Mire kell figyelni az ICO fehér könyvek készítése során a jogi kérdések tekintetében?

Az ICO (Initial Coin Offering) néven ismert tőkegyűjtési módszert alkalmazzák, amikor virtuális pénznemet (tokeneket) bocsátanak ki cserébe befektetésekért. Ez az ICO néven ismert tőkegyűjtési módszer hasonló folyamatot követ, mint a már meglévő IPO. Az ICO esetében azonban, ellentétben az IPO-val, nincsenek közvetlenül szabályozó jogszabályok, ami nagyobb teret ad a tervezésnek, és csökkenti a bonyolult adminisztratív eljárásokkal járó erőfeszítéseket és pénzügyi költségeket. Azonban a “helyes ICO megvalósításának” hiánya, ami szabályozza a jogszabályokat, egyrészt növeli az ICO megvalósításának nehézségét a megfelelőség figyelembevételével (az ICO és az IPO összehasonlításával kapcsolatban lásd a külön cikket).

https://monolith.law/blockchain/comparison-ico-ipo[ja]

Egy bizonyos értelemben az ICO-k által hordozott különböző jellemzők, mint a “szabványosított eljárásoktól való szabadság” és a “jogszerű és jogellenes dolgok megkülönböztetésének nehézsége”, leginkább a fehér könyvben történő leírás módszerében jelennek meg. Ebben a cikkben a fehér könyvben szereplő információk kapcsán tárgyaljuk azokat a jogi kérdéseket, amelyek gyakran problémát jelentenek az ICO megvalósításakor.

Nincs “helyes” módja a fehér könyvek írásának

Az ICO-kban használt fehér könyvek olyan dokumentumok, amelyek leírják a tőkegyűjtés célját, a gyűjtött tőke felhasználásának módját, és a befektetőknek történő megtérülés útját. Ez hasonló szerepet tölt be, mint az úgynevezett “tervezési dokumentumok” az IPO-k esetében. Azonban nincs olyan sablon, amelyhez a fehér könyveket jogszerűen kellene igazítani. Sőt, valójában nem is kötelező fehér könyvet készíteni az ICO-k jogszerű lebonyolításához.

Japánban nincs olyan törvény, amely közvetlenül szabályozná az ICO-kat, ezért a törvény nem ad konkrét útmutatást a “helyes fehér könyv írásának” módjáról sem. Éppen ezért, a Japánban eddig lebonyolított számos ICO során számtalan kreatív és vonzó kommunikációs eszköz született. A webmarketing erőfeszítéseknek köszönhetően, amelyek ezekre a tartalmakra épültek, a tokenek vonzereje széles körben ismertté vált, és számos esetben sikerült jelentős tőkét gyűjteni.

A törvény nem ad útmutatást arra, hogyan kell “megragadó” fehér könyvet készíteni. Azonban sokat sugall arról, hogy a meggondolatlan tartalommarketing milyen konfliktusokat okozhat. Még ha a tokenek vonzerejének teljes kifejezését is elsődleges célként tűzzük ki, milyen jogi követelményeket kell legalább betartanunk? Nézzük meg az alábbiakban.

A Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény (Japanese Financial Instruments and Exchange Act) rendelkezéseinek figyelembevételével készült fehér könyv írása

Mi a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény?

Ha a kibocsátott tokenek jellege megfelel a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény (a továbbiakban: PTK) “értékpapír” definíciójának, akkor azok a PTK hatálya alá tartoznak. De mi is a PTK? Ez a jogterület az értékpapírok kibocsátását és kereskedelmét szabályozza, célja a befektetők védelme és a kereskedelmi piac egészséges fejlődésének elősegítése.

A PTK-ban nincs egyértelmű definíció az “értékpapír” fogalmára, csupán felsorolja azokat az értékpapírokat, amelyekre a törvény vonatkozik. Nézzük meg a PTK második cikkét. Itt sorolja fel egyenként azokat az értékpapír típusokat, amelyekre a PTK vonatkozik, mint például államkötvények, vállalati kötvények, részvények stb.

2. cikk: E törvény értelmében “értékpapír” a következőket jelenti:
1. Államkötvények
2. Helyi kötvények
3. A jogi személyek által kibocsátott kötvények (kivéve a következő és az 11. pontban felsoroltakat.)
4. A Vagyonkezelési Törvény (1998-as (Heisei 10) törvény 105. szám) által meghatározott speciális vállalati kötvények
5. Vállalati kötvények (beleértve a kölcsönös társaságok kötvényeit is. A továbbiakban ugyanez érvényes.)
6. A speciális törvény által létrehozott jogi személyek által kibocsátott befektetési jegyek (kivéve a következő, a 8. és az 11. pontban felsoroltakat.)
7. A Szövetkezeti Pénzügyi Intézmények Előnyben Részesített Befektetéseiről szóló törvény (1993-as (Heisei 5) törvény 44. szám, a továbbiakban “Előnyben Részesített Befektetési Törvény”) által meghatározott előnyben részesített befektetési jegyek
8. A Vagyonkezelési Törvény által meghatározott előnyben részesített befektetési jegyek vagy új előnyben részesített befektetési jegyek
9. Részvények vagy új részvények előjegyzési jogát biztosító értékpapírok
10. A Befektetési Alapok és Befektetési Társaságokról szóló törvény (1951-es (Showa 26) törvény 198. szám) által meghatározott befektetési alapok vagy külföldi befektetési alapok befektetési jegyei
11. A Befektetési Alapok és Befektetési Társaságokról szóló törvény által meghatározott befektetési jegyek, új befektetési jegyek előjegyzési jogát biztosító értékpapírok vagy befektetési társaságok kötvényei vagy külföldi befektetési jegyek
(továbbiakban nem szerepel)

Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény (PTK)

Egyébként a polgári törvénykönyv szerint az értékpapír “vagyonértékkel rendelkező magánjogot képviselő értékpapír”, ami sokkal általánosabb fogalom, mint a PTK-ban használt értékpapír definíció.

A PTK a polgári törvénykönyv speciális törvénye (egyszerűen fogalmazva, ez a jogterület módosítja az alapelveket és az általános elveket). Ezért a polgári törvénykönyvben szereplő általános értékpapírokhoz képest, különösen nagy igényeket támaszt a pénzügyi termékekkel szemben, mint például az információ nyilvánosságra hozatala (úgynevezett diszkrimináció) vagy az belső információk alapján történő visszaélések megelőzése. Ezeket a PTK szabályozza.

A virtuális valuta „értékpapír”-e?

A „értékpapírok” konkrét típusait felsoroló japán „Értékpapír- és Tőzsdei Törvény” (Kinyū shōhin torihiki-hō) nem tartalmazza a virtuális valutákat. Ezért alapvetően a virtuális valuták nem tartoznak a törvény szabályozási hatálya alá. Valójában a Bitcoin és más hasonló jelentős virtuális valuták esetében már tisztázásra került, hogy a kabinet hivatalos álláspontja szerint ezekre nem terjed ki a törvény szabályozása.

Ugyanakkor, ha új tokeneket bocsátunk ki egy ICO keretében, meg kell vizsgálnunk, hogy azok nem tartoznak-e a törvény második cikkének ötödik bekezdésében meghatározott kollektív befektetési rendszerek hatálya alá.

2. cikk
2. A jelen törvény alkalmazásában az értékpapírok a következők:
5. A Polgári Törvénykönyv (1896. évi törvény, 89. szám) 667. cikkének (1) bekezdése szerinti társasági szerződés, a Kereskedelmi Törvény (1899. évi törvény, 48. szám) 535. cikkében meghatározott névtelen társasági szerződés, a Befektetési Vállalkozások Korlátozott Felelősségű Társasági Szerződéséről szóló törvény (1998. évi törvény, 90. szám) 3. cikkének (1) bekezdése szerinti befektetési vállalkozások korlátozott felelősségű társasági szerződése, vagy a Korlátozott Felelősségű Vállalkozások Társasági Szerződéséről szóló törvény (2005. évi törvény, 40. szám) 3. cikkének (1) bekezdése szerinti korlátozott felelősségű vállalkozások társasági szerződése alapján keletkező jogok, társadalmi jogok és egyéb jogok (kivéve a külföldi jogszabályok alapján keletkező jogokat), amelyek a befektetők (a továbbiakban ebben a pontban: „befektetők”) által befektetett vagy hozzájárult pénzösszegekkel finanszírozott vállalkozások (a továbbiakban ebben a pontban: „befektetési célok”) által generált jövedelem kifizetését vagy a befektetési célokhoz kapcsolódó vagyon megosztását teszik lehetővé, és amelyek nem tartoznak a következő kategóriákba (kivéve az értékpapírokon szereplő jogokat és a jelen cikk (kivéve ezt a pontot) rendelkezéseinek megfelelően értékpapírnak tekintett jogokat):
(továbbiakban elhagyva)

