A japán kereskedelmi jogban az anonim társaságok jogi kérdései: A szerkezet, a felelősségi kör és a veszteségkezelés alapos magyarázata

A japán kereskedelmi törvény által meghatározott vállalkozási formák között szerepel az anonim társaság. Ez a rendszer egy olyan szerződéses kapcsolaton alapul, amely egy adott vállalkozás számára tőkét biztosító befektetők és a kapott tőkével a vállalkozást végrehajtó üzemeltetők között jön létre. Az anonim társaság legjelentősebb sajátossága, hogy az anonim társasági tagok, mint befektetők, nevük vagy megnevezésük nélkül maradnak azonosíthatatlanok a külső harmadik felek számára, és felelősségük a befektetett összegre korlátozódik. Ezen rugalmasság és titoktartás miatt az anonim társaságokat széles körben alkalmazzák különböző projektfinanszírozási területeken, mint például ingatlanbefektetések, film- és tartalomgyártás finanszírozása, vagy kockázati tőkealapok. Azonban jogi természetük alapvetően különbözik a jogi személyiséggel rendelkező szervezetektől, mint amilyen a részvénytársaság. Az anonim társaságok nem rendelkeznek jogi személyiséggel, csupán tiszta szerződéses viszonyok. Ez a tény rendkívül fontos jelentőséggel bír a felek közötti jogok és kötelezettségek, a vagyon tulajdonjogának kérdésében, valamint a vállalkozás kudarca esetén a kockázatmegosztás szempontjából. Ebben a cikkben a japán kereskedelmi törvény előírásai és a bírósági döntések alapján részletesen tárgyaljuk az anonim társasági szerződés jogi szerkezetét, a felek jogi viszonyait, az anonim társasági tagok felelősségének határait, és különösen a vállalkozásból eredő veszteségek kezelését szakértői szemszögből.

Az anonim társasági szerződés jogi keretei és felei Japánban

Az anonim társasági szerződés alapvető szerkezetét a japán kereskedelmi törvény (商法) 535. cikke határozza meg. E cikk értelmében az anonim társasági szerződés akkor jön létre, amikor „az egyik fél befektetést hajt végre a másik fél üzleti tevékenységéhez, és megállapodnak a vállalkozásból származó nyereség megosztásáról”. A szerződés két különböző szerepet betöltő félből áll.

Az egyik fél a „vállalkozó”. A vállalkozó saját nevében végzi a vállalkozás teljes üzemeltetését. Az üzleti szerződések megkötése, a vagyon kezelése, az adósságok vállalása és minden egyéb külső tevékenység kizárólag a vállalkozó feladata. A vállalkozó lehet egyén vagy jogi személy is.

A másik fél az „anonim társasági tag”. Az anonim társasági tag befektetőként vesz részt a vállalkozásban. Pénzt vagy egyéb vagyont fektet be a vállalkozóba, de nem vesz részt közvetlenül a vállalkozás működtetésében, és nem jogosult a vállalkozó képviseletében harmadik felekkel üzleti tranzakciókat lebonyolítani. Ahogy a neve is mutatja, az anonim társasági tag létezése alapvetően nem nyilvános.

Különösen fontos megjegyezni, hogy az anonim társasági tag által tett befektetés jogi hovatartozása a japán kereskedelmi törvény (商法) 536. cikkének első bekezdése szerint „a vállalkozó vagyonához tartozik”. Ez azt jelenti, hogy a befektetett pénz vagy vagyon tulajdonjoga teljes mértékben a vállalkozóra száll át. Ez a rendelkezés közvetlen hatással van az anonim társasági tag helyzetére a vállalkozó csődje esetén, amit később részletezünk.

