A japán társasági jogban a kibocsátott részvények megakadályozására vonatkozó intézkedések

A vállalatok irányításában a tőkebevonás elengedhetetlen a növekedés és a fenntartás érdekében. Az egyik legjellemzőbb módszer erre az új részvények kibocsátása és a befektetők toborzása, azaz a részvénykibocsátás. Ezzel a vállalatok viszonylag gyorsan jelentős tőkét tudnak biztosítani, amelyet beruházásokra, kutatás-fejlesztésre vagy a pénzügyi helyzet javítására fordíthatnak. Azonban a részvénykibocsátás jelentős hatással lehet a meglévő részvényesek érdekeire. Például, ha nagy mennyiségű új részvényt bocsátanak ki, az a meglévő részvényesek részvényeinek értékét és a közgyűlésen való szavazati arányukat csökkentheti, ami az úgynevezett “hígulást” eredményezheti. Különösen akkor, ha a részvényeket egy harmadik fél számára jelentősen kedvező áron bocsátják ki, vagy ha a jelenlegi vezetés csak a saját irányítási jogának fenntartása érdekében bocsát ki részvényeket, a meglévő részvényesek érdekei indokolatlanul sérülhetnek.

Az ilyen helyzetekben a részvényesek védelme érdekében a japán társasági törvény lehetőséget biztosít a részvényeseknek, hogy megakadályozzák a részvénykibocsátást. Ez a tiltakozási jog rendkívül erős jogi eszköz, amely lehetővé teszi az illegális vagy tisztességtelen tőkebevonási eljárások előzetes megakadályozását. A tiltakozás főként akkor engedélyezett, ha az eljárás sérti a jogszabályokat vagy a társaság alapszabályát, vagy ha “jelentősen tisztességtelen módon” történik. Különösen az utóbbi esetben a “jelentősen tisztességtelen mód” megítélése a kibocsátás “fő célját” vizsgálja, azaz a vállalat vezetésének szándékát, amelyet a múltbeli bírósági esetekben élénken vitattak. Ebben a cikkben a japán társasági törvény szerinti részvénykibocsátás megakadályozásának jogára összpontosítunk, részletesen bemutatva a jogszabályi és alapszabályi megsértés eseteit, valamint azt, hogy mit jelent konkrétan a “jelentősen tisztességtelen mód” a japán bírósági esetek tükrében.

A Japán Társasági Törvény szerinti Részvénykibocsátás és a Kereset Megtiltásának Áttekintése

A Japán Társasági Törvény (2005) szerint, amikor egy részvénytársaság új részvényeseket toboroz, és ennek ellenértékeként pénzbeli befizetést vagy más juttatást kap, ezt a folyamatot “részvénykibocsátás” néven ismerik. Ez a társaság számára alapvető eszköz a szükséges tőke előteremtésére az üzleti tevékenységek finanszírozásához.

Azonban, ha ezt az eljárást nem megfelelően hajtják végre, a meglévő részvényesek hátrányt szenvedhetnek. Például, a meglévő részvényesek tulajdoni hányada vagy szavazati aránya indokolatlanul csökkenhet. Ennek érdekében a Japán Társasági Törvény biztosítja a részvényesek számára a jogot, hogy bizonyos feltételek mellett megtiltsák a részvénykibocsátást, ezzel védve az érdekeiket.

A Japán Társasági Törvény 210. cikke két fő esetet határoz meg, amikor a részvényesek kérhetik a részvénykibocsátás megtiltását. Az első eset, amikor a kibocsátás “jogsértő vagy az alapszabállyal ellentétes”. A második eset, amikor a kibocsátás “rendkívül tisztességtelen módon történik”.

Ha bármelyik eset fennáll, és a részvényesek hátrányt szenvedhetnek, akkor kérhetik a részvénytársaságtól a kibocsátás leállítását. Ezt a keresetet a kibocsátás hatályba lépése előtt kell benyújtani, mint előzetes jogorvoslati intézkedést.

Tiltási Ok 1: Jogszabály vagy Alapszabály Megsértése Japánban

Az egyik ok, amiért a részvényesek kérhetik a kibocsátott részvények kiadásának megakadályozását, az, ha az eljárás megsérti a jogszabályokat vagy az alapszabályt. Ez az eljárás objektív hibáira összpontosít.

