A játékok és a jog (második rész): A fogyasztói szerződési törvény, a Speciális Kereskedelmi Tranzakciók Törvénye és az Elektronikus Kommunikációs Üzleti Törvény

Különösen, a mai világban, ahol az online játékok és a játékon belüli fizetéses játékok egyre elterjedtebbek, a játékok működtetéséhez szükséges a különböző jogszabályokkal való összefüggésben a jogszerűség ellenőrzése, és annak megerősítése, hogy a működtetés jogszerűen történik. Ebben a cikkben, az első részben, magyarázatot adtunk a szerzői jogi törvényre, a nyereményjelzési törvényre és a pénzügyi rendezési törvényre, de a második részben, magyarázatot adunk a fogyasztói szerződési törvényre, a speciális kereskedelmi törvényre és az elektronikus kommunikációs törvényre.

https://monolith.law/corporate/game-copyright-part1[ja]

A fogyasztói szerződési törvényről (Japanese Consumer Contract Law)

Mi is pontosan a Japán Fogyasztói Szerződési Törvény?

A Japán Fogyasztói Szerződési Törvény olyan jogszabály, amely a fogyasztók és vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatokat szabályozza.

A fogyasztói szerződési törvény célja

A fogyasztói szerződési törvény célját a következő fogyasztói szerződési törvény 1. cikkelye határozza meg.

(Cél)

1. cikkely Ez a törvény figyelembe veszi az információ minőségét és mennyiségét, valamint a tárgyalási erő különbségét a fogyasztók és a vállalkozások között, és lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy visszavonják a szerződési ajánlatot vagy annak elfogadását, ha a vállalkozás bizonyos tevékenységei miatt félreértés vagy zavar keletkezik. Ezenkívül érvényteleníti a vállalkozások kártérítési felelősségét mentesítő záradékokat és más olyan záradékokat, amelyek jogtalanul károsítják a fogyasztók érdekeit, részben vagy egészben, és lehetővé teszi a megfelelő fogyasztói csoportok számára, hogy kérjék a vállalkozások tevékenységének megállítását a fogyasztói károk keletkezésének vagy terjedésének megakadályozása érdekében. Ennek célja a fogyasztók érdekeinek védelme, és hozzájárul a polgárok életének stabilizálásához és a nemzeti gazdaság egészséges fejlődéséhez.

Egyszerűen fogalmazva, a fogyasztói szerződési törvény célja, hogy figyelembe véve a fogyasztók és a vállalkozások közötti információ minőségének és mennyiségének, valamint a tárgyalási erő különbségének, a felek igazságos helyzetben köthessenek szerződést, és ezzel védelmezzék a fogyasztók érdekeit.

A fogyasztói szerződési törvény (Japán Fogyasztói Szerződési Törvény) által szabályozott tartalom

Offline játékok esetén a játékfejlesztő cég nem képes hozzáférni a felhasználók fiókjaihoz, így nehéz bármilyen intézkedést hozni a felhasználók ellen.

Ezzel szemben az online játékoknál a felhasználók létrehoznak egy fiókot, hozzáférnek a játékfejlesztő cég által biztosított szerverekhez, és elkezdenek játszani. Emiatt az online játékokban a játékfejlesztő cég és a felhasználók közötti kapcsolat folyamatos lesz.

Az online játékok ezen jellegzetességei alapján gondolom, hogy szinte minden online játékban meghatározásra kerülnek a felhasználási feltételek és egyéb szabályzatok.

Bár azt gondolom, hogy a játékot játszók közül nem sokan olvassák el alaposan a felhasználási feltételeket, a fogyasztói szerződési törvény (Japán Fogyasztói Szerződési Törvény) szempontjából ezek a feltételek válnak problémássá.

A játék felhasználási feltételeiben előfordulhatnak olyan rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a cég számára, hogy szankciókat, például a felhasználói fiók felfüggesztését vagy törlését hajtsa végre a feltételeket megsértő felhasználók ellen, vagy olyan rendelkezések, amelyek szerződésszegési bírságokat vagy kártérítést határoznak meg.

A szankciók alkalmazásának lehetőségét rögzítő záradékokról

Először is, a szankciók alkalmazásának lehetőségét rögzítő záradékok esetében a következő fogyasztói szerződési törvény 10. cikkének (japán: 消費者契約法第10条) alkalmazása kérdéses.