Az anonim társasági szerződés eltér a polgári törvénykönyv alapján több fél által közösen végzett vállalkozástól vagy a részvényesek által létrehozott részvénytársaságtól, mivel kizárólag a vállalkozó és az anonim társasági tag közötti kétoldalú szerződés jellegű. Ez a szerkezet nem igényel olyan csoportos döntéshozatali szerveket, mint az egyesülési gyűlés vagy a részvényesi közgyűlés, így növeli az üzemeltetés rugalmasságát, ugyanakkor a vállalkozás végrehajtásával kapcsolatos jogokat és felelősségeket a vállalkozóra koncentrálja. Ezért az anonim társasági tag számára a befektetés sikeressége teljes mértékben a vállalkozó menedzsment képességeire és becsületességére támaszkodik, ami elengedhetetlenné teszi a vállalkozóval szembeni alapos due diligence vizsgálatot a szerződéskötés előtt.

A vállalkozás működtetése és a jogi viszonyok a felek között Japánban

A tokumei kumiai (匿名組合, anonim társulás) jogi viszonyai Japánban két részre oszthatók: az üzletvezető és a harmadik felek közötti „külső viszonyokra” és az üzletvezető és a tokumei kumiai tagok közötti „belső viszonyokra”.

A külső viszonyokban kizárólag az üzletvezető számít jogosultnak és kötelezettnek. A vállalkozási tevékenység során keletkezett minden vagyon és kötelezettség jogilag az üzletvezető személyes vagyona vagy adóssága, illetve az üzletvezető által képviselt társaságé. Így a harmadik felek, mint például az üzleti partnerek, csak az üzletvezetővel szemben érvényesíthetik szerződéses jogosultságaikat vagy követelhetik a kötelezettségek teljesítését. A tokumei kumiai tagoknak nincs közvetlen joguk vagy kötelezettségük a harmadik felekkel szemben.

Másrészről, az üzletvezető és a tokumei kumiai tagok közötti belső viszonyokat a tokumei kumiai szerződés tartalma és a japán kereskedelmi törvény szabályozza. A tokumei kumiai tagok fő jogai szerződéses jogokként léteznek, melyek középpontjában a szerződésben meghatározott arányban történő üzleti nyereség elosztásának igénylése áll.

Ezenfelül, a tokumei kumiai tagoknak fontos jogokat ismernek el a vállalkozás vagyonhelyzetének felügyelete érdekében. A japán kereskedelmi törvény (商法) 539. cikk (1) bekezdése szerint a tokumei kumiai tagoknak joga van az üzletvezető mérlegét megtekinteni minden üzleti év végén, és ellenőrizni az üzleti tevékenység és a vagyon állapotát. Továbbá, ugyanezen cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „súlyos ok esetén” bírósági engedéllyel bármikor ellenőrizhetik az üzleti tevékenység és a vagyon állapotát, ezzel biztosítva a felügyeleti eszközöket, ha az üzletvezető tisztességtelen magatartása merül fel.

A japán kereskedelmi törvény által meghatározott tokumei kumiai szabályozás alapvető keretet ad meg. Például, a nyereség konkrét számítási módszere, az elosztás időpontja és gyakorisága, az üzletvezető által követendő pénzügyi szabványok, vagy azok a fontos üzleti döntések, amelyeket a tokumei kumiai tagok beleegyezése nélkül nem hajthat végre, nem részletezettek a törvényben. Ezeket a kérdéseket minden esetben a felek közötti tokumei kumiai szerződés határozza meg. Ez a rugalmasság forrása lehet a tokumei kumiai számára, ugyanakkor kockázati tényezőt is jelenthet a befektetők számára. Ha a szerződés tartalma nem megfelelő, akkor a tokumei kumiai tagok csak a kereskedelmi törvény által biztosított minimális védelemre, mint például az éves ellenőrzési jogra támaszkodhatnak. Ezért a tapasztalt befektetők részletes jelentéstételi kötelezettséget, világos nyereségszámítási kritériumokat és bizonyos fontos ügyekben vétójogot tartalmazó átfogó és erős tokumei kumiai szerződések megkötését követelik.

