A betéti társaságoknál az ügyvezető tagok és képviselő tagok kinevezése, lemondása és felmentése kapcsán jogi magyarázat

A 2006-ban (Heisei 18-ban) bevezetett japán társasági törvény által létrehozott合同会社 (Godo Kaisha, GK) üzemeltetési rugalmassága miatt vált sok vállalat számára vonzó lehetőséggé. Ezt a vállalati formát gyakran hasonlítják össze az amerikai LLC-vel (Limited Liability Company), és valóban, olyan neves nemzetközi vállalatok, mint a Google合同会社, az Apple Japan合同会社 és az Amazon Japan合同会社 is ezt választották a japánországi tevékenységük kibontakoztatására. A合同会社 legfőbb jellemzője, hogy a részvénytársaságtól (Kabushiki Kaisha, KK) eltérően, a vállalat tulajdonlása (befektetése) és irányítása alapvetően egységes. Ez a szerkezet lehetővé teszi a gyors döntéshozatalt és az egyszerűsített irányítást, ugyanakkor a vállalatirányítás magját képező ügyvezető tagok és képviselő tagok pozíciójával kapcsolatos szabályok részletesen meghatározottak a japán társasági törvényben. Ha nem értjük pontosan ezeknek a pozícióknak a kinevezésével, lemondásával és felmentésével kapcsolatos jogi eljárásokat, akkor kockázatot vállalunk a vállalaton belüli konfliktusok és jogilag érvénytelen döntések kialakulására. Ebben a cikkben részletesen és szakmailag magyarázzuk a合同会社 ügyvezető tagjainak és képviselő tagjainak kinevezésével, lemondásával és felmentésével kapcsolatos eljárásokat a japán társasági törvény alapján, konkrét jogszabályokra és bírósági döntésekre hivatkozva. Célunk, hogy segítséget nyújtsunk a vállalatvezetőknek és jogi szakembereknek a stabil és a jogszabályoknak megfelelő szervezeti működés elérésében.

Az üzletviteli tagok és a képviselő tagok alapjai a japán合同会社 (gōdō kaisha) esetében

A japán合同会社 (gōdō kaisha) irányítási rendszerének megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az üzletviteli tagok és a képviselő tagok alapvető szerepével. A japán társasági jog alapvető szabályokat határoz meg, és lehetőséget biztosít az alapszabályokban történő testreszabásra.

A japán társasági jog által meghatározott alapelv az, hogy „minden tag részt vesz a vállalat irányításában”. Ha a társaság alapszabálya, az alapszabály nem rendelkezik külön, akkor a befektető tagok mindegyike jogosult az üzletviteli tagokként való cselekvésre, akik a társaság ügyeit vezetik (Japán társasági törvény 590. cikk (1) bekezdés). Továbbá, az üzletviteli tagok jogosultak arra is, hogy a társaságot külsőleg képviselő tagokként cselekedjenek (Japán társasági törvény 599. cikk (1) bekezdés). Ebben az alapértelmezett állapotban minden tag rendelkezik a vállalat irányításával és képviseletével kapcsolatos jogkörökkel.

Azonban sok vállalatnál vannak olyan tagok, akik befektetnek, de nem vesznek részt közvetlenül az irányításban, és vannak, akik aktívan vállalják az irányítás terheit. A valós helyzeteknek megfelelően a japán társasági jog lehetővé teszi, hogy az alapszabályban rugalmasan alakítsák ki a kormányzási szerkezetet. Az alapszabályban meghatározott tagokat üzletviteli tagokként kijelölve koncentrálhatják az irányítási jogköröket bizonyos személyekre (Japán társasági törvény 590. cikk (1) bekezdés). Ebben az esetben azok a tagok, akiket nem jelöltek ki üzletviteli tagokként az alapszabályban, nem rendelkeznek irányítási jogkörrel.

Innen kiindulva világossá válik, hogy az üzletviteli tagok és a képviselő tagok között egyértelmű hierarchikus viszony áll fenn. A képviselő tagokat mindig az üzletviteli tagok közül kell kiválasztani (Japán társasági törvény 599. cikk (3) bekezdés). Olyan tagot képviselő taggá választani, akinek nincs üzletviteli jogköre, jogilag lehetetlen. Tehát a képviselő tagok olyan pozíciókat töltenek be, amelyek az üzletviteli tagok felett állnak, és erősebb külső képviseleti jogkörrel rendelkeznek. A társaság alapítóinak meg kell érteniük ezt az alapelvet, és stratégiai döntést kell hozniuk arról, hogy milyen kormányzási modellt határoznak meg az alapszabályban, amely a leginkább megfelel a saját vállalatuk helyzetének.

A végrehajtó és képviselő tisztségviselők kinevezése Japánban

A végrehajtó tisztségviselők és a képviselő tisztségviselők kinevezési eljárása a társaság irányítási szerkezetének megvalósításának első lépése. Ezek az eljárások nagymértékben függnek az alapszabályok rendelkezéseitől.

A végrehajtó tisztségviselők kinevezése az alapszabályban történő közvetlen név megjelölésével történik. Az alapszabályban végrehajtó tisztségviselőként megnevezett személyek töltik be ezt a pozíciót, míg azok, akik nincsenek megnevezve, kizáródnak a vállalatirányításból.

Másrészről, a képviselő tisztségviselők kinevezésére két fő módszer létezik a japán társasági törvény (599. cikk 3. bekezdés) alapján.

Az első módszer a közvetlen kijelölés az alapszabályban. Az alapszabályban egyértelműen megnevezhető egy személy, például “A társaság képviselő tisztségviselője XX lesz”. Ez a módszer akkor megfelelő, amikor világos, ki a képviselő, és stabil vállalatirányítási szerkezetet szeretnénk kialakítani.

A második módszer a végrehajtó tisztségviselők közötti választás az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően. Ebben az esetben az alapszabályban olyan rendelkezést helyezünk el, mint hogy “A társaság képviselő tisztségviselőjét a végrehajtó tisztségviselők választják meg”. Ezután az alapszabály rendelkezése alapján a végrehajtó tisztségviselők megbeszélés vagy szavazás útján választják ki a képviselő tisztségviselőt. Az ilyen választás eredményét dokumentumokban, például “választási jegyzőkönyvben” rögzítik. Ez a módszer nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, mivel a képviselő tisztségviselő cseréjekor nem szükséges az alapszabály módosításának bonyolult eljárása.

Az eljárás során figyelembe kell venni a kinevezési nyilatkozat szükségességét is. Ha a képviselő tisztségviselőt választással nevezik ki, akkor a kinevezési nyilatkozatot, amely igazolja, hogy az illető elfogadta a kinevezést, be kell nyújtani a bejegyzési eljárás során. Másrészről, ha az alapszabályban közvetlenül nevezik ki, akkor az alapszabály létrehozásával való egyetértés időpontjában feltételezik, hogy a személy elfogadta a képviselő tisztségviselői kinevezést is, így külön kinevezési nyilatkozat általában nem szükséges.

Továbbá létezik egy különleges eset, amikor a végrehajtó tisztségviselő maga egy jogi személy. Mivel a jogi személy nem tud fizikailag végrehajtói feladatokat ellátni, egy természetes személyt, azaz egy “működési végrehajtót” kell kinevezni, akinek a nevét és címét közölni kell a többi tisztségviselővel (a japán társasági törvény 598. cikk 1. bekezdése). Ha ez a jogi személy egyben a képviselő tisztségviselő is, akkor a működési végrehajtó nevét és címét a társaság nyilvántartásába is fel kell tüntetni és közzé kell tenni.

Ezek a kinevezési módszerek többről szólnak, mint csupán az eljárásbeli különbségekről. Különösen a képviselő tisztségviselő kinevezésénél fontos stratégiai döntés, hogy az alapszabályban történő közvetlen kijelölést választjuk-e, vagy a választást. A közvetlenül kijelölt képviselő tisztségviselő leváltásához, ahogy azt később tárgyaljuk, alapszabály-módosítás szükséges, ami nagyon magas küszöböt jelent. Másrészről a választással kinevezett képviselő tisztségviselőt rugalmasabb eljárásokkal lehet leváltani. Ezért a vállalkozóknak figyelembe kell venniük a társaság jövőbeli dinamikáját, és megfontoltan kell mérlegelniük, melyik módszer a legmegfelelőbb a saját vállalatuk számára.

A végrehajtó tisztségviselők és a képviselő tisztségviselők lemondása Japánban

Amikor egy végrehajtó tisztségviselő vagy képviselő tisztségviselő távozik pozíciójából, a jogban két különböző fogalom, a “lemondás” és a “távozás” létezik, és ezek pontos megkülönböztetése rendkívül fontos.

A “lemondás” azt jelenti, hogy valaki visszalép a végrehajtó tisztségviselői vagy képviselő tisztségviselői pozíciójából, de megőrzi tagságát a társaságban. Ez azt jelenti, hogy elveszíti a menedzsment jogait és a képviseleti jogot, de a társaság tulajdonosaként továbbra is megtartja részesedését.

