A japán tartózkodási menedzsment rendszer: A vállalati megfelelés és kockázatkezelés szempontjából

A globalizáció előrehaladtával és Japán belső népességmozgásának változásával számos japán vállalat számára elengedhetetlen üzleti stratégiává vált a kiváló külföldi munkaerő biztosítása a vállalkozás növekedése érdekében. Azonban a külföldi munkaerő foglalkoztatásához és képességeik maximális kihasználásához nem csupán a személyzeti és munkaügyi menedzsment ismerete szükséges, hanem speciális jogi tudás is. Különösen fontos a ‘Japán Be- és Kilépési, valamint Menekültügyi Törvény’ (a továbbiakban ‘Be- és Kilépési Törvény’) által szabályozott tartózkodási rendszer mélyreható megértése, amely a modern vállalati irányítás és kockázatkezelés kulcsfontosságú eleme. Ez a rendszer határozza meg minden Japánban tartózkodó külföldi jogi státuszát és szigorúan meghatározza tevékenységi körüket. Így a vállalatok számára létfontosságú, hogy betartsák és megfelelően alkalmazzák ezt a jogrendszert, nem csak a jogi felelősség elkerülése érdekében, hanem azért is, hogy a külföldi alkalmazottak nyugodt környezetben tudják képességeiket a legjobban kiaknázni, ezáltal biztosítva a vállalat folyamatos növekedésének alapját. Ebben a cikkben a vállalatvezetőknek és jogi szakembereknek kell megérteniük a japán tartózkodási rendszer lényegét, vagyis a tartózkodási engedélyezési rendszert, a ki- és beutazási eljárásokat, valamint a kapcsolódó jogi kockázatokat, szakértői szemszögből, konkrét jogszabályok és gyakorlati szempontok figyelembevételével tárgyaljuk.

Az ott-tartózkodási jog alapjai: A japán tartózkodási jogosultsági rendszer

Japánban a külföldieknek a bevándorlási törvény által meghatározott ‘tartózkodási jogosultságok’ egyikét kell megszerezniük és fenntartaniuk ahhoz, hogy legálisan tartózkodhassanak és tevékenykedhessenek. Ez a tartózkodási jogosultsági rendszer a japán tartózkodási menedzsment adminisztrációjának gerincét képezi, és annak megértése az első lépés a jogi megfelelés felé.

A tartózkodási jogosultsági rendszer alapelvei

A japán tartózkodási jogosultsági rendszer az egyedi tevékenységek engedélyezésén alapuló ‘engedélyezési elvet’ veszi alapul. A törvény nem a tiltott tevékenységeket sorolja fel, hanem korlátozottan meghatározza az egyes tartózkodási jogosultságokhoz kapcsolódó engedélyezett tevékenységek körét. Ebben a keretrendszerben az engedélyezett körön kívüli tevékenységek, különösen a jövedelemmel járó tevékenységek, alapvetően tiltottak, kivéve ha külön különleges engedélyt kapnak. Ez a ‘default szerint nem engedélyezett’ struktúra alapvető elv, amelyet a vállalatoknak folyamatosan szem előtt kell tartaniuk, amikor külföldi alkalmazottaik munkakörét kezelik.

A tartózkodási jogosultságok két fő kategóriába sorolhatók az alapjuk szerint.

Az egyik a japánban végzett tevékenységekre összpontosító ‘tevékenységi jogosultság’. Ilyen például a ‘műszaki, humán tudományok, nemzetközi üzleti tevékenység’ vagy a ‘menedzsment, irányítás’, amelyek csak bizonyos engedélyezett szakmai vagy technikai tevékenységek végzésére jogosítanak fel.

A másik a személyes állapotra vagy státuszra összpontosító ‘lakóhelyi jogosultság’. Ide tartozik a ‘letelepedett lakos’ vagy a ‘japán állampolgár házastársa stb.’, akiknek tartózkodási jogosultságuk alapján alapvetően nincs korlátozva a tevékenységük, és szabadon vállalhatnak munkát.

