Fennáll-e a rágalmazás esetén a becsületsértés, ha az elfogás után nem történt vádemelés?

A “rágalmazás” olyan cselekedet, amikor valaki alaptalan rosszindulatú megjegyzéseket terjeszt másokról, megsértve ezzel a becsületüket. Bizonyos feltételek teljesülése esetén becsületsértésért kártérítési igényt vagy büntetőjogi büntetést is kiszabhatnak.

Az utóbbi időben azonban a könnyedén közzétehető közösségi média központjában a másik fél iránti figyelmetlenségből eredő rágalmazás nagy társadalmi problémává vált.

Weboldalunkon is foglalkoztunk már a rágalmazásból eredő becsületsértés létrejöttének feltételeivel, a rágalmazásra adott jogi válaszlépésekkel, a károkozás bejelentésének módjával, a hozzászólók azonosításának módszerével, a rágalmazó hozzászólások törlésének módjával és más, a rágalmazással kapcsolatos szempontokkal.

Ez alkalommal a letartóztatási cikkekkel kapcsolatban magyarázatot adunk arra, hogy ha a gyanúsított nem kerül vád alá, akkor vajon ez megfelel-e a Büntető Törvénykönyvben meghatározott “becsületsértés” kategóriának, a bírói döntések alapján.

Mit jelent a vádemelés elmaradása?

Először is, sokan úgy gondolhatják, hogy a vádemelés elmaradása egyenlő az ártatlansággal, vagyis azért nem emelnek vádat, mert az illető ártatlan. Ezért először is alapvetően elmagyarázzuk, mit jelent a vádemelés elmaradása.

A vádemelés elmaradása azt jelenti, hogy az ügyész a bűncselekményt vizsgálva úgy dönt, hogy nincs szükség bírósági ítéletre, és nem emel vádat. A vádemelés elmaradásának okai között szerepel a “gyanú hiánya”, a “gyanú elégtelensége” és a “vádemelés halasztása”.

Gyanú hiánya

A gyanú hiánya azt jelenti, hogy a vizsgálat eredményeként nincsenek bizonyítékok arra, hogy a gyanúsított a tettes, vagyis nincs gyanú.

Gyanú elégtelensége

A gyanú elégtelensége azt jelenti, hogy van némi gyanú arra, hogy a gyanúsított a tettes, de nincs elegendő bizonyíték a bűncselekmény igazolására.

Vádemelés halasztása

A vádemelés halasztása azt jelenti, hogy bár van elegendő bizonyíték a bűncselekmény igazolására, a bűn súlyossága, a mély megbánás és a rehabilitáció lehetősége, a sértettel kötött egyezség, a társadalmi szankciók jelenléte stb. figyelembevételével a vádemelést elhalasztják.

A vádemelés elmaradása és az ártatlanság közötti különbség

A “vádemelés elmaradása” azt jelenti, hogy a gyanúsítottat nem bíróság elé állítják, míg az “ártatlanság” teljesen más fogalom, amelyet a bírósági eljárás során hozott ítélet erősít meg.

Továbbá, a vádemelés elmaradása esetén is vannak olyan esetek, mint az “alaptalan gyanú” vagy a “gyanú hiánya”, ahol a bírósági eljárás során nehéz lenne bűnös ítéletet elérni, ami közel áll az ártatlansághoz. Azonban a “vádemelés halasztása” esetén vannak bizonyítékok, amelyek alapján a bűncselekményt be lehet bizonyítani, és ha bírósági eljárásra kerül sor, fennáll a bűnösség lehetősége is, tehát ugyanazon vádemelés elmaradása esetén is a jelentése a októl függően változik.

Beleidző rágalmazás esetei

Akkor nézzük meg, hogy ha egy letartóztatott személyt nem vádolnak meg, akkor a letartóztatásról szóló híradások, újságcikkek rágalmazásnak minősülnek-e, a korábban történt rágalmazási esetek alapján magyarázzuk a bíróságok ítéleteit.

Először is, egy olyan esetről van szó, ahol egy vállalkozót polgári perben csalás és üzleti törvények megsértése miatt feljelentettek, a dokumentumokat a bíróságra továbbították, de nem emeltek vádat ellene, és úgy érezte, hogy a sajtóban történt híradások rontották a hírnevét, ezért kártérítést követelt.

A gyanúsított felmentése esetén bekövetkező rágalmazás

Az X vállalkozó, egy kórház vásárlásával kapcsolatban, 1993. februárban (Heisei 5) csalás és a “japán ingatlan- és építőipari törvény” megsértése miatt feljelentést kapott és vádemelési javaslattal továbbították az ügyét a vásárló A-tól.

A Y újság 1993. október 20-án cikket közölt arról, hogy az X vállalkozó nagy összegű zálogjogot hagyott figyelmen kívül, és 3 millió jen előleget csalt ki a kórház ügyében. Az X vállalkozó felmentésben részesült, és a polgári perben, amit A indított, megnyerte az ügyet. 1997-ben (Heisei 9) kártérítési igénnyel perelte be a Y újságot.

