A szerzői jogi jogok korlátozása a japán jogban: magánhasználat és másolás könyvtárakban

A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) célja, hogy megvédje a szerzők jogait, miközben biztosítja a kulturális alkotások igazságos felhasználását, ezzel hozzájárulva a kultúra fejlődéséhez. Ahogy a törvény első cikke is mutatja, a szerzői jog nem csupán a szerzők anyagi érdekeinek védelmére szolgál, hanem a társadalom kulturális fejlődésének elősegítésére is. Ennek eléréséhez a szerzői jogok nem abszolútak, bizonyos körülmények között korlátozások alá eshetnek. Ezeket a ‘jogkorlátozási rendelkezéseket’ úgy alakították ki, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amikor a szerzői művek a szerző engedélye nélkül használhatók fel, és ezek a törvény céljainak eléréséhez nélkülözhetetlen egyensúlyozó funkciókat látnak el. Ezek a rendelkezések szigorúan meghatározott feltételek mellett biztosítják, hogy a szerzői jogok tulajdonosainak érdekeit ne sértse meg, és a művek normál használatát ne akadályozza. A jogkorlátozási rendelkezések szándékos tervezésű intézkedések a törvény céljainak megvalósítására, nem pedig egyszerű kiskapuk. Ebben a cikkben a számos jogkorlátozási rendelkezés közül különösen azokat fogjuk részletesen tárgyalni, amelyek az üzleti tevékenységek során könnyen félreértéseket okozhatnak, mint például a ‘személyes használat céljából történő másolás’, valamint azokat, amelyek fontos szerepet játszanak a kutatási és tudományos tevékenységekben, mint a ‘könyvtárakban történő másolás’. Különösen fontos megérteni, hogy a ‘személyes használat’ kifejezés általánosan elfogadott jelentése nem alkalmazható a jogi, különösen az üzleti tevékenységek kontextusában, ami a compliance szempontjából rendkívül fontos tudás.

A szerzői jogi korlátozások alapelvei Japánban

A japán szerzői jogi törvényben meghatározott jogkorlátozások az amerikai ‘fair use’, azaz tisztességes használat általános és rugalmas szabályaitól eltérően, konkrét felhasználási célokra és módokra vonatkozóan meghatározott, korlátozott kivételek gyűjteményeként értelmezhetők. Ezért, amikor szerzői műveket használunk fel, alapvetően szükség van a szerzői jog tulajdonosának engedélyére, és csak akkor nem szükséges az engedély, ha a felhasználás teljes mértékben megfelel ezeknek a jogkorlátozási rendelkezéseknek. Ezeket a rendelkezéseket értelmezve az alapvető elv az, hogy “ne sértse meg jogtalanul a szerzői jog tulajdonosának érdekeit”. A bíróságok is ezt az elvet veszik figyelembe, amikor ezeknek a kivételeknek az alkalmazási körét értékelik. Ezért, még ha a felhasználás látszólag formálisan megfelel is a törvényi előírásoknak, ha a felhasználás csökkenti a mű piaci értékét és lényegében károsítja a szerzői jog tulajdonosának gazdasági érdekeit, előfordulhat, hogy a jogkorlátozás alkalmazása nem lesz elfogadott.

Személyes használat céljából történő másolás (Japán szerzői jogi törvény 30. cikk)

A Japán szerzői jogi törvény 30. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy ha valaki „személyes használatra vagy a családi körön belül, illetve ezzel egyenértékű korlátozott körben” kívánja felhasználni a művet, akkor másolatot készíthet belőle. Ez az úgynevezett „személyes használat céljából történő másolás” az egyik legfontosabb jogkorlátozó rendelkezés. Ennek alkalmazásához három fő feltételnek kell megfelelni. Először is, a használatnak „személyes vagy családi körön belül, illetve ezzel egyenértékű korlátozott körben” kell maradnia. Ez a rendkívül zárt és kis létszámú csoportokra, mint például a család vagy a közeli barátok, vonatkozik, és általában nem terjed ki a munkatársakra. Másodszor, a másolatot készítőnek magának a felhasználónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a mű felhasználójának magának kell elvégeznie a másolási tevékenységet, és alapvetően nem felel meg ennek a követelménynek, ha külső szolgáltatót bíz meg a másolással. Harmadszor, a cél a személyes használatnak kell lennie.

