A „szerzői mű” meghatározása a japán szerzői jogi törvényben: Magyarázat bírósági esetek tükrében

A vállalatok szellemi tulajdonstratégiájában kulcsfontosságú az első lépés, hogy pontosan azonosítsák, vajon a vállalat által létrehozott eredmények jogilag védett vagyontárgyak-e. A japán szerzői jogi rendszerben a védelem kiindulópontja a “mű” fogalma. Amennyiben valami nem ismerhető el “műként”, úgy a szerzői jog általi védelem nem jön létre. Ezért elengedhetetlen, hogy megértsük, a vállalati tevékenység során létrejött különféle eredmények – például terméktervek, marketinganyagok, szoftverek, weboldal tartalmak – vajon beletartoznak-e ebbe a “mű” kategóriába, hiszen ez a megértés nélkülözhetetlen a kockázatkezelés és a vagyonhasznosítás szempontjából. A japán szerzői jogi törvény (Heisei (1989) évi 2. cikk 1. bekezdés 1. pontja) a “művet” “gondolatok vagy érzelmek kreatív kifejezéseként definiálja, amely a irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez tartozik”. Ez a látszólag absztrakt definíció a bíróságok döntésein keresztül válik konkréttá, amikor azok egyedi esetekre alkalmazzák és értelmezik a törvény általános meghatározásait. Ezért a “mű” definíciójának valódi megértéséhez elengedhetetlen a korábbi bírósági döntések elemzése. Ebben a cikkben a “mű” definícióját négy alkotóelemre bontjuk le: a “gondolat vagy érzelem” kifejezése, a “kreativitás” megléte, a “kifejezett” forma, valamint a “irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez” tartozás, és részletesen elemezzük, hogy ezeket az elemeket hogyan értelmezték a valós üzleti helyzetekben, számos bírósági példát felhasználva.

A „mű” jogi meghatározása a japán szerzői jogi törvényben

A japán szerzői jogi törvény a védelme alá eső központi elemet, a „mű”-t a 2. cikk (1) bekezdés 1. pontjában a következőképpen határozza meg:

Olyan alkotás, amely gondolatokat vagy érzéseket kreatív módon fejez ki, és a irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez tartozik.

Ez a meghatározás négy alapvető követelményt foglal magában, amelyeknek egy alkotásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy a szerzői jogi törvény által biztosított védelemben részesüljön. Egy alkotásnak ezeknek a követelményeknek mindnek meg kell felelnie ahhoz, hogy szerzői jogi védelem alá essen. Az alábbiakban soroljuk fel ezeket a követelményeket:

1. „Gondolatok vagy érzések” tartalmazása
2. „Kreatív” jelleg
3. „Kifejezett” formában való megjelenés
4. „Irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez” tartozás

A következőkben részletesen elemezzük ezeket a követelményeket, és bemutatjuk, hogy a bíróságok milyen szempontok alapján hoztak döntéseket konkrét esetekben.

「Gondolatok vagy érzelmek」— Az emberi szellemi tevékenység termékei

A szerzői művek elsődleges követelménye, hogy az emberi „gondolatokat vagy érzelmeket” foglaljanak magukban. Ez a követelmény azt írja elő, hogy a művek az emberi szellemi tevékenység eredményei legyenek, és kizárja a puszta tényeket, adatokat vagy tisztán funkcionális jogszabályokat a szerzői jog védelmének köréből.

Ez a követelmény olyanfajta „kapuőrként” működik, amely megfelelő jogi rendszerekbe sorolja a különböző szellemi tulajdonokat. A gondolatok és érzelmek kreatív kifejezése a szerzői jog alá tartozik, a technikai találmányok a szabadalmi jog, az ipari termékek designja a mintaoltalmi jog, míg a puszta adatok, mint például az ügyfél listák, szerződéses vagy tisztességtelen verseny elleni jog alapján védett üzleti titkok lehetnek. Ennek a megkülönböztetésnek a megértése kulcsfontosságú a vállalat szellemi tulajdonának megfelelő jogi védelem alá helyezéséhez szükséges stratégia kialakításában.

A joggyakorlatban is szigorúan megítélik ezt a határvonalat. Például a japán szerzői jog törvényének (a Gergely-naptár szerint 2023) 10. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „a puszta tények közlése vagy aktuális hírek” nem minősülnek szerzői műnek. Ennek alapján a puszta adatok vagy tények felsorolása nem ismerhető el szerzői műként, hacsak nem járul hozzá a szerző gondolata vagy érzelme.