Az elsőfokú ítélet:

A Y újság cikke anonim, de az X vállalkozó szinte azonosítható, a gyanúsított tények részletesen és konkrétan szerepelnek, a cím hangsúlyozza, hogy “nagy összegű zálogjog mellett” és “3 millió jen előleg kifizetése” történt, ami azt a benyomást kelti, hogy a csalás és a törvénysértés gyanúja erős. Ez rontotta az X vállalkozó társadalmi megítélését és rágalmazta a hírnevét, de nincs bizonyíték a valóságra, és nincs megfelelő indok a valóság téves értelmezésére. – Sendai Kerületi Bíróság, 1997. július 22-i ítélet

Ennek alapján a Y újságnak 600 ezer jen kifizetését rendelte el.

A Y újság nem értett egyet az elsőfokú ítélettel, és fellebbezett. A bíróság döntése a következő volt:

A cikk rágalmazza az X vállalkozót, ahogy azt az elsőfokú ítélet is megállapította. A vádemelési javaslatról szóló híradásnak óvatosnak kell lennie, mivel olyan eseteket is tartalmaz, amelyekben a gyanúsított felmentést kap. A cikk tartalma erőteljesen sugallja, hogy a gyanúsított tényeket a nyomozó hatóságok vizsgálatai és a riporteri kutatások alátámasztják, és a gyanú erős. A valóság bizonyítékának tárgya az, hogy a gyanúsított tényeket a vizsgálatok alátámasztják és a gyanú erős, de nincs bizonyíték erre. A Y újság riportere nem kapott információt a rendőrségtől arról, hogy a gyanú erős, és nem hallgatta meg az érintettek véleményét, így nincs megfelelő indok a valóság téves értelmezésére. – Sendai Felsőbíróság, 1998. június 26-i ítélet

Ennek alapján az X vállalkozó kára 600 ezer jen, és mivel a Y újság fellebbezésének nincs alapja, azt elutasították.

A jelen ügyben fennálló jogellenesség

A Büntető Törvénykönyv 230. cikke (Becsmérlés)
1. Aki nyilvánosan tényeket állít, és ezzel megsérti mások becsületét, függetlenül attól, hogy a tények valósak-e, legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy legfeljebb 500 000 jen bírsággal büntetendő.
2. Aki meghalt személy becsületét sérti meg, csak akkor büntetendő, ha hamis tényeket állított.

A Büntető Törvénykönyv 230. cikke szerint a becsmérlés bűncselekményének megvalósulásához a következő három feltételnek kell teljesülnie:

• Nyilvánosan ⇨ olyan módon, hogy bárki megtudhatja
• Tényeket állít ⇨ konkrét tényeket hoz fel (a tények valósága nem számít)
• Megsérti mások becsületét ⇨ olyan állapotot idéz elő, amely veszélyezteti mások társadalmi megítélését

A becsmérlés bűncselekményének megvalósulásának feltételeit a következő cikkben részletesen tárgyaljuk:

https://monolith.law/reputation/defamation[ja]

A jelen ügyben az Y újság cikke könnyen azonosíthatóvá tette az X vállalkozást, konkrétan feltüntette a gyanús tényeket, és azt a benyomást keltette, hogy az X vállalkozás gyanúsítása erős. Ezzel csökkentette az X vállalkozás társadalmi megítélését és megsértette annak becsületét, ami teljesíti a becsmérlés bűncselekményének megvalósulásának feltételeit.

Ugyanakkor, a becsmérlés bűncselekménye nem minősül jogellenesnek, ha fennáll a Büntető Törvénykönyv 230. cikk (2) bekezdésében meghatározott “jogellenesség kizáró ok”. Azonban, még ha az Y újság híradásának célja a “közjó szolgálata” volt is, mivel a valóság igazolása nem történt meg, ezért ez nem alkalmazható.

Így, ha a sajtó beszámol a gyanúsítottak iratokkal történő előállításáról, nem az számít, hogy vádat emelnek-e ellenük, hanem az, hogy ha nem bizonyítják a valóságot, és bűnösnek tűnnek, akkor nagy a valószínűsége, hogy becsmérlés miatt felelősségre vonják őket.

A gyanúsított felmentése esetén bekövetkező rágalmazás

A második esetben egy olyan ügyről van szó, ahol az elsőfokú bíróság által bűnösnek talált gyanúsítottat a fellebbviteli bíróság felmentette, és a gyanúsított kártérítést követelt a rágalmazást elkövető személytől.

A H Telefon Társaság elnökét, B-t, aki a “cég pénzének eltulajdonítása” és a “cég tulajdonában lévő műalkotások otthoni elvitele” miatt vádolták hivatali hűtlen kezeléssel, 1985. április 26-án (Showa 60) az elsőfokú bíróság részben bűnösnek, részben ártatlannak találta.