A vállalati megfelelés és kockázatkezelés szempontjából fontos különbségek vannak a két kategória között. Ha egy vállalat tevékenységi jogosultsággal rendelkező alkalmazottat foglalkoztat, akkor folyamatosan ellenőriznie kell, hogy az alkalmazott munkaköre ne térjen el a tartózkodási jogosultság által engedélyezett határoktól. Ezzel szemben, ha a lakóhelyi jogosultsággal rendelkező alkalmazottat foglalkoztatják, nincs bevándorlási törvény által meghatározott munkavégzési korlátozás, így a vállalat kezelési terhei jelentősen csökkennek. Ez a különbség fontos tényező lehet a munkaerő-felvételi stratégiák kidolgozásakor.

Tartózkodási kártya: Az állapot és a munkavállalási engedély igazolása

A közép- és hosszú távú japán tartózkodó külföldiek számára a jogi miniszter ‘tartózkodási kártyát’ bocsát ki. Ez a kártya nem csupán egy személyazonosító, hanem a tartózkodási menedzsment szempontjából fontos információkat tartalmazó hivatalos dokumentum. A kártyán szerepel a név, állampolgárság, születési dátum és egyéb alapinformációk mellett a tartózkodási jogosultság típusa, a tartózkodási idő lejárati dátuma, és ami a legfontosabb, a ‘munkavállalási korlátozások megléte’.

A bevándorlási törvény 23. cikke a közép- és hosszú távú tartózkodók számára előírja a tartózkodási kártya állandó maguknál tartását. A vállalatok számára a tartózkodási kártya az egyetlen és abszolút információforrás a foglalkoztatni kívánt külföldi munkavállaló munkavállalási jogosultságának ellenőrzésére. A jelölt szóbeli nyilatkozata vagy önéletrajza önmagában nem elegendő, a munkaszerződés megkötése előtt a tartózkodási kártya eredeti példányát kell ellenőrizni, hogy a munkavállalás engedélyezett-e, és ha igen, milyen határok között. Ha ez az ellenőrzési folyamat elmarad, a vállalatot hibáztathatják az illegális foglalkoztatás elősegítéséért, ami súlyos megfelelési hibának számít.

A vállalkozásban alkalmazható főbb tartózkodási jogosultságok Japánban

A vállalati tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó tartózkodási jogosultságok széles skálát ölelnek fel, de különösen a menedzsment és a szakmai munkaerő számára releváns két tartózkodási jogosultság esetében elengedhetetlen az előírások és a gyakorlat pontos megértése.

Menedzsment és adminisztráció

A “Menedzsment és adminisztráció” tartózkodási jogosultság a Japánban vállalkozások vezetésével vagy kezelésével foglalkozó külföldi állampolgárokra vonatkozik. Ide tartoznak például a részvénytársaságok ügyvezető igazgatói vagy igazgatói, fióktelepek vezetői. Ennek a tartózkodási jogosultságnak az értékelése során nem csak az egyén karrierjét, hanem a vállalkozás valóságosságát, stabilitását és fenntarthatóságát is szigorúan mérlegelik.

A konkrét követelmények között szerepel, hogy a vállalkozásnak legyen Japánban biztosított üzlethelyisége, a vállalkozás mérete elérje a meghatározott kritériumokat (például legalább két állandó alkalmazottat foglalkoztat, vagy a tőke vagy a befektetett összeg meghaladja az 5 millió jent), valamint hogy a vállalkozási terv konkrét és megvalósítható legyen. Különösen a vállalkozás fenntarthatóságát illetően, ha a legutóbbi mérleg szerint az adósságok meghaladják a vagyont, a pénzügyi helyzetet szigorúan vizsgálják.

Az utóbbi évek tendenciája szerint a tartózkodási jogosultság követelményei szigorodnak. Például az irány, hogy a kérelmezőnek vagy az állandó alkalmazottaknak bizonyos szintű japán nyelvtudást kell igazolniuk, azt mutatja, hogy a hatóságok nem csak a formális követelmények teljesítését, hanem a Japánban tényleges vállalkozási tevékenység végzésének képességét és szándékát is fontosnak tartják. Ha egy vállalat külföldi állampolgárt kíván meghívni ezen tartózkodási jogosultság alapján, nem elég csak egy céget alapítani, hanem objektív dokumentumokkal kell igazolnia, hogy a vállalkozás valós és fenntartható.

Technológia, humán tudományok és nemzetközi üzleti tevékenység

A “Technológia, humán tudományok és nemzetközi üzleti tevékenység” a munkavállalási célú tartózkodási jogosultságok közül az egyik legjellemzőbb. Ide tartoznak a természettudományi területekhez, mint például a fizika, mérnöki tudományok és egyéb természettudományok, kapcsolódó technológiai vagy tudományos ismereteket igénylő munkák (technológia), a jog, közgazdaságtan, szociológia és egyéb humán tudományok területéhez kapcsolódó ismereteket igénylő munkák (humán tudományok), valamint a külföldi kultúrákra alapozott gondolkodást vagy érzékenységet igénylő munkák (nemzetközi üzleti tevékenység). Konkrét példák közé tartoznak az IT-mérnökök, gépészmérnökök, könyvelők, pénzügyi szakemberek, tanácsadók, tolmácsok és fordítók, nyelvtanárok, tervezők stb.

Ennek a tartózkodási jogosultságnak az elnyeréséhez a legfontosabb követelmény, hogy a kérelmező végzettsége vagy szakmai tapasztalata és a Japánban végzendő munka között közvetlen és ésszerű összefüggés álljon fenn. Például a “technológia” vagy “humán tudományok” területén alapelvként szükséges, hogy a kérelmező az adott munkakörhöz kapcsolódó szakterületen szerzett egyetemi diplomával rendelkezzen, vagy több mint 10 éves szakmai tapasztalattal bírjon. A “nemzetközi üzleti tevékenység” területén, a fordítás és nyelvoktatás kivételével, alapelvként legalább 3 éves szakmai tapasztalat szükséges.

Fontos megjegyezni, hogy ezen tartózkodási jogosultság esetében nem engedélyezett az egyszerű fizikai munkának minősülő tevékenységek végzése. A végzettség és a munkakör tartalmának eltérése a tartózkodási jogosultság kérelmezésének leggyakoribb elutasítási okai közé tartozik. Ezért a vállalatoknak a felvételkor gondosan meg kell győződniük arról, hogy a jelölt szakértelme és a rábízott feladatok összhangban állnak, és az összefüggést világosan fel kell tüntetni a kérelmezési dokumentumokban. Továbbá, a foglalkoztatás során is folyamatosan ellenőrizni kell, hogy az alkalmazottak munkája nem tér-e el a kérelemkor megadott munkakörtől, és nem minősül-e egyszerű fizikai munkának.

A Japánban tartózkodás során szükséges eljárások

Külföldi állampolgárok számára, akik Japánban tartózkodnak, a helyzetük változásával összhangban számos jogi eljárásra lehet szükség. Ezeket az eljárásokat megfelelően végezni alapvető fontosságú a stabil tartózkodás fenntartása érdekében.

Tartózkodási jogosultság megváltoztatásának engedélyezése Japánban

Amennyiben Japánban tartózkodási jogosultsággal rendelkező külföldi személy a jelenlegi tartózkodási jogosultságával engedélyezett tevékenységek körén túlmutató, más tartózkodási jogosultságnak megfelelő tevékenységet kíván végezni, úgy előzetesen “tartózkodási jogosultság megváltoztatásának engedélyezését” kell kérelmeznie és engedélyt szereznie. Ezt az eljárást az Bevándorlási Törvény (Immigration Control Act) 20. cikke szabályozza. Például, ha egy “tanulmányi” tartózkodási jogosultsággal rendelkező diák a végzés után egy japán vállalatnál kíván elhelyezkedni és szakemberként dolgozni, szükséges lehet a tartózkodási jogosultságát “műszaki, humán tudományok, nemzetközi ügyek” stb. kategóriára megváltoztatnia.

A tartózkodási jogosultság megváltoztatásának kérelmezése nem pusztán egy regisztrációs információk frissítési eljárás. Ez egy új tartózkodási jogosultság követelményeinek teljesítését értékelő, gyakorlatilag egy új tartózkodási jogosultság kérelmezésével egyenértékű szigorú vizsgálat. A vizsgáló hatóság az alapján ítéli meg a kérelmezőt, hogy a benyújtott dokumentumok alapján megfelel-e az új tevékenység tartalmának, a kérelmező alkalmasságának, valamint a Japánban való tartózkodás alatti magatartásának, beleértve a múltbeli tartózkodási körülményeket is.