A vállalati tevékenység szempontjából a legfontosabb, hogy a vállalaton belüli üzleti célú másolás nem minősül „személyes használatnak”. Ezt az értelmezést a bírósági gyakorlat állapította meg. Különösen fontos a Tokiói Kerületi Bíróság 1977. július 22-i (1977) ítélete (színpadi berendezések tervezési rajzainak másolási ügye). Ebben az esetben a bíróság kimondta, hogy „ha egy vállalat vagy más szervezet belső üzleti használat céljából másol egy művet, az nem tekinthető személyes használatnak, és nem felel meg a családi körön belüli vagy azzal egyenértékű korlátozott körben történő használatnak”, ezzel egyértelművé téve, hogy a vállalaton belüli másolás nem minősül személyes használatnak. Mivel a jogi személyeknek jogi személyisége van, tevékenységük alapvetően nem lehet „személyes”. A vállalatok gazdasági céllal szervezett csoportok, és alkalmazottaik száma változó és sok lehet, így nem felelnek meg a „családi körön belüli vagy azzal egyenértékű korlátozott kör” követelményének. Így, akár egy értekezlet anyagaként újságcikkeket másolnak, akár kutatás-fejlesztés céljából technikai irodalmat, a vállalaton belüli használat céljából történő másolások általában nem végezhetők el a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül, és szerzői jogi jogsértés kockázatát hordozzák. Ez gyakran figyelmen kívül hagyott, de jelentős compliance (jogkövetési) szempont a nemzetközi tevékenységet folytató vállalatok számára.

A magánhasználat kivételei: Mikor nem engedélyezett a másolás

A japán szerzői jogi törvény (Japán Szerzői Jogi Törvény) 30. cikke engedélyezi a másolást magánhasználat céljából, azonban bizonyos feltételek mellett egyértelműen kizárja annak alkalmazását. Ezek a kivétel szabályok azért jöttek létre, hogy megakadályozzák a technológiai fejlődés által lehetővé tett tömeges és magas minőségű másolatok készítését, amelyek túlzottan sértik a szerzői jog tulajdonosainak érdekeit.

Automatizált másolóberendezésekkel történő másolás

A japán szerzői jogi törvény 30. cikkének (1) bekezdésének 1. pontja kizárja a jogkorlátozások alkalmazását azokra a másolatokra, amelyeket „a nyilvánosság használatára szánt automatizált másolóberendezésekkel” készítenek, még akkor is, ha magánhasználat céljából történnek. Ez a rendelkezés azért született, hogy megakadályozza a könnyen hozzáférhető, magas minőségű másolatok által okozott szerzői jogi jogsértések elterjedését. Azonban létezik egy fontos kivétel: a japán szerzői jogi törvény melléklete 5. cikkének (2) pontja kimondja, hogy „egyelőre” azok az automatizált másolóberendezések, amelyek kizárólag dokumentumok vagy képek másolására szolgálnak – például a konbini (kisboltok) általánosan használt másológépei –, nem esnek e rendelkezés hatálya alá. Ennek eredményeképpen jelenleg megengedett, hogy egy személy magánhasználat céljából másoljon egy könyv részletét egy konbini másológépével a japán szerzői jogi törvény értelmében. Ez a megkülönböztetés a teljes digitális másolatok, mint például a zenei vagy videó tartalmak által okozott piaci károk és a dokumentumok másolásának társadalmi hasznossága közötti politikai mérlegelést tükrözi. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ez a rendelkezés „egyelőre” érvényes, ami azt jelenti, hogy a jövőbeni jogszabályi változásokkal módosulhat.

