A származékos művek jogi védelme a japán szerzői jogban: Szerkesztés, adatbázisok és másodlagos művek magyarázata

A modern üzleti környezetben az információk és a meglévő tartalmak alapvető vállalati eszközöknek számítanak. Az új értékek teremtése gyakran magában foglalja ezeknek a meglévő eszközöknek a felhasználását, átszervezését vagy átalakítását. Azonban ez a folyamat egy összetett jogi keretrendszer által szabályozott. Különösen a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) részletes szabályokat állapít meg az eredeti anyagokból származó művek védelmére. Ennek a jogi keretrendszernek a megértése nem csupán tudományos kutatás, hanem minden Japánban működő vállalat számára létfontosságú a kockázatkezelés és az intellektuális tulajdonstratégia szempontjából. Ebben a cikkben a japán szerzői jogi törvény által védett művek három fő kategóriájára összpontosítunk, amelyek az eredeti műveken és információkon alapulnak. Először is, az ‘szerkesztett művek’, amelyekben az anyagok kiválasztása és elrendezése révén jön létre érték. Másodszor, a digitális kor megfelelői, amelyek az információk rendszerezett felépítésére összpontosítanak, azaz a ‘adatbázis-művek’. Harmadszor pedig a ‘másodlagos művek’, amelyek az eredeti alkotások adaptálásával vagy átalakításával jönnek létre. Ezek a kategóriák különböző követelményekkel és védelmi körökkel rendelkeznek. Például, hogyan válhat egy puszta adatgyűjtemény jogilag védett eszközzé egyes innovációk révén, vagy mikor ismerik el az eredeti műveken alapuló új alkotásokat önálló szerzői műként anélkül, hogy megsértenék az eredeti mű jogait. Ezekre a kérdésekre adott válaszok közvetlen hatással vannak a vállalatok tartalomstratégiájára, adatfelhasználására és a licencszerződések megkötésére. Ezeknek a kategóriáknak, az egyedi követelményeknek és a kapcsolódó bonyolult jogi viszonyoknak a mélyreható megértése elengedhetetlen a saját alkotások védelmében és mások jogainak megsértésének elkerülésében.

A „mű” alapfogalma a japán szerzői jogi törvényben

Mielőtt a származékos művek vitájába kezdenénk, elengedhetetlen, hogy megértsük a japán szerzői jogi törvény által védett „mű” alapvető meghatározását. Ez a definíció minden szerzői jogi védelem kiindulópontja, és az alapvető előfeltétele annak, hogy a később tárgyalt művek kategóriái védelmet élvezzenek.

A japán szerzői jogi törvény (a Heisei korszak (1989) után) 2. cikk (1) bekezdésének 1. pontja a „mű”-t „olyan alkotásként határozza meg, amely gondolatokat vagy érzéseket kreatív módon fejez ki, és a irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez tartozik”. Ezt a definíciót négy fontos elemre bonthatjuk le.

Elsőként, tartalmaznia kell „gondolatokat vagy érzéseket”. Ez kizárja a puszta tényeket vagy adatokat magukban a művekből. Másodszor, „kreatívan” kell kifejezni őket. Itt a „kreativitás” azt jelenti, hogy elegendő, ha az alkotó személyiségének valamilyen vonása megjelenik, nem szükséges az újszerűség vagy művészi magasság. Harmadszor, „kifejezett” formában kell lennie. Ez tükrözi a szerzői jog alapvető elvét, az „ötlet-kifejezés dichotómiát”, ahol a konkrét kifejezés élvez védelmet, míg az alapul szolgáló ötlet vagy koncepció nem része a védelemnek. Negyedszer, „irodalomhoz, tudományhoz, művészethez vagy zenéhez” kell tartoznia. Ezt a területet széles körben értelmezik, és a japán szerzői jogi törvény 10. cikke példaként említi a regényeket, zenét, festményeket, épületeket és egyebeket.

