A japán társasági jogban alkalmazott részvénykibocsátási rendszer teljes útmutatója

A japán társasági jog (2021 március 1-jén bevezetett módosított társasági törvény) folyamatosan fejlődik, hogy támogassa a vállalatok növekedési stratégiáit és szervezeti átalakításait. Az új “részvénykiadási” rendszer, amelyet a módosított társasági törvény vezetett be, a legújabb és egyben a legstratégikusabb eszközök egyike. Ez a rendszer lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy más részvénytársaságokat alvállalattá tegyenek anélkül, hogy készpénzt használnának, saját részvényeiket ajánlják fel ellenértékként, különösen az M&A (fúziók és felvásárlások) gyakorlatában hozott jelentős változásokat. A hagyományos részvényekkel történő kompenzáció, például a “részvények cseréje”, teljes mértékű leányvállalattá válást (100%-os részvényszerzést) feltételezett, míg a részvénykiadás célja a több mint 50%-os szavazati jog megszerzése révén történő leányvállalattá válás, lehetővé téve rugalmasabb tőkeegyüttműködést és M&A-t. Ezenkívül a “tárgyi betét” módszerével járó bonyolult eljárások, mint például a bíróság által kijelölt vizsgálóbiztos által végzett értékbecslés, szintén nem szükségesek, lehetővé téve a gyorsabb és hatékonyabb tranzakciókat. A rendszer létrehozása nem csupán jogtechnikai módosítás. Ez egyértelmű politikai szándékot tükröz, különösen azoknak a vállalatoknak a támogatására, amelyek bár nem rendelkeznek bőséges készpénzzel, mégis magas növekedési potenciállal bírnak (például a startupok és technológiai vállalatok), hogy stratégikusan használják fel saját részvényeik értékét az M&A végrehajtásához. Ebben a cikkben a részvénykiadási rendszerről fogunk részletesen beszámolni, a jogi meghatározásától kezdve a konkrét eljárásokon át egészen a részvényesek és hitelezők jogainak védelmének fontos aspektusáig, a japán társasági jog alapján.

A részvénykiadási rendszer: Stratégiai alkalmazásának áttekintése Japánban

A japán részvénykiadási rendszer pontos megértéséhez elengedhetetlen, hogy először is tisztában legyünk a japán társasági törvényben foglalt jogi meghatározásával. A japán társasági törvény (2005) 2. cikk 32. számú pontja a részvénykiadást úgy határozza meg, mint „amikor egy részvénytársaság átveszi egy másik részvénytársaság részvényeit annak érdekében, hogy azt leányvállalattá tegye (korlátozva a jogi rendeletben meghatározottakra), és a részvények átruházójának a részvények ellenértékeként saját részvényeit adja át” . Ebben a meghatározásban több fontos elem is szerepel, amelyek meghatározzák a rendszer alkalmazási körét.

Először is, a folyamatban részt vevő feleknek mindkét esetben, akár a részvényeket kiadó anyavállalat (részvénykiadó anyavállalat), akár a célvállalat (részvénykiadó leányvállalat) esetében is, a japán társasági törvény alapján „részvénytársaságnak” kell lenniük . Ezért a külföldi jogi személyek vagy érdekeltségi társaságok nem alkalmazhatják ezt a rendszert, ha ők a tranzakció felei .

Másodszor, a részvénykiadás célja kizárólag az, hogy egy másik részvénytársaságot „leányvállalattá tegyen” . Ez azt jelenti, hogy a részvénykiadás eredményeképpen az anyavállalatnak újonnan kell megszereznie a leányvállalat szavazati jogainak több mint 50%-át . Ezt a „leányvállalat” megállapítást egy objektív és világos „tulajdonosi kritérium” alapján hajtják végre, és nem alkalmazzák a „valóságos uralmi erő kritériumát”, amely szerint a szavazati jogok 50%-ánál kevesebb birtoklása esetén is fennállhat a tényleges uralom . Ez a világos kritérium szándékosan úgy van kialakítva, hogy megelőzze a jogi eljárások alkalmazhatóságát érintő vitákat és biztosítsa a tranzakciók stabilitását. Tehát, ha egy vállalat már birtokolja a leányvállalat szavazati jogainak több mint 50%-át, és további részvényeket kíván szerezni, akkor nem használhatja fel a részvénykiadási rendszert .

Részvénykiadás, részvénykicserélés és tárgyi betét összehasonlítása a japán jogrendszerben

A részvénykiadási rendszer stratégiai értéke más, hasonló M&A módszerekkel való összehasonlítás során válik egyértelművé. Különösen fontos megérteni a két legjellemzőbb, részvényekkel történő fizetést alkalmazó módszer, a “részvénykicserélés” és a “tárgyi betét” közötti különbségeket a legoptimálisabb M&A stratégia kialakításához.

A részvénykicseréléssel szembeni legnagyobb különbség a szükséges megszerzési szintben rejlik. A részvénykicserélés egy olyan szervezeti átalakítási tevékenység, amelynek célja a céltársaság teljes mértékű leányvállalattá válása (a szavazati jogok 100%-ának megszerzése). Ezzel szemben a részvénykiadás nem feltétlenül igényel 100%-os részvény megszerzést, hanem lehetővé teszi a szavazati jogok többségének megszerzésével a részleges leányvállalattá válást, ami sokkal rugalmasabb cél. Ennek eredményeként a felvásárló vállalat képes biztosítani az irányítási jogokat anélkül, hogy szükséges lenne a kisebbségi részvényesekkel való tárgyalásokra vagy konfliktusokra.

Másrészről, a tárgyi betéttel való összehasonlításban a folyamat egyszerűsége emelkedik ki. A tárgyi betét egy olyan eljárás, amelyben nem pénzbeli vagyontárgyakat (ebben az esetben a céltársaság részvényeit) fektetnek be új részvények kiadása érdekében, azonban a japán társasági törvény 207. cikke alapján alapelvként bíróság által kijelölt vizsgálóbiztos által végzett vagyontárgy értékbecslése szükséges. Ez az eljárás idő- és költségigényes terhet jelent, de mivel a részvénykiadás szervezeti átalakítási tevékenységként van meghatározva, nem vonatkoznak rá a tárgyi betét szabályozásai. Ennek köszönhetően a vállalatok gyorsabban és alacsonyabb költséggel hajthatják végre az M&A tranzakciókat.

Összefoglalva a különbségeket, az alábbi táblázatban láthatók:

A részvénykiadás standard eljárásának lépésről lépésre történő magyarázata Japánban

A részvénykiadás végrehajtásának eljárása a részvénykiadást végző anyavállalat által irányított folyamat, amely során szükséges a japán társasági törvényben meghatározott egyes lépéseken végigmenni.

Először is, a részvénykiadást végző anyavállalatnak meg kell terveznie a “részvénykiadási tervet” a japán társasági törvény 774. cikkének 2. pontja alapján. Ebben a tervben szerepelnie kell az említett törvény 774. cikkének 3. pontjában előírt elemeknek. Ezek közé tartozik például a részvénykiadást végző leányvállalat neve és címe, a leányvállalattól átvett részvények minimális száma (amelynek elegendőnek kell lennie a leányvállalattá válás eléréséhez), az anyavállalat részvényeinek száma és azok meghatározásának módja, amelyeket ellenértékként adnak, továbbá, ha az ellenérték tartalmaz készpénzt vagy egyéb eszközöket, akkor annak részletei, a leányvállalat részvényesei által a részvények átruházására vonatkozóan benyújtott kérelem határideje, valamint a részvénykiadás jogi hatályának kezdete (a hatálybalépés napja).

Ezt követően a részvénykiadást végző anyavállalatnak kötelessége a japán társasági törvény 816. cikkének 2. pontja alapján, hogy a megtervezett részvénykiadási tervet és egyéb dokumentumokat a részvényesek közgyűlését megelőző két héttel kezdődően és a hatálybalépést követő hat hónapig a székhelyén elérhetővé tegye (előzetes közzétételi eljárás).

Alapelvként a részvénykiadási tervet a hatálybalépés napja előtt kell jóváhagyni a részvénykiadást végző anyavállalat részvényeseinek közgyűlésén, különleges határozattal. A különleges határozat a japán társasági törvény 309. cikkének 2. pontjának 12. alpontja szerint nagyon szigorú követelményeket támaszt: a szavazati jogot gyakorolni képes részvényesek több mint felének jelenlétében kell meghozni, és a jelenlévő részvényesek szavazati jogának legalább kétharmadának támogatásával.

A részvényesek közgyűlésén történő jóváhagyás után a részvénykiadást végző anyavállalat értesíti a részvénykiadást végző leányvállalat részvényeinek átruházását kívánó részvényeseit a jóváhagyott terv tartalmáról (a japán társasági törvény 774. cikkének 4. pontja). Az átruházást kívánó részvényeseknek a jelentkezési határidőig kell benyújtaniuk a részvénykiadást végző anyavállalathoz a kért részvények számát tartalmazó írásos kérelmet. Itt jelenik meg a részvénykiadási rendszer egyik legjellemzőbb eleme, a “kiosztás szabadságának elve”. A japán társasági törvény 774. cikkének 5. pontja alapján a részvénykiadást végző anyavