A 'Tisztességtelen verseny megelőzésére vonatkozó törvény' magyarázata: a hírnév rontásával kapcsolatos kártérítés feltételei és példák

Az üzleti hitelesség rongálása olyan cselekmény, amely a büntető törvénykönyv szerint hitelrontás vagy üzleti akadályozás bűncselekményébe sorolható (Büntető Törvénykönyv 233. §).

Továbbá, ha hitelrontó cselekmény történt, a Polgári Törvénykönyvben meghatározott “jogellenes cselekmény” alapján kártérítési igény is benyújtható (Polgári Törvénykönyv 709. §).

Másrészről, a polgári jogi jogellenes cselekmény felelősségétől eltérően, a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye (Tisztességtelen Verseny Törvénye) alapján, az üzleti hitelességet károsító hamis tények bejelentése vagy terjesztése ellen nem csak kártérítés, hanem megállítás vagy megelőzés is igényelhető.

Itt a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvényének rendelkezéseire alapozva ismertetjük a kártérítési igény benyújtásának feltételeit, és hogy milyen előnyökkel jár ez az eset.

https://monolith.law/reputation/trust-damage-crime-establishment[ja]

Becsületsértés és hitelrontás

A Japán Büntetőtörvénykönyv 230. cikkelyének 1. bekezdése szerint, aki “nyilvánosan tényeket állít és ezzel megsérti mások becsületét”, az becsületsértés bűncselekményét követi el. Ebben az esetben a “mások” kifejezés alatt jogi személyeket és szervezeteket is érteni, és a jogi személyek által elszenvedett becsületsértésért “nem anyagi kártérítést” lehet igényelni, ami már a bírói gyakorlat része (Japán Legfelsőbb Bíróság 1964. január 28-i (1964) ítélete).

Általánosságban elmondható, hogy a becsületsértési perekben elismert károk korlátozódnak a felperes által a becsületsértés miatt elszenvedett sérelemdíjra, és a kiesett jövedelem vagy egyéb anyagi károk elismerése ritka.

A becsületsértés közül a hitelrontás, amely csökkenti egy vállalkozás vagy szervezet gazdasági szempontból fontos társadalmi értékelését, nem csak nem anyagi károkat okozhat, hanem a hitelrontás miatt megszakadt üzleti kapcsolatok vagy csökkenő bevétel formájában anyagi károkat is okozhat.

Ha a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvényét (japán Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye) alapul véve perelünk hitelrontás miatt, akkor lehetőségünk van a “károk becsült összegének szabályát” (a törvény 4. cikkelye) alkalmazni.

Ha hitelrontás történt, nagyon nehéz a Polgári Törvénykönyvet (japán Polgári Törvénykönyv) alapul véve kiszámítani és bizonyítani, hogy milyen mértékű kárt okozott az adott cselekmény.

Ha azonban a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvényét alapul vesszük, akkor alkalmazhatjuk azt a szabályt, hogy a kárt okozó személy által a cselekményből származó jövedelmet a kár összegének tekintjük, ami megkönnyíti a jogosult személy számára a kár bizonyítását.

Továbbá, ha a Polgári Törvénykönyvet alapul vesszük, a kártérítési igényt el lehet ismerni, de nem feltétlenül fogadják el a megállapítási igényt. Ha azonban a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvényét alapul vesszük, akkor lehetséges, hogy a tisztességtelen verseny cselekménye elleni megállapítási igény (a törvény 3. cikkelye), valamint a hitel helyreállítására irányuló intézkedési igény (a törvény 14. cikkelye) is elismerésre kerül.

https://monolith.law/reputation/honor-infringement-and-intangible-damage-to-company[ja]

A tisztességtelen verseny megelőzéséről szóló törvény és a tisztességtelen versenymagatartás

A tisztességtelen verseny megelőzéséről szóló törvény (japán: 不正競争防止法) a tisztességtelen versenyt a következőképpen definiálja:

2. cikk: E törvény értelmében a “tisztességtelen verseny” a következőket jelenti:

14. Olyan cselekmény, amelyben valaki versenykapcsolatban álló másik személy üzleti hírnevét károsítja hamis tények közlésével vagy terjesztésével.

Nézzük meg részletesebben e tisztességtelen versenyre vonatkozó követelményeket.

Tisztességtelen verseny feltételei 1: Versenyviszony

A tisztességtelen verseny első feltétele a versenyviszony megléte.

A nem versenyző felek közötti rágalmazás és egyéb hitelrontó cselekmények nem a tisztességtelen verseny megelőzésének kérdései, hanem általános jogsértések kérdései, amelyek így kerülnek kezelésre.

Itt a versenyviszony azt jelenti, hogy “elég, ha mindkét fél üzleti tevékenységében van lehetőség arra, hogy az igénylőket vagy üzletfeleket közösen szolgálják ki” (Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium: Tisztességtelen verseny megelőzésének cikk-cikk magyarázata).