(A fogyasztó érdekeit egyoldalúan sértő záradékok érvénytelensége)

10. cikk: Azok a fogyasztói szerződési záradékok, amelyek a fogyasztó tétlenségét úgy tekintik, mintha a fogyasztó új fogyasztói szerződést kötött volna vagy elfogadta volna azt, vagy amelyek más jogszabályokban nem szereplő közrendi rendelkezések alkalmazásával korlátozzák a fogyasztó jogait vagy súlyosbítják a fogyasztó kötelezettségeit, és amelyek a polgári törvénykönyv 1. cikkének 2. bekezdésében meghatározott alapelvekkel ellentétben egyoldalúan sértik a fogyasztó érdekeit, érvénytelenek.

A felhasználási feltételekben szereplő szankciók esetében a fenti rendelkezés, különösen az a rész, amely szerint “más jogszabályokban nem szereplő közrendi rendelkezések alkalmazásával korlátozzák a fogyasztó jogait vagy súlyosbítják a fogyasztó kötelezettségeit, és amelyek a polgári törvénykönyv 1. cikkének 2. bekezdésében meghatározott alapelvekkel ellentétben egyoldalúan sértik a fogyasztó érdekeit”, kérdéses.

Ha ezek a záradékok ellentétesek, akkor a szankciókat rögzítő felhasználási feltételek záradékai érvénytelenek lehetnek.

Ugyanakkor a bírói gyakorlatban úgy tűnik, hogy a szankciós záradékok érvénytelenségét nem ismerik el (például a Tokyo District Court 2010. január 27-i (Heisei 22) és 2009. szeptember 16-i (Heisei 21) ítéletei), ezért ezt figyelembe kell venni.

A szerződésszegési bírság és a kártérítési záradékok

A következőkben a szerződésszegési bírság és a kártérítési záradékokról lesz szó, amelyek kapcsán felmerül a japán Fogyasztói Szerződési Törvény (Japanese Consumer Contract Law) 9. cikkének alkalmazása.

(A fogyasztó által fizetendő kártérítés összegét előre meghatározó záradékok érvénytelensége)

9. cikk Az alábbi fogyasztói szerződési záradékok érvénytelenek az adott pontban meghatározott részük tekintetében:

1. Azok a záradékok, amelyek előre meghatározzák a kártérítés összegét vagy a szerződésszegési bírságot a szerződés felbontásával kapcsolatban, és amelyek összege meghaladja az adott záradékban meghatározott felbontási okok, időpontok stb. szerinti, az adott fogyasztói szerződés és hasonló fogyasztói szerződések felbontásából adódó átlagos kárt. Az érvénytelen a meghaladó rész.

2. Azok a záradékok, amelyek előre meghatározzák a kártérítés összegét vagy a szerződésszegési bírságot abban az esetben, ha a fogyasztó nem fizeti meg a szerződés alapján esedékes összeget (vagy annak egy részét) a fizetési határidőig (ha a fizetések száma kettő vagy több, akkor minden egyes fizetési határidőre vonatkozóan. Ugyanez vonatkozik erre a ponton továbbá.), és amelyek összege meghaladja a fizetési határidőt követő naptól a fizetés napjáig számított időszak alatt, a napok számának megfelelően, a fizetési határidőre fizetendő összegből a fizetési határidőre már befizetett összeg levonása után maradó összeg 14,6 százalékának megfelelő összeget. Az érvénytelen a meghaladó rész.

A fent említett Fogyasztói Szerződési Törvény 9. cikkének 1. pontja szerint, ha a szerződésszegési bírság vagy a kártérítés összegét meghatározó záradék összege “meghaladja az adott záradékban meghatározott felbontási okok, időpontok stb. szerinti, az adott fogyasztói szerződés és hasonló fogyasztói szerződések felbontásából adódó átlagos kárt”, akkor a meghaladó rész érvénytelen.

Ezért, ha egy játékfejlesztő cég szerződésszegési bírságot vagy kártérítést meghatározó záradékot kíván belefoglalni a felhasználási feltételekbe, figyelembe kell vennie a Fogyasztói Szerződési Törvény 9. cikkének rendelkezéseit a felhasználási feltételek meghatározása során.

A Japán Speciális Kereskedelmi Törvényről (Japanese Specified Commercial Transactions Law)

Mi is az a Japán Speciális Kereskedelmi Törvény?

A Japán Speciális Kereskedelmi Törvény olyan jogszabály, amely tipizálja azokat a bizonyos tranzakciókat, ahol a fogyasztói problémák, mint például a házhoz menő értékesítés vagy a távközlési értékesítés, gyakran előfordulnak. Ez a törvény meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket a vállalkozásoknak be kell tartaniuk, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokat.