A tartózkodási idő meghosszabbításának engedélyezése Japánban

Minden tartózkodási jogosultsághoz a japán Igazságügyi Minisztérium rendelete által meghatározott tartózkodási idő tartozik. Amennyiben a tartózkodási kártyán feltüntetett tartózkodási idő lejárta után továbbra is Japánban kíván maradni, a lejárati időpont előtt meg kell kérni a “tartózkodási idő meghosszabbításának engedélyezését”. Ez az eljárás az Bevándorlási Törvény (Immigration Control and Refugee Recognition Act) 21. cikkén alapul. A kérelmet alapelv szerint a tartózkodási idő lejárata előtti körülbelül 3 hónappal lehet benyújtani.

Ez a meghosszabbítási kérelem egyfajta rendszeres megfelelőségi auditként is funkcionál a tartózkodási helyzet tekintetében. A vizsgáló hatóságok újraértékelik, hogy a kérelmező továbbra is hűségesen végzi-e az engedélyezett tartózkodási jogosultsághoz kapcsolódó tevékenységeket, és hogy nincs-e kifogás a magatartásával szemben. Például, ha valaki “üzleti menedzsment” tartózkodási jogosultsággal rendelkezik, akkor ellenőrzik, hogy a vállalat működése egészségesen fenntartott-e, míg a “műszaki, humán tudományok és nemzetközi üzleti” jogosultság esetében azt vizsgálják, hogy a kérelmező továbbra is szakmai feladatait látja-e el.

Abban az esetben, ha a tartózkodási idő lejárata előtt nem történik meg a kérelem elbírálása, de a meghosszabbítási kérelmet a lejárati időpont előtt elfogadták, akkor a lejárati időponttól számított legfeljebb 2 hónapig érvényes “különleges időszak” biztosítja a törvényes tartózkodás folytatását. Ez egy fontos rendszer, amely megakadályozza, hogy a vizsgálati késedelem miatt valaki illegális tartózkodóvá váljon.

A Japánban érvényes “Engedélyen Kívüli Tevékenységek” engedélyezése

Amennyiben Japánban tartózkodási jogosultsággal rendelkező külföldiek olyan jövedelemmel járó tevékenységet szeretnének végezni, amely nem tartozik a meglévő tartózkodási jogosultságuk keretei közé és nem akadályozza az eredeti tevékenységüket, szükségük van az előzetes “Engedélyen Kívüli Tevékenységek” engedély megszerzésére. Ez az engedély az Bevándorlási Törvény (Immigration Control Act) 19. cikk (2) bekezdése alapján kerül kiadásra.

Két fő típusa van ennek az engedélynek. Az egyik a “teljes körű engedély”, amely elsősorban olyan tartózkodási jogosultságok, mint a “tanulmányi” vagy “családi tartózkodás” esetében alkalmazandó, és alapvetően heti 28 óráig terjedő munkavégzést engedélyez átfogóan, bizonyos iparágak, például az éjszakai szórakoztatóipar kivételével. A másik típus a “specifikus engedély”, amelyet olyan szakemberek kaphatnak, akik munkavállalási jogosultsággal rendelkeznek és szakértelmüket kihasználva mellékállásban tartanak előadásokat vagy végeznek tanácsadást, és itt a tevékenység tartalmát és a szerződő felet egyedileg határozzák meg.

Amikor egy vállalat diákokat szeretne alkalmazni részmunkaidőben, nem elegendő csupán a tartózkodási kártyán az “Engedélyen Kívüli Tevékenységek” engedély meglétét ellenőrizni. A heti 28 órás munkaidő korlátját más munkáltatóknál eltöltött munkaidővel együtt kell számolni. Ezért a vállalatoknak olyan rendszert kell kialakítaniuk, amely biztosítja, hogy a munkavállalók összesített munkaideje ne haladja meg a heti 28 órát (például személyes nyilatkozatok, eskütételek, mellékállás-bejelentési folyamatok révén), és amennyiben túllépésre utaló jelek mutatkoznak, azokat korrigálni kell. Ha a vállalat elmulasztja ezt a felügyeletet, és ennek eredményeként a munkavállalók túllépik a megengedett munkaidőt, a vállalatot illegális foglalkoztatás elősegítésével vádolhatják meg.