Ez a „mű” definíciója nem csupán formális jellegű. Az összeállítás kreativitása a szerkesztett műveknél vagy az adaptáció kreativitása a származékos műveknél is végül ezen „gondolatok vagy érzések kreatív kifejezése” kritérium alapján kerül megítélésre. Például, egy egyszerűen betűrendbe szedett információs lista nem élvez védelmet szerkesztett műként, mert nem tükrözi a szerző „kreatív” rendezését. Ennek az alapfogalomnak a megértése az első lépés a származékos művek jogi jellegének pontos megértéséhez.

Az anyagok összességének védelme mint szerzői mű: szerkesztett művek Japánban

Számos vállalat gyűjt és rendszerez hatalmas mennyiségű információt üzleti tevékenysége során. Bár ezek az információk önmagukban nem minősülnek szerzői műnek, azokat egy adott cél alatt összeállítva létrehozhatnak egy jogilag védett szellemi tulajdont. Ez a “szerkesztett művek” fogalma.

A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 12. cikk (1) bekezdése szerint a szerkesztett műveket “olyan szerkesztési munkák, amelyek nem adatbázisok, és amelyek az anyagok kiválasztása vagy elrendezése révén rendelkeznek eredetiséggel, szerzői műként védendők” – így rendelkezik. Itt fontos megjegyezni, hogy a védelem nem az egyes “anyagokra”, hanem az “anyagok kiválasztására vagy elrendezésére” vonatkozó eredetiségre terjed ki. Tehát a szerkesztett művek alkotóelemei nem szükséges, hogy maguk is szerzői művek legyenek; lehetnek csupán tények, adatok vagy már szerzői jogi védelem alól kikerült, közdomainba tartozó művek is.

A bírósági gyakorlatban az “anyagok kiválasztása vagy elrendezése révén megvalósuló eredetiség” megítélése rendkívül fontos. Ezzel kapcsolatban irányadó esetként említhető az “NTT Town Page eset”, ahol a bíróság a szakmák szerint csoportosított telefonkönyvet, a “Town Page”-t szerkesztett műként ismerte el. A bíróság az eredetiség megállapításánál nem az egyes adatokra, mint például telefonszámokra vagy nevekre, hanem a felhasználók keresési kényelmét szolgáló, egyedi hierarchikus szakmai besorolási rendszerre alapozott. Ez a besorolási rendszer nem csupán gépies elrendezés, hanem a szerkesztési politikán alapuló “egyedi találmány” volt, és így az eredetiség megállapításra került. Ezzel szemben a csupán az 50 hangrend szerint névsorba rendezett telefonkönyv, a “Hello Page”, nem felelt meg a szerkesztett művek eredetiségének követelményeinek, így nem minősült szerkesztett műnek.

Ez az eset fontos stratégiai tanulságokkal szolgál a vállalatok számára. Ha a piaci statisztikákat vagy ügyfél-információkat, mint nyilvános adatokat gyűjtik össze, amelyek önmagukban nem védettek, de sajátos nézőpontot vagy besorolási tengelyt alkalmazva rendszerezik és elrendezik azokat, akkor az így létrehozott információösszesség maga is “szerkesztett műként” új szellemi tulajdonként védhetővé válik. Ez azt jelenti, hogy nem csupán az adatok birtoklása, hanem azok strukturálásába való intellektuális befektetés révén teremthető meg a versenyelőnyt biztosító egyedi vagyon.

A digitális korszak információgyűjtése: A japán adatbázisok szerzői jogi védelme

A digitális korszakban az “adatbázisok szerzői jogi védelme” azoknak a szerkesztett műveknek a fogalmát alkalmazza, amelyek a számítógépes információkeresés és -használat általánossá válásával kerültek előtérbe. A japán szerzői jogi törvény különleges rendelkezéseket vezetett be az adatbázisok védelme érdekében.

A japán szerzői jogi törvény 12. cikkének 2. bekezdésének 1. pontja kimondja, hogy “az adatbázisok, amelyek információik kiválasztásával vagy rendszeres szerkezetükkel kreativitást mutatnak, szerzői jogi védelem alá esnek”. Továbbá, ugyanezen törvény 2. cikkének 1. bekezdésének 10. pontja 3. alpontja az “adatbázist” úgy definiálja, mint “cikkek, számok, ábrák vagy egyéb információk gyűjteményét, amelyeket úgy rendszereztek, hogy azokat elektronikus számítógép segítségével kereshetővé tegyék”. A szerkesztett művekhez hasonlóan a védelem nem az egyes információkra, hanem az információk összességének szerkezetére terjed ki. Az adatbázisok szerzői jogi védelmében azonban különösen a “rendszeres szerkezet” kreativitása kerül megkérdőjelezésre, amely a számítógépes keresést feltételezi.

Ezzel kapcsolatban a japán bírósági történelemben kiemelkedően fontos ítélet a “Tsubasa Rendszer Adatbázis Eset”. Ebben az esetben két figyelemre méltó döntést hoztak. Először is, a szerzői jogi védelem elutasítása. A Tokiói Kerületi Bíróság 2002-es ítéletében megállapította, hogy a felperes autóalkatrészekkel és specifikációkkal kapcsolatos adatbázisában az információk kiválasztása és rendszerezése az iparági szükségletekből fakadó, mindennapos jellegű volt, és nem felelt meg a szerzői jogi törvény által megkövetelt kreativitásnak, így az adatbázis szerzői jogi védelmét elutasította.

Azonban a bíróság döntése nem ért véget itt. Másodszor, a japán polgári törvénykönyv alapján a jogellenes cselekményekkel szembeni védelem megerősítése. Bár a szerzői jogi sérelmet nem ismerték el, a bíróság megállapította, hogy az alperes által a felperes adatbázisának teljes másolása (dead copy) a japán polgári törvénykönyv 709. cikke alapján jogellenes cselekménynek minősül. Ennek indoklásaként a bíróság kiemelte, hogy a felperes több mint 500 millió jen összegű hatalmas költséget és erőfeszítést fordított az adatbázis létrehozására és fenntartására, és bár az adatbázis nem minősül szerzői jogi műnek, mégis “jogi védelemre érdemes üzleti érdeknek” felel meg. Továbbá, a versenytárs alperes által végzett, a befektetésre “csupán rátelepedő” módon történő adatbázis-másolás és üzleti célú felhasználás “jelentősen tisztességtelen eszköznek” minősült, amely sérti a felperes érdekeit és aláássa a tisztességes verseny elvét.

Ez az ítélet úttörő jelentőségű abban az értelemben, hogy a japán jogrendszer a jogellenes cselekmények törvénye formájában bizonyos fajta biztonsági hálót nyújt azoknak az adatbázisoknak, amelyek nem részesülnek védelemben a szerzői jogi törvény alapján, de mégis kereskedelmi értékkel bírnak. Ez azt mutatja, hogy a japán igazságszolgáltatás gyakorlatias hozzáállással rendelkezik, amely túllép a specifikus szellemi tulajdonjogi szabályozás keretein, és célja a parazita versenytevékenységek visszaszorítása, valamint a tisztességes piaci rend fenntartása. Azok számára, akik jelentős befektetéssel hoznak létre adatvagyonokat, ez az ítélet rendkívül fontos védelmi alapot jelent.

Új érték teremtése meglévő művekből: Másodlagos szerzői művek Japánban

Új alkotói tevékenységek gyakran kapnak inspirációt már létező művekből. A regények filmre vitelét, a külföldi irodalom fordítását, a zeneművek átiratát mind olyan példák, amelyek a meglévő szerzői művek alapján teremtenek új értéket. A japán szerzői jogi törvény védelmet biztosít az ilyen típusú műveknek, mint másodlagos szerzői művek.

A japán szerzői jogi törvény (Heisei 13, azaz 2001) 2. cikk (1) bekezdésének 11. pontja a másodlagos szerzői műveket úgy határozza meg, mint “olyan műveket, amelyeket a szerzői mű fordításával, átiratával, átalakításával, dramatizálásával, filmre vitelével vagy más módon történő adaptálásával hoznak létre”. Az eredeti művet “eredeti szerzői műnek” nevezik. Ahhoz, hogy egy mű másodlagos szerzői műként élvezzen védelmet, szükséges, hogy ne csak az eredeti mű egyszerű utánzata vagy mechanikus másolata legyen, hanem új, kreatív kifejezési forma is hozzáadódjon.

