Megengedhető-e a fegyelmi okból történő elbocsátás esetén a végkielégítés teljes összegének megtagadása? A legfelsőbb bíróság 2023-as (Reiwa 5) ítéletének magyarázata

Amennyiben egy alkalmazott súlyos hűtlenséget követ el a cégével szemben, és emiatt fegyelmi elbocsátásra kerül sor, vajon lehetőség van-e arra, hogy ne kapjon semmilyen végkielégítést?

2023. március 10-én (Reiwa 5), a Legfelsőbb Bíróság fontos ítéletet hozott a fegyelmi elbocsátás miatti végkielégítés megtagadásával kapcsolatban. Ez az ítélet jelentős hatással lesz a vállalatokra.

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Reiwa 5-ös (2023) Legfelsőbb Bíróság döntésének tartalmát, valamint a fegyelmi elbocsátás és a végkielégítés közötti kapcsolatot.

A végkielégítés jellege

Amennyiben egy alkalmazott bűncselekményt követ el, előfordulhat, hogy a vállalatnak nincs más választása, mint hogy fegyelmi elbocsátással sújtsa az érintett alkalmazottat. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a vállalat úgy dönt, nem fizet végkielégítést. De vajon megengedhető-e egyáltalán a végkielégítés megtagadása? Tekintettel arra, hogy a végkielégítés nem csak a szolgálati idő elismerése, hanem a bér utólagos kifizetése és a nyugdíjazás utáni élet biztosítása is, úgy tűnhet, hogy a kifizetés megtagadása nem elfogadható.

A probléma egy közszolgálati példából ered. Egy megye egy középiskolai tanárát, aki helyi közszolgálati alkalmazott volt, fegyelmi elbocsátással sújtotta, mert ittas vezetés közben anyagi kárt okozó balesetet okozott, és ennek alapján megtagadta a végkielégítésének teljes összegét. Az érintett közszolgálati alkalmazott ebben az esetben felperesként lépett fel, és a végkielégítés teljes összegének megtagadásának hatályon kívül helyezését kérte. Az ügy a Reiwa 5. évben (2023) került napvilágra, és mivel ez volt az első alkalom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélkezett közszolgálati alkalmazottak végkielégítésének korlátozásáról, nagy figyelem övezte.

Összefoglalva, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a végkielégítés megtagadásának döntése a helyi önkormányzatok mérlegelési jogkörébe tartozik, és ebben az esetben a mérlegelési jogkörön belül maradva jogszerűnek találta azt.

Mivel ez egy közszolgálati eset, nem feltételezhető, hogy közvetlenül hatással van a munkajogot alkalmazó magánvállalatokra. Mindazonáltal, még a megye és a közszolgálati alkalmazottak kapcsolatában is, vannak közös pontok a magánvállalatok munkaügyi kapcsolataival. Vajon ez az ítélet hatással lesz-e arra, hogy a magánvállalatok hogyan hoznak döntést a munkavállalók végkielégítésének megtagadásáról?

Közszolgálati alkalmazottak ittas vezetése miatti fegyelmi elbocsátásának esetei

A felperes egy olyan személy volt, aki a Miyagi prefektúrában található állami középiskolában tanárként dolgozott. 1987 (Shōwa 62) áprilisában lett a Miyagi prefektúra állami iskolai tanári állásába kinevezve, és azóta tanárként dolgozott. Ezen fegyelmi elbocsátáson kívül nem volt más fegyelmi büntetése, és munkavégzésével kapcsolatban sem merült fel különösebb probléma.

2017 (Heisei 29) április 28-án, a munkahelyén tartott kollégája köszöntő ünnepségén vett részt, ahova az iskolától saját autójával ment, és a helyszín közelében parkolt le, ahol körülbelül négy órán át tartózkodott, és alkoholt fogyasztott. Ezután több mint 20 km-re lévő otthonába indult vissza saját autójával, de 100 méter megtétele után hibából adódóan anyagi kárt okozó balesetet szenvedett.

Miyagi prefektúra 2017 (Heisei 29) május 17-én az ittas vezetés és anyagi kárral járó baleset okozása miatt fegyelmi elbocsátásban részesítette, és a nyugdíj-kifizetések teljes összegét (17 246 467 jen) nem fizette ki (teljes kifizetési korlátozás).

A felsőbíróság döntése: A nyugdíjazási juttatások teljes kifizetésének korlátozása túllépi a mérlegelési jogkör határait

A felperes keresetet nyújtott be Miyagi prefektúra ellen, kérve az említett fegyelmi elbocsátás és a teljes kifizetési korlátozás határozatának megsemmisítését.

