és értékesített színezett agyagból készült babát, a “Piros szitakötő” című Hakata-babát, amelyet gipsz formájában készítettek és értékesítettek. A vádlott cég ellen a szerzői jog megsértése alapján a másolatok gyártásának és értékesítésének leállítását kérte a “Piros szitakötő” esetben.
A vádlott cég azt állította, hogy a baba tömegtermelésre készült, és ipari felhasználásra szánták, ezért nem tekinthető szerzői jogi műnek.
Azonban a bíróság úgy ítélte meg, hogy a “Piros szitakötő” baba a gyermekdal azonos című képét formázza, és az alak, az arckifejezés, a ruha mintázata és a színek által érzelmeket fejez ki. A bíróság elismerte, hogy a baba művészeti értéket képvisel, és a szerzői jogi törvény védelme alá tartozik.
Nézzük meg a döntés lényegét:
Nincs ok arra, hogy a művészeti alkotásokat, amelyeket tömegtermelésre és ipari felhasználásra készítettek, és ténylegesen tömegtermeltek, csak ezen okból kifolyólag ne tekintsük szerzői jogi műnek. Továbbá, csak azért, mert a baba esetében lehetséges a japán “Design Law” (Tervezési Törvény) alapján a design regisztrációja, még nem jelenti azt, hogy a design és a művészeti alkotások közötti határ finom kérdés, és mindkettő egymásra épülhet. Ezért a design regisztrációjának lehetőségét nem lehet okként felhozni a szerzői jogi törvény védelmének kizárására. Ezért a baba a szerzői jogi törvény alapján művészeti és kézműves termékként védendő.
Nagasaki District Court Sasebo Branch, 1973. február 7. (1973)
Az ítélet szerint nem lehet csak azért tagadni a szerzői jogi mű jellegét, mert az alkotást tömegtermelésre és ipari felhasználásra készítették, és ha az alkalmazott művészet művészeti és kézműves termék, akkor azt szerzői jogi műként kell elismerni.
Másrészről, volt olyan eset is, amikor a szerzői jogot nem ismerték el. Ez a “Knee Chair” (Térd szék) eset, amikor a világhírű iparművészeti tervező, a felperes, saját tervezésű székének (a Knee Chair) másolatát importálta Tajvanról a vádlott, és a szerzői jogi törvény megsértése miatt kérte a gyártás és értékesítés megtiltását.
A szerzői jogi törvény szerinti “művészet” alapvetően csak a tiszta művészetet jelenti, amely kizárólag a megtekintés tárgya, és a gyakorlati alkalmazást is magában foglaló esztétikai alkotások, az alkalmazott művészetek, csak akkor védhetők a törvény alapján, ha azokat kifejezetten művészeti alkotásokként tartalmazza a törvény 2. cikkének 2. bekezdése.
Osaka High Court, 1990. február 14. (1990)
Ezt követően a felperes a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, de a kérelmet elutasították.
Ezekből a példákból is látható, hogy a korábbi ítéletekben a szerzői jogi döntések alapjául a művészeti és kézműves termékek egyedi gyártása szolgált, vagy az, hogy a tiszta művészetekkel azonos szinten tekinthetők-e esztétikai megtekintés tárgyának. Az alkalmazott művészetek szerzői jogi természetének elismeréséhez magas küszöböt állítottak fel.
A TRIPP TRAPP ügy elsőfokú tárgyalása
A TRIPP TRAPP gyermekszék jogtulajdonosa, a felperes cég azt állította, hogy az alperes cég által gyártott és értékesített szék formája nagyon hasonló a TRIPP TRAPP formájához, és ez megsérti a termék szerzői jogait (másolási vagy adaptációs jogok).
Az elsőfokú tárgyalást a Tokiói Kerületi Bíróság (Tókyói Kerületi Bíróság, 2014. április 17.) tartotta, ahol a következőket állapította meg:
“A szerzői jogi védelem és a formatervezési jogi védelem megfelelő egyensúlyának elérése érdekében, a gyakorlati funkciótól eltekintve, a műnek rendelkeznie kell olyan esztétikai kreativitással, amely lehetővé teszi, hogy az művészeti értékelés tárgyává váljon.”
Tókyói Kerületi Bíróság, 2014. április 17-i ítélet
Ez alapján a bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatnak megfelelően vizsgálta a kérdést, és megtagadta a TRIPP TRAPP szék szerzői jogi mivoltát. A szerzői jogi védelem és a formatervezési jogi védelem megfelelő egyensúlyának elérése érdekében, a gyakorlati funkciótól eltekintve, a műnek rendelkeznie kell olyan esztétikai kreativitással, amely lehetővé teszi, hogy az művészeti értékelés tárgyává váljon.