Technikai védelmi intézkedések megkerülésével történő másolás

A japán szerzői jogi törvény 30. cikkének (1) bekezdésének 2. pontja egy másik fontos esetet határoz meg, amikor nem alkalmazható a magánhasználat kivétele. Ez a technikai védelmi intézkedések megkerülésével történő másolásra vonatkozik. A technikai védelmi intézkedések a japán szerzői jogi törvény 2. cikkének (1) bekezdésének 20. pontjában vannak meghatározva, és olyan technikai megoldásokat jelentenek, mint a másolásvédelem vagy a hozzáférés-szabályozás, amelyeket a szerzői jogi jogsértések megelőzésére vagy visszaszorítására használnak. A DVD-k vagy Blu-ray lemezek másolásvédelmét feloldó szoftverek használata, vagy bizonyos eszközökkel a titkosítás kijátszása és így történő másolás – még ha a cél személyes megtekintés is – nem tartozik a magánhasználat hatálya alá, és szerzői jogi jogsértésnek minősül. Ebben a rendelkezésben az a lényeges, hogy nem a másolás célja vagy a végső felhasználás módja a döntő, hanem maga a másoláshoz vezető „módszer” a jogellenesség megítélésének alapja. A technikai védelmi intézkedések megkerülése önmagában olyan cselekedetnek számít, amely szándékosan megsérti a szerzői jog tulajdonos által meghatározott felhasználási szabályokat, ezért a magánhasználatra hivatkozás nem elfogadható védekezés. Továbbá, a japán szerzői jogi törvény 120. cikkének (2) pontja büntetőjogi szankciókat ír elő azokra a cselekményekre, amelyek lehetővé teszik a technikai védelmi intézkedések megkerülését, így nemcsak a felhasználókra, hanem az ilyen cselekmények elősegítésére is szigorú intézkedéseket alkalmaznak. Ez a digitális tartalmak jogvédelmének hatékony biztosítására irányuló japán szerzői jogi törvény erős álláspontját tükrözi.

A könyvtárakban történő másolás a japán szerzői jogi törvény (31. cikk) alapján

A személyes használat céljából történő másolástól eltérően, a japán szerzői jogi törvény 31. cikke különleges jogkorlátozási rendelkezéseket állapít meg bizonyos közösségi intézményekben történő másolásra. Ez a rendelkezés figyelembe veszi a könyvtárak társadalmi információs alapinfrastruktúrájában betöltött szerepét, és célja a nemzeti kutatási és tanulmányi tevékenységek támogatása.

E rendelkezés alá tartoznak a Japán Nemzeti Diétai Könyvtár és a szerzői jogi törvény végrehajtási rendeletében meghatározott közösségi könyvtárak, egyetemi könyvtárak és hasonlók. A vállalati dokumentációs központok és az iskolai könyvtárak általában nem tartoznak a “könyvtárak stb.” kategóriába. Fontos megjegyezni, hogy a másolási jog alanya kizárólag a könyvtárak stb., és nem az egyes felhasználók. A Tokiói Kerületi Bíróság 1995. április 28-i ítélete (Tama Városi Könyvtár másolási megtagadási esete) kimutatta, hogy a felhasználók nem kényszeríthetik a könyvtárakat a szerzői jogi törvény 31. cikke alapján a másolásra, és a másolás elvégzésének döntése és felelőssége a könyvtáraké.

A japán szerzői jogi törvény 31. cikk (1) bekezdése a könyvtárak stb. által a szerzői jogosult engedélye nélkül végrehajtható másolásokat három fő típusra korlátozza. Az első, ha a másolat a felhasználó kutatási és tanulmányi céljaira szolgál (1. pont). Ebben az esetben csak a nyilvánosságra hozott “mű egy részének” másolása megengedett. Ezt a “részt” általában a mű egészének felénél nem nagyobb részként értelmezik. Azonban a rendszeresen megjelenő kiadványokban (magazinok, tudományos folyóiratok stb.) megjelent egyes cikkek vagy tanulmányok esetében, ha azok megjelenése után jelentős idő telt el, akkor azok egészét másolhatják.

A második, ha a másolás szükséges a könyvtári anyagok megőrzéséhez (2. pont). Például, ha egy régi, megkopott dokumentumot mikrofilmre kell átvinni a védelme érdekében, vagy ha egy régi, már nehezen beszerezhető lejátszó eszközökhöz tartozó adathordozóról (például lemezről) új adathordozóra kell áttenni az adatokat.

A harmadik, ha más könyvtárak stb. kérésére, a már nem kapható vagy más okból nehezen beszerezhető anyagok másolatait kell biztosítani (3. pont). Ez a rendelkezés a könyvtárak közötti kölcsönös együttműködési hálózaton keresztül garantálja a ritka anyagokhoz való hozzáférést.

Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a vállalatok kutatás-fejlesztési részlegei számára, hogy jogilag megfelelő módon szerezzenek be dokumentumokat a kutatásukhoz, de ezek mindig a könyvtárak, mint közintézmények szigorú kezelése és eljárásai alapján történnek, és teljesen eltérnek a vállalatok belső, szabad másolási gyakorlatától.

A magánhasználat céljából történő másolás és a könyvtári másolatok összehasonlítása Japánban

Ahogy azt már korábban ismertettük, a japán szerzői jogi törvény (a továbbiakban: Japán Szerzői Jog Törvény) 30. cikke által meghatározott “magánhasználat céljából történő másolás” és a 31. cikk által meghatározott “könyvtárakban történő másolás” mindkettő olyan jogkorlátozó rendelkezések, amelyek a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül teszik lehetővé a másolást, azonban jogalapjukban, szereplőikben, céljaikban és a megengedett határokban alapvetően különböznek egymástól. A magánhasználat egy személy által zárt körben végzett aprócseprő használatot feltételez, míg a könyvtári másolatok esetében egy közösségi intézmény által társadalmi célokra végzett, szigorúan szabályozott szolgáltatásról van szó. Vállalati tevékenység során az előbbi alkalmazása alapvetően nem lehetséges, míg az utóbbi hasznosítható kutatási és fejlesztési eszközként, de a procedúrák és korlátozások betartása szükséges. Ezeknek a különbségeknek a tisztázása elengedhetetlen a szerzői jogi megfelelőség biztosítása szempontjából.

Az alábbi táblázat a két rendelkezés főbb különbségeit foglalja össze.

Összefoglalás

Ebben a cikkben a japán szerzői jogi törvény (a szerzői jogi törvény 30. és 31. cikke) jogkorlátozó rendelkezéseit tárgyaltuk, különös tekintettel a ‘személyes használat céljából történő másolásra’ és a ‘könyvtárakban történő másolásra’. A legfontosabb megállapítás, amelyet az évek során kialakult bírósági gyakorlat is megerősít, hogy a ‘személyes használat’ kivétel nem alkalmazható a vállalaton belüli üzleti célú másolásokra. Ennek félreértése szerzői jogi jogsértéshez vezethet. Továbbá, a technikai védelmi intézkedések megkerülésével történő másolás céljától függetlenül törvénytelen, és a könyvtárakban végzett másolás is csak szigorú feltételek mellett, kizárólag közérdekű célokra engedélyezett. A szerzői jogi törvény egy olyan terület, amely gyakran változik a technológia fejlődésének és a társadalmi változásoknak megfelelően, és értelmezése bonyolult. Megfelelő válaszok megtalálásához szakértői tudás szükséges. A Monolith Jogügyi Iroda számos belföldi és külföldi ügyfél számára nyújtott már tanácsot szerzői jogi kérdésekben, és rendelkezik a szükséges tapasztalattal. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek és angolul beszélnek, így képesek vagyunk a cikkben tárgyalt, összetett japán szerzői jogi rendszerrel kapcsolatban nemzetközi szempontból átfogó támogatást nyújtani.