Ezzel szemben a “távozás” azt jelenti, hogy valaki teljesen kilép a társasági tagságból. Ezzel a lépéssel teljesen feladja a társaság tulajdonjogát (részesedését), és ennek eredményeképpen automatikusan elveszíti a betöltött végrehajtó tisztségviselői vagy képviselő tisztségviselői pozícióját is. A távozó tag alapelv szerint jogosult a részesedésének visszafizetésére.

Ha az alapszabályban külön megnevezett végrehajtó tisztségviselő “lemond”, a folyamat nem egyszerű. A japán társasági törvény (会社法) 591. cikkének 4. bekezdése kimondja, hogy a végrehajtó tisztségviselőnek “megfelelő okra” van szüksége a lemondáshoz. Ez a rendelkezés azt hivatott megakadályozni, hogy a társaság irányításáért felelős fontos személyek könnyedén feladják felelősségüket és zavarokat okozzanak a társaság működésében.

A tagok teljes távozását illetően a japán társasági törvény több módszert is meghatároz. Az egyik az “önkéntes távozás”, amely lehetővé teszi a tagok számára, hogy a társaságot hat hónappal az üzleti év vége előtt értesítsék, és így az adott üzleti év végén távozhassanak (japán társasági törvény 606. cikk 1. bekezdése). A másik lehetőség az, ha “elkerülhetetlen okok” állnak fenn. Ebben az esetben a tag bármikor távozhat (japán társasági törvény 606. cikk 3. bekezdése). Az “elkerülhetetlen okok” alatt olyan helyzeteket értünk, mint például súlyos betegség vagy a társaság üzleti céljainak alapvető megváltozása, amelyek miatt a tag már objektíven nem tud a társaságban maradni, és nem egyszerű véleménykülönbségeket.

A képviselő tisztségviselő “lemondásának” eljárása attól függ, hogyan került kinevezésre. Ha az alapszabályban közvetlenül megnevezett képviselő tisztségviselő mond le, szükséges az illető nevének eltávolítása az alapszabályból, ami alapszabály-módosítást igényel. Az alapszabály módosításához alapelv szerint a tagok összességének beleegyezése szükséges, és az eljárás rendkívül szigorú. Másrészről, ha a képviselő tisztségviselőt a végrehajtó tisztségviselők egymás közötti választásával nevezték ki, akkor a pozíció a tagok közötti megállapodáson alapul, így a társaságnak történő lemondási szándék kifejezésével egyszerűbben lemondhat.

A különbségek tisztázása érdekében az alábbi táblázatban összehasonlítjuk a “lemondást” és a “távozást”.

A végrehajtó és képviselő tisztségviselők leváltása Japánban

A végrehajtó és képviselő tisztségviselők leváltása, amikor őket a pozíciójukból a személyes akaratuk ellenére eltávolítják, szigorú követelményekhez kötött a japán társasági jogban, hogy megvédje a vállalat stabilitását.

Egy alapszabályokban kijelölt végrehajtó tisztségviselő leváltásához két feltételnek kell egyszerre teljesülnie. Először is, “megfelelő oknak” kell fennállnia, másodszor pedig a leváltandó személyen kívül “a többi tisztségviselő egyöntetű megegyezésére” van szükség (a japán társasági törvény 591. cikkének 5. bekezdése). Ezek a kettős követelmények megakadályozzák a többség általi könnyed kisebbségi kizárást és erőteljesen védelmezik a végrehajtó tisztségviselők pozícióját. Azonban a japán társasági törvény 591. cikkének 6. bekezdése lehetővé teszi, hogy az alapszabályokban ettől eltérő rendelkezéseket állapítsanak meg (például a leváltási követelmények enyhítésére vonatkozó szabályokat).

A képviselő tisztségviselők leváltási eljárása hasonló a lemondás esetéhez, és attól függ, hogyan lettek kijelölve. Ha az alapszabályokban közvetlenül kijelölt képviselő tisztségviselőt kell leváltani, akkor az alapszabályok módosítására van szükség. Mivel az alapszabályok módosításához a teljes tagság egyetértése szükséges, a leváltandó személy beleegyezése nélkül gyakorlatilag lehetetlen az egyoldalú leváltás. Ezzel szemben, ha a képviselő tisztségviselőt kölcsönös választással jelölték ki, akkor leválthatók ugyanazzal a módszerrel, mint amivel kijelölték őket, például a végrehajtó tisztségviselők többségi határozatával, ami egy valóságosabb eljárásnak tekinthető.

A “megfelelő ok” konkrét tartalmát illetően nincs világos meghatározás a japán társasági törvényben. Emellett a betéti társaságok végrehajtó tisztségviselőinek leváltásával kapcsolatos bírósági döntések sem gyakoriak. Ilyen esetekben a bíróságok hajlamosak hasonló rendelkezésekre hivatkozva ítélkezni. A részvénytársaságok igazgatóinak leváltásával kapcsolatos “megfelelő ok” (a japán társasági törvény 339. cikkének 2. bekezdése) esetében hozott bírósági döntések fontos iránymutatást jelentenek.

A részvénytársaságok esetében hozott bírósági döntések szerint a “megfelelő ok” csak olyan esetekben ismerhető el, mint például súlyos jogszabályi vagy alapszabályi megsértés, a vállalatnak kárt okozó hűtlen magatartás, hosszú távú betegség miatti munkavégzés képtelensége, vagy jelentős vezetői képességek hiánya, amikor objektíven nehéz folytatni a tisztségviselő megbízását. Például a Hiroshima-i Kerületi Bíróság 1994. november 29-i ítélete szerint a képviselő igazgató által egyedül végzett spekulatív ügyletek miatt a vállalatnak okozott jelentős veszteség elfogadható indoknak számított a leváltásra. Másrészről, a puszta üzleti politikai nézeteltérések vagy más tisztségviselőkkel való rossz emberi kapcsolatok, mint szubjektív okok, alapvetően nem minősülnek “megfelelő oknak”. A Tokiói Kerületi Bíróság 1982. december 23-i ítélete egy jellemző példa arra, hogy a képviselővel való rossz viszony önmagában nem tekinthető elfogadható indoknak a leváltásra.

Továbbá, ha a végrehajtó tisztségviselők súlyosan rosszindulatú cselekedetei a vállalatnak jelentős kárt okoznak, akkor rendelkezésre áll a “kizárás” mint végső eszköz. Ez egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a többi tisztségviselő többségi határozata alapján bírósághoz forduljanak, hogy a kérdéses tisztségviselőt kényszerítő módon távolítsák el a vállalattól (a japán társasági törvény 859. cikke). A kizárás az a végső eszköz, amikor a tisztségviselők közötti megállapodás nem lehetséges, és a bíróság jogi ítéletét igényli, ami egy rendkívül erőteljes intézkedés. A betéti társaságok leváltási rendszere a partnerségi jellegű bizalmi kapcsolatokon alapul, és nem a többségi döntés általi könnyed kizáráson, hanem a megegyezésen és stabilitáson van a hangsúly, amit ezek a rendelkezések is tükröznek.

Összefoglalás

Ahogy ebben a cikkben részletesen ismertettük, a japán társasági jog szerint a közkereseti társaságok ügyvezető tagjainak és képviselő tagjainak státuszára vonatkozó szabályok szigorúan meghatározottak, ami a szervezeti forma rugalmasságának hátterében áll. A társasági alapszabályok jelentősége, a képviselő tagok kijelölési módszere (közvetlen kijelölés vagy kölcsönös választás), amely stratégiai hatást gyakorol a jövőbeli felmentési eljárásokra, valamint a “lemondás” és a “távozás” jogi különbségei, továbbá a felmentéshez szükséges “jogos okok” vagy a “tagok egyhangú egyetértése” mint magas követelmények, mind olyan kulcsfontosságú pontok, amelyeket a közkereseti társaságok működtetése során mindenképpen érteni kell. Ezeknek a bonyolult jogi követelményeknek a megfelelő kezelése és a jövőbeli viták megelőzése érdekében elengedhetetlen a szakmai jogi ismeretek birtoklása. A Monolith Jogügyi Iroda nemcsak Japánban, hanem számos nemzetközi ügyfél számára is rendelkezik jelentős tapasztalattal a közkereseti társaságok alapításában, alapszabályok kidolgozásában és a tisztségviselők kinevezésében vagy cseréjében a vállalati irányítás terén. Irodánkban több olyan jogász is dolgozik, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek és angolul beszélnek, így képesek a nemzetközi üzleti kontextust mélyrehatóan megérteni és aprólékos jogi támogatást nyújtani. Használja ki szakértelmünket annak érdekében, hogy vállalatának irányítási rendszere jogszabályoknak megfelelő és üzleti stratégiájával összhangban legyen.