A legfontosabb jogi kérdés az, hogy milyen kritériumok alapján különböztetjük meg a törvényes másodlagos szerzői műveket az illegális szerzői jogi jogsértésektől (a kreativitást nélkülöző másolás vagy adaptáció). Ez a kritérium szorosan kapcsolódik az alapvető elvhez, miszerint a szerzői jog nem az ötleteket, hanem a kifejezési formákat védi. Ebben a kérdésben a japán Legfelsőbb Bíróság állított fel egyértelmű kritériumokat az 2001-es “Esashi Oiwake eset” ítéletében.

Ebben az esetben egy non-fiction író által írt mű, amely a “Esashi Oiwake” népdalt és annak városát tárgyalta, és egy televíziós csatorna (NHK) által készített, ugyanezt a témát feldolgozó dokumentumfilm közötti hasonlóságokat vitatták. A Legfelsőbb Bíróság felülbírálta az alsóbb szintű bíróságok döntését, és nem ismerte el a szerzői jogi jogsértést. Az ítéletben meghatározott kritérium szerint adaptációnak számít, ha “a meglévő műre támaszkodva, annak kifejezési formájának lényegi jellemzőit megtartva… az azt megismerő személy közvetlenül érzékelheti a meglévő mű kifejezési formájának lényegi jellemzőit”.

A Legfelsőbb Bíróság elemzése során megállapította, hogy a két mű közös pontjai, mint például a történelmi tények leírása vagy az “évente egyszer megrendezett népdal fesztivál a város legélénkebb időszaka” típusú ötletek és inspirációk szintjén megjelenő hasonlóságok nem tartoznak a szerzői jogi védelem alá eső “kifejezési formák” körébe. A bíróság azt is megállapította, hogy bár ezek az ötletek hasonlóak, a konkrét nyelvi kifejezések, amelyekkel azokat bemutatták, eltérőek: az író műve költői és irodalmi kifejezéseket használt, míg a televíziós műsor inkább közvetlen és tényeken alapuló kifejezéseket alkalmazott, így a két mű között nem volt “kifejezési formában lényegi jellemzők” közössége.

A Legfelsőbb Bíróság döntése magas küszöböt állított az adaptációs jog megsértésének megállapításához, ezzel biztosítva a szabadságot az új művek megalkotásához, amelyek előző művek által bemutatott ötleteken és tényeken alapulnak. Ez egyensúlyt teremt a szerzői jogok védelme és a szerzői jogi törvény célja, a kultúra fejlődése között, és növeli a tartalomgyártással foglalkozó vállalatok jogi stabilitását üzleti tevékenységük során.

Komplex jogi viszonyok a japán másodlagos szerzői műveknél: az eredeti szerző jogai

Másodlagos szerzői művek létrehozása és felhasználása során kiemelt figyelmet kell fordítani egy rendkívül fontos jogi szempont érvényesítésére. Ez a szempont az, hogy az eredeti (elsődleges) szerzői mű szerzője (az eredeti szerző) továbbra is erős jogokat tart fenn a létrehozott másodlagos szerzői művel kapcsolatban.

Ezt az elvet a japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 28. cikke rögzíti, amely kimondja, hogy „a másodlagos szerzői mű eredeti szerzője azonos típusú jogokat gyakorolhat a másodlagos szerzői mű felhasználásával kapcsolatban, mint amilyeneket a másodlagos szerzői mű szerzője birtokol”. Ennek a rendelkezésnek a gyakorlati következménye az, hogy a másodlagos szerzői mű felhasználásához alapvetően mindkét fél hozzájárulása szükséges. Vagyis szükség van a másodlagos szerzői mű szerzőjének és az eredeti szerzőnek a hozzájárulására is. Például, ha egy regényt (az eredeti szerzői mű) filmre (másodlagos szerzői mű) kívánnak adaptálni, nemcsak a filmkészítő, hanem a regény írója, azaz az eredeti szerző hozzájárulását is meg kell szerezni.

De milyen terjedelmű jogokat gyakorolhat az eredeti szerző és a másodlagos szerzői mű szerzője? E bonyolult jogok terjedelmére vonatkozó döntő értelmezést a Legfelsőbb Bíróság nyújtotta a 1997-es „Popeye nyakkendő ügy” ítéletében. Ebben az esetben a hosszú évek során készült „Popeye” képregénysorozat került előtérbe, és a későbbi képregények kapcsolatát a sorozat első darabjaival kellett megítélni.

A Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a későbbi képregények a sorozat első darabjainak másodlagos szerzői művei, és a jogok terjedelmével kapcsolatban a következőképpen állapított meg: „A másodlagos szerzői mű szerzői jogai csak a másodlagos szerzői műben újonnan hozzáadott kreatív részekre terjednek ki, és nem keletkeznek az eredeti szerzői művel közös, lényegében azonos részekre.”

Ez az ítélet világossá tette, hogy az eredeti szerző és a másodlagos szerzői mű szerzőjének jogai nem olvadnak össze, hanem rétegződve léteznek. A másodlagos szerzői mű szerzője csak az általa újonnan hozzáadott kreatív részekre (például a fordítás során történő egyedi szóválasztásra vagy a filmadaptációkra jellemző vizuális kifejezésmódokra) gyakorolhat jogokat. Másrészről, a történet alapvető cselekményére, a szereplőkre, a világképre és egyéb, az eredeti szerzői mű lényegi elemeire vonatkozó jogok – még ha a másodlagos szerzői műben megtestesülnek is – teljes mértékben az eredeti szerzőhöz tartoznak. Ez az elv jelentős hatással van a licencszerződések gyakorlatára. Amikor egy vállalat másodlagos szerzői mű felhasználására szeretne engedélyt szerezni, elengedhetetlen, hogy a szerződésben egyértelműen megkülönböztesse a másodlagos szerzői mű szerzőjétől kapott jogokat (csak az új kreatív részekre) és az eredeti szerzőtől külön engedélyeztetni szükséges jogokat (a lényegi elemekre), hogy elkerülje a későbbi vitákat.

Összehasonlító elemzés: szerkesztett művek, adatbázis-művek és másodlagos művek különbségei a japán jogrendszerben

Eddigi magyarázatainkban részletesen tárgyaltuk a szerkesztett művek, adatbázis-művek és másodlagos művek jogi jellegét és követelményeit. Az alábbi táblázatban rendszerezzük ezeknek a fontos szerzői műkategóriáknak a jellemzőit, hogy tisztázzuk a fő különbségeket közöttük.

Összefoglalás

A származékos művek létrehozása és felhasználása fontos értékteremtő forrás a modern üzleti életben, de egyben bonyolult jogi kérdéseket is felvet. A szerkesztett művek, adatbázis-művek és másodlagos művek mindegyike különböző védelmi követelményekkel és jogviszonyokkal rendelkezik a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) alapján. A szerkesztett művek és adatbázis-művek esetében a “kreativitás” helyzete kerül megkérdőjelezésre, és különösen az adatbázisok esetében, még ha a szerzői jogi törvény nem is nyújt védelmet, a japán polgári jog (Japanese Civil Law) alapján történő jogellenes cselekményként való védelem lehetősége nyílik meg. A másodlagos műveknél az eredeti szerző erős jogai megmaradnak, ezért a felhasználási engedély megszerzése során különös óvatosság szükséges. Ezeknek a jogi kereteknek a pontos megértése és az üzleti stratégiába való beépítése kulcsfontosságú a szellemi tulajdon körüli viták megelőzésében és a vállalati eszközök biztos védelmében.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a fent tárgyalt származékos művekkel kapcsolatos összetett szerzői jogi kérdésekben, mind hazai, mind nemzetközi ügyfelek számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy az intellektuális tulajdon a vállalatok központi üzleti eszköze, és mindig a valós üzleti és stratégiai szempontokra alapozott jogi tanácsadást nyújtunk. Irodánkban több olyan ügyvéd is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek, és angolul beszélnek, így egyedi rendszert alakítottunk ki a nemzetközi ügyfelek támogatására. A szerzői jogi elemzéstől a szerződések megalkotásán át a pereskedésig és jogérvényesítésig, képesek vagyunk átfogó támogatást nyújtani annak érdekében, hogy az ügyfeleink szellemi tulajdona Japán piacon biztosan védett legyen.