A Japán Speciális Kereskedelmi Törvény (Japanese Specified Commercial Transactions Law) célja

A Japán Speciális Kereskedelmi Törvény célját a törvény 1. cikkelye határozza meg:

(Cél)

1. cikkely Ez a törvény a speciális kereskedelmi tranzakciókat (látogatói értékesítés, távközlési értékesítés és telefonos ajánlati értékesítés, láncértékesítés, speciális folyamatos szolgáltatások, üzleti ajánlati értékesítés, valamint látogatói vásárlások) igazságosan szabályozza, megelőzve a vásárlók által elszenvedett károkat, védelmezve a vásárlók érdekeit, és egyidejűleg elősegítve az áruk és szolgáltatások megfelelő és zökkenőmentes forgalmát, hozzájárulva ezzel a nemzeti gazdaság egészséges fejlődéséhez.

A Japán Speciális Kereskedelmi Törvény célja egyszerűen fogalmazva az, hogy megakadályozza az üzleti szereplők illegális és rosszindulatú ajánlati tevékenységeit, és ezzel védelmezi a fogyasztók érdekeit.

A Speciális Kereskedelmi Törvény (Japán ~ Speciális Kereskedelmi Törvény) által szabályozott tartalom

Ahogy azt korábban említettük, a legújabb játékokban egyre gyakoribb a fizetési rendszer.

Offline játékok esetében a fogyasztók általában csak a játék megvásárlásakor fizetnek, de online játékok esetében, ahol van fizetési rendszer, a felhasználóknak a játék megvásárlása vagy letöltése után is fizetniük kell.

Ez a fizetési rendszer a következő Speciális Kereskedelmi Törvény 2. cikk 1. bekezdés 2. pontjában meghatározott “távközlési értékesítés” kategóriába tartozik.

2. Ebben a fejezetben és a 58. cikk 19. pontjában a “távközlési értékesítés” olyan termék- vagy szolgáltatás-értékesítést jelent, amelyet az eladó vagy a szolgáltató postai vagy más, a tárca által meghatározott módon (a továbbiakban “posta stb.”) fogad el, és amely nem tartozik a telefonos értékesítés kategóriájába.

Ha az online játékokban történő fizetés “távközlési értékesítésnek” minősül, akkor a Speciális Kereskedelmi Törvény szabályozásai vonatkoznak rá.

És a Speciális Kereskedelmi Törvény kapcsán figyelembe kell venni a hirdetések megjelenítésének szabályozását (Speciális Kereskedelmi Törvény 11. cikk).

A játék cégeknek alapvetően szükségük van a következő információk megjelenítésére:

1. Eladási ár (szolgáltatás díja) (a szállítási költséget is meg kell jeleníteni)
2. A díj (ellenérték) fizetésének időpontja és módja
3. A termék átadásának időpontja (jogok átruházásának időpontja, szolgáltatás nyújtásának időpontja)
4. A termék vagy speciális jogok vásárlásának visszavonása vagy a vásárlási szerződés felbontására vonatkozó kérdések (ha van ilyen speciális megállapodás, annak tartalma)
5. A vállalkozó neve (név), címe, telefonszáma
6. Ha a vállalkozó jogi személy, és elektronikus információfeldolgozó szervezetet használ a hirdetéshez, akkor az értékesítő vagy más képviselő, vagy a távközlési értékesítésért felelős személy neve
7. Ha van érvényességi idő a jelentkezésre, annak határideje
8. Ha a vásárlónak további költségeket kell viselnie az eladási áron és a szállítási költségen kívül, akkor annak tartalma és összege
9. Ha a terméknek rejtett hibája van, és van rendelkezés az eladó felelősségéről, akkor annak tartalma
10. Ha szoftver-üzletkötésről van szó, akkor a szoftver működési környezete
11. Ha a termék vásárlási szerződését több mint kétszer kell megkötni, akkor annak tartalma és az értékesítési feltételek
12. Ha a termék értékesítésének mennyisége korlátozott, vagy vannak speciális értékesítési feltételek (szolgáltatásnyújtási feltételek), akkor annak tartalma
13. Ha külön katalógust küld a kérelem alapján, és ezért díjat számít fel, akkor annak összege
14. Ha kereskedelmi hirdetést küld e-mailben, akkor a vállalkozó e-mail címe

https://www.no-trouble.caa.go.jp/what/mailorder/[ja]

Ha a játék cég nem tesz eleget a Speciális Kereskedelmi Törvény alapján előírt kötelezettségeinek, akkor üzleti javítási intézkedéseket (Speciális Kereskedelmi Törvény 14. cikk), üzleti leállítási parancsokat (Speciális Kereskedelmi Törvény 15. cikk) és üzleti tilalmi parancsokat (Speciális Kereskedelmi Törvény 15. cikk 2. pont) kell hozni.