A névtelen társasági tagok felelősségi körének határai: korlátozott felelősség és annak kivételei Japánban

Az egyik ok, amiért a névtelen társaságok vonzóak a befektetők számára, az a felelősségük korlátozottságában rejlik. Ahogy korábban említettük, a névtelen társasági tagok nem viselnek közvetlen felelősséget harmadik felekkel szemben. Emellett a vállalkozóval való belső kapcsolatban is felelősségük alapelv szerint a befektetett vagyon értékére korlátozódik. Ezt nevezzük “korlátozott felelősségnek”. A japán kereskedelmi törvény (商法) 536. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a névtelen társasági tagok nem viselnek felelősséget a vállalkozó tartozásaiért harmadik felekkel szemben, és ez a korlátozott felelősség jogi alapját képezi. A névtelen társasági tagok által viselt legnagyobb gazdasági kockázat a befektetett tőke elvesztése.

Azonban vannak jelentős kivételek a korlátozott felelősség elvének. Ha a névtelen társasági tagok olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyek feladásukhoz vezetnek “névtelenségüknek”, akkor elveszítik ezt a védelmet. A japán kereskedelmi törvény 537. cikke részletezi ezeket a kivételeket. Ha a névtelen társasági tagok saját nevüket vagy kereskedelmi nevüket használják a vállalkozó kereskedelmi nevében, vagy engedélyezik saját kereskedelmi nevük használatát a vállalkozó kereskedelmi neveként, akkor az ilyen használat után keletkezett tartozásokért a vállalkozóval egyetemlegesen felelősséget vállalnak.

Ez a rendelkezés nem csupán a formális névhasználat kérdéséről szól. Ez a névtelen társasági tagok cselekedeteinek harmadik felekre gyakorolt benyomásán alapuló felelősség megítéléséről szól. Ha a névtelen társasági tagok engedélyezik nevük használatát az üzleti tevékenységben, akkor harmadik felek számára úgy tűnhet, mintha ők lennének a közös vállalkozók. A jogszabályok ilyen félrevezető látszatot keltő személyekre vonatkozóan a látszatnak megfelelő felelősséget írnak elő.

Ezért a névtelen társaságokban érvényesülő korlátozott felelősség nem egy változatlan jog, amely automatikusan garantált a jogi formák által, hanem egy olyan jog, amelyet a névtelen társasági tagoknak a külvilág felé tanúsított szigorú névtelenségük és passzivitásuk fenntartásával kell megőrizniük. Ez a gyakorlatban fontos kockázatkezelési szempontot jelent a névtelen társasági tagok számára. Például, ha a névtelen társasági tagok vagy képviselőik közvetlenül részt vesznek harmadik felekkel folytatott szerződéses tárgyalásokban, nevük szerepel az üzleti marketing anyagokban, vagy ha saját márkájukat úgy reklámozzák, mintha kapcsolatban állna a vállalkozó üzleti tevékenységével, akkor akaratlanul is végtelen felelősséget vállalhatnak. A korlátozott felelősség, mint a névtelen társaságok legnagyobb előnyének élvezetéhez, a külső tevékenységek során kiemelt figyelmet kell fordítani.

A haszon és a veszteség elosztása, valamint a túlzott veszteségek kezelése a Japán jogrendszer szerint

A titkos társasági szerződésekben a vállalkozásból származó haszon elosztásának módját a felek közötti szerződés szabadon meghatározhatja. A törvény nem kényszerít előre meghatározott elosztási arányokat vagy számítási képleteket.

Másrészről, a veszteségek viselésével kapcsolatban a japán kereskedelmi törvény világos alapelveket határoz meg. A japán kereskedelmi törvény 536. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „ha a befektetés összege a veszteségek miatt csökken, akkor a haszon elosztását csak a veszteség megtérítése után lehet követelni”. Ez azt jelenti, hogy ha a veszteség meghaladja a befektetett összeget, a titkos társasági tagoknak nincs kötelezettségük a már befektetett összegen felüli veszteségek viselésére. A befektetett összeg a veszteségek miatt nullára csökkenhet, de nincs jogi kötelezettség további pénzeszközök hozzájárulására a túlzott veszteségek fedezésére. Ezenkívül nincs kötelezettség a korábban kapott haszonelosztások visszafizetésére sem.