A jogszabálysértés tipikus példája, ha hiányoznak a Japán Társasági Törvény által előírt eljárási követelmények. Például nyilvános társaságok esetében a részvények kibocsátását alapvetően az igazgatótanács határozata alapján kell eldönteni (Japán Társasági Törvény 201. cikk 1. bekezdés, 199. cikk 1. bekezdés). Azonban, ha különösen kedvező áron (kedvezményes kibocsátás) történik a kibocsátás, a részvényesek érdekeinek védelme érdekében különleges közgyűlési határozatra van szükség (Japán Társasági Törvény 199. cikk 2. bekezdés, 309. cikk 2. bekezdés 5. pont). Ezért, ha kedvezményes kibocsátás esetén a részvényesek közgyűlésének különleges határozata nélkül, csak az igazgatótanács határozatával próbálják meg a kibocsátást végrehajtani, az jogszabálysértésnek minősül.

Továbbá, a jogszabályok megkövetelik, hogy a részvényesek számára megfelelően nyilvánosságra hozzák a kibocsátással kapcsolatos információkat. Ha a közgyűlési határozat szükséges, és a meghívóban nem szerepel a kibocsátott részvényekkel kapcsolatos javaslat összefoglalása, vagy ha az igazgatótanács határozatával történik a kibocsátás, de elmulasztják a részvényesek értesítését vagy a nyilvános bejelentést (Japán Társasági Törvény 201. cikk 3. bekezdés, 4. bekezdés), az is jogszabálysértésnek minősülhet, és tiltási okot jelenthet.

Az alapszabály megsértésének példája lehet, ha a társaság az alapszabályban meghatározott kibocsátható részvények maximális számát túllépve próbál új részvényeket kibocsátani. A kibocsátható részvények maximális számát kötelezően fel kell tüntetni a társaság alapszabályában (Japán Társasági Törvény 27. cikk), és ez határozza meg a társaság által kibocsátható részvények felső határát. Az ezen határon túli kibocsátás egyértelmű alapszabály megsértésnek minősül, és tiltásra adhat okot.

Ezek a jogszabály- és alapszabálysértések miatti tiltások gyakran objektíven nyilvánvalóak, így a részvényesek számára viszonylag könnyen bizonyítható tiltási okoknak tekinthetők.

Második ok a kibocsátás megakadályozására: Jelentősen tisztességtelen módszer

A részvényesek második okból kérhetik a kibocsátás megakadályozását, ha a részvények kibocsátása “jelentősen tisztességtelen módszerrel” történik. Még ha a jogszabályok vagy az alapszabály eljárásait formálisan nem is sértik, a kibocsátás tényleges célja vagy módszere jelentősen károsíthatja a részvényesek érdekeit, és ebben az esetben a megakadályozás lehetősége fennállhat. Az, hogy ez a “jelentősen tisztességtelen módszer” fennáll-e, nagymértékben attól függ, hogy a kibocsátás célja jogos-e. A japán bírósági precedensekben a “fő cél szabálya” nevű megközelítés alakult ki ennek megítélésére.

A “fő cél szabálya” azt vizsgálja, hogy a részvények kibocsátása a vállalat pénzügyi forrásainak bővítésére vagy üzleti együttműködésének erősítésére irányul-e (jogos cél), vagy pedig egy adott részvényes részesedésének csökkentésére és a jelenlegi vezetés hatalmának fenntartására és erősítésére (tisztességtelen cél). Ez a keret segít megítélni a tisztességtelenséget.

Ha a kibocsátás fő célja a jelenlegi vezetés hatalmának fenntartása, mint tisztességtelen cél, akkor azt “jelentősen tisztességtelen módszerrel” történő kibocsátásnak tekinthetik, és a megakadályozás iránti kérelem valószínűleg elfogadásra kerül. Számos híres bírósági eset alkalmazta ezt a szabályt.

Például a Chujitsuya-Inageya ügy (Tokiói Kerületi Bíróság, 1989. július 25-i döntés) során a Chujitsuya áruház ellenséges felvásárlást kísérelt meg az Inageya ellen, amikor az Inageya vezetése harmadik félnek szánt részvénykibocsátást tervezett a Chujitsuya részesedésének csökkentése érdekében. A bíróság elismerte az Inageya pénzügyi szükségleteit, de a kibocsátás időzítését, mértékét és módszerét átfogóan vizsgálva úgy ítélte meg, hogy a fő cél a Chujitsuya részesedésének csökkentése és a vezetési hatalom fenntartása volt. Ezt “jelentősen tisztességtelen kibocsátásnak” minősítette, és a Chujitsuya megakadályozási kérelmét elfogadta.

Az utóbbi években a Nippon Hōsō ügy is híressé vált. Ebben az esetben a Livedoor cég a Nippon Hōsō irányításának megszerzésére törekedett részvények nyilvános felvásárlásával, miközben a Nippon Hōsō vezetése nagy mennyiségű új részvényopciót bocsátott ki a Fuji Television számára. A Livedoor megakadályozási kérelmet nyújtott be. A bíróság (Tokiói Fellebbviteli Bíróság, 2005. március 16-i döntés) megállapította, hogy ha a kibocsátás megvalósul, a Livedoor részesedése jelentősen hígulna, és a kibocsátás fő célja nem a részvényesek összességének érdekeinek biztosítása, hanem a Livedoor hatalmának megakadályozása és a jelenlegi vezetés hatalmának fenntartása volt. Ennek eredményeként a kibocsátást “jelentősen tisztességtelen módszernek” minősítette, és a megakadályozást engedélyezte.