Az elsőfokú bíróságként eljáró Sendai Felsőbíróság úgy ítélte meg, hogy az említett fegyelmi elbocsátás jogszerű volt. Azonban, figyelembe véve, hogy „a felperes közel 30 éven át őszintén dolgozott, az említett balesetből eredő károk anyagiak voltak és már helyreállításra kerültek, valamint a megbánás érzése megmutatkozott”, a teljes kifizetési korlátozás határozatát a Miyagi Prefektúra Oktatási Bizottságának mérlegelési jogkörének túllépése miatt jogellenesnek ítélte, és elrendelte, hogy a nyugdíjazási juttatások 30%-át ki kell fizetni, ezzel részben helyt adva a felperes keresetének.

Erre válaszul Miyagi prefektúra fellebbezett, és a Legfelsőbb Bíróságon a kifizetési korlátozás határozatának jogszerűsége került vitára.

A Legfelsőbb Bíróság döntése: Nem tekinthető az ítélkezési mérlegelés határainak túllépésének, így törvényes

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adott esetben a kifizetési korlátozások nem lépték túl a mérlegelési jogkör határait a társadalmi normák jelentős mértékű figyelmen kívül hagyásával, vagy nem használták vissza azt, így azok törvényesek. Azaz, a Miyagi prefektúra teljes kifizetés megtagadására vonatkozó döntése nem tért el a mérlegelési jogkör határaitól. Ennek indoklása a következőképpen hangzik:

Először is, a nyugdíjazási juttatások kifizetésének korlátozásával kapcsolatos döntések a nyugdíjazási juttatások kezelésével foglalkozó szervezet mérlegelési jogkörébe tartoznak, amely a dolgozók munkakörülményeinek és egyéb tényezőinek folyamatos ismeretében dönt. A bíróságoknak ezt a mérlegelési jogkört alapul véve kell csak akkor tekinteniük a döntést törvénytelennek, ha megállapítást nyer, hogy a döntés a társadalmi normákat jelentősen figyelmen kívül hagyva lépte túl a mérlegelési jogkör határait, vagy visszaélésszerűen használta azt.

Ezen felül, a bíróság kiemelte a felperes által okozott baleset súlyosságát, a közoktatási intézményekkel szembeni bizalom és azok működésére gyakorolt hatást, és megállapította, hogy még a felperes 30 éves büntetlen előéletét és megbánását figyelembe véve sem mondható el, hogy a prefektúra döntése a társadalmi normákat jelentősen figyelmen kívül hagyva lépte túl a mérlegelési jogkör határait, vagy visszaélésszerűen használta azt.

Összefoglalás: A végkielégítés meg nem fizetésének jogosságáról konzultáljon ügyvéddel

Ez egy közszolgálati példa, és ennek az ítéletnek a magánvállalatokra gyakorolt hatása csekélynek tekinthető. Az ítélet hangsúlyozza, hogy a megye általi végkielégítési juttatások meg nem fizetésének döntése a megye mérlegelési jogkörébe tartozik, és a megye széles körű mérlegelési jogkörén alapuló vizsgálatot végez, arra a következtetésre jutva, hogy a végkielégítés teljes összegének meg nem fizetése jogos.

Másrészről, a végkielégítés meg nem fizetésének döntésében a megye mérlegelési jogkörére vonatkozó ezen ítélet kulcsa nem alkalmazható a magánvállalatokra. A magánvállalatok esetében a fegyelmi elbocsátás miatti végkielégítés csökkentése vagy meg nem fizetése olyan rendelkezések, amelyek figyelembe veszik a végkielégítés bér utólagos fizetési jellegét és a munkavállaló érdemeinek jutalmazását, és azt vizsgálják, hogy volt-e olyan súlyos ok, amely az évek során kifejtett erőfeszítéseket semmissé teszi. Ha az ok nem elegendően súlyos, a csökkentés vagy meg nem fizetés intézkedése közrendbe ütközőként érvénytelen lehet.

Mindazonáltal nem könnyű eldönteni, hogy a végkielégítés meg nem fizetése jogos-e. Amennyiben fegyelmi büntetésben részesült alkalmazott esetében a végkielégítés meg nem fizetésének megítéléséről van szó, fontolja meg az ügyvédhez való fordulást.

Intézkedéseink bemutatása

A Monolith Jogügyi Iroda az IT területén, különösen az internet és a jog minden aspektusában magas szintű szakértelemmel rendelkező jogi iroda. Az utóbbi években, a munkavégzési módszerek sokféleségének növekedésével együtt, a munkaügyi jog területe egyre nagyobb figyelmet kap. Irodánk “digitális tetoválás” kezelésére szolgáló megoldásokat kínál. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.

A Monolith Jogügyi Iroda által kezelt területek: IT és startup vállalkozások vállalati jogi ügyei[ja]