Ez a pont rendkívül fontos a titkos társaságok alapvető kockázati szerkezetének megértésében. A titkos társasági tagok veszteségviselési kötelezettsége jogilag az befektetett összegre korlátozódik.

Azonban ez a szabály is módosítható a felek közötti szerződés alapján. Mivel a titkos társasági szerződésekre széles körben alkalmazható a magánautonómia elve, a vállalkozó és a titkos társasági tagok megállapodhatnak abban, hogy a befektetett összeget meghaladó veszteségeket (túlzott veszteségeket) a titkos társasági tagok egy meghatározott mértékig viselik. Ilyen rendelkezések belefoglalása a vállalkozó oldalán lévő kockázatok csökkentése érdekében történhet. Ezért a befektetőknek a titkos társasági szerződés megkötésekor gondosan meg kell vizsgálniuk a veszteségviselésre vonatkozó rendelkezéseket. Különösen fontos, hogy ellenőrizzék, nem tartalmaz-e a szerződés további befektetési kötelezettségeket előíró rendelkezéseket, mivel ez elengedhetetlen a befektetés kockázati profiljának pontos megértéséhez. A jogilag meghatározott alapértelmezett szabályok és a szerződéses megállapodások közötti különbség felismerése rendkívül fontos.

Az anonim társasági szerződés megszűnése és likvidációja Japánban

Az anonim társasági szerződés különféle okokból szűnik meg. A japán kereskedelmi törvény (商法) 540. cikke a szerződés megszűnésének okaként a japán polgári törvénykönyv (民法) társasági szabályozására utal. A főbb megszűnési okok a következők:

• A szerződésben meghatározott működési idő lejárta
• A vállalkozás céljának elérése vagy annak lehetetlensége
• A felek közös megegyezésével történő felmondás
• Az egyik fél halála vagy csődeljárás megindításának határozata
• A vállalkozó vállalkozásának megszüntetése vagy megváltoztatása

Különösen fontos megszűnési okként a japán kereskedelmi törvény (商法) 541. cikke kimondja, hogy „ha a vállalkozó csődeljárás megindításának határozatát kapja, az anonim társasági szerződés megszűnik”.

Ha a szerződés megszűnik, likvidációs eljárás kezdődik. A japán kereskedelmi törvény (商法) 542. cikke szerint a vállalkozónak kötelessége az anonim társasági tagoknak visszafizetni a befektetett összeget. Azonban, ha a befektetés már csökkent a veszteségek miatt, elegendő csak a fennmaradó összeget visszafizetni. Ha a vállalkozó vagyonai nem elegendőek a befektetett összeg visszafizetésére, az anonim társasági tagok nem követelhetnek többet, amennyiben a vállalkozó nem hibás a hiányban.

Ezzel kapcsolatban létezik egy fontos japán bírósági döntés a befektetés visszafizetési jogának természetéről. A Legfelsőbb Bíróság 1973. január 26-i ítélete szerint az anonim társasági tagok befektetésének visszafizetési joga a szerződés megszűnésekor nem a befektetett konkrét vagyontárgyak visszakövetelésére jogosít, hanem a befektetett összegnek megfelelő pénzösszeg kifizetését követelő „pénzkövetelés”.