A H Egyetem Jogtudományi Karának professzora, A, 1986. február 25-én (Showa 61) kiadott “Megvesztegetési történetek” című könyvében részletesen leírta B elnök “cég pénzének eltulajdonítását” az elsőfokú ítélet alapján, és megjegyezte, hogy a magán- és közéletet teljes mértékben összekeverte, és megemlítette azokat a cselekményeket is, amelyekért felmentették.

A fellebbviteli bíróság 1991. március 12-i (Heisei 3) ítéletében B elnök “cég pénzének eltulajdonítása”, amelyért az elsőfokú bíróság részben bűnösnek találta, teljes mértékben felmentette, és csak a “cég tulajdonában lévő műalkotások otthoni elvitelének” egy részét találta bűnösnek. Az ítélet jogerőre emelkedett.

B elnök kártérítést követelt A professzortól, mert a “Megvesztegetési történetek” című cikk rontotta a hírnevét. Az elsőfokú bíróság elismerte a B elnök hírnevének rágalmazásából eredő jogellenes cselekményt, és A professzort 500 ezer jen kártérítésre kötelezte.

A professzor fellebbezett az ítélet ellen, és a bíróság a következő döntést hozta:

A rágalmazás akkor nem jogellenes, ha a cselekmény a közérdekkel kapcsolatos tényekre vonatkozik, és kizárólag a közjó szolgálatában áll. Ha a felhozott tények fontos részei igazak, akkor a cselekmény nem jogellenes. Még ha nincs is bizonyíték arra, hogy az igaz, ha a cselekmény elkövetőjének van ésszerű oka arra, hogy azt igaznak higgye, akkor a cselekményben nincs szándékosság vagy hanyagság, és nem valósul meg a jogellenes cselekmény.

Ha A professzor a B elnök elsőfokú bírósági ítéletében bemutatott tényeket, valamint az ítélet indoklásában elismert tényeket igaznak hitt és bemutatta, akkor különleges körülmények hiányában, még ha a fellebbviteli bíróság később eltérő döntést is hoz, ésszerű okunk van arra, hogy a bemutatott tényeket igaznak higgyük.

Mivel a B elnök elsőfokú bírósági ítéletében elismert tények és a “Megvesztegetési történetek” című könyvben A professzor által bemutatott tények azonosak, A professzor szándékosságát vagy hanyagságát nem lehet elismerni.

A Legfelsőbb Bíróság 1999. október 26-i (Heisei 11) ítélete

Ez alapján A professzor rágalmazásból eredő jogellenes cselekménye nem valósult meg.

Az ügyben felmerülő jogellenesség kérdése

A Büntető Törvénykönyv 230. cikkének 2. bekezdése (A közérdekkel kapcsolatos esetek különleges szabályai)
⒈ Ha az előző bekezdésben említett cselekmény a közérdekkel kapcsolatos tényekre vonatkozik, és annak célja kizárólag a közjó szolgálata, akkor a tények valóságát meg kell ítélni, és ha van bizonyíték arra, hogy az igaz, akkor nem büntetendő.
⒉ Az előző bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában a bűncselekményekkel kapcsolatos tényeket, amelyekkel kapcsolatban nem indult vádemelés, a közérdekkel kapcsolatos tényeknek tekintjük.
⒊ Ha az előző bekezdésben említett cselekmény közalkalmazottakra vagy közalkalmazotti jelöltekre vonatkozó tényekkel kapcsolatos, akkor a tények valóságát meg kell ítélni, és ha van bizonyíték arra, hogy az igaz, akkor nem büntetendő.

Az ügyben a becsületsértés cselekménye a “közjó szolgálata céljából”, és ha van “bizonyíték az igazságra”, akkor a jogellenesség megszüntetésének tényezőjének tekintették. A becsületsértés cselekménye után, még ha a gyanúsított felmentést is kapott a kiemelt részre vonatkozóan, azt jogellenesnek tekintették.

A büntető elsőfokú ítélet tartalmát “megfelelő okként a tények igazságának hite” tekintették, és ezt azonosnak tekintették a Büntető Törvénykönyv 230. cikkének 2. bekezdésének 1. pontjában foglalt “tények bizonyításával”.

A becsületsértés jogellenességének megszüntetéséről további részleteket a következő cikkben találhat:

https://monolith.law/reputation/libel-law-utility[ja]

Összefoglalás

A Facebook, Twitter, Instagram, LINE és más közösségi hálózatok mélyen beépültek a mindennapi életünkbe, és sosem tudhatjuk, mikor ér minket becsületsértés formájában elkövetett rágalmazás.

Ha azonban egyszer már érintetté váltunk, szükségessé válik a becsületsértés létrejöttének feltételeinek, a jogellenesség akadályozó tényezőinek, valamint a cselekmény időpontjának körülményeinek vizsgálata.

Az ilyen érzékeny ügyekben nem ajánlott egyedül eljárni. Javasoljuk, hogy mielőbb forduljon tanácsért egy szakmai jogi ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező ügyvédi irodához, hogy megfelelő tanácsot kaphasson.