Állandó tartózkodási engedély Japánban

A “永住許可” (állandó tartózkodási engedély) a “永住者” (állandó lakos) tartózkodási státuszra való változtatás engedélyezését jelenti, amelyet a bevándorlási törvény (nyūkangyōhō) 22. cikke szabályoz. Az állandó lakosok tartózkodási státusza korlátozások nélküli tartózkodási tevékenységet tesz lehetővé, és a tartózkodási időszak is korlátlan, így jelentősen enyhébb a tartózkodás kezelése más tartózkodási státuszokhoz képest. Ezáltal az élet alapjai Japánban rendkívül stabilak lesznek.

Az állandó tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges, hogy teljesüljenek a bevándorlási törvény 22. cikke 2. bekezdésében meghatározott három szigorú követelmény. Elsőként a “jó magaviselet” (jó magaviseleti követelmény), másodszor a “megfelelő vagyonnal vagy képességekkel rendelkezés, amelyek önálló megélhetést tesznek lehetővé” (önálló megélhetési követelmény), és harmadszor az, hogy “az illető állandó tartózkodását Japán nemzeti érdekeivel összhangban állónak ismerjék el” (nemzeti érdekkel való összhang követelménye). A nemzeti érdekkel való összhang követelménye általában magában foglalja, hogy az illető folyamatosan több mint 10 éve tartózkodik Japánban, valamint hogy megfelelően teljesíti a közterhek, mint az adók és a társadalombiztosítási díjak fizetését.

Az állandó tartózkodási engedély iránti kérelmek vizsgálata rendkívül óvatosan történik, és a szabványos feldolgozási idő 4 hónapnak van meghatározva, de a valóságban gyakran 6-10 hónapot, vagy akár annál is többet igényelhet. A kérelmező Japánban töltött teljes tartózkodási ideje alatti jogszabályoknak való megfelelés részletesen kerül vizsgálatra, így a múltbeli csekély jogsértések vagy összeférhetetlenségek is okozhatják a kérelem elutasítását.

Ideiglenes külföldi tartózkodás és újbóli beutazás Japánban

Japánban tartózkodó külföldieknek, akik üzleti vagy magánügyek miatt ideiglenesen elhagyják az országot, majd ugyanazzal a tartózkodási státusszal kívánnak visszatérni, megfelelő eljárásokat kell követniük az országból való távozás előtt. Ha ezeket az eljárásokat elmulasztják, elveszíthetik meglévő tartózkodási jogosultságukat, és Japánba való visszatérésükhöz újra kell kezdeniük a tartózkodási jogosultsági igazolás kiadására irányuló kérelmet.

A újbóli beutazási engedély rendszerének áttekintése

A zökkenőmentes újbóli beutazás érdekében két rendszer áll rendelkezésre: az “újbóli beutazási engedély” és a “feltételezett újbóli beutazási engedély”. Melyik rendszert választják, az a távozás időtartamától és céljától függően kell, hogy meghatározott legyen.

Az “újbóli beutazási engedély” egy az Bevándorlási Törvény (Nyūkoku Kanrihō) 26. cikkén alapuló rendszer, amelyet a távozás előtt kell előzetesen kérelmezni a regionális bevándorlási hivatalnál, és engedélyt kell szerezni hozzá. Ezt az engedélyt akkor használják, ha hosszabb, egy évet meghaladó távozás várható. Az engedély lehet egyszeri vagy többszöri használatú, amely a meglévő tartózkodási időtartamon belül legfeljebb öt évig érvényes.

Másrészről, a “feltételezett újbóli beutazási engedély” egy egyszerűsített rendszer, amely a Bevándorlási Törvény 26. cikkének 2. pontján alapul. Ez lehetővé teszi a hosszú távú tartózkodási jogosultsággal rendelkező személyek számára, hogy érvényes útlevéllel és tartózkodási kártyával rendelkezve, a távozás után egy éven belül szándékukat kifejezve a repülőtéri bevándorlási tisztnek az ED kártyán (kiutazási nyilvántartás), előzetes engedélykérelem nélkül térhessenek vissza Japánba.