Ez a döntés és a jogszabályok együttes figyelembe vétele világossá teszi az anonim társaság legnagyobb kockázatát: a vállalkozó hitelkockázatát. Ahogy korábban említettük, az anonim társasági tagok befektetése a vállalkozó tulajdonává válik, és a szerződés megszűnésekor a visszafizetési jog pénzkövetelés. Ha a vállalkozó csődbe megy, az anonim társasági szerződés megszűnik, és az anonim társasági tagok befektetés-visszafizetési joga a vállalkozó többi általános hitelezőjével (például pénzintézetekkel vagy üzleti partnerekkel) egyenrangú, biztosíték nélküli „általános csődkövetelésként” kezelendő. Ez azt jelenti, hogy az anonim társasági tagoknak a csődalap kifizetési eljárásában kell részt venniük, és csak az általános hitelezőkkel egyenlő arányban tudják visszaszerezni befektetett tőkéjüket. Gyakran előfordul, hogy a visszaszerezhető összeg jelentősen alacsonyabb a kezdeti befektetésnél. Ez a szempont alapvetően különbözik a részvénytársaság részvényeseitől, akiknek vagyona külön kezelt a cég vagyonától, és ez egy strukturális kockázat, amelyet minden anonim társaságba történő befektetés megfontolásakor mindenképpen érteni kell.

Az anonim társaság és más üzleti formák összehasonlítása Japánban

Az anonim társaság jogi jellemzőinek tisztább megértése érdekében összehasonlítjuk azzal a két másik fő üzleti formával, amelyek Japánban léteznek: a „polgári törvény alapján létrejött társulásokkal” és a „részvénytársaságokkal”.

A polgári törvény alapján létrejött társulások hasonlóan szerződésen alapulnak, mint az anonim társaságok, de a befektetett vagyon a tagok közös tulajdonába kerül, és az üzleti tevékenységet is alapvetően a tagok együttesen végzik. A legnagyobb különbség az, hogy a tagok felelőssége korlátlan.

A részvénytársaságok Japán társasági törvénye alapján jönnek létre, és maguk a jogi személyek jogokat és kötelezettségeket vállalnak. A részvényesek felelőssége korlátozott, és csak a birtokolt részvények átvételi áráig terjed. A társaság vagyonát egyértelműen el kell különíteni a részvényesek személyes vagyonától, és a társaság adósságaiért a részvényeseknek nem kell közvetlenül felelősséget vállalniuk.

Ezek a különbségek jelentős hatással vannak az üzleti működés módjára, a kockázatok helyzetére és a befektetők védelmének módjára. Az anonim társaságok hatékony választást jelenthetnek azok számára, akik el szeretnék kerülni a részvénytársaságok szigorú jogi szabályozását és működési költségeit, miközben nem szeretnének korlátlan felelősséget vállalni, mint a polgári törvény alapján létrejött társulások esetében. Ugyanakkor jellemző rájuk, hogy a vagyon az üzemeltető tulajdonába kerül, és a befektetők felügyeleti jogosultságai nagymértékben a szerződésektől függnek.

Összefoglalás

A tokumei kumiai (匿名組合) egy rendkívül rugalmas és hatékony befektetési rendszer, amelyet a japán kereskedelmi jog (商法) kínál. A befektetők számára két jelentős előnyt biztosít: az anonimitást és a korlátozott felelősséget. Azonban ennek a jogi szerkezetnek különleges jellege van, és sajátos kockázatokat hordoz. Mivel a befektetett vagyon a vállalkozó tulajdonába kerül, a vállalkozó hitelképessége közvetlenül befolyásolja a befektetés biztonságát. Emellett a tokumei kumiai tagok védelme nagymértékben függ a jogi minimumkövetelményeken túl a felek között kötött tokumei kumiai szerződés tartalmától. Ezért a tokumei kumiai használatakor elengedhetetlen a jogi jellegzetességek mélyreható megértése és egy alaposan megtervezett szerződés, amely megfelelően kezeli a kockázatokat.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a japán kereskedelmi jog (商法) területén, beleértve a tokumei kumiai szerződéseket, és számos belföldi és nemzetközi ügyfél számára nyújtott már jogi szolgáltatásokat. Képesek vagyunk átfogó támogatást nyújtani a tokumei kumiai rendszerek kialakításától, a vállalkozók due diligence vizsgálatán át, egészen a viták megoldásáig. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek és angolul beszélnek, így teljes körű támogatást biztosítunk azoknak az ügyfeleknek, akik nemzetközi üzleti tevékenységet folytatnak, és zökkenőmentesen szeretnék használni a japán jogrendszert.