Hasonlóképpen, ha egy kifejezés teljes mértékben gyakorlati céloktól vezérelt és a szerző egyéniségének nincs helye benne, akkor úgy ítélik meg, hogy nem felel meg ennek a követelménynek. Például a Tokiói Kerületi Bíróság 1987. május 14-i ítélete elutasította egy szabványos földadásvételi szerződés szerzői mű jellegét. Továbbá, a Tokiói Kerületi Bíróság 1965. augusztus 31-i ítélete hasonló döntést hozott a fuvarlevéllel kapcsolatban. Ezek a dokumentumok szövegei a tranzakciók biztonságát és hatékonyságát szolgáló gyakorlati követelményekből származnak, és nem a szerző gondolatait vagy érzelmeit fejezik ki.

Másrészről, ha egy tudományos tartalom is, de a szerző gondolatait vagy érzelmeit fejezi ki, akkor az szerzői műnek minősül. A Tokiói Kerületi Bíróság 1978. június 21-i ítélete egy napfényjogokkal kapcsolatos tanulmány esetében megállapította, hogy a szerző napfényproblémákkal kapcsolatos gondolatait kreatívan fejezte ki, és így elismerte annak szerzői mű jellegét. Így tehát, még ha egy mű tudományos vagy technikai témával foglalkozik is, annak szerkezete, elemzése és magyarázata tükrözi a szerző szellemi tevékenységét, azaz a „gondolatokat”, ezért szerzői jogi védelem alá esik.

「Kreativitás」— A szerző egyéni stílusának megjelenése

A „kreativitás”, mint a japán szerzői jogi törvény második követelménye, nem igényel feltétlenül magas művészi vagy újszerűségi, illetve eredetiségi szintet. Itt arról van szó, hogy a szerző valamilyen „egyéniségét” kifejezte-e a műben. Vagyis, ha a szerzőnek van választási lehetősége az expresszió során, és ennek eredményeképpen létrejött alkotásban megjelenik a szerző sajátos jellemvonása, akkor a kreativitás követelménye teljesülhet.

A „kreativitás” meglétét a szerzőnek nyújtott kifejezési szabadság szempontjából ítélik meg. Ha a funkció, médium vagy téma miatt az expressziós módszerek jelentősen korlátozottak, akkor nehéz az egyéniséget megmutatni, és a műalkotás jellege könnyen tagadható. Ezzel szemben, ha a választás, elrendezés és szóhasználat terén számos lehetőség áll rendelkezésre, akkor a kreativitást könnyebben elismerik.

A kreativitás elismerésének egy példája a térképek szerzői jogi védelme. A Tokiói Kerületi Bíróság 2022. május 27-i (Reiwa 4) ítélete elismerte egy lakóterületi térkép szerzői jogi mivoltát. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az épületek neveinek, lakók nevének, létesítmények helyének ábrázolása, valamint az információk keresés és olvasás szempontjából könnyen hozzáférhető és áttekinthető módon történő elrendezése és megjelenítése tükrözi a szerző egyéniségét.

Az adatbázisok esetében is hasonló megközelítést alkalmaznak. A Tokiói Kerületi Bíróság 2000. március 17-i (Heisei 12) „Town Page adatbázis ügy” ítélete szerint nem az egyes telefonszámok információi, hanem azok a keresési kényelem érdekében sajátos hierarchikus struktúrában történő osztályozása, azaz a „foglalkozási osztályozási rendszer” maga rendelkezett kreativitással, és az adatbázist mint szerzői jogi művet védelme alá helyezte. Ezzel szemben egy egyszerű, gojūon (japán szórend) szerint rendezett telefonkönyv (Hello Page) esetében nem ismerik el ezt a rendszerezett szerkezetben rejlő kreativitást.

A számítógépes programok területén is hasonló ítéletek születtek. Az Oszakai Kerületi Bíróság 2024. január 29-i (Reiwa 6) ítélete szerint több program esetében, bár standard programozási nyelveken íródtak, a konkrét adatfeldolgozási tervezés és a több száz oldalas forráskód egész szerkezete tekintetében a szerzőnek jelentős „választási lehetősége” volt, és ennek eredményeképpen a szerző egyénisége megjelenik, így a műalkotás jellegét megerősítették.

Másrészről, ha az expresszió közkeletű, akkor a kreativitást tagadják. A Tokiói Kerületi Bíróság 2022. március 30-i (Reiwa 4) „Stick Harumaki eset” ítélete szerint a termék, a tavaszi tekercs ínycsiklandó megjelenítése érdekében használt világítás, szög és tálalás fotózási technikái mind általánosan használt, közkeletű kifejezések a kereskedelmi fotózásban, és ezért a fotó kreativitását tagadták.