Ezzel szemben a felperes fél fellebbezett, és a fellebbezési tárgyaláson egy új, a korábbiaktól eltérő normát állítottak fel.
TRIPP TRAPP per fellebbezési eljárás
A fellebbezési eljárás során a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság a Japán Szerzői Jogi Törvény (Japanese Copyright Law) 2. cikk (2) bekezdésének “A művészeti alkotásokat e törvény értelmében művészeti kézműves termékek is tartalmazzák” részét értelmezve,
Az említett törvény 2. cikk (2) bekezdése csupán a “művészeti alkotások” példázó rendelkezése, és még ha nem is tartozik a példázott “művészeti kézműves termékek” közé, de ha teljesíti a 1. cikk (1) bekezdésben meghatározott alkotói jellegű követelményeket, akkor “művészeti alkotásként” védett a törvény értelmében.
Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2015. április 14-i ítélete
állást foglalt. A Szerzői Jogi Törvény “A művészeti alkotásokat e törvény értelmében művészeti kézműves termékek is tartalmazzák” részének “művészeti kézműves termékek” kifejezése csupán egy példa, és a 2. cikk (2) bekezdés nem zárja ki az alkalmazott művészetet a művészeti kézműves termékeken kívül, továbbá, nem indokolt magas kreativitási szintet meghatározni az alkalmazott művészet esetében, hanem egyedileg és konkrétan kell vizsgálni, hogy teljesülnek-e a Szerzői Jogi Törvény 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények.
A vádlottak arra hivatkozva, hogy az alkalmazott művészetet a Formatervezési Törvény (Japanese Design Law) védeni kell,
A Szerzői Jogi Törvény és a Formatervezési Törvény célja és szándéka eltérő (Szerzői Jogi Törvény 1. cikk, Formatervezési Törvény 1. cikk), és nincs olyan szabály, amely kizárólagosan vagy elsőbbséggel alkalmazná az egyiket, és lehetetlenné vagy másodlagossá tenné a másik alkalmazását, és nincs olyan ésszerű alap, amely ezt lehetővé tenné. … Az alkalmazott művészet esetében nincs ésszerű ok arra, hogy a Formatervezési Törvény általi védelem alapján szigorúbban kellene megítélni az alkotói jellegű elismerést.
Ugyanaz
állást foglalt, hogy bizonyos területeken mindkét törvény alkalmazható. Az alkalmazott művészet esetében, ha a kifejezésben az alkotó valamilyen egyéniségét megnyilvánul, akkor van benne kreativitás, és ennek alapján a korábbi normáknál rugalmasabban ismeri el az alkalmazott művészet alkotói jellegét.
Ezután megvizsgálták a TRIPP TRAPP alkotói jellegét, és megállapították, hogy a négy lábú szék, amely gyakori a csecsemők és kisgyermekek számára készült etetőszékek között, két lábbal rendelkezik a “pár A elem” bal és jobb oldalán, és ezek szöge a “B elemmel” körülbelül 66 fok, ami kisebb a hasonló termékekhez képest, továbbá az A elem csak a B elem előtti ferde vágott felületen kapcsolódik, és közvetlenül a padlóhoz ér, stb. ilyen formai jellemzők nem tekinthetők elkerülhetetlenül szükségesnek a csecsemőszék funkciójával kapcsolatos korlátozások miatt, és az alkotó egyénisége megnyilvánul, és kreatív kifejezésnek tekinthető, ezért a TRIPP TRAPP “művészeti alkotásnak” minősül, és elismerték annak alkotói jellegét.
Megjegyzendő, hogy a végső következtetés szerint a két cég termékei nem hasonlítanak egymásra, ezért a szerzői jogi megsértést nem ismerték el.
https://monolith.law/corporate/intellectual-property-infringement-risk[ja]
Összefoglalás
Az alkalmazott művészet és a kézműves művészet közötti határ elmosódott, és egyre több múzeum, mint például a New York-i Modern Művészeti Múzeum, kezd ipari termékeket is kiállítani. A művészek alkotói területe is egyre szélesedik.
Azt állítani, hogy egy ipari termék, amelyet nagy mennyiségben gyártottak és értékesítettek, nem tekinthető művészeti alkotásnak, pusztán azért, mert ipari termék, ésszerűtlen lenne.
https://monolith.law/corporate/idea-copyright-admit-case-law[ja]
Category: General Corporate
Tag: General CorporateIPO