A platform üzemeltetőinek jogi felelőssége: Milyen 5 kötelezettséget mutatott be a bírói gyakorlat?
A digitális technológiák alkalmazásával a tranzakciók fejlődtek, és a felhasználók könnyedén hozzáférhetnek a különböző szolgáltatásokhoz. Ma már vannak olyan digitális platformok, amelyek nélkülözhetetlenek az életünkben. Ugyanakkor aggodalomra ad okot a digitális platformok körüli tranzakciók átláthatósága és tisztessége.
A platform üzemeltetőinek törvényesen kell működniük, és nem csak az általános törvényeket, mint a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv, hanem a következőket is ismerniük kell:
- Antikvárius kereskedelmi törvény (Japán ‘Kobutsu Eigyou Hou’)
- Speciális kereskedelmi törvény (Japán ‘Tokutei Shoutorihiki Hou’)
- Szellemi tulajdonjog törvény (Japán ‘Chiteki Zaisan Ken Hou’ – védjegyjog és szerzői jog)
- Szolgáltató felelősség korlátozásának törvénye (Japán ‘Purobaida Sekinin Seigen Hou’)
Ezen törvényeken kívül számos jogi felelősség keletkezhet, amelyekre figyelni kell.
Itt a valós bírósági esetek alapján magyarázatot adunk a platform üzemeltetők által viselt jogi felelősségekre.
Internetes aukciókkal kapcsolatos bírósági ítéletek
A Yahoo! JAPAN által üzemeltetett Yahoo! Aukció platformot használva 784 személy vásárolt termékeket, akik ellenére, hogy kifizették a vételárat, nem kapták meg a megvásárolt termékeket. Ez a csalás áldozataivá váltak, és pert indítottak a Yahoo! JAPAN ellen.
A felperesek szerint a Yahoo! Aukció rendszerében hibák vannak, amelyek ellentétesek a szerződéses és törvénytelen cselekményekkel kapcsolatos általános kötelezettséggel, nevezetesen a csalások megelőzésére irányuló rendszer kialakításának kötelezettségével. A felperesek szerint ezek a hibák vezettek a csalásokhoz, és kártérítést követeltek a szerződésszegés, a törvénytelen cselekmények és a felhasználói felelősség alapján.
Bár ez a per több mint 10 évvel ezelőtt történt, ez volt az első eset, amikor konkrétan felmerült a kérdés, hogy milyen jogi felelősséget kell vállalnia a platform üzemeltetőjének a CtoC (személyek közötti) tranzakciók során felmerülő problémák esetén. Például a 2019 áprilisában közzétett “Japán Fogyasztóvédelmi Bizottság Online Platformokon történő Tranzakciók Módjáról szóló Szakértői Vizsgálati Jelentés” (Kabinetiroda), vagy a 2020 augusztusában közzétett “Elektronikus Kereskedelem és Információs Javak Tranzakcióiról szóló Irányelvek – Végső Módosított Verzió” (Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium) és számos más jelentés és dokumentum hivatkozik erre az ítéletre mint precedensre, ezért még ma is fontos, hogy figyelemmel kísérjük.
A használati szerződés jellege
A bírósági eljárásban először is vitatott kérdés volt, hogy milyen szerződés jött létre az internetes aukciós vállalkozó és a felhasználó között.
A felperes, azaz a felhasználói oldal azt állította, hogy a vádlott és a felhasználó között a “jelen használati szerződés” alapján létrejött egy, a közvetítői szerződéshez hasonló tartalmú szerződés. A jelen használati szerződés célja a termékkiadó és a licitáló közötti adásvételi szerződés létrehozása, és mivel használati díjat számítanak fel, a vádlottnak a felhasználóval szemben a megbízási szerződésből eredő munkavégzési kötelezettséget (a Japán Polgári Törvénykönyv 632. cikke) és a gondos kezelési kötelezettséget (a Japán Polgári Törvénykönyv 656. és 644. cikke) kell vállalnia, és köteles a jelen szolgáltatást hibátlan formában nyújtani – állították.
A munkavégzési és a gondos kezelési kötelezettséggel kapcsolatban a bíróság:
A jelen használati díj esetében az aukció kiírásával kapcsolatos adatterület biztosítása stb. a kiírási rendszer használati díja és a kiírás törlésének rendszerének használati díja, míg az elektronikus levélben történő automatikus licitálási értesítés küldése stb. a licitálási rendszer használati díja esetében, ezeket a konkrét ellenérték kapcsolatoknak tekintjük, ezért a jelen használati díjat a jelen szolgáltatás rendszerének használatának ellenértékének kell tekinteni.
Nagoya Kerületi Bíróság 2008. március 28-i (2008) ítélete
állapította meg.
