A japán szerzői jogi jogrendszer: Amit a vállalkozóknak tudniuk kell a szerzői jogokról és a származékos jogok teljes képéről

A japán üzleti környezetben a tartalom és a technológia kulcsfontosságú elemei a vállalatok versenyképességének. Ezt az alapot a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) biztosítja, amely kizárólagos irányítási jogot, azaz szerzői jogot ad a művek alkotóinak a saját műveik használatára. Ennek a jognak a pontos megértése és helyes alkalmazása létfontosságú a tartalmat létrehozó vállalatok, a tartalmat felhasználó vállalatok és a külföldről a japán piacra belépő vállalatok számára egyaránt, mind a jogi kockázatkezelés, mind az üzleti stratégia megtervezése szempontjából.

A japán szerzői jog nem egyetlen jog, hanem a mű használati módjától függően több különböző kizárólagos jog, az úgynevezett támogató jogok (supporting rights) összessége. A szerzői jog védelme alá eső művek olyan alkotások, amelyek gondolatokat vagy érzéseket kreatív módon fejeznek ki, és a irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez tartoznak (a japán szerzői jogi törvény 2. cikk 1. bekezdés 1. pontja szerint). A vállalati tevékenységek során a szoftverek, adatbázisok, reklámszövegek, dizájnok, képzési anyagok és egyéb sokféle alkotások is védelemben részesülhetnek mint szerzői művek.

A japán szerzői jogi törvény tanulmányozásakor a vállalatvezetőknek és a jogi osztályok munkatársainak először a szerzői jog és a mű ‘tulajdonjogának’ alapvető különbségét kell felismerniük. Ezután pedig meg kell érteniük, hogy a szerzői jog milyen konkrét támogató jogokból áll. A japán szerzői jogi törvény a szerző jogait gazdasági jogokra (vagyoni jogok) és személyiségi jogokra (szerzői személyiségi jogok) osztja, de ebben a cikkben elsősorban a vállalati gazdasági tevékenységgel közvetlenül összefüggő vagyoni jogokra, azaz a támogató jogokra koncentrálunk, ismertetve azok tartalmát és jogi alapjait.

Ebben a cikkben a japán szerzői jogi törvény által meghatározott támogató jogokat, vagyis a másolási jogot, előadási és előadói jogot, vetítési jogot, nyilvános közvetítési és továbbítási jogot, szóbeli előadási jogot, kiállítási jogot, terjesztési jogot, átruházási jogot, kölcsönzési jogot, fordítási és átdolgozási jogot, valamint a másodlagos szerzői művek használatával kapcsolatos eredeti szerző jogait részletezzük a konkrét jogszabályi rendelkezések alapján. Ezeknek a támogató jogoknak a megértése alapvető ahhoz, hogy saját szellemi tulajdonunkat megvédjük és harmadik fél szerzői műveit törvényesen használjuk fel.

A szerzői jog és a tulajdonjog megkülönböztetése a japán jog szerint

A szerzői jog és a szerzői művek tárolására szolgáló hordozók (például könyvek, CD-k, festmények eredeti vásznai stb.) tulajdonjoga jogilag egyértelműen megkülönböztetett fogalmak. A japán polgári törvénykönyv szerint a tulajdonjog azt a jogot jelenti, hogy “a jogszabályok által meghatározott korlátok között szabadon használhatja, hasznosíthatja és rendelkezhet a tulajdonában lévő dologgal” (Japán polgári törvénykönyve 206. cikk). Ezzel szemben a szerzői jog egy immateriális jog, amely lehetővé teszi a szerző számára, hogy ellenőrizze a művének felhasználását.

Például, ha egy vállalat szoftvert vásárol, a vállalat a szoftvert tároló lemezre vagy letöltött adatokra (hordozóra) vonatkozó tulajdonjogot szerez meg. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a vállalat szabadon másolhatja vagy újra terjesztheti a szoftvert (szerzői jog). A szerzői jog a szerzőnél (vagy a jogokat átruházó személynél) marad, és a felhasználó csak a szerzői jog tulajdonosának engedélyével használhatja a művet.

Ez a megkülönböztetés különösen fontos a szerzői művek átruházásánál és kiállításánál. A fizikai szerzői mű hordozójának átruházása nem jelenti automatikusan a szerzői jogok átruházását is. A szerzői jogok átruházásához egyértelmű szándéknyilatkozatra vagy szerződésre van szükség (Japán szerzői jogi törvény 61. cikk 1. bekezdése).

Az alábbi táblázat a szerzői jog és a tulajdonjog közötti különbségeket hasonlítja össze.

A gazdasági jogok szerkezete a japán szerzői jogi törvény alapján

A japán szerzői jogi törvény (a Japán Szerzői Jogi Törvény 21-28. cikkei) által meghatározott szerzői jogok (vagyontárgyi jogok) az alkotás felhasználási módjától függően különféle kizárólagos jogokra, azaz támogatási jogokra oszlanak. Ezek a támogatási jogok mindegyike önálló jogként létezik, és a jogosultak képesek az egyes támogatási jogokat külön-külön másoknak engedélyezni vagy átruházni. Amikor egy vállalat licencszerződést köt, rendkívül fontos, hogy egyértelműen meghatározza, mely támogatási jogok engedélyezését kapja meg, illetve melyeket tart meg saját magának, hogy elkerülje a későbbi vitákat.

A másolási jog

A másolási jog a japán szerzői jogi törvény (a Gergely-naptár szerinti 2023-as évben) egyik legfontosabb alapjogosultsága, amely a szerzőnek kizárólagos jogot biztosít arra, hogy “a művet nyomtatás, fényképezés, másolás, hangfelvétel, videofelvétel vagy egyéb módon anyagilag újrateremtse”, ahogy azt a japán szerzői jogi törvény 21. cikke meghatározza.

Ez a jog különösen fontos a digitális korban. A művek merevlemezre való mentése, a weboldalak tartalmának képernyőképként való mentése, vagy az adatok szerverek közötti másolása – a digitális környezetben történő legtöbb felhasználási tevékenység “másolásnak” minősül. Ezért, ha ezeket a tevékenységeket végezzük, alapelv szerint a szerzői jog tulajdonosának engedélye szükséges.

A japán jog szerinti előadási, előadói, vetítési és szóbeli előadási jogok

Ezek a jogok a szerzői művek nyilvános közlésével kapcsolatos jogokat foglalják magukban.

Az előadási és előadói jogok a szerzők kizárólagos jogát jelentik arra, hogy a műveket “nyilvánosan” előadják vagy előadjanak, amint azt a japán szerzői jogi törvény (1987) 22. cikke meghatározza. Itt a “nyilvánosan” kifejezés azt jelenti, hogy a művet bemutatják vagy hallgatják meg meghatározatlan vagy meghatározott számú emberek előtt. Például, ha egy vállalat saját konferenciatermében vagy eseményén mások zeneműveit játssza le, akkor annak “nyilvános” jellegétől függ, hogy megsérti-e az előadói jogot vagy sem.

A vetítési jog a szerző kizárólagos jogát jelenti arra, hogy a művet vetítővászonra vagy más tárgyra vetítse, amint azt a japán szerzői jogi törvény (1987) 22. cikkének 2. pontja meghatározza, és főként a filmekhez és hasonló művekhez kapcsolódik. Ha egy vállalat belső képzés keretében filmeket vagy más szerzői műveket mutat be, meg kell vizsgálnia, hogy ez alá esik-e a vetítési jog hatálya alá vagy sem.

A szóbeli előadási jog a szerző kizárólagos jogát jelenti arra, hogy a művet “nyilvánosan” szóban adja elő, amint azt a japán szerzői jogi törvény (1987) 24. cikke meghatározza. Ez a jog például előadásokon vagy rádióadásokban mások cikkeinek vagy regényeinek felolvasását szabályozza.

A közönség számára történő közvetítés és továbbítás joga Japánban

A közönség számára történő közvetítés joga az internet korában az egyik legfontosabb jogok közé tartozik. Ez a jog azt jelenti, hogy a szerző kizárólagosan rendelkezik a művének “közönség számára történő közvetítésével” (beleértve az automatikus közönség számára történő közvetítést is), amint azt a japán szerzői jogi törvény (Copyright Act of Japan) 23. cikkének 1. bekezdése rögzíti. A közönség számára történő közvetítés alatt azt értjük, amikor a művet rádióhullámokon vagy vezetékes elektromos kommunikáción keresztül úgy továbbítják, hogy azt közvetlenül a közönség fogadja. Konkrét példák közé tartozik a weboldalakon történő tartalomközzététel, streaming szolgáltatások, vagy e-mail hírlevelekben történő művek közvetítése.

Továbbá, a közönség számára közvetített művek fogadóberendezések segítségével történő nyilvános továbbításának joga a közönség számára történő továbbítás joga (a japán szerzői jogi törvény 23. cikkének 2. bekezdése szerint). Például, amikor egy üzlet vagy létesítmény televíziós vagy internetes rádióadást fogad, és azt az üzletben lejátsza, ez a közönség számára történő továbbítás jogának hatálya alá esik. Amikor egy vállalat saját létesítményében zenét vagy videót játszik le, figyelembe kell vennie mind a közönség számára történő közvetítés, mind a közönség számára történő továbbítás jogait.

A kiállítási jog Japánban

A kiállítási jog a művészeti alkotások vagy fényképek esetében a “mű eredeti példányának nyilvános kiállításának jogát” biztosítja kizárólag a szerző számára, amint azt a japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 25. cikke rögzíti. Ennek értelmében a szerzői jog tulajdonosa irányíthatja, hogy műve hogyan kerül bemutatásra a nyilvánosság előtt. Azonban mivel ez a cikk nem tárgyalja a használati művészet kiállítási jogát, ezért annak részletezésétől eltekintünk.

Terjesztési jog, átruházási jog, kölcsönzési jog

Ezek a jogok a szerzői művek forgalmazásával kapcsolatos jogok, és különösen fontosak a tárgyiasított szerzői művek (például filmalkotások) forgalmazásának szabályozásában.

A terjesztési jog a szerző számára biztosítja a filmalkotások másolatainak nyilvánosság számára történő rendelkezésre bocsátásának jogát, amint azt a japán szerzői jogi törvény 26. cikkének 1. bekezdése rögzíti. Fontos megjegyezni, hogy a filmalkotások esetében a másolási jogtól eltérően külön terjesztési jog van meghatározva.

Az átruházási jog a szerző számára biztosítja a szerzői mű eredeti példányának vagy másolatának “nyilvánosság számára történő átruházásának jogát”, amint azt a japán szerzői jogi törvény 26. cikkének 2. bekezdésének 1. pontja rögzíti. Ez a jog lehetővé teszi a szerző számára, hogy fizikai szerzői műveket, mint például könyveket, CD-ket vagy műalkotásokat értékesítsen.

Itt fontos a “kiapadás” (消尽, shōjin) elvének megértése. A japán szerzői jogi törvény 26. cikkének 2. bekezdésének 2. pontja szerint, ha a szerzői mű másolatait a szerzői jog tulajdonosa jogszerűen átruházta a nyilvánosságnak, akkor az adott másolatokra már nem terjed ki az átruházási jog. Ezt nevezzük “kiapadásnak”. Például, ha egy könyvet egyszer hivatalosan megvásároltak, a vásárló jogosult arra, hogy a könyvet eladja egy antikváriumban vagy átadja másnak, és a szerzői jog tulajdonosa nem gyakorolhatja az átruházási jogot, hogy ezt megtiltsa.

A kiapadás elve nemzetközi üzleti környezetben is fontos. Például a japán Legfelsőbb Bíróság döntéseket hozott arról, hogy egy adott szerzői mű esetében az átruházási jog kiapadt-e, például a párhuzamos importált szerzői művek másolatainak Japánban történő értékesítése esetében (lásd például a Tokiói Kerületi Bíróság 2002. szeptember 6-i ítéletét). A vállalatoknak óvatosan kell megítélniük, hogy a kiapadás elve alkalmazható-e, amikor készleteiket kezelik vagy a használt termékek piacán működnek.

A kölcsönzési jog a szerző számára biztosítja a szerzői mű másolatainak nyilvánosság számára történő kölcsönzésének jogát, amint azt a japán szerzői jogi törvény 26. cikkének 3. bekezdésének 1. pontja rögzíti. Ilyen tevékenység például, amikor egy kölcsönző üzlet CD-ket vagy DVD-ket bocsát a nyilvánosság rendelkezésére.

A fordítási és átdolgozási jogok, valamint a másodlagos szerzői művek használatára vonatkozó eredeti szerzői jogok Japánban

A fordítási és átdolgozási jogok a szerző kizárólagos jogait jelentik arra, hogy a művet lefordítsa, átdolgozza, átalakítsa, dramatizálja, filmre vigye vagy más módon átdolgozza, amint azt a japán szerzői jogi törvény 27. cikke meghatározza.