A rövid szlogenek esetében is, a kifejezési lehetőségek szűkössége miatt, a kreativitást gyakran tagadják. Az Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2015. november 10-i (Heisei 27) ítélete szerint az „Angolt hallgatni, mint zenét” angol nyelvoktató anyag szlogenje rövid és leíró kifejezés volt, és a kifejezési lehetőségek rendkívül korlátozottak voltak, ezért nem rendelkezett kreativitással. Ezzel ellentétben a „Boku anshin, mama no hiza yori, child seat” („Én biztonságban, anya ölében, gyerekülésben”) közlekedésbiztonsági szlogen esetében a bíróság elismerte a kreativitást a különleges nézőpont és kifejezési módszer miatt.

「Kifejezés」— Az ötlet és kifejezés megkülönböztetésének elve a japán jog szerint

A harmadik követelmény, hogy a mű konkrét „kifejezés” formájában jelenjen meg. Ez a szerzői jogi törvény alapvető elvére, az „ötlet és kifejezés megkülönböztetésének” elvére épül. Vagyis a jog által védett nem maga az ötlet, hanem annak konkrét megjelenési formája. Ez az elv nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ötleteket, tényeket, elméleteket és egyéb alapvető elemeket a társadalom közös vagyonaként bárki szabadon használhassa, ezzel elősegítve a kultúra fejlődését. A japán szerzői jogi törvény (Heisei 13, 2001) első cikkelyében megfogalmazott „a kultúra fejlődéséhez való hozzájárulás” célja ezen elv által kap támaszt. 

Ezt az elvet leginkább az 2001. június 28-án kelt legfelsőbb bírósági ítélet, az „Esashi Oiwake eset” mutatja be világosan. Ebben az esetben egy non-fiction író megalkotott egy művet, amelyben leírta, hogy Hokkaidó Esashi városa hogyan virágzott fel a heringhalászat által, majd hogyan hanyatlott, és hogyan nyeri vissza életét évente megrendezett népdal, az „Esashi Oiwake” országos versenyével. Ezt követően egy televíziós csatorna készített egy dokumentumfilmet, amely teljesen ugyanazt a történelmi folyamatot és történeti szerkezetet használta. A legfelsőbb bíróság felülbírálta az alsóbb bíróságok döntését és elutasította a szerzői jogi sérelmet. Az indoklás szerint szigorúan meg kell különböztetni a védett kifejezéseket a védelem alól kieső ötletektől és tényektől. A város történelmi tényei és a „virágzás → hanyatlás → újjászületés” történeti váza (cselekmény) azok az „ötletek”, amelyeket bárki szabadon használhat, és nem védettek. Ezzel szemben az író által a történet elmeséléséhez használt konkrét szóhasználat és metaforikus kifejezések a védett „kifejezések” közé tartoznak. Mivel a televíziós csatorna az ötleteket és tényeket használta fel, de saját narrációt és képi világot alkalmazott, nem adta át az eredeti mű „kifejezésének lényegi jellemzőit”, így nem minősült szerzői jogi sérelemnek. 

Ez az ötlet és kifejezés megkülönböztetésének elve más területeken is széles körben alkalmazható. Például a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2012. augusztus 8-i „horgászjáték eset” ítéletében a játék szabályai, rendszere és a „címképernyő → horgászhely kiválasztása → dobás → fogás képernyője” képernyőátmenetek sorrendje csupán a horgászjáték mechanizmusára vonatkozó „ötletek”, és nem tartoznak a szerzői jog védelme alá. A védelem alá eső részek a képernyő konkrét grafikai tervezése, a karakterek, a zene és a szöveg, azaz a „kifejezések”. Tehát ha egy versenytárs cég utánozza egy szoftver funkcióit, a forráskód közvetlen másolása nélkül nehéz szerzői jogi sérelmet állítani. A funkció, mint „ötlet” nem védett, míg a forráskód, mint „kifejezés” védett. 

„Irodalmi, tudományos, művészeti vagy zenei terület” – A szellemi kulturális javak határai Japánban

Az utolsó követelmény az, hogy a műnek az „irodalmi, tudományos, művészeti vagy zenei terület” valamelyikébe kell tartoznia. Ezt a követelményt széles körben értelmezik, mint az intellektuális és kulturális szellemi tevékenység eredményét, és általában nem jelent problémát. Azonban az „alkalmazott művészet” területén, ahol a művészeti alkotásokat gyakorlati tárgyakhoz alkalmazzák, ez a követelmény válik fontos vitaponttá.