A vádlottnak nincs bizonyítéka arra, hogy aktívan beavatkozott a felhasználók közötti tranzakcióba, és a jelen használati szerződésnek nincs közvetítői jellege, és nem tekinthető olyannak, amely megbízza a tényleges cselekményeket, vagy elvállalja a cél tárgyának elkészítését, vagy hasonló jellegűnek.
Ugyanakkor, ez a döntés figyelembe veszi a jelen esetben alkalmazott díjstruktúrát és a Yahoo! JAPAN beavatkozásának mértékét a tranzakcióba, és figyelembe kell venni, hogy a díjstruktúra vagy a vállalkozó beavatkozásának mértéke a felhasználók közötti tranzakcióba esetlegesen megsérti a gondos kezelési kötelezettséget és más, a megbízási szerződésből eredő kötelezettségeket, és ezért felelősségre vonható.
Kötelezettségek, amelyeket a vállalkozásokra rónak
A felperesek azt állították, hogy a használati szerződés alapján a vádlottnak kötelessége a szolgáltatást hibátlan formában nyújtani.
Erre válaszul a bíróság:
A jelen használati szerződés tartalmában, amely a jelen irányelvekben foglaltakat tartalmazza, a vádlott csak a felhasználók közötti tranzakciók lehetőségét biztosítja, és ezt hangsúlyozva azt állítja, hogy a vádlottnak nincs semmilyen felelőssége a felhasználók közötti tranzakciókért.
Azért, mert a jelen használati szerződés természetesen feltételezi a jelen szolgáltatás rendszerének használatát, a jóhiszeműség elve alapján a vádlottnak kötelessége a hibátlan rendszer kialakítása és a jelen szolgáltatás nyújtása a felhasználók, beleértve a felpereseket is.
Ugyanaz
Ezt a döntést hozta. “Csak a felhasználók közötti tranzakciók lehetőségét biztosítjuk, tehát nincs felelősségünk a felhasználók közötti tranzakciókért” – még ha ez is írva van, a szolgáltatás nyújtása során a használati szerződéshez kapcsolódóan, a jóhiszeműség elve alapján természetesen léteznek kötelezettségek.
5 ítélkezési kritérium
A bíróság elismerte, hogy a vádlottnak kötelessége volt hibátlan rendszert létrehozni és a szolgáltatást nyújtani, de a kötelesség konkrét tartalmát a szolgáltatás nyújtásának idején az internetes aukciók körüli társadalmi helyzet, a kapcsolódó jogszabályok, a rendszer technikai szintje, a rendszer létrehozásához és karbantartásához szükséges költségek, a rendszer bevezetésének hatása, a rendszer felhasználóinak kényelme stb. összetett figyelembevételével kell megítélni. Az alábbi öt kötelezettségről döntött, hogy elismeri-e őket vagy sem.
- Figyelmeztetés
- Megbízhatósági értékelő rendszer
- Eladói információk szolgáltatása és közzététele
- Escrow szolgáltatás
- Kártérítési rendszer
Az 1. “Figyelmeztetés” esetében, a bíróság elismerte a vállalkozó kötelezettségét, hogy a felhasználókat megvédje a csalás és más bűncselekmények áldozatává válástól, figyelembe véve a bűncselekmények tartalmát, módszereit és számát, és időszerűen megfelelő figyelmeztető intézkedéseket hozzon.
Ezután a bíróság elismerte, hogy a vádlott időszerűen és megfelelően figyelmeztető intézkedéseket hozott, például létrehozott egy oldalt, amely bemutatja a felhasználók közötti problémákat, és kiterjesztette a csalások megelőzésére irányuló figyelmeztetéseket.
A 2. “Megbízhatósági értékelő rendszer” esetében a felperesek azt állították, hogy “a licitálók elégedettségét pontozó rendszer nem elegendő a felhasználói értékelő rendszerként (mivel lehetséges jó értékelést létrehozni hamis tranzakciókkal a csoporton belül), ezért be kell vezetni egy harmadik fél által végzett megbízhatósági értékelő rendszert”. A bíróság azonban elutasította a megbízhatósági értékelő rendszer bevezetésének kötelezettségét, mivel a felperesek által javasolt harmadik fél által végzett megbízhatósági értékelő rendszer bevezetése jelentős nehézségeket okozna a vádlottnak, mivel Japánban jelenleg nincs olyan harmadik fél, aki értékelné az aukciós felhasználók megbízhatóságát.
A 3. “Eladói információk szolgáltatása és közzététele” esetében a felperesek azt állították, hogy az eladói információkat, akik csalást követtek el, közzé kell tenni a licitálók számára. A bíróság azonban
Azok, akik csalást akarnak elkövetni a szolgáltatás használatával, valószínűleg olyan módon fognak cselekedni, hogy nehezen követhetők legyenek, például hamis információkat adnak meg a vádlottal kötött szerződésben, így az eladói információk közzététele nem várható, hogy általános megelőző hatást gyakoroljon.