Az Elektronikus Kommunikációs Törvényről

Mi az az Elektronikus Kommunikációs Törvény?

Az Elektronikus Kommunikációs Törvény (japán: 電気通信事業法) olyan jogszabály, amely szabályozza az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások tevékenységét.

Az Elektronikus Kommunikációs Törvény célja

Az Elektronikus Kommunikációs Törvény célját az alábbiakban, az Elektronikus Kommunikációs Törvény 1. cikkében határozzák meg:

(Cél)

1. cikk: Ez a törvény célja, hogy figyelembe véve az elektronikus kommunikációs szolgáltatások közjogi jellegét, elősegítse azok megfelelő és ésszerű működését, előmozdítsa a tisztességes versenyt, biztosítsa az elektronikus kommunikációs szolgáltatások zavartalan nyújtását, védje a felhasználók érdekeit, elősegítse az elektronikus kommunikáció egészséges fejlődését és a polgárok kényelmét, valamint növelje a közjólétot.

Egyszerűen fogalmazva, az Elektronikus Kommunikációs Törvény célja az elektronikus kommunikációs szolgáltatások fejlesztése, valamint a felhasználók érdekeinek védelme.

Az Elektronikus Kommunikációs Törvény által bevezetett szabályozások

A játékok esetében egyre gyakoribb az online játék, ahol a felhasználók közötti kommunikáció elősegítése érdekében chat és üzenetküldő funkciókat biztosítanak.

A játékokban nyújtott chat és üzenetküldő funkciók esetében előfordulhat, hogy szükség van az elektronikus kommunikációs szolgáltatások regisztrációjára és bejelentésére (Elektronikus Kommunikációs Törvény 9. cikk, ugyanez a törvény 16. cikk).

Először is, az “elektronikus kommunikációs szolgáltatás” olyan tevékenységet jelent, amely “elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat nyújt mások igényeinek kielégítésére” (Elektronikus Kommunikációs Törvény 2. cikk, 4. pont).

Másodszor, az “elektronikus kommunikációs szolgáltatás” olyan tevékenységet jelent, amely “elektronikus kommunikációs berendezések segítségével közvetíti mások kommunikációját, és mások kommunikációját szolgálja az elektronikus kommunikációs berendezésekkel” (Elektronikus Kommunikációs Törvény 2. cikk, 3. pont).

Az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat nyújtani kívánó személyeknek alapvetően szükségük van az elektronikus kommunikációs szolgáltatások regisztrációjára és bejelentésére.

Az Elektronikus Kommunikációs Törvény szerinti regisztráció és bejelentés azonban nem szükséges, ha a játékosok közötti chat nem közvetlenül a játékosok között történik, hanem fórumokon keresztül, ahol bárki megtekintheti a beszélgetéseket. Ebben az esetben a játékfejlesztő cég csak helyet biztosít a felhasználók közötti interakcióhoz, és nem tekinthető “mások kommunikációjának közvetítőjének”, így nem minősül elektronikus kommunikációs szolgáltatásnak.

Ezért, ha chat funkciót vagy üzenetküldő funkciót kíván bevezetni a játékban, alaposan ellenőriznie kell, hogy az Elektronikus Kommunikációs Törvény alkalmazandó-e vagy sem.

Összefoglalás

Előzőleg, két részre osztva, magyarázatot adtunk a játékokkal kapcsolatos, meglepően kevéssé ismert jogszabályokról.

A játékok területe jelenleg gyorsan fejlődik, így a velük kapcsolatos jogszabályok is gyorsan változnak a fejlődésükkel párhuzamosan.

Továbbá, mivel a játékok tartalma és módja egyre bonyolultabbá válik, a játékokkal kapcsolatos jogszabályok is egyre összetettebbé válnak. Ezért fontos, hogy a játékokkal foglalkozó vállalatok és egyének alaposan elsajátítsák a játékokkal kapcsolatos pontos jogi ismereteket.

A játékokkal kapcsolatos jogszabályokról, ahogyan ezt a cikkben is elmagyaráztuk, számos jogi ismeret és szakértői ítélet szükséges, ezért kérjük, hogy a részletes tartalommal kapcsolatban forduljon jogi irodához.