Az alkalmazott művészet esetében a hosszabb távú védelmet biztosító szerzői jogi törvény és a rövidebb távú védelmet előíró mintaoltalmi törvény közötti megkülönböztetés jelenti a problémát. A bíróságok hajlamosak óvatosan ítélkezni ebben a kérdésben, mivel ha a gyakorlati tömegtermékek tervezését is szerzői jogi védelem alá helyezik, az alááshatja a mintaoltalmi törvény szerepét és túlzottan korlátozhatja az ipari tevékenységet.

Egy fontos ítéleti iránymutatást adott a szellemi tulajdon felsőbíróság 2021. december 8-án (Reiwa 3) a „Polip csúszda ügyben” hozott döntésével. Ebben az esetben a bíróság kimondta, hogy az alkalmazott művészet (az egyedi művészeti kézműves alkotásokat kivéve) csak akkor védhető a szerzői jogi törvény „művészeti alkotások” kategóriája alatt, ha azok esztétikai jellemzői elkülöníthetők a gyakorlati funkciótól. A vitatott polip csúszdát illetően a bíróság úgy ítélte meg, hogy annak formája elválaszthatatlanul kapcsolódik a játékfunkcióhoz. A polip feje tartja a szerkezetet, míg a csápok magát a csúszdát alkotják, így az esztétikai és funkcionális elemek integráltak és nem választhatók el egymástól. Ennek eredményeként a csúszda nem minősült a szerzői jogi törvény alapján művészeti alkotásnak.

Ez az ítélet fontos iránymutatást ad a vállalatoknak a terméktervezés védelmében. Ha egy funkcionális termék tervezését szellemi tulajdonként szeretnénk védeni, elsőként a mintaoltalmi törvény alapján történő bejegyzést kell megfontolni, és tudomásul venni, hogy a szerzői jogi védelem korlátozott.

Másrészről, ha az esztétikai kifejezés egyértelműen elkülöníthető a funkciótól, akkor a szerzői jogi védelem lehetséges. Például egy pólóra nyomtatott illusztráció vagy egy paplan anyagára alkalmazott minta esetében az illusztráció vagy a minta önmagában független művészeti alkotás, és a póló vagy a paplan gyakorlati funkciójától függetlenül esztétikai élvezet tárgya lehet, így a szerzői jog védelme alá esik.

A szerzői jog által védett és nem védett dolgok határvonala Japánban

A korábbi megbeszélések összefoglalásaként összehasonlítjuk a szerzői jog által védett “kifejezéseket” és a védelem alól kivett “ötleteket” vagy “tényeket”, konkrét bírósági esetek alapján meghúzott határvonalak mentén.

Összefoglalás

A japán szerzői jogi törvény szerint a “szerzői mű” meghatározása nem csupán egy formális ellenőrző lista, hanem mélyrehatóan kidolgozott kritériumok együttese, amelyeket a bíróságok az egyes esetekre külön-külön alkalmaznak. A gondolat vagy érzelem, az eredetiség, a kifejezés, valamint az irodalmi, tudományos, művészeti és zenei területekhez kapcsolódó négy követelmény egymással összefüggésben áll, hogy megvédjék a szerzők jogait, miközben az ötleteket és tényeket a társadalom közös vagyonaként biztosítsák, ezzel egyensúlyt teremtve a közérdek és a magánjogok között. A saját szellemi tulajdon megfelelő kezelése és mások jogainak megsértésének kockázatának elkerülése érdekében elengedhetetlen a mélyreható megértése ezeknek a követelményeknek és azokat megtestesítő bírósági döntések trendjeinek.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) kapcsán felmerülő összetett kérdésekben, és gazdag tanácsadást és támogatást nyújtott már a szoftverfejlesztés, tartalomgyártás, terméktervezés és más területeken tevékenykedő ügyfelek számára. Irodánkban több angolul beszélő szakértő is dolgozik, köztük olyanok, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek, így képesek vagyunk zökkenőmentes és szakmai jogi szolgáltatásokat nyújtani azoknak a vállalatoknak, amelyek nemzetközi üzleti kihívásokkal néznek szembe a szerzői jog területén. Kérjük, forduljon hozzánk bizalommal, ha tanácsra van szüksége a szerzői mű meghatározásával kapcsolatban, vagy ha konkrét szellemi tulajdon-stratégiát szeretne kidolgozni, ahogyan azt ebben a cikkben ismertettük.