A “fordítás” egy másik nyelvre történő átalakítást jelenti, míg az “átdolgozás” olyan cselekedetet, amely az eredeti mű alapján, annak lényegi jellemzőit megőrizve hoz létre egy más formájú művet. Például egy regény képregénnyé való átalakítása vagy egy meglévő szoftver átültetése egy másik programozási nyelvre átdolgozásnak minősülhet. Amikor egy vállalat mások műveit használja fel új tartalom vagy termék fejlesztésére, a fordítási és átdolgozási jogok engedélyezése elengedhetetlen.

Továbbá, az átdolgozás révén létrehozott műveket “másodlagos szerzői műveknek” nevezik (a japán szerzői jogi törvény 2. cikk 1. bekezdésének 11. pontja). A másodlagos szerzői művek használatakor (például másolás vagy nyilvános közvetítés esetén) nem csak a másodlagos szerzői mű jogtulajdonosának, hanem az eredeti mű szerzőjének jogai is érvényesülnek, amint azt a japán szerzői jogi törvény 28. cikke kimondja. Ez egy fontos rendelkezés, amely lehetővé teszi az eredeti mű szerzője számára, hogy közvetetten ellenőrizze művének a másodlagos szerzői műveken keresztül történő felhasználását.

E rendelkezés értelmében a másodlagos szerzői művek használatát tervező vállalatoknak mind a másodlagos szerzői mű jogtulajdonosától, mind az eredeti mű szerzőjétől engedélyt kell szerezniük. Például, ha egy regényből készült filmet (másodlagos szerzői mű) szeretnének streaming szolgáltatáson keresztül közvetíteni, akkor nem csak a filmkészítőtől (a másodlagos szerzői mű jogtulajdonosa), hanem a regényírótól (az eredeti mű szerzője) is szükséges az engedély.

A generatív AI és a szerzői jogok kapcsolatáról jelenleg is világszerte folyik a vita, és a japán szerzői jogi törvény értelmezése és módosítása is nagy figyelmet kap. A jelenlegi törvények szerint az AI által végzett tanulási és generálási tevékenységek az eredeti szerzői jogok megsértését jelentik-e vagy sem, a felhasználás céljától és módjától függően eseti alapon kerül megítélésre, azonban a részletes magyarázat nem tartozik a jelen cikk tárgyához, ezért itt csak a legfontosabbakat említjük meg.

Összefoglalás

A japán szerzői jogi törvény célja, hogy a szerzői művek használati módjának megfelelően részletesen szabályozza a jogokat, ezzel többoldalúan védi a szerzők érdekeit és egyidejűleg hozzájárul a kultúra fejlődéséhez. A vállalatok számára elengedhetetlen, hogy megértsék ezeket a részjogokat, mint a másolási jogot vagy a nyilvánossághoz közvetítés jogát, amikor Japánban üzleti tevékenységet folytatnak, és hogy ezek alapján építsék fel a licencszerződéseiket és a megfelelőségi rendszereiket.

Különösen fontos, hogy a modern korban, amikor az interneten keresztül a tartalmak nemzetközi határokon átívelően terjednek, a vállalatok fokozott figyelmet fordítsanak a japán szerzői jogi törvény által szabályozott átruházási jog kimerülésére, a nyilvánossághoz közvetítés jogának hatályára, valamint a másodlagos szerzői művek kezelésére. A részjogok függetlensége miatt a vállalatoknak pontosan meg kell határozniuk a szerződéseken keresztül, hogy a megszerzett licenc mely jogokat foglalja magában és milyen felhasználási tevékenységeket engedélyez.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal és szakmai jogi szolgáltatásokkal támogatja a japán és külföldi vállalatokat a japán szerzői jogi problémák megoldásában. Legyen szó licencmegállapodások tárgyalásáról, szerzői jogi szabálysértésekkel kapcsolatos peres eljárásokról vagy szellemi tulajdon kezelési stratégiák kidolgozásáról, ügyvédeink a japán jogi gyakorlat legfrissebb tapasztalatai alapján nyújtanak támogatást ügyfeleinknek. Irodánkban több olyan kétnyelvű ügyvéd is dolgozik, akik rendelkeznek külföldi jogi képesítéssel és akik képesek az angol nyelvű zökkenőmentes kommunikációra, így erőteljesen támogatni tudják a külföldi részvényeseket, vezetőket és jogi osztályokat a japánban folytatott szellemi tulajdon stratégiájukban. A Monolith Jogügyi Iroda készen áll arra, hogy a digitális kor egyre összetettebb szerzői jogi kérdéseinek kezelésében is támogassa ügyfeleink üzleti növekedését a jogi oldalról.