Ezenkívül a korábbi bírósági ítéletekből kiindulva, a tisztességes versenyrend fenntartása szempontjából, ha azonos típusú termékeket kezelő üzleti kapcsolatban állnak, akkor versenyviszonyban állnak, és még ha valójában nincs is versenyviszony, ha a piacon verseny alakulhat ki, vagy ha van potenciális versenyviszony, akkor ez elegendőnek tekinthető.

Tisztességtelen verseny feltételei 2: Más személy

A tisztességtelen verseny második feltétele, hogy a bejelentés vagy egyéb cselekmény által károsított félként azonosítani kell egy ‘másik személyt’.

Az ‘másik személy’ nevét azonban nem kell feltétlenül kifejezetten megnevezni. Ha a bejelentés tartalmából vagy az iparágban általánosan ismert információkból a másik fél megérti, hogy kire utal a ‘másik személy’, akkor ez elegendőnek tekinthető (Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium: Tisztességtelen verseny megelőzésének részletes magyarázata).

Még ha egy konkrét ‘másik személyről’ is van szó, nem szükséges nevét megnevezni. Ha a másik fél meg tudja határozni, kire utal, akkor ez teljesíti a feltételt.

Ez a ‘másik személy’ magában foglalja a vállalatokat és egyéb jogi személyeket, valamint az egyéni vállalkozókat.

Ezenkívül a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, mint például a tudományos társaságok (jogképességgel nem rendelkező társaságok) is ‘másik személynek’ számítanak, de mivel konkrét ‘másik személynek’ kell lenniük, általában nem tekintik őket ‘másik személynek’, ha például az egész iparág hírnevét rontják le.

A tisztességtelen verseny 3. eleme: Hamis tények

A tisztességtelen verseny harmadik elemét, a “hamis tényeket”, az objektív valóságnak ellentmondó tények jelentik.

“Akár a cselekvő személy által kitalált, akár mások által kitalált tényekről van szó, akár enyhített kifejezésekről van szó, ha a kifejezés lényegi tartalma ellentmond a tényeknek, ez beleértendő” (Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium: Részletes magyarázat a tisztességtelen verseny megelőzéséről szóló japán törvényre).

Továbbá, “akár a cselekvő személy által kitalált, akár mások által kitalált tényekről van szó”, tehát ha a cselekvő személy tudja, hogy az adott bejelentés vagy terjesztés tartalma hamis, természetesen ez a tisztességtelen verseny megvalósulását jelenti, még akkor is, ha tévesen azt hitték, hogy az igaz.

És bár egy termék teljesítményének vagy minőségének kritikája, ha nem ellentmond az objektív valóságnak, nem tekinthető hamis ténynek, a tények bejelentése vagy terjesztése esetén nem szükséges a tényeket meghatározni, még akkor is, ha “enyhített kifejezések”, mint például “lehet, hogy…” vagy “van rá esély, hogy…” esetén, ha a “kifejezés lényegi tartalma ellentmond a tényeknek”, ez hamis ténynek tekinthető.

Tisztességtelen verseny feltételei 4: Bejelentés és terjesztés

A tisztességtelen verseny negyedik feltétele a “bejelentés”, ami azt jelenti, hogy hamis tényeket közvetítünk egy adott személynek.

Például, ha egy üzletbe érkező vendégnek tájékoztatást adunk a versenytárs termékének hibáiról, vagy ha írásban értesítjük a versenytárs üzleti partnereit, ezek az esetek ebbe a kategóriába tartoznak.

A “terjesztés” azt jelenti, hogy hamis tényeket közvetítünk meghatározatlan vagy nagyszámú személynek. Például, ha cikket teszünk közzé az interneten, vagy ha hirdetést helyezünk el egy újságban, amelyben lejáratjuk a versenytárs termékét, ezek az esetek is ebbe a kategóriába tartoznak.

Tisztességtelen versenyre vonatkozó bírósági ítéletek

A Japán Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvényének (Japanese Unfair Competition Prevention Act) 2. cikkének 1. bekezdésének 14. pontja alapján kártérítést követelő eseteket vizsgálva megvizsgáljuk, hogy ezeket a követelményeket a bíróságok hogyan ítélik meg a gyakorlatban.

Tisztességtelen versenyre vonatkozó per

Egy vádlott cég, amely azt állítja, hogy rendelkezik a fogszabályozáshoz használt, a fogakra rögzített eszköz, a “bracket” szabadalmi jogával, e-mailben értesítette az A nevű vállalatot, amely az alperes cég üzleti partnere, hogy az amerikai jogi személyiségű alperes cég által gyártott és az A cég által importált és értékesített alperesi termék megsérti a saját szabadalmi jogait.

Emiatt az A cég kénytelen volt leállítani az alperesi termék importját és értékesítését.

A vádlott cég szerint a vádlott cég ügyvezető igazgatói, B és C közösen találták fel a terméket, és közösen nyújtottak be szabadalmi kérelmet.

Azonban a valóságban a vádlott cég nem kapott jogot B-től a szabadalomra, és a szabadalmi kérelem valójában hamis volt, mivel azt olyan személy nyújtotta be, aki nem rendelkezik jogosultsággal a szabadalomra.

