A japán pénzügyi eszközök piacáról szóló törvény „külföldi befektetők és egyéb kivételek” szolgáltatásainak magyarázata

A japán pénzügyi termékek piacán újonnan bevezetett “külföldi befektetők és egyéb kivételek” szabályozása 2021. május 19-én (Reiwa 3) került elfogadásra, és ugyanazon év november 22-én lépett hatályba, mint a “A COVID-19 járvány és egyéb hatásokra reagáló társadalmi-gazdasági helyzet változásaihoz alkalmazkodó pénzügyi funkciók megerősítését és stabilitásának biztosítását célzó banktörvény és egyéb törvények módosítása” keretében létrehozott rendszer. Ennek a rendszernek a fő célja, hogy a globális bázisok újratelepítésének trendjére reagálva vonzza a külföldi pénzügyi intézményeket és tőkét a japán piacra, ezzel elősegítve, hogy a japán piac teljes mértékben ki tudja tölteni a “nemzetközi pénzügyi központ” szerepét, csökkentve a külföldi professzionális befektetőknek szolgáltató alapok befektetési menedzsment vállalkozásainak belépési akadályait.

Ez a rendszer a hagyományos pénzügyi termékekkel való kereskedés során kötelező “regisztráció” helyett egy “bejelentés” alapú különleges eljárás keretében teszi lehetővé a tevékenység végzését. Ez tükrözi a japán kormány stratégiai szándékát, hogy erősítse a japán pénzügyi piac nemzetközi versenyképességét és ösztönözze a külföldről érkező közvetlen befektetéseket.

Az új rendszer létrehozása, bár a “nemzetközi pénzügyi központtá” válás világos nemzeti stratégiáján alapul, és a külföldről érkező tőke beáramlásának elősegítését hirdeti a “belépési akadályok csökkentése” révén, a rendszer bevezetése után az első bejelentés 2023. márciusáig nem történt meg, ami arra utal, hogy vannak kihívások a cél elérésében. Ez nem csak arra utal, hogy a rendszer új, hanem arra is, hogy a piaci szereplők nem értik teljes mértékben annak előnyeit, vagy úgy gondolják, hogy a meglévő “megfelelő intézményi befektetők és egyéb kivételek” rendszere elegendő. Különösen az a tény, hogy a Pénzügyi Szolgáltatások Ügynöksége (FSA) kijelenti, hogy a “bejelentés nem garantálja a bejelentő megbízhatóságát”, óvatosságra inti a befektetőket, és ezáltal visszatartó tényező lehet a rendszer használatában. A COVID-19 miatti nemzetközi utazási korlátozások is hozzájárulhattak a kezdeti alacsony felhasználási arányhoz. Ezek a körülmények azt mutatják, hogy a jogi keretek megteremtése önmagában nem elegendő, és a piaci ismertség, a meglévő rendszerekkel való egyértelműbb differenciálás, vagy a gyakorlati problémák megoldása szükséges ahhoz, hogy a “nemzetközi pénzügyi központ” valóban teljes mértékben ki tudja tölteni a szerepét.

A japán pénzügyi termékek kereskedelméről szóló törvény különleges üzleti tevékenységeinek rendszere

A japán pénzügyi termékek kereskedelméről szóló törvény alapvetően kötelezővé teszi a pénzügyi termékek kereskedelmi tevékenységét folytató személyek számára a miniszterelnök “regisztrációját”. Amennyiben valaki regisztráció nélkül folytat üzleti tevékenységet, akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy legfeljebb ötmillió jen bírsággal, esetleg mindkettővel sújtható.

Azonban bizonyos feltételek teljesülése esetén a “bejelentés” útján engedélyezett “különleges üzleti tevékenységek” kerültek bevezetésre. A legfontosabb különleges üzleti tevékenységek közé tartozik a már korábban létező “megfelelő intézményi befektetők és egyéb kivételek” (a pénzügyi termékek kereskedelméről szóló törvény 63. cikke) és a jelen cikkben részletesen ismertetett “külföldi befektetők és egyéb kivételek” (a pénzügyi termékek kereskedelméről szóló törvény 63. cikkének 8. pontja). Ezek a különleges üzleti tevékenységek jellemzően lazább szabályozás alá esnek, mint a hagyományos pénzügyi termékek kereskedelmi tevékenységei (első típusú pénzügyi termékek kereskedelme, második típusú pénzügyi termékek kereskedelme, befektetési alapkezelés, befektetési tanácsadás és közvetítés stb.).