Értékpapír- és Tőzsdei Törvény (Kinyū shōhin torihiki-hō)

Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy a befektetők pénzügyi befektetése révén létrejövő vállalkozások, amelyek a vállalkozás által generált profit alapján fizetnek ki osztalékot a befektetőknek, értékpapírnak minősülnek a törvény értelmében, még akkor is, ha nem szerepelnek a törvényben felsorolt értékpapírok között. Ezért, ha egy ICO keretében új tokeneket bocsátunk ki, és ezek megfelelnek ennek a rendszernek, az ICO-t végrehajtó személyre nézve kötelezővé válnak a törvényben meghatározott különböző közzétételi és jelentéstételi kötelezettségek. Összefoglalva, az ICO-t végrehajtó személynek különösen figyelnie kell arra, hogy a kollektív befektetési rendszerek hatálya alá tartozik-e.

Végül is hogyan kellene megírni a fehér könyvet?

A gyakorlatban, a kollektív befektetési rendszerekkel kapcsolatos leggyakoribb probléma a fehér könyv elkészítése során merül fel, különösen abban a tekintetben, hogy mennyire konkrétan kell leírni a befektetőknek szánt jövedelemelosztást, hogy azt a Japán Pénzügyi Szolgáltatások Ügynökségének (FSA) törvényei szerinti pénzügyi terméknek tekintsék, illetve hogy azt a vállalkozás jövedelméből származó jövedelemelosztásnak tekintik-e. Ha a szabályozások miatt növekvő terhet jelent az ICO (Initial Coin Offering) végrehajtóinak, akkor érdemes lehet minél kevésbé részletesen leírni ezeket a kérdéseket. Másrészről, ha a befektetők bizalmának elnyerése a cél, akkor érdemes lehet a tokeneket a FSA törvényei szerinti pénzügyi termékként tervezni. Az ilyen döntések meghozatalakor a jogi szakembereknek figyelembe kell venniük az adott ICO stratégiáját, és nem szabad alábecsülniük a saját belátásuk fontosságát.

Az Aranykereskedelmi Törvényen túl figyelembe veendő jogterületek

Megjegyezzük, hogy a fehér könyvben szereplő információk szempontjából nem csak az Aranykereskedelmi Törvényt (a japán ‘Kane Shōhō’, azaz ‘Pénzügyi és Kereskedelmi Törvény’) kell figyelembe venni. Ha a Pénzügyi Tranzakciós Törvény (a japán ‘Shikin Kessai Hō’) alapján a “virtuális valuta” kategóriába esik, akkor szükséges a virtuális valuta csereügyletekkel foglalkozó szolgáltatóként regisztrálni. (A Pénzügyi Tranzakciós Törvény alapján a virtuális valuta definíciójáról és az ilyenkor előírt vállalkozói kötelezettségekről külön cikkben olvashat.)

Továbbá, ha a token a Pénzügyi Tranzakciós Törvény alapján elektronikus pénznek minősül, akkor a kibocsátott elektronikus pénz összegétől függően kötelező a pénzt a kormánynál letétbe helyezni (letétbe adni). (Az elektronikus pénz definíciójáról és az ilyenkor előírt vállalkozói kötelezettségekről a Pénzügyi Tranzakciós Törvény alapján külön cikkben olvashat.)

Összefoglalás

Ebben a cikkben a fehér könyvekben szereplő információkra összpontosítottunk, különösen azokra a pontokra, amelyek gyakran problémát jelentenek a pénzügyi termékek kereskedelmének törvényével kapcsolatban. A fehér könyv írása nem csak arról szól, hogy bemutassuk a tokenek vonzerejét, hanem arról is, hogy tisztázzuk a befektetők jogait. Ezért fontos, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy a befektetőknek való magyarázat milyen felelősséggel jár, ami alapvetően a vállalat jogi kérdése.

Az ICO-val kapcsolatos jogszabályok, amelyeket ebben a cikkben bemutattunk, nem csak a fehér könyvben szereplő formai kifejezések (vagyis a közölt szöveg szóválasztása) kérdése, hanem a token tervezésének alapvető kérdése is. Ezért az ICO törvényes végrehajtása érdekében nem szabad csak a fehér könyv szövegének jogi ellenőrzésére korlátozódni, hanem azt is ellenőrizni kell, hogy a fehér könyvben szereplő információk összhangban vannak-e a vállalat által végzett tevékenységekkel.