Megállapítható-e a személyes adatok megsértése, ha a betegség információit nyilvánosságra hozzák az interneten?

A “Bankett után” eset ítéletében a Tokiói Kerületi Bíróság (1964. szeptember 28.) elismerte a magánélet védelmét, mint “a magánélet indokolatlan nyilvánosságra hozatala elleni jogi védelmet vagy jogot”. Ez volt az első bírói döntés, amely elismerte a magánélet védelmét. Ebben az ítéletben a Tokiói Kerületi Bíróság négy feltételt határozott meg a magánélet megsértésének megállapításához:

1. A magánéletre vonatkozó tény vagy olyan dolog, amelyet annak tekinthetnek
2. Olyan dolog, amelyet általános érzékenység alapján a személy nem szeretne nyilvánosságra hozni
3. Olyan dolog, amely még nem ismert az általános közönség számára
4. A személy ténylegesen kellemetlen vagy szorongó érzést élt át a nyilvánosságra hozatal miatt

https://monolith.law/reputation/privacy-invasion[ja]

Az egyéni betegségre vonatkozó információk magánjellegűek és rendkívül érzékenyek. Mind a négy feltétel teljesül, különösen a negyedik, miszerint “a személy ténylegesen kellemetlen vagy szorongó érzést élt át a nyilvánosságra hozatal miatt”. Ezért, ha valaki más betegségére vonatkozó információkat hoz nyilvánosságra vagy használ fel a személy hozzájárulása nélkül, rendkívül magas a jogi problémák kockázata.

Rákellenes küzdelemről szóló blog esete

Ahogy azt már korábban is bemutattuk weboldalunkon, volt egy eset, ahol egy nő, aki anonim módon vezetett egy blogot a fiatal korban kialakuló mellrák elleni küzdelméről, beperelte azt a személyt, aki a bejegyzései alapján meghatározta a nevét, korát, munkahelyét és iskoláját, és ezzel nyilvánosságra hozta, hogy a nő fiatal korban mellrákban szenved. A nő úgy érezte, hogy ez megsértette a magánéletét.

https://monolith.law/reputation/scope-of-privacyinfringement[ja]

A Tokiói Kerületi Bíróság 2014 júniusában (2014) kimondta, hogy “a vádlott által közzétett bejegyzés meggondolatlan és rosszindulatú volt”, és “figyelembe véve, hogy a személyes adatok, ha egyszer kikerülnek az internetre, gyakorlatilag lehetetlen azokat teljesen eltávolítani, a vádlott cselekedeteinek következményei súlyosak voltak”. A bíróság elismerte, hogy a magánéleti jogokat megsértették, és megparancsolta a vádlottnak, hogy fizessen 1,2 millió jen (kb. 3,3 millió forint) kártérítést és 120 ezer jen (kb. 330 ezer forint) ügyvédi díjat, összesen 1,32 millió jent (kb. 3,6 millió forint).

Az HIV-fertőzés miatti elbocsátás esete

Van olyan eset, amikor a HIV-fertőzés, mint betegségi információ, a beteg hozzájárulása nélküli közzététele miatt, a magánélet megsértésének minősült.

A személy megkötött egy munkaszerződést az X Kft.-vel, amelynek értelmében a helyi leányvállalat, a Y Kft. felé irányították, és Thaiföldre utazott. Rögtön ezután, a Y Kft. utasítására, munkavállalói vízum megszerzése céljából egészségügyi vizsgálaton vett részt a helyi kórházban, ahol az orvos engedély nélkül HIV-antitest vizsgálatot végzett, és pozitív eredményt talált. Az orvos ezt közölte a Y Kft. ügyvezető igazgatójával, B-vel. B jelentést tett az X Kft.-nek, amely hazatérési parancsot adott ki A számára. Hazatérése után az ügyvezető igazgató közölte A-val, hogy HIV-fertőzött, és ezt az indokot felhasználva elbocsátotta A-t. A erre reagálva peres úton érvénytelenítette az elbocsátást, megerősítette pozícióját, és a magánélet megsértését hangoztatta az X Kft., a Y Kft. és B ellen.

A Tokiói Kerületi Bíróság kimondta, hogy “még ha munkáltató is, nem szabad megsérteni a munkavállaló magánéletét, és ugyanígy, ha a munkavállaló magánéletéhez tartozó információt szerez, köteles azt megőrizni, és nem szabad gondatlanul harmadik félnek kiszivárogtatni, mert ez a magánélet jogainak megsértését jelenti.”