Ezenkívül, ha a vádlott a licitálók kérésére közzéteszi az eladói információkat, akik azt állítják, hogy csalás áldozatai lettek, ez jelentős nehézségeket okozna a vádlottnak a vonatkozó jogszabályok értelmében (lásd a személyes adatok védelméről szóló törvény 23. cikkét).
Továbbá, az eladó birtokában van-e a termék az aukció idején, ezt a licitáló megkérdezheti az eladótól a fizetés előtt, és ha a vádlott összegyűjtötte ezt az információt és közzétette a szolgáltatásban, azok, akik csalást akarnak elkövetni a szolgáltatás használatával, valószínűleg hamis információkat adnak meg, hogy ellensúlyozzák a vádlott információgyűjtését, így kétséges, hogy ez hatékony előzetes csalásmegelőző intézkedés lenne, és ha a vádlottnak ellenőriznie kellene az eladók termék birtoklásának valóságát, a szolgáltatás nem lenne fenntartható üzleti vállalkozásként.
Ugyanaz
és elutasította.
A 4. “Escrow szolgáltatás” esetében a vádlott javasolta az escrow szolgáltatást (egy szakmai szolgáltató közvetít a vevő és az eladó között a valós pénz és termék átadásában) mint opcionális szolgáltatást, amelyet csak akkor lehet használni, ha az eladó elfogadja a használatát és a licitáló is egyetért vele. A felperesek azonban azt állították, hogy az escrow szolgáltatást alapvetően kötelezővé kell tenni. A bíróság azonban elutasította ezt, mivel az escrow szolgáltatás kötelezővé tétele esetén a vádlottnak szüksége lenne a szolgáltatás díjának visszaszerzésére, például a szolgáltatás díjának felárának bevezetésével, ami figyelmen kívül hagyná a felhasználók pszichológiáját, akik olcsón szeretnének terméket szerezni anélkül, hogy kiskereskedőket vagy másokat bevonjanak, és az escrow szolgáltatás kötelezővé tétele minden felhasználói tranzakcióban nehézségeket okozna a vádlott üzleti tevékenységében.
A 5. “Kártérítési rendszer” esetében a felperesek azt állították, hogy a kártérítési rendszert ki kell bővíteni, de a bíróság elutasította ezt, mivel a kártérítési rendszer utólagosan kártalanítja a károkat, és nem látszik valószínűnek, hogy a rendszer kibővítése előzetesen megelőzné a csalási károkat.
Valójában úgy tűnik, hogy nem indokolt a vállalkozásokra olyan magas szintű kártérítési kötelezettséget róni, amelyet nem írnak elő szerződésben vagy törvényben.
Ezeket figyelembe véve a bíróság elutasította a felperesek keresetét a vádlott Yahoo! JAPAN ellen.
A fellebbezési bíróság is támogatta az elsőfokú bíróság következtetését, és elutasította a fellebbezést (Nagoya Fellebbezési Bíróság 2008. november 11-i ítélete).
Összefoglalás
Ahogy a bíróság is jelezte, a platform üzemeltetőjének kötelessége a hibátlan rendszer kialakítása, amelynek konkrét tartalmát a szolgáltatás nyújtásának időpontjában figyelembe kell venni a társadalmi helyzetet, a kapcsolódó jogszabályokat, a rendszer technikai szintjét, a rendszer kialakításához és karbantartásához szükséges költségeket, a rendszer bevezetésének hatásait és a rendszer felhasználóinak kényelmét.
Tehát például, ha az aukciós felhasználók megbízhatóságának értékelését egy harmadik fél intézményére bízó módszer válik szabvánnyá, akkor annak bevezetésének elmulasztása kötelezettségszegésnek minősülhet.
A C-to-C tranzakciók, mint például az online aukciók és a piactéri szolgáltatások, szinte mindig platformon keresztül történnek, így a platform üzemeltetőjének szerepe nagy. Tőlük várható el, hogy törvényesen működtessék vállalkozásukat, és hozzájáruljanak a C-to-C tranzakciók bővüléséhez.
Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről
A Monolis Jogi Iroda egy olyan jogi iroda, amely magas szakmai szinten rendelkezik az IT, különösen az internet és a jog területén. Az elmúlt években a CtoC tranzakciók körüli problémák nagy kérdéssé váltak, és a jogi ellenőrzés szükségessége egyre növekszik. Irodánk figyelembe veszi a különböző jogszabályok szabályozásait, elemzi a már megkezdett vagy megkezdeni kívánt üzleti tevékenységek jogi kockázatait, és igyekszik a lehető legkevésbé megszakítani az üzletmenetet, miközben törvényesítést hajt végre. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.
Category: IT
Tag: ITTerms of Use