A rendszer kiválasztása a kockázatkezelés szempontjából

A “feltételezett újbóli beutazási engedély” egyszerűsége és díjmentessége miatt széles körben használják rövid üzleti útra vagy utazásra. Azonban e rendszer jelentős kockázatokat hordoz magában. Legnagyobb gyengesége, hogy az egyéves érvényességi időtartamot (vagy a tartózkodási idő lejártától függően a korábbi időpontot) nem lehet meghosszabbítani Japánon kívülről. Bármilyen okból, legyen az váratlan betegség, a helyi politikai instabilitás vagy a munka meghosszabbodása, ha egy éven belül nem térnek vissza Japánba, akkor automatikusan elveszítik tartózkodási jogosultságukat. Ha a tartózkodási jogosultság elveszik, akkor a letelepedési engedély kérelmezéséhez szükséges folyamatos tartózkodási idő is nullázódik.

A vállalati válságkezelés szempontjából, ha a munkavállalók külföldi üzleti útja bármilyen mértékben meghosszabbodhat, vagy közel egy éves hosszú távúra terjed ki, akkor a legbölcsebb politika az, hogy a távozás előtt időt és költséget fordítanak a hagyományos “újbóli beutazási engedély” megszerzésére. Ez egy fontos biztosítási intézkedés, amely segít megőrizni a munkavállalók stabil tartózkodási jogosultságát és megelőzni az előre nem látható események miatti üzleti fennakadásokat.

Alább összefoglaljuk a két rendszer főbb különbségeit.

A vállalatok felelőssége és jogi kockázatai: A menedzserek szemszögéből

A külföldi alkalmazottak tartózkodási engedélyének megfelelő kezelése egyben a vállalatok társadalmi felelőssége is, és elengedhetetlen a súlyos jogi kockázatok elkerülése érdekében. Különösen az illegális foglalkoztatással kapcsolatos problémák jelentősen ronthatják a vállalat hírnevét és súlyos büntetőjogi szankciókhoz vezethetnek.

Illegális foglalkoztatás elősegítésének bűncselekménye

A Japán Bevándorlási Törvény (Nyūkoku Kanri Hō) 73. cikk (2) bekezdése az “illegális foglalkoztatás elősegítésének bűncselekményét” határozza meg. Ez a bűncselekmény bünteti azokat a cselekedeteket, amelyek során egy vállalat munkavállalási jogosultsággal nem rendelkező külföldieket foglalkoztat, vagy a tartózkodási jogosultság által engedélyezett tevékenységeken túlmutató munkára kényszeríti őket. Büntetendő az is, ha valaki külföldieket helyezi saját ellenőrzése alá az illegális munkavégzés céljából, vagy ezt a tevékenységet üzletszerűen közvetíti. A törvény által meghatározott büntetés három évig terjedő szabadságvesztés vagy legfeljebb 3 millió jen pénzbüntetés, vagy ezek kombinációja, ami rendkívül súlyos büntetésnek számít.

A bűncselekmény legfontosabb szempontja a cikk (2) bekezdésének rendelkezése. Ez kimondja, hogy az illegális foglalkoztatás elősegítésének cselekménye büntetendő, még akkor is, ha a munkáltató “nem tudott” arról, hogy az alkalmazott illegális munkavállaló, “ha gondatlanság áll fenn”. Ez gyakorlatilag szigorú ellenőrzési kötelezettséget ró a munkáltatókra a külföldi alkalmazottak tartózkodási jogosultságának és munkavállalási engedélyének meglétével kapcsolatban. Ha a munkáltató elmulasztja például a tartózkodási kártya ellenőrzését vagy nem teljesíti az alapvető figyelmeztetési kötelezettségeket, akkor a “nem tudtam” védekezés nem fog elfogadásra találni. Valójában különböző iparágakban, mint például a munkaerő-kölcsönzés, az építőipar, az éttermek és a japán nyelviskolák, vállalatokat már elítélték e bűncselekmény miatt, ami azt mutatja, hogy a hatóságok aktívan hajtják végre a törvényt.

A büntetőjogi felelősségtől a polgári jogi felelősségig: A Hiroshima Felsőbíróság 2021. március 26-i ítélete

A tartózkodási engedély kezelésének hiányosságai nem csak büntetőjogi szankciókat és közigazgatási intézkedéseket vonnak maguk után. Az utóbbi időben olyan bírósági döntések születtek, amelyek közvetlenül polgári jogi kártérítési felelősséget ismernek el a vállalatokkal szemben, és ez a tendencia komolyan vehető a menedzserek számára.