Ezek a bírósági esetek azt mutatják, hogy a “jelentősen tisztességtelen módszer” megítélése nem csupán a pénzügyi szükségletek meglététől függ, hanem a kibocsátás időzítését, mértékét, a befogadó kiválasztását, a hígulás mértékét és más körülményeket átfogóan figyelembe véve, a háttérben lévő “fő cél” tényleges vizsgálatával történik, ami nagyon egyedi és konkrét megítélést igényel.

A Japán Jogi Rendszer Szerinti Tiltó Okok Összehasonlítása

A korábban ismertetett két tiltó ok, azaz a „jogszabály vagy alapszabály megsértése” és a „jelentősen tisztességtelen módszer” természetükben különböznek egymástól. Amikor a részvényesek fontolóra veszik a tiltó kereset benyújtását, fontos, hogy megértsék a kettő közötti különbséget.

Először is, a „jogszabály vagy alapszabály megsértése” objektív szempontból ítélhető meg, azaz hogy a vállalat cselekedetei sértik-e a törvényeket vagy az alapszabályokat, amelyek egyértelmű szabályokat jelentenek. Például, ha a részvényesek közgyűlésének határozata szükséges, de azt nem tartották meg, az ilyen tények viszonylag egyértelműen bizonyíthatók jegyzőkönyvek vagy más bizonyítékok alapján. Ezért, ha a jogsértés ténye fennáll, a tiltás elismerése valószínűbb.

Másrészt, a „jelentősen tisztességtelen módszer” a kibocsátás „fő célját” értékeli, azaz a vállalat vezetésének szubjektív szándékát. Még ha formálisan jogszerű eljárást is követtek, ha annak tényleges célja tisztességtelen, akkor probléma merülhet fel. Ennek a „cél”-nak a bizonyítása nehezebb lehet, mint az objektív tények bizonyítása. A részvényeseknek fel kell halmozniuk közvetett tényeket, mint például a kibocsátás körülményei, a vállalat pénzügyi helyzete, vagy a vezetési jogok körüli viták megléte, hogy a bíróságot a vezetés tisztességtelen céljának feltételezésére késztessék.

Az alábbi táblázat összefoglalja a két tiltó ok főbb különbségeit.

Így, bár a két tiltó ok eltérő megközelítést alkalmaz, a valós viták során a részvényesek gyakran párhuzamosan érvényesítik mindkét állítást.

Összefoglalás

Ebben a cikkben a japán társasági jog szerinti részvénykibocsátás megakadályozásának lehetőségeit tárgyaltuk, különös tekintettel a két fő indokra: a “jogszabályok és alapszabályok megsértésére” és a “jelentősen tisztességtelen módszerekre”. A részvénykibocsátás a vállalatok számára fontos tőkebevonási eszköz, de azt mindig tisztességes eljárások és célok mentén kell végrehajtani. Különösen akkor, ha a kibocsátás tisztességtelen célok, például a vezetőség hatalmi pozíciójának fenntartása érdekében történik, és ezáltal a meglévő részvényesek érdekei sérülnek, a japán társasági jog erős ellenintézkedésként biztosítja a részvényesek számára a kibocsátás megakadályozásának jogát. A bíróságok hajlamosak szigorúan vizsgálni a kibocsátás mögötti valós célokat, például a “fő cél szabály” keretében. Amikor a részvénykibocsátást bonyolult helyzetekben, például a vállalat irányításáért folytatott viták során tervezik, rendkívül fontos, hogy jogi szempontból pontosan elemezzük, hogy a kibocsátás megakadályozható-e.

A Monolith Ügyvédi Iroda a vállalatirányítás és a fúziók és felvásárlások (M&A) területén is szakértő, és a cikkben tárgyalt részvénykibocsátás megakadályozásával kapcsolatos ügyekben is gazdag tanácsadási és képviseleti tapasztalattal rendelkezik számos hazai és nemzetközi ügyfél számára. Irodánkban nemcsak japán ügyvédi képesítéssel rendelkező szakemberek dolgoznak, hanem több angolul beszélő, külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkező szakértő is, így nemzetközi tranzakciók és viták esetén is zökkenőmentes kommunikációt és mély jogi ismereteken alapuló támogatást tudunk nyújtani. Ha jogi problémái adódnak a részvénykibocsátással kapcsolatban, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.