“Az egyéni betegségi állapotra vonatkozó információk a magánélethez tartoznak, és különösen a jelen esetben vitatott HIV-fertőzésre vonatkozó információk, figyelembe véve a HIV-fertőzöttekkel szembeni társadalmi előítéletek és diszkrimináció létezését, rendkívül titkos információknak minősülnek. Az, aki ezt az információt megszerzi, bárki is legyen az, nem szabad gondatlanul kiszivárogtatnia harmadik félnek, és ha ezt gondatlanul teszi, megsérti a magánélet jogait.”

Tokiói Kerületi Bíróság 1995. március 30-i (1995) ítélete

Ennek alapján a bíróság megerősítette A pozícióját, és kártérítést ítélt meg a munkából való kiesés miatt, valamint 3 millió jen kártérítést ítélt meg az X Kft. és további 3 millió jent a Y Kft. és B részére.

Nem alkalmazás B típusú hepatitisz esetén

Van olyan eset, amikor a B típusú hepatitisz vírusfertőzés vizsgálatának eredményét a személy hozzájárulása nélkül szerezték be és használták fel, ami személyiségi jogok megsértésének minősült.

Egy A nevű egyetemi végzős hallgató sikeresen átment egy pénzügyi intézmény alkalmazási vizsgáján, és egészségügyi vizsgálatot végzett. A cég utasítására vérvizsgálatot végeztek, amely során B típusú hepatitisz vírusfertőzés vizsgálatot is elvégeztek, és kiderült, hogy pozitív. Azonban A-t nem tájékoztatták erről az eredményről, további részletes vizsgálatokat végeztek, és kiderült, hogy krónikus aktív hepatitiszben szenved, és végül nem alkalmazták. A azt állította, hogy személyiségi jogai megsértésre kerültek, mivel a vírusvizsgálatot és a részletes vizsgálatot a magyarázat és a hozzájárulás nélkül végezték el, és beperelte a pénzügyi intézményt.

A Tokiói Kerületi Bíróság

“1997-ben (amikor a probléma felmerült), a B típusú hepatitisz vírus fertőzési útvonala és a munkaképesség közötti kapcsolatot szociális félreértések és előítéletek jellemezték, különösen a munkakeresés és a munkavállalás során előfordulhatott, hogy a fertőzöttekkel szemben helytelen intézkedéseket hoztak. Ebben a helyzetben a B típusú hepatitisz vírus, amely állandóan jelen van a vérben, olyan információ, amelyet az ember nem szeretne könnyelműen mások tudomására hozni, ezért a jogot, hogy ezt az információt ne szerezzék be a személy hozzájárulása nélkül, személyiségi jogként kell védeni.”

Tokiói Kerületi Bíróság 2003. június 20-i ítélete

Elismerte, hogy a vírusvizsgálat és a részletes vizsgálat elvégzése A hozzájárulása és magyarázata nélkül személyiségi jogok megsértését jelenti, és 1,5 millió jen kártérítést ítélt meg.

A B típusú hepatitisz vírusfertőzés személyiségi jogba tartozik, és a vérvizsgálatok és a részletes vizsgálatok elvégzése az alkalmazás során csak akkor legális, ha van rá szükség, és a vizsgázókat tájékoztatják a célról és a szükségességről, és hozzájárulásukat megszerzik.

Az HIV-fertőzés miatti munkakorlátozás esete

Egy kórházban dolgozó ápolónőt egyetemi kórházban végzett vérvizsgálat eredménye alapján HIV-pozitívnak diagnosztizáltak. Az ápolónő munkahelyén dolgozó orvosok és alkalmazottak, akiket az egyetemi kórház orvosa tájékoztatott az eredményről, az ápolónő beleegyezése nélkül továbbították az információt más alkalmazottaknak. Ez a magánélet megsértésének törvénytelen cselekménye, és a kórház, amely az HIV-fertőzést indokként használta a munkakorlátozásra, megsértette a munkavállalás jogát. Ebben az esetben kártérítést követeltek.

A Fukuoka Kerületi Bíróság:

Az érintett információ, a HIV-fertőzöttekkel szembeni előítéletek és diszkrimináció jelenléte mellett, különösen súlyos tartalom a magánélet védelme szempontjából, és az információkat illetéktelenül használó felek között voltak a felperes felettesei is, akik a munkahelyen felelős pozícióban voltak. A felperes számára különösen fontos volt, hogy ezt az információt titokban tartsa a jövőbeni munkavégzés érdekében. Azt is megállapították, hogy a felperes legalábbis lelki fájdalmat érzett a munka folytatása miatt a kórházban, valamint a munkakorlátozás miatt a megbeszélés során.

Fukuoka Kerületi Bíróság 2014. augusztus 8-i (2014) ítélete

A bíróság elismerte a magánélet megsértését, és 2 millió jen kártérítést ítélt meg.

Az esetek, amikor egy HIV-fertőzött egészségügyi dolgozó fertőzött meg egy beteget, akkoriban világszerte csak néhány esetben fordultak elő, és ápolónők esetében csak egy esetről volt szó. Nem ismerték el, hogy más betegek fertőzésének veszélye bizonyos mértékig fennáll, és már akkor is megjelent az a nézet, hogy a megfelelő megelőző intézkedésekkel a legtöbb egészségügyi beavatkozás során kiküszöbölhető a fertőzés veszélye. A munkakorlátozásokkal kapcsolatban is kimondták, hogy “a munkavállalóknak joguk és kötelességük is dolgozni a munkaszerződés alapján”, és “a munkavállalóknak szabad akaratuk alapján kell dönteniük a munka szüneteltetéséről, a munkáltató nem akadályozhatja ezt meg, és nem utasíthatja a munkavállalót a munka szüneteltetésére, ez törvénytelen cselekmény”.

Idős művészek esete az Alzheimer-kórral

Egy 90 éves filmrendező és családja perelt egy otthoni segítőt és az otthoni ápolási szolgálatot, mert a segítő blogjában részletesen leírta, hogyan ápolja a rendezőt, aki nem tudja magától megmosni a fogát és otthon bolyong, és gúnyolódott a rendezőn, aki már nem rendelkezik korábbi méltóságával és dicsőségével. A segítőt csak háromszor küldték ki, de a szerződést felbontották, mert “nem bízhatunk ebben a segítőben”. Azonban egy olvasó, aki látta a blogot, jelentette az otthoni ápolási szolgálatot a helyi önkormányzatnál, amely felszólította a céget, hogy tegyen intézkedéseket. A cég már korábban elbocsátotta a segítőt, mert “nem követte az utasításokat”, és nem tudott a blog létezéséről, ezért sürgősen felszólította a segítőt, hogy törölje a bejegyzéseket. Egy hét múlva azonban a segítő frissítette a blogját és további sértéseket tett közzé.

A filmrendező és a családja kártérítést követelt a segítőtől, mert “a segítő olyan betegségről és otthoni körülményekről tett közzé információkat, amelyeket csak a segítői szakma ismerhet, és ezeket a történeteket nyilvánosságra hozta, megsértve a magánéletet és rontva a hírnevet a saját hírnevének növelése érdekében”, valamint az otthoni ápolási szolgálattól, mert “megszegte a kötelezettségét, hogy megakadályozza a titkok kiszivárgását az alkalmazottjai által”.

A Tokiói Kerületi Bíróság

megállapította, hogy a júniusi cikkben közzétett információk, miszerint a felperes Alzheimer-kóros, nem tudja magától elvégezni a mindennapi tevékenységeket, mint a fogmosás és az öltözködés, nem érti a gyógyszeres kezelés okát, és otthon bolyong, a felperes magánéletének részét képezik, és ezeket az információkat a közönség titokban tartaná és nem szeretné nyilvánosságra hozni.

Tokiói Kerületi Bíróság 2015. szeptember 4-i (2015) ítélete

elismerte a magánélet megsértését, és továbbá megállapította, hogy “a júniusi és szeptemberi cikkek közzététele a felperes magánéletének nyilvánosságra hozatalával és társadalmi értékelésének csökkentésével járt, ami lelki szenvedést okozott a felperesnek (ez a tény nem tagadható, még ha a felperes felnőtt gondnok is)”, és 1,5 millió jen kifizetését rendelte el a segítő részére.

https://monolith.law/reputation/defamation-and-decline-in-social-reputation[ja]

Az otthoni ápolási szolgáltatóval kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a cégnek kötelessége volt gondosan felügyelni és irányítani az alkalmazottait, hogy ne sértse meg az ügyfelek magánéletét és hírnevét, de ezt a segítő esetében nem tették meg, ezért a cég megsértette a szerződéses kötelezettségeit. A bíróság a cégnek 1 millió jent ítélt meg a júniusi cikkért, amikor a segítő még a cég alkalmazásában állt, és további 300 ezer jent a szeptemberi cikkért, amikor a szerződést már felbontották, összesen 1,3 millió jen kifizetését rendelte el.

https://monolith.law/reputation/defamation[ja]

Összefoglalás

A betegségre vonatkozó információk magas szintű bizalmas adatok, és a károk nem csak a lelki szenvedésben merülnek ki, hanem gyakran munkahelyi alkalmazás elutasítását vagy munkakorlátozásokat is magukkal hoznak. Ezért a károk gyakran súlyosabbak, ami magasabb kártérítési igényekhez vezethet. Ha betegségével kapcsolatos információit nyilvánosságra hozták vagy felhasználták, kérjük, haladéktalanul forduljon hozzánk.