Egy jellemző eset a Hiroshima Felsőbíróság 2021. március 26-i ítélete. Ebben az esetben egy “pékség” szakmai gyakorlati képzésben részt vevő külföldi munkavállalót a vállalat utasítására olyan étteremben kellett dolgoznia, amely nem tartozott a szakmai gyakorlati tervbe, és ott edényeket mosott és pincérként dolgozott. Ennek eredményeként a szakmai gyakorlati képzésben részt vevő személyt jogosulatlan tevékenység gyanúja miatt letartóztatták és őrizetbe vették.

Ebben az esetben a bíróság a vállalatot és annak vezérigazgatóját kötelezte a szakmai gyakorlati képzésben részt vevő személy kártérítésére. Az ítélet indoklása rendkívül tanulságos a vállalati kockázatkezelés szempontjából.

Elsősorban a bíróság megállapította, hogy a tervezeten kívüli munkavégzésre utasítás a munkaszerződés szerinti kötelezettségszegésnek minősül. Másodsorban, és ami még fontosabb, a vállalatnak van egy jogellenes cselekményekből eredő figyelmeztetési kötelezettsége, hogy ne adjon olyan munkautasításokat, amelyek a bevándorlási törvény megsértésére kényszerítik az alkalmazottakat, és a bíróság ezt a kötelezettséget megszegve ítélte meg. A vállalat azt állította, hogy konzultált a felügyeleti szervezettel, de a bíróság elutasította ezt az érvet, mondván, hogy a jogszabályok betartásának végső felelőssége magának a munkáltatónak, a vállalatnak van. Továbbá a bíróság megállapította, hogy a külföldi alkalmazottaknak nincs más választásuk, mint megbízni a vállalat utasításaiban, és ezért nem terheli őket felelősség.

Ez az ítélet jelentősége nagy. Azt mutatja, hogy a bevándorlási törvény megsértése, mint közjogi kérdés, közvetlenül kapcsolódik a munkavállalók által a vállalatok ellen benyújtott polgári jogi kártérítési igényekhez. Más szóval, ha egy vállalat nem megfelelően kezeli a munkavállalók tartózkodási jogosultságát és olyan munkát rendel el, amely túllépi az engedélyezett tevékenységi köröket, akkor nem csak a közigazgatási büntetések kockázatát vállalja, hanem azt is, hogy a munkavállalók elveszett jövedelemért és fájdalomdíjért polgári jogi kártérítést követeljenek. Ezáltal a tartózkodási engedély kezelése nem csupán egy szabályozási megfelelési kérdés, hanem a munkaügyi kapcsolatok, a vállalati kártérítési felelősségbiztosítás és az átfogó vállalati irányítás szempontjából is központi ügyvezetési kérdéssé vált.

Összefoglalás

A Japán tartózkodási menedzsment rendszere egyéni engedélyeken alapuló szigorú keretrendszerben van megszervezve, és annak működtetése bonyolult. A vállalatok számára nem csupán egy adminisztratív feladat része a rendszer helyes megértése és betartása. Ez egy alapvető compliance tevékenység, amely védi a külföldi munkaerőt mint értékes üzleti erőforrást, és támogatja a vállalat növekedését. A tartózkodási jogosultság gondos ellenőrzése, a munkakörök folyamatos kezelése, valamint a különféle eljárások megfelelő végrehajtásának elmulasztása esetén a kockázatok rendkívül súlyosak lehetnek, a büntetőjogi szankcióktól a polgári jogi kártérítési felelősségig terjedhetnek.

Ehhez a komplex és szakmai jogterülethez megfelelően navigálni mély szakértelmet és gazdag gyakorlati tapasztalatot igényel. A Monolith Jogügyi Iroda bőséges tapasztalattal rendelkezik a japán bevándorlási jog minden aspektusában, hosszú évek óta nyújt jogi szolgáltatásokat számos belföldi és külföldi ügyfél számára. Irodánkban több angolul beszélő szakértő is dolgozik, köztük olyanok, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek, így képesek vagyunk pontosan megfelelni a nemzetközi üzleti környezet változatos igényeinek. Mi átfogó támogatást nyújtunk ügyfeleinknek, hogy biztosan csökkenthessék a jogi kockázatokat, és globális munkaerőiket stabilan, valamint a compliance előírásoknak megfelelően használhassák fel.