Miután az alperes cég mintegy három évnyi értékesítési szünet után megtudta ezt, újrakezdte az értékesítést, és azt állította, hogy a fent említett szabadalmi jog érvénytelen, és ezért a vádlott cég által az A cégnek küldött értesítés hamis tényeket közölt, és ez a Japán Tisztességtelen Verseny Megelőzési Törvény (Japanese Unfair Competition Prevention Law) 2. cikk 1. bekezdés 14. pontja szerinti tisztességtelen versenynek minősül, és kártérítést követelt.

Tisztességtelen versenynek minősül-e

A bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott cég által az A cégnek tett figyelmeztetés, miszerint az A cég által az alperes cégtől importált és értékesített termékek szabadalmi jogsértő termékek, valójában az alperes cég üzleti hírnevét sértő tények közlését jelenti.

Majd hozzátette, hogy a jelen esetben szóba jövő találmányra vonatkozó szabadalom hamisított kérelmen alapul, így a szabadalmi jogot eleve nem tekintik létezőnek (a Japán Szabadalmi Törvény 125. cikke szerint), az A cég által az alperes cég termékeinek importálása és értékesítése nem sérti a vádlott cég szabadalmi jogait, és a vádlott cég nem gyakorolhat jogokat a szabadalmi jog alapján.

Ezért a vádlott cég által az A cégnek tett figyelmeztetések, amelyek szerint a jelen találmányra vonatkozó szabadalom nem létezik, mégis az alperes termékek importálása és értékesítése sérti a szabadalmi jogokat, valótlan tények közlésének minősülnek, és ezt megfelelőnek kell tekinteni.

Tokiói Kerületi Bíróság 2017. február 17-i (2017) ítélete

Így döntött.

A vádlott cég azt állította, hogy “a jogok megsértésével gyanúsított személynek a jogsértés tényét közölni nem minősül tisztességtelen versenynek a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye 2. cikk 1. bekezdés 14. pontja szerint”, de a bíróság úgy ítélte meg,

hogy bár az A cég jogok megsértésével gyanúsított személy, az A cégnek tett figyelmeztetések következtében nem az A cég, hanem az alperes termékek gyártója, az alperes cég üzleti hírneve sérül, ezért a figyelmeztetéseket “mások üzleti hírnevét sértő valótlan tények közlésének” kell tekinteni

és így döntött.

Mivel mind az alperes, mind a vádlott cég fogszabályozó zárakat értékesít, és versenyhelyzetben vannak, a vádlott cég cselekménye “versenyhelyzetben lévő mások üzleti hírnevét sértő valótlan tények közlésének és terjesztésének” minősül, és a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye 2. cikk 1. bekezdés 14. pontja szerinti tisztességtelen versenynek tekintendő.

Kár bekövetkezése és annak összege

A Japán Tisztességtelen Verseny Megelőzési Törvény (Japanese Unfair Competition Prevention Law) a következőképpen definiálja a kártérítést:

4. cikk: Az a személy, aki szándékosan vagy hanyagságból tisztességtelen versenyt folytat, és ezzel megsérti mások üzleti érdekeit, köteles megtéríteni a keletkezett kárt.

Ezen alapulva a bíróság a kárt a mintegy három évig tartó értékesítési szünet alatt elveszített profitként számolta ki. Az értékesítési szünet előtti és utáni év értékesítési adataiból számították ki az éves átlagos értékesítési mennyiséget, majd ezt megszorozták hárommal, hogy megkapják a három év alatt eladható mennyiséget. Ezt az összeget megszorozták az eladási egységárral, majd levonták az alapanyagköltséget és az alvállalkozói díjakat.

Így a becsült elmaradt haszon 127,174.5 amerikai dollár, az ügyvédi díjak 13,000 amerikai dollár, összesen 140,174.5 amerikai dollár kártérítési összeget ítéltek meg.

Ez azt jelenti, hogy ha a Tisztességtelen Verseny Megelőzési Törvényre hivatkozva beperel valakit hírnevének rontása miatt, a bíróság becsülni fogja a kár összegét.

Ebben az esetben csak egy e-mailt küldtek az értékesítő cégnek, és nem terjesztették széles körben, ezért a felperes nem kérte a bocsánatkérő hirdetést. Ha azonban az információt széles körben terjesztették volna az interneten, akkor a felperes kérhette volna a bocsánatkérő hirdetést is.

https://monolith.law/reputation/credit-damage-litigation[ja]

Összefoglalás

Ha egy cég hírneve vagy hitelképessége sérül, a kártérítés összegét gyakran nehéz pénzben meghatározni, és a bizonyítás is nehéz lehet. Azonban, ha a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye (japán: 不正競争防止法) alapján kártérítést követelünk, a bíróság mérlegelés alapján meghatározza a kártérítés összegét.

Ha úgy érzi, hogy cégének hírneve vagy hitelképessége sérült, lehetséges, hogy kártérítést igényelhet a Tisztességtelen Verseny Megelőzésének Törvénye alapján. Forduljon tapasztalt ügyvédhez tanácsért.