A “bejelentés” rendszere a hagyományos “regisztrációhoz” képest rövidebb vizsgálati időt, alacsonyabb tőkekövetelményeket és a személyi összetételre vonatkozó részletes tájékoztatási kötelezettség enyhítését kínálja, lehetővé téve a gyors üzleti kezdést és a költséghatékony piacra lépést. A pénzügyi termékek kereskedelmi tevékenységének “regisztrációja” szigorú előzetes vizsgálatot és követelményeket (tőke, személyi összetétel, belső ellenőrzési rendszer stb.) igényel, ami idő- és költségigényes folyamat. Ezzel szemben a “bejelentés” az adminisztratív eljárások törvénye szerint nem jár lényegi vizsgálattal, így lehetővé teszi a gyors üzleti kezdést. Például a megfelelő intézményi befektetők és egyéb kivételek esetében az üzleti tevékenység legkorábban két héten belül elindítható. Ez a gyorsaság különösen a külföldről érkező új piaci szereplők számára jelenthet nagy előnyt. Azonban a “bejelentés” csupán “különleges” lehetőség, és a tevékenységi körére vonatkozóan szigorú korlátozások vannak érvényben. Amennyiben ezeket a korlátozásokat meghaladva folytatják a tevékenységet, az regisztráció nélküli üzleti tevékenységnek minősül, és büntetési következményekkel járhat, ezért az üzleti szereplőknek ki kell használniuk a “bejelentés” előnyeit, miközben pontosan tisztában kell lenniük annak korlátaival és szigorúan be kell tartaniuk a jogszabályokat. Ez a szempont mutatja be, hogy a japán hatóságok hogyan teremtik meg a szabályozás enyhítése és a befektetővédelem közötti egyensúlyt.

A „Külföldi Befektetők és Egyéb Kivételek Üzleti Tevékenysége” meghatározása és üzleti hatásköre Japánban

A célba vett pénzügyi termék-kereskedelmi tevékenységek (önálló kezelés és önszervezés) Japánban

A “külföldi befektetők és egyéb kivételek tevékenysége” a japán Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény (2009) 63. cikkelyének 8. bekezdésének 1. pontja alapján az alábbi tevékenységek üzletszerű végzését jelenti:

• Önálló kezelés: Olyan tevékenység, amely a “külföldi befektetők és egyéb kivételek” által birtokolt szövetkezeti típusú kollektív befektetési rendszerek részesedéseiből befektetett vagy hozzájárult pénzeszközök kezelésével kapcsolatos. A kezelés alá eső pénzeszközök kizárólag azok, amelyeket “elsősorban” (a fundus teljes befektetett összegének több mint a fele) nem lakosoktól kapnak. Itt a “nem lakosok” alatt a külföldi tőke és kereskedelemről szóló törvény (1949) 6. cikkelyének 1. bekezdésének 6. pontja szerint meghatározott lakosokon kívüli természetes személyeket és jogi személyeket értjük.
• Önszervezés: Olyan tevékenység, amely a szövetkezeti típusú kollektív befektetési rendszerek részesedéseivel kapcsolatos “külföldi befektetők és egyéb kivételek” felé történő toborzást vagy magánbefektetést bonyolít le a belföldön létesített üzlethelyiségekben vagy irodákban.

A hagyományos “alkalmas intézményi befektetők és egyéb kivételek tevékenysége” korlátozódott a magánbefektetésre, míg a “külföldi befektetők és egyéb kivételek tevékenysége” esetében a toborzás (nyilvános ajánlat) is lehetséges, ami jelentős újítás. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik szélesebb befektetői rétegek megszólítására.

Kezelt pénzügyi termékek (második típusú értékpapírok stb.)

Az általunk kezelt pénzügyi termékek főként az úgynevezett “második típusú értékpapírokra (vélelmezett értékpapírok)” vonatkoznak. Konkrétan ilyenek a hitelbizalmi jogok, alapok részesedései, egyéb második típusú értékpapírok, valamint a közösségi finanszírozás. A második típusú pénzügyi termékekkel foglalkozó vállalkozások által kezelt értékpapírok közé tartoznak azok, amelyeket a japán értékpapír-kereskedelmi törvény szabályoz, és amelyek általában alacsonyabb likviditásúak, vagy kollektív befektetési rendszerek részesedései.

A „Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége” és a „Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége” összehasonlítása és rendszerbeli különbségei Japánban

A „Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége” számos hasonlóságot mutat a már meglévő „Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenységével” (a japán Pénzügyi Termékek Kereskedelmi Törvényének 63. cikke), azonban több fontos rendszerbeli különbség is fennáll közöttük.

• Tőkebevonás körének kiterjedése:
  • Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: A befektetési alapokba történő „tőkebevonás” (nyilvános ajánlat) és „magánbefektetés” egyaránt megengedett, lehetővé téve ezzel a szélesebb körű külföldi befektetői réteg elérését.
  • Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: Alapelv szerint csak a „magánbefektetés” engedélyezett.
• Befektetők számának korlátozása:
  • Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: A „külföldi befektetők” részéről nincs korlátozás a befektetők számára.
  • Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: Az alapokban részesedést szerző jogosultak száma összesen legfeljebb 499 fő lehet, és a megfelelő intézményi befektetőkön kívüli befektetők száma 49 főre korlátozott.
• Megfelelő Intézményi Befektetők befektetési kötelezettsége:
  • Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: A megfelelő intézményi befektetők részéről a befektetés nem kötelező, azonban megengedett, hogy a megfelelő intézményi befektetők és egyéb belföldi befektetők a teljes befektetési összeg legfeljebb felének megfelelő összeget fektessenek be.
  • Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: Legalább egy megfelelő intézményi befektető jelenléte kötelező.
• Befektetési célok:
  • Külföldi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: Úgy tűnik, hogy a cél a külföldi tőke bevonása a hazai kis- és középvállalkozásokba, valamint az ingatlanokba történő közvetlen befektetés ösztönzése.
  • Megfelelő Intézményi Befektetők Speciális Üzleti Tevékenysége: Főként az intézményi befektetők és a tehetős személyek számára készült alapokra, mint például a kockázati tőkealapokra (VC), magántőkealapokra (PE), hedge alapokra és alapok alapjaira (FoF) vonatkozik.

A két speciális üzleti tevékenység közötti rendszerbeli különbségek tisztázása lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy gyorsan meghatározzák a saját üzleti modelljüknek megfelelő rendszert. Különösen fontos a két hasonló nevű rendszer közötti döntő különbségek vizuális bemutatása, mivel ez segít a megértés mélyítésében.

A hagyományos pénzügyi termék kereskedelmi tevékenység regisztrációjának és a külföldi befektetők számára biztosított különleges üzleti tevékenység jelentős különbségei Japánban

A “külföldi befektetők számára biztosított különleges üzleti tevékenység” alapvetően különbözik a hagyományos pénzügyi termék kereskedelmi tevékenység regisztrációjától.

• Regisztráció vagy bejelentés: A hagyományos pénzügyi termék kereskedelmi tevékenység (első típusú, második típusú, befektetési alapkezelés stb.) esetében a miniszterelnök “regisztrációja” szükséges, amely szigorú ellenőrzésen és követelményeken alapul. Ezzel szemben a külföldi befektetők számára biztosított különleges üzleti tevékenység esetében elegendő a “bejelentés”, így az eljárás egyszerűsödik.
• Tőkekövetelmények: A második típusú pénzügyi termék kereskedelmi tevékenység esetében legalább 10 millió jen (kizárólag második típusú kis összegű elektronikus gyűjtési tevékenységet végzők esetében 5 millió jen) tőkekövetelmény van. A külföldi befektetők számára biztosított különleges üzleti tevékenység esetében nincs közvetlenül meghatározott tőkekövetelmény, de a bejelentő “vagyonának helyzete” szerepelhet az ellenőrzési tételek között.
• Személyi felépítés: A hagyományos regisztráció esetében követelmény a megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező személyzet biztosítása, hogy a tevékenységet tisztességesen és pontosan végezzék, valamint egy független megfelelőségi részleg létrehozása. A külföldi befektetők számára biztosított különleges üzleti tevékenység esetében is szükség van egy “megfelelően működő szervezeti felépítésre”, azonban a regisztrált tevékenységekhez képest a részletes személyzeti követelmények enyhébbek lehetnek.

A “regisztrációról” “bejelentésre” történő váltás célja, hogy jelentősen csökkentse a külföldről érkezők belépési akadályait. Ennek eredményeként gyorsabb eljárásokra és kezdeti költségek csökkentésére számíthatunk. A pénzügyi termék kereskedelmi tevékenység “regisztrációja” azért jár súlyos szabályozással és ellenőrzéssel, mert a befektetők védelme és a piac egészségének megőrzése érdekében van. Ez különösen az új piaci szereplők számára jelenthet nagy terhet időben és költségekben. Az, hogy ez a különleges üzleti tevékenység “bejelentéssel” megoldható, közvetlen ösztönzőként szolgálhat a külföldi tőke beáramlásának ösztönzésére, csökkentve ezzel a terheket és elősegítve a japán piac aktivizálását és a nemzetközi versenyképesség növelését. Különösen figyelembe véve, hogy az utóbbi időben a befektetési alapkezelési tevékenység regisztrációja rendkívül nehézzé vált, ez a különleges üzleti tevékenység fontos útvonallá válhat a külföldi vállalkozások számára, hogy hozzáférjenek a japán piachoz. Azonban ez a könnyítés csupán “különleges” eset, és mivel a célzott befektetők és a tevékenységi kör korlátozott, csak korlátozott számú vállalkozás élvezheti ennek előnyeit. Ezért a vállalkozásoknak gondosan meg kell vizsgálniuk, hogy üzleti modelljük beleesik-e ennek a különleges üzleti tevékenységnek a hatálya alá.

A „külföldi befektetők és egyéb személyek” körének és követelményeinek meghatározása Japánban

Külföldi jogi személyek és külföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyek követelményei

A „külföldi befektetők és egyéb személyek” körébe tartoznak azok a külföldi jogi személyek vagy külföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyek, akik megfelelnek a pénzügyi termékek kereskedelmével kapcsolatos kabinetrendeletben (gyō-tō fu-rei) meghatározott követelményeknek (a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény 63. cikkének 8. bekezdésének 2. pontja 1. alpontja). Konkrétan az alábbi követelmények valamelyikének teljesülése szükséges (gyō-tō fu-rei 246. cikkének 10. bekezdése 1. pontja).

• Vagyoni követelmény: Az a várakozás, hogy a befektető által a kollektív befektetési rendszerben való részesedés megszerzésekor birtokolt vagyon összértékéből a kötelezettségek összértékét levonva a nettó vagyona eléri a 300 millió jent.
• Befektetési jellegű pénzügyi eszközök követelménye: Az a várakozás, hogy a befektető által a kollektív befektetési rendszerben való részesedés megszerzésekor birtokolt befektetési jellegű pénzügyi eszközök (korlátozva a gyō-tō fu-rei 62. cikkének 2. pontja i-től to-ig terjedő részében felsoroltakra) összértéke eléri a 300 millió jent.
• Ügyleti tapasztalat követelménye: Legalább egy év elteltével azután, hogy a befektető számlát nyitott értékpapír- vagy derivatíva-ügyletek végrehajtására pénzügyi termékek kereskedőjénél vagy annak külföldi megfelelőjénél.
• Külföldi meghatározott befektetőknek megfelelő: Az illetőnek meg kell felelnie a külföldi jogszabályok szerinti meghatározott befektetőknek.

Minősített intézményi befektetők és szorosan kapcsolódó személyek helyzete

A „külföldi befektetők és egyéb személyek” körébe a fent említett külföldi jogi személyek és magánszemélyek mellett a következő személyek is beletartoznak (a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény 63. cikkének 8. bekezdésének 2. pontja 2. és 3. alpontja).

• Minősített intézményi befektetők: A Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény 2. cikkében meghatározott minősített intézményi befektetők (például első típusú pénzügyi termékek kereskedői, befektetési menedzsment vállalkozások, bankok, biztosító társaságok, befektetési társaságok, hitelintézetek stb.) és azok a személyek, akiket a kabinetrendelet minősített intézményi befektetőkhöz hasonlóként határoz meg (például külföldi jogszabályok alapján működő nyugdíjalapok vagy vállalati nyugdíjalapokhoz hasonló szervezetek).
• Külföldi befektetők és egyéb személyek különleges üzleti tevékenységének bejelentőinek szorosan kapcsolódó személyei: Ide tartoznak a külföldi befektetők és egyéb személyek különleges üzleti tevékenységét folytató vállalkozások tisztségviselői, alkalmazottai, anyavállalatai, leányvállalatai, testvérvállalatai, a kezelési vagyon kezelésére vonatkozó jogosultságokat átruházó személyek, befektetési tanácsadók, valamint ezek tisztségviselői és a harmadfokú rokonságig terjedő hozzátartozóik.

A befektetők alkalmasságának megítéléséhez szükséges konkrét kritériumok átfogó listájának bemutatásával hatékonyabbá tehető a gyakorlati ellenőrzési folyamat. Ennek köszönhetően a fondalapítók gyorsabban tudják eldönteni, mely befektetőktől fogadhatnak be tőkét. Különösen fontos, hogy a minősített intézményi befektetők és a szorosan kapcsolódó személyek is beletartoznak, ami a rendszer rugalmasságát mutatja, ugyanakkor ha nem értjük pontosan a hatályát, akaratlanul is kockáztathatjuk, hogy eltérünk a különleges üzleti tevékenység követelményeitől, ezért ez a lista elengedhetetlen.

A fondok befektetési szerkezetére vonatkozó „főként nem lakosok” követelménye

Amikor a külföldi befektetők és egyéb személyek különleges üzleti tevékenység keretében saját kezelésű befektetést végeznek, a kezelés alá vont pénzügyi eszközöknek „főként” (a fond teljes befektetési összegének több mint felét kitevő rész) nem lakosoktól származó befektetésekből vagy hozzájárulásokból kell állnia.

Ez a követelmény egyértelműen jelzi, hogy a rendszer elsősorban a külföldi tőke bevonását célozza, és korlátozza a belföldi vállalkozások által belföldi befektetők számára létrehozott fondok használatát. A „külföldi befektetők és egyéb személyek különleges üzleti tevékenysége” megnevezésből könnyen félreérthető, hogy minden befektetőnek külföldön kell lennie, de valójában bizonyos belföldi befektetők (mint a minősített intézményi befektetők és a szorosan kapcsolódó személyek) bevonása is megengedett. Azonban a „főként nem lakosoktól származó befektetés” feltételének megszabásával a rendszer világos irányt mutat, hogy ne térjen el az „nemzetközi pénzügyi központtá válás” céljától. Ez azt jelzi, hogy a szabályozó hatóság nem szeretné, hogy a belföldi vállalkozások könnyedén használják ezt a különleges üzleti tevékenységet, hogy valójában a belföldi általános befektetőket célozzák meg a fondokkal. Ez a követelmény fontos biztonsági zárat jelent a rendszer visszaélése ellen, és biztosítja, hogy ne térjen el az eredeti céljától.

Bejelentési Eljárások és Szükséges Dokumentumok Japánban

A bejelentés áttekintése és az illetékes pénzügyi hivatal Japánban

A külföldi befektetők és egyéb kivételes tevékenységek bejelentését a kérelmező székhelye szerint illetékes pénzügyi (támogató) hivatal vezetőjéhez kell benyújtani. Különösen azok számára, akik nem rendelkeznek üzleti vagy irodai helyiséggel Japánban (külföldi vállalkozások), előírás, hogy a bejelentő dokumentumokat (egy eredeti példányt) a Kanto Pénzügyi Hivatal Pénzügyi Osztályának Értékpapír Felügyeleti Harmadik Alosztályára kell benyújtaniuk. Ez azt jelenti, hogy a külföldi vállalkozások ügyintézési pontja a Kanto Pénzügyi Hivatalnál van centralizálva. A bejelentés során 150 000 jen regisztrációs és engedélyezési illetéket kell fizetni.

A bejelentési kérelem kitöltési útmutatója és mellékletei Japánban

A bejelentési kérelem kitöltéséhez követni kell a Pénzügyi Hivatal weboldalán közzétett kitöltési útmutatókat és példákat, és az előírt formátum szerint kell azt elkészíteni. A főbb kitöltendő adatok a következők:

• Cégnév, név vagy személynév
• Jogi személy esetén a tőke összege vagy a befektetések teljes összege
• Jogi személy esetén a tisztségviselők neve vagy megnevezése
• Kormányrendelet által meghatározott fontos alkalmazottak (például jogi megfelelőségi felügyelő) neve és beosztása
• A tevékenység típusa (saját kezelés, saját toborzás stb.)
• A székhely és egyéb üzleti vagy irodai helyiségek neve és címe
• Amennyiben más tevékenységet is folytat, annak típusa
• A pénzügyi termékekkel foglalkozó szakmai szövetséghez (opcionális) való csatlakozás neve stb.

A mellékleteket is a Pénzügyi Hivatal weboldalán közzétett példák alapján kell elkészíteni. A főbb mellékletek a következők:

• A regisztrációs elutasítási feltételeknek való megfelelésről szóló nyilatkozat
• Üzleti módszertan: Az üzleti tevékenység alapelveit, a végrehajtás módját, a feladatok elosztását, a panaszkezelési rendszert, a kezelt értékpapírok típusát részletesen tartalmazó nagyon fontos dokumentum.
• Az üzleti tevékenységhez kapcsolódó személyi és szervezeti felépítést ismertető dokumentum: Szervezeti ábra, osztályok neve, felelősök neve, beosztások, létszám, tevékenységek leírása, valamint az üzleti módszertannal való összhang biztosítása.
• Jogi személy esetén a tisztségviselők és fontos alkalmazottak önéletrajza, lakcímkártya másolata (jogi személy esetén a cégbejegyzési adatok igazolása), a regisztrációs elutasítási feltételeknek való megfelelésről szóló hatósági igazolás, nyilatkozat.
• Alapszabály, cégbejegyzési adatok igazolása, legutóbbi mérleg és eredménykimutatás.
• A meghatározott kapcsolt felek (anyavállalatok, leányvállalatok és holdingtársaságok) helyzetét ismertető dokumentumok.

A bejelentéshez szükséges fő dokumentumok átfogó listájának összeállításával támogatjuk az ügyfeleket abban, hogy semmilyen dokumentum ne maradjon ki a felkészülés során. Különösen a külföldi vállalkozások számára fontos, hogy a japán jogrendszer szerinti dokumentumokat szakszerűen állítsák össze, ezért ez a ellenőrző lista elengedhetetlen útmutató a gyakorlati ügyintézők számára a folyamat előrehaladásában.

A vizsgálati folyamat és a szabványos feldolgozási időszakok Japánban

A külföldi befektetők és egyéb különleges tevékenységek esetében a “bejelentés” miatt általában rövidebb a vizsgálati időszak, mint a szokásos “regisztráció” esetében. A szokásos pénzügyi termék kereskedelmi tevékenységek “regisztrációjának” szabványos feldolgozási ideje két hónap, de ez nem tartalmazza a kérelem javításának időszakát vagy az előzetes konzultáció időtartamát. Az előzetes konzultáció nem kötelező, de a konkrét üzleti sémák, értékesítési módszerek és szervezeti struktúrák diagramok és táblázatok segítségével történő bemutatása megkönnyítheti a későbbi bejelentési folyamatot. A bejelentést alapvetően a “Pénzügyi Szolgáltatások Ügynökségének elektronikus kérelem- és bejelentési rendszerén” keresztül kell benyújtani. A formanyomtatványok Excel formátumban, a mellékelt dokumentumok pedig PDF formátumban kerülnek benyújtásra.

A “bejelentés” alapvetően formai vizsgálat, ami gyors feldolgozást tesz lehetővé. Azonban, ha a benyújtott dokumentumok hiányosak, vagy a bejelentés elutasításának okai közé tartoznak (például nincs belföldi üzleti egység), akkor a bejelentést nem fogadják el, vagy akár közigazgatási intézkedés tárgyává válhat. Ez azt jelenti, hogy még a formai vizsgálat során is, a minimális követelmények teljesítése szigorúan előírt. Nem azt jelenti, hogy a hatóságok egyáltalán nem ellenőrzik a tartalmat, hanem különösen szigorúan ellenőrzik a formai követelményeket, mint például, hogy nincsenek-e kizáró okok, vagy a benyújtott dokumentumokban nincsenek-e hamis vagy lényeges hiányosságok. Ha ezek a követelmények nem teljesülnek, a bejelentést nem fogadják el, és a legrosszabb esetben közigazgatási intézkedés vagy büntetés tárgyává válhat. Ezért a vállalkozásoknak nem szabad könnyelműen gondolniuk, hogy “mivel formai vizsgálatról van szó, ezért egyszerű”, hanem alaposan meg kell győződniük a benyújtott dokumentumok pontosságáról és a követelmények teljesítéséről. Különösen a külföldi vállalkozások számára, a japán jogrendszernek megfelelő dokumentumok elkészítése szakértelmet igényel, ezért szakértői támogatás erősen ajánlott.

Folyamatos kötelezettségek és jelentési, közzétételi követelmények Japánban

Üzleti jelentések készítésének és benyújtásának kötelezettsége

A külföldi befektetők és egyéb különleges tevékenységet végző bejelentőknek minden üzleti év után üzleti jelentést kell készíteniük, és azt az üzleti év lezárását követő három hónapon belül be kell nyújtaniuk. A benyújtás alapvetően a Pénzügyi Szolgáltatások Ügynökségének (FSA) integrált üzleti támogató rendszerén keresztül történik. Az integrált rendszer használatakor ajánlott, hogy a felhasználók japán nyelvű operációs rendszerrel ellátott számítógépet használjanak, és az integrált rendszerből letölthető Excel formátumú sablont alkalmazzák. Amennyiben kivételes esetben papíralapú benyújtásra kerül sor, a benyújtás okát és körülményeit részletesen ismertető dokumentumot kell csatolni. A külföldi vállalkozások számára lehetőség van a benyújtási határidő meghosszabbításának engedélyezésére is.

Nyilvános betekintés és közzétételi kötelezettség

Az új bejelentések és a változások bejelentése után az információkat haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. Továbbá minden üzleti év után tájékoztató dokumentumokat kell készíteni, és azokat az üzleti év lezárását követő négy hónapon belül nyilvánosságra kell hozni. Ezek a tájékoztató dokumentumok helyettesíthetők az üzleti jelentés másolatával is. A közzététel a fő üzleti helyek és a különleges tevékenységet végző összes üzleti helyen történő elhelyezés, vagy a vállalat weboldalán való közzététel formájában történik. A Pénzügyi Szolgáltatások Ügynöksége kijelenti, hogy nem garantálja a bejelentők megbízhatóságát, és felhívja a befektetők figyelmét, hogy még a bejelentést végző vállalkozásokkal való üzleti kapcsolat esetén is alaposan mérlegeljék a vállalkozás hitelképességét és alaposan értsék meg az üzleti tranzakciók tartalmát.

Adminisztratív intézkedések és büntetőjogi szankciókra vonatkozó megjegyzések

Amennyiben a különböző bejelentések és üzleti jelentések nem kerülnek benyújtásra, vagy hamis bejelentések és jelentések történnek, adminisztratív intézkedések (például üzleti tevékenység beszüntetésére vagy javítására vonatkozó parancsok) kerülhetnek alkalmazásra. Amennyiben valaki engedély nélkül végez pénzügyi termék kereskedelmi tevékenységet, az a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény alapján akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy legfeljebb ötmillió jenig terjedő pénzbüntetéssel sújtható, vagy ezek kombinációjával büntethető.

A külföldi befektetők és egyéb különleges tevékenységet végző bejelentők számára a piacra lépési korlátokat csökkentik, azonban a folyamatos jelentési és közzétételi kötelezettségek, valamint az adminisztratív intézkedések alkalmazása ugyanolyan szigorú, mint a hagyományos pénzügyi termék kereskedők esetében. Ez a szabályozó hatóságok álláspontját tükrözi, amely a piacra lépés könnyítése mellett erőteljesen követeli a transzparencia és a megfelelőség fenntartását. A rendszer célja a piacra lépési korlátok csökkentése, miközben a folyamatos jelentési kötelezettség és az adminisztratív intézkedések szigorú alkalmazása a japán pénzügyi szabályozás alapvető elveit, a befektetővédelem és a piac integritásának megőrzését tükrözi. Más szóval, bár a piacra lépés könnyebb, a piacra belépő vállalkozásoktól szigorúan követelik a folyamatos átláthatóságot és a jogszabályok betartását. Különösen fontos, hogy a Pénzügyi Szolgáltatások Ügynöksége kifejezetten kijelenti, hogy nem garantálja a bejelentők megbízhatóságát, ami a hatóságok által hangsúlyozott utólagos felügyelet és az önfelelősség elvének fontosságát jelzi. Ez azt jelenti, hogy különösen a külföldi vállalkozások számára a japán piacon való tevékenység nem ér véget pusztán a bejelentéssel, hanem elengedhetetlen a folyamatos megfelelőségi rendszer kiépítése.

Japán belső üzleti helyiségek létesítési kötelezettsége és a gyakorlati megfontolások

A japán belső üzleti helyiségek szükségessége és a virtuális irodák kezelése

Külföldi befektetők és egyéb különleges tevékenységeket végző társaságok számára kötelező, hogy rendelkezzenek belső üzleti vagy irodai helyiséggel Japánban (a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény 63. cikkének 9. bekezdésének 6. pontja 2. alpontja). Azok a társaságok, amelyek nem rendelkeznek belső üzleti vagy irodai helyiséggel, nem felelnek meg a bejelentési követelményeknek. Emellett azok a személyek, akik külföldön rendelkeznek lakóhellyel, szintén nem végezhetnek különleges tevékenységeket befektetőként (a Pénzügyi Termékek Kereskedelméről szóló törvény 63. cikkének 9. bekezdésének 6. pontja 3. alpontja), ami arra utal, hogy szükséges Japánban lakóhellyel rendelkezni. Alapelvként nem engedélyezett az úgynevezett virtuális irodák használata sem a fő üzleti helyiségekben, sem a különleges tevékenységeket végző helyiségekben. Ez a lépés biztosítja a valós üzleti tevékenységek és a menedzsment rendszerek fenntartását.

Külföldi társaságok japán belső képviselőinek kijelölése

Amikor egy külföldi társaság különleges befektetői tevékenységeket végez, szükséges, hogy kijelöljenek egy képviselőt Japánban. Azok a külföldi társaságok, amelyek nem rendelkeznek képviselővel a belső piacon, nem felelnek meg a bejelentési követelményeknek. Továbbá, ha a külföldi fő üzleti helyiség vagy a különleges tevékenységeket végző helyiség nem rendelkezik a helyi pénzügyi termékek kereskedelmi szabályozó hatóságának garanciájával, az is kizáró oknak számít. Ez a szabály a szülőországban működő felügyeleti rendszer integritását követeli meg.

Az adózás szempontjából állandó telephelynek (PE) minősülésre gyakorolt hatás

A belső üzleti helyiségek létesítési kötelezettsége nem csupán pénzügyi szabályozási követelmény, hanem az adózás szempontjából állandó telephelynek (Permanent Establishment, PE) minősülésre is hatással van. Amennyiben egy vállalkozást PE-nek minősítenek, annak üzleti tevékenységéből származó jövedelem adóköteles lesz Japánban, így a külföldi vállalkozásoknak, amikor a japán piacra lépést fontolgatják, adóügyi szempontból is óvatosan kell eljárniuk.

A japán belső üzleti helyiségek létesítési kötelezettsége alapvető feltétele a vállalkozás működésének, de ez a fizikai telephely létesítése szorosan kapcsolódik az nemzetközi adózásban használt „állandó telephely (PE)” meghatározásához. Ha egy vállalkozást PE-nek minősítenek, annak üzleti tevékenységéből származó jövedelem adóköteles lesz Japánban. Ez azt jelenti, hogy a külföldi vállalkozások számára, miközben élvezhetik a pénzügyi szabályozás előnyeit, új adózási kötelezettségek és terhek is keletkezhetnek. Ezért a rendszer használatakor elengedhetetlen, hogy a jogi és adózási szempontokat szakértői szemmel vizsgáljuk meg, mivel egyetlen szakterület ismerete önmagában nem elegendő a kockázatok felismeréséhez. A szabályozás enyhítésének előnyeit kihasználva, de az előre nem látható adóterhek elkerülése érdekében létfontosságú a kezdeti szakaszban a szakértők által nyújtott átfogó tanácsadás.

Összefoglaló

A “Külföldi Befektetőknek Szóló Különleges Szolgáltatások” rendszere fontos szerepet tölt be a külföldi tőke japán piacra való beáramlásának ösztönzésében és Japán nemzetközi pénzügyi központtá válásának elősegítésében. A fő előnyök a következők:

• Gyors piaci belépés és az eljárások egyszerűsítése “bejelentés” útján, valamint a kezdeti költségek csökkentésének lehetősége.
• A “toborzási” tevékenységek engedélyezése lehetővé teszi, hogy a korábban csak magánbefektetésekkel korlátozott különleges szolgáltatások szélesebb körű külföldi befektetői rétegekhez szóljanak.
• Nem kötelező a minősített intézményi befektetők részvétele, így a befektetői szerkezet rugalmasabbá válik.

Az intézkedés alkalmazásakor azonban tisztában kell lenni a következő kihívásokkal és figyelembe veendő szempontokkal:

• A meglévő “Minősített Intézményi Befektetőknek Szóló Különleges Szolgáltatások” rendszerrel való egyértelmű megkülönböztetés problémája áll fenn, és a piaci résztvevők körében további tájékoztatásra van szükség az intézkedés használatának ösztönzésére.
• A “főként nem lakosokból” álló befektetői szerkezetre vonatkozó követelmény szigorú alkalmazása van, így figyelmet kell fordítani a belföldi befektetők részvételének egyensúlyára.
• Létezik kötelezettség a belföldi üzleti telephely létesítésére és a virtuális irodák szabályozására, ami adózási szempontból állandó létesítmény (PE) besorolásának kockázatát hordozza magában.
• Kötelező a folyamatos üzleti jelentések benyújtása és a nyilvános megtekintés, és a jogszabálysértés esetén adminisztratív intézkedések és büntetések kockázata áll fenn, így szigorú kockázatkezelés szükséges.

Ez az intézkedés összetettsége miatt számos helyzetben bonyolult értelmezést és gyakorlati döntést igényel. Különösen a külföldi vállalkozások számára elengedhetetlen a japán jogrendszer, adórendszer és gyakorlati szokások mélyreható megértése.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a japán pénzügyi termékek kereskedelmére vonatkozó jogi kérdésekben, és számos belföldi és külföldi ügyfelet támogatott már ezen a területen. Irodánkban több olyan angolul beszélő ügyvéd is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek, és képesek a japán pénzügyi termékek kereskedelmére vonatkozó összetett követelményeket nemzetközi üzleti kontextusban pontosan értelmezni és gyakorlati tanácsokat nyújtani. Teljes körű támogatást nyújtunk annak érdekében, hogy vállalata japánban zökkenőmentesen és a jogszabályoknak megfelelően működhessen.