A jogkorlátozások magyarázata a japán szerzői jogi törvényben: A kivétel szabályok megértése és gyakorlati alkalmazása

A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) az úgynevezett “formalitás nélküli elvet” (no-formality principle) alkalmazza, amely szerint a szerzői jogok automatikusan keletkeznek a mű megalkotásának pillanatában, így erős védelmet biztosítva a szerzők számára. Alapelv, hogy a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélküli felhasználás szerzői jogi sérelemnek minősül. Azonban a japán szerzői jogi törvény első cikkében kijelenti, hogy a szerzői jogok védelmét össze kell hangolni a “kultúra fejlődéséhez való hozzájárulás” céljával. Ennek az egyensúlynak a megteremtése érdekében a törvény 30. és 50. cikkei között különleges körülmények között engedély nélküli felhasználást lehetővé tevő kivételeket, azaz a “szerzői jog korlátozásait” tartalmazó rendelkezéseket határoznak meg. Ezek a rendelkezések nem adnak teret széleskörű értelmezésre, hanem az egyes felhasználási célokra és módokra szigorúan meghatározott, korlátozott kivételek. A vállalati tevékenységek, különösen a globális üzleti tevékenységek során, ezeknek a jogkorlátozási rendelkezéseknek a pontos megértése elengedhetetlen az akaratlan szerzői jogi sérelmek kockázatának elkerülése és a törvényes üzleti működés biztosítása érdekében. Ebben a cikkben szakértői módon tárgyaljuk az IT gyakorlatban mélyen érintett rendelkezéseket, a jogkorlátozások alkalmazását befolyásoló alapelveket, a szerzői személyiségi jogokkal való fontos kapcsolatot, valamint a japán jogrendszerben érvényesülő fair use (tisztességes használat) és paródia fogalmát, mind jogszabályokra, mind bírósági döntésekre alapozva. 

A szerzői jogi korlátozások a vállalati IT környezetben Japánban

A modern vállalati tevékenység során az IT infrastruktúra nélkülözhetetlen, azonban a napi működtetés és karbantartás gyakran magában foglalja a műszaki “másolást”, ami a szerzői jogi törvények értelmében problémát jelenthet. A japán szerzői jogi törvény bizonyos kivételeket határoz meg, hogy az ilyen nélkülözhetetlen tevékenységek ne minősüljenek szerzői jogi sértésnek.

A programalkotások másolatainak tulajdonosai által végzett másolás és átdolgozás (47. cikk 3. pontja)

A japán szerzői jogi törvény 47. cikkének 3. pontja (1) bekezdése lehetővé teszi a programalkotások másolatainak “tulajdonosai” számára, hogy a programot a számítógépen való használat szükségessége keretében másolják vagy átdolgozzák (módosítsák).

Ez a rendelkezés a vállalati IT gyakorlatban szükséges konkrét tevékenységeket veszi figyelembe. Ilyen például a szoftver telepítése szerverekre vagy egyéni számítógépek merevlemezeire, adatvesztés vagy sérülés esetén biztonsági másolatok készítése, valamint a programok kompatibilitásának biztosítása bizonyos hardverkörnyezetekben vagy hibák kijavítása – ezek mind elfogadott “átdolgozásnak” minősülnek.

Azonban a legfontosabb figyelembe veendő szempont, hogy a jogosultság kizárólag a program másolatainak “tulajdonosaira” korlátozódik. A modern üzleti környezetben a szoftverek gyakrabban “használati engedély” formájában kerülnek felhasználásra, mintsem hogy “tulajdonba” vennék őket. Ha egy vállalat csak licencszerződés alapján használ egy szoftvert, akkor a másolás és módosítás jogai nem e szerzői jogi törvény kivételére, hanem a licencszerződés feltételeire vonatkoznak. Ha a szerződés szigorúan korlátozza a másolást, akkor még a biztonsági másolatok készítése is szerződésszegést jelenthet, ezért a szerződési feltételek alapos áttekintése rendkívül fontos.

Továbbá, még ha a vállalat a program tulajdonosa is, ha elveszíti a tulajdonjogot, például eladja a szoftvert tartalmazó számítógépet, akkor nem tarthatja meg a készített biztonsági másolatokat, hanem köteles azokat megsemmisíteni.

A számítógépes alkalmazásokhoz kapcsolódó szerzői művek használata (47. cikk 4. pontja)

A programalkotásokra vonatkozó eredeti kivételek elsősorban a fizikai adathordozókon terjesztett önálló szoftverek használatát vették figyelembe. Azonban a modern IT környezetben, ahol a felhőszámítástechnika és a hálózati szolgáltatások terjedtek el, a szerverek karbantartása, az adatok áttelepítése, a rendszerhiba helyreállítása és egyéb bonyolultabb másolási tevékenységek váltak mindennapossá, amelyeket a korábbi rendelkezések nem fedtek le kellőképpen.

A technológiai valóság és a jogi szabályozás közötti szakadékot áthidalva, a 2018-as szerzői jogi törvény módosítása rugalmasabb jogi korlátozásokat vezetett be. Ezek középpontjában a 47. cikk 4. és 5. pontjai állnak.

A japán szerzői jogi törvény 47. cikkének 4. pontja lehetővé teszi a számítógépes alkalmazásokhoz kapcsolódó szerzői művek használatát, ha az a használat simábbá vagy hatékonyabbá válik. Ide tartozik a hálózati feldolgozás gyorsítása érdekében létrehozott ideiglenes gyorsítótárak készítése, vagy az adatok ideiglenes külső adathordozóra történő biztonsági mentése a karbantartás, javítás vagy cserélés idejére, majd a munka befejeztével az eredeti eszközre való visszaállítása. Ezáltal a vállalati folytonosság biztosítása érdekében végzett IT karbantartási munkák a szerzői jog tulajdonosának érdekeit indokolatlanul nem sértve végezhetők el.

Ezenfelül a japán szerzői jogi törvény 47. cikkének 4. pontja (2) bekezdésének 3. alpontja egyértelműen engedélyezi a szerverek pusztulása vagy károsodása elleni védekezés céljából készített biztonsági másolatok létrehozását. Ez a katasztrófaelhárítási és hibaelhárítási tervek részeként létfontosságú intézkedéseket jogilag alátámasztja.

Ezen rendelkezések bevezetése azt mutatja, hogy a japán szerzői jogi törvény a technológiai fejlődés valóságához igazodva szándékosan fejlődik a merev szabályoktól a gyakorlatiak felé. Ezzel biztosítva, hogy a jogszabályok ne akadályozzák a vállalatok jogos IT infrastruktúra-kezelési tevékenységeit.

A szerzői jogi korlátozások alkalmazásának alapelvei Japánban

Bár egyes felhasználási cselekmények megfelelőnek tűnhetnek a jogkorlátozási rendelkezések szempontjából, ez önmagában nem jelenti azt, hogy mindig jogszerűek. A japán szerzői jogi törvény meghatároz néhány átfogó alapelvet, amelyeket ezeknek a kivételeknek az alkalmazásakor be kell tartani. Ezeknek az alapelveknek a figyelmen kívül hagyása esetén előfordulhat, hogy egy törvényesnek vélt tevékenységet jogellenesnek ítélnek meg.

A forrás megjelölésének kötelezettsége (48. cikk)

A japán szerzői jogi törvény (48. cikk) előírja, hogy amennyiben a művet a törvény egy bizonyos jogkorlátozási rendelkezése, például a 32. cikk idézési szabálya alapján másolják vagy használják, akkor kötelező a forrás megjelölése. Ezenkívül, ha más esetekben is van olyan gyakorlat, hogy a forrást megjelölik, akkor ugyanez a kötelezettség vonatkozik.

A forrás megjelölésére “a másolás vagy használat módjának megfelelően, ésszerűen elismert módon és mértékben” van szükség, és a vállalatok jelentéseiben vagy weboldalakon történő gyakorlati alkalmazás során általában az alábbi információkat tartalmazzák:

• A mű címe
• A szerző neve
• Könyvek esetében: a kiadó neve, a kiadás éve, az oldalszám
• Weboldalak esetében: a weboldal neve, URL

A forrás megjelölése nem csupán udvariassági forma, hanem jogi kötelezettség, és annak elmulasztása esetén szankciók alkalmazása is lehetséges.

A másolatok céljától eltérő felhasználásának tilalma (49. cikk)

A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 49. cikke egy rendkívül fontos alapelvet határoz meg annak érdekében, hogy megakadályozza a jogkorlátozások visszaélését. E szerint a cikkely szerint, ha egy szerzői mű másolatát egy adott célból jogszerűen hozták létre, annak a célból való eltérő módon történő terjesztése vagy a nyilvánosság számára történő bemutatása önmagában szerzői jogi sérelemnek minősül. Ezt “vélelmezett jogsértésnek” nevezik.

Például, ha valaki a magánhasználat céljából (a japán szerzői jogi törvény 30. cikke alapján) otthonában felvett televíziós műsort bemutatja egy közösségi házban vagy feltölti az internetre, az a céljától eltérő felhasználás miatt szerzői jogi sérelemnek számít. Hasonlóképpen, a szoftverek biztonsági másolatának készítése céljából (47. cikk 3. pontja) létrehozott másolatok más alkalmazottaknak történő terjesztése vagy engedély nélküli számítógépeken történő telepítése szintén nem megengedett.

Ez a rendelkezés arra szolgál, hogy a jogkorlátozásokat mint szűken értelmezett kiváltságokat, amelyeket kizárólag bizonyos közérdekű vagy magánjellegű célokra ismernek el, ne használják fel kereskedelmi kizsákmányolásra vagy korlátlan felhasználásra nyitott kapuként.

A szerzői személyiségi jogok és a kapcsolatuk a (50. cikk) alatt

A japán szerzői jogi törvény értelmezésében elengedhetetlen a vagyoni érdekeket védő “szerzői jog” és a szerző személyes érdekeit védelmező, kizárólagos “szerzői személyiségi jogok” közötti egyértelmű megkülönböztetés. A szerzői személyiségi jogok a következő három fő jogot foglalják magukban:

1. Közzétételi jog: A szerző dönt arról, hogy mikor és hogyan teszi közzé a még nem publikált művét.
2. Névhasználati jog: A szerző dönt arról, hogy megjelenik-e a neve mint szerző, és ha igen, milyen néven.
3. Az integritás védelmének joga: A szerző jogosult arra, hogy művét tartalmában vagy címében ne változtassák meg az ő akarata ellenére.

A japán szerzői jogi törvény 50. cikke egyértelműen kimondja, hogy a korábban tárgyalt szerzői jogokra (vagyoni jogok) vonatkozó korlátozó rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy azok a szerzői személyiségi jogokra is kihatással vannak. Ez egyfajta “szerzői személyiségi jogok falaként” működik.

Ez az elv különösen fontos lehet az olyan külföldi vállalatok számára, amelyek az amerikai fair use-hoz hasonló rugalmas jogrendszerekhez szoktak hozzá. Például, ha egy művet oktatási célokra történő felhasználás engedélyezett a szerzői jog korlátozó rendelkezései alapján, a mű összefoglalása vagy annak részleteinek kivágása külön-külön megsértheti a szerző integritás védelmének jogát.

E jogi elv legvilágosabb megnyilvánulása a később tárgyalt “Paródia és Montázs Fotó Eset” ítéletében található. Ebben az esetben a kritikai szándékkal végzett kreatív módosítás (paródia) éppen a szerző integritás védelmének jogát sértette meg, és ezért törvénytelennek minősült. Így, ha egy harmadik fél művének módosítása merül fel, akkor még akkor is, ha a felhasználás a szerzői jog korlátozó rendelkezéseinek megfelelőnek tűnik, elővigyázatos magatartás szükséges, mint például a szerzőtől “szerzői személyiségi jogok gyakorlásának mellőzésére” vonatkozó különleges megállapodás megszerzése.

A fogalmi keretrendszer: A fair use és a paródia Japánban

Nem csupán az egyedi szabályok ismerete fontos, hanem az is, hogy megértsük, milyen ideológiai alapokon nyugszik a japán szerzői jogi törvény. Ez különösen lényeges, amikor összetettebb felhasználási módokat vizsgálunk. Ebben a részben a japán jogrendszer sajátosságait világítjuk meg az amerikai fair use rendszerrel való összehasonlítás révén, és bemutatjuk, hogyan kezelik Japánban a paródiafélékhez hasonló kreatív felhasználásokat.

A japán ‘korlátozott enumeráció’ és a fair use

A japán szerzői jogi törvény a ‘korlátozott enumeráció’ nevű jogalkotási elvet alkalmazza, amely a jogosultságok korlátozásának eseteit konkrétan és átfogóan sorolja fel a törvény szövegében. Ez azt jelenti, hogy azok a felhasználási módok, amelyek nem szerepelnek a listán, alapvetően szerzői jogi jogsértést jelentenek. Ennek az elvnek az előnye, hogy magas a jogi előreláthatóság: a vállalatok könnyen megállapíthatják, hogy tevékenységük megfelel-e a törvényi előírásoknak, így világosan felmérhetik a jogi kockázatokat.

Ezzel szemben az amerikai szerzői jogi törvény által alkalmazott ‘fair use’ egy átfogó és rugalmas jogi doktrína. Nem egyedi kivételeket sorol fel, hanem a bíróságok négy alapvető szempontot – a felhasználás célját és jellegét, a mű jellegét, a felhasznált rész mennyiségét és jelentőségét, valamint a felhasználás hatását a mű potenciális piacára vagy értékére – összességében mérlegelik, és esetenként döntik el, hogy a felhasználás ‘fair’ (méltányos) -e. Ez a rendszer rugalmasságot biztosít az új technológiákhoz és kifejezési formákhoz való gyors alkalmazkodásra, ugyanakkor nehezen előre jelezhető eredményeket és magasabb pereskedési kockázatot is magával hoz.

A két rendszer üzleti jelentőségét az alábbi táblázat foglalja össze.

Rugalmas jogkorlátozási rendelkezések: A gondolat vagy érzelem élvezetét nem célzó felhasználás (A japán szerzői jogi törvény 30. cikk (4) bekezdése)

A technológiai innovációkhoz való alkalmazkodás és a korlátozott felsorolás elvű merevség enyhítése érdekében 2018-ban (Heisei 30) került bevezetésre a japán szerzői jogi törvény 30. cikkének (4) bekezdése. Ezt a rendelkezést gyakran “japán verziójú Fair Use”-ként emlegetik, bár alkalmazási köre korlátozott.

Ez a cikkely lehetővé teszi a szerzői művek olyan felhasználását, amely nem a benne megfogalmazott “gondolat vagy érzelem élvezetét” célozza, hanem amennyiben szükségesnek ítélik meg, a művet adatként használják fel, például információelemzéshez vagy technológiai fejlesztések teszteléséhez. Ilyen lehet például, ha valaki nagy mennyiségű képet vagy szöveget gyűjt össze, és azok mintázatát elemezve új technológiát fejleszt ki.

Az ilyen jog azonban nem korlátlan. Van egy kikötés, miszerint “nem alkalmazható, ha a szerzői jog tulajdonosának érdekeit jogtalanul sérti”. Például, ha valaki egy információelemzésre értékesített adatbázist licencszerződés nélkül használ, ami közvetlenül versenyez a szerzői jog tulajdonosának megszokott piacával, akkor ez a tevékenység valószínűleg jogtalanul sérti a szerzői jog tulajdonosának érdekeit, és így nem megengedett.

A paródia jogi kihívásai Japánban

A japán szerzői jogi törvény nem tartalmaz külön rendelkezéseket a paródia számára. Emiatt a paródia művek jogszerűségét a meglévő szerzői jogi keretrendszeren belül, különösen az “átalakítási jog” (művek módosítása és másodlagos művek létrehozásának joga) és az előzőleg említett “azonosság megőrzésének joga” (a szerző személyiségi jogainak egy része) megsértése alapján kell megítélni.

Ebben a tekintetben irányadó eset a Legfelsőbb Bíróság 1980-as ítélete, amelyet a “Paródia-Montázs Fotó Eset” néven ismerünk. Ebben az esetben egy híres sífotós művét alakították át fekete-fehérre, és egy óriási gumiabroncs képét montírozták rá a sínyomokra, ezzel a természet rombolását szatirizáló művet hozva létre. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a paródia mű szerzői jogi jogsértést valósít meg. Az ítélet logikájának magja abban rejlett, hogy az átalakított mű még mindig közvetlenül érzékelhetővé tette az eredeti fotó “kifejezési formájának lényegi jellemzőit”. Vagyis a néző könnyen felidézheti az eredeti művet, és ez engedély nélküli módosítást jelent, ami sérti a szerző azonosság megőrzésének jogát. Ez az ítélet azt mutatta, hogy a japán jogrendszer alatt, még ha kritikai vagy szatirikus szándék is áll a háttérben, az eredeti mű kifejezésének közvetlen módosítása rendkívül magas jogi kockázatot jelent.

Másrészről vannak olyan ítéletek is, amelyek biztonságosabb útmutatást nyújtanak a paródia jellegű alkotói tevékenység számára. A Legfelsőbb Bíróság 2001-es ítélete, az “Esashi Oiwake Eset” során egy non-fiction könyvben leírt történelmi tényeket és ötleteket használtak fel egy televíziós műsor elkészítéséhez. A Legfelsőbb Bíróság egyértelművé tette az “ötlet-kifejezés dichotómiát”, miszerint a szerzői jog által védett nem a konkrét “kifejezés”, hanem az annak alapjául szolgáló “ötlet” vagy “tény”. Ebből az ítéletből az következik, hogy ha nem az eredeti mű kifejezését módosítjuk közvetlenül, hanem annak témáját, stílusát, ötletét tesszük a szatíra tárgyává, és teljesen új, sajátos kifejezéssel hozunk létre paródiát, akkor a szerzői jogi jogsértés valószínűsége alacsony.

Összefoglalás

A japán szerzői jogi törvényben meghatározott jogkorlátozási rendelkezések szigorúan korlátozott felsoroláson alapulnak, és világos, előre látható jogi keretet biztosítanak. Amikor a vállalatok ezeket a kivételeket a gyakorlatban alkalmazzák, nemcsak az egyes cikkek követelményeit kell alaposan megvizsgálniuk, hanem szem előtt kell tartaniuk az átfogó alapelveket is, mint például a forrás megjelölésének kötelezettségét (48. cikk), a célzott használat tilalmát (49. cikk), és mindenekelőtt a ‘szerzői személyiségi jogokat’ (50. cikk), amelyek nem befolyásolják a tulajdonjog korlátozását. Különösen fontos figyelembe venni a szerzői személyiségi jogok védelmét, amely rendkívül erős és eltér a külföldi jogrendszerektől, jelentős kockázati tényezőként. A paródia kapcsán szigorú bírói ítélkezés és a technológiai innovációhoz való korlátozott rugalmasság (30. cikk 4. pontja) irányába tett lépések jelképezik a szerzői jogok védelme és a kultúra fejlődése közötti óvatos egyensúlyt, amely a japán jogrendszer sajátosságait tükrözi.

A Monolith Jogügyi Iroda számos belföldi és külföldi ügyfél számára nyújt tanácsadást a fent tárgyalt szerzői jogi korlátozások összetett kérdéseiben, széleskörű tapasztalattal rendelkezünk ezen a területen. Irodánkban több szakértő is dolgozik, köztük olyan angolul beszélő szakemberek, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek, és képesek a japán szellemi tulajdonjog sajátos kihívásaira nemzetközi üzleti szempontból pontos jogi támogatást nyújtani. Szakértői támogatást nyújtunk a compliance rendszer kiépítésében, a szerzői személyiségi jogok gyakorlásáról való lemondást tartalmazó szerződések tárgyalásában, valamint egyéb szerzői jogi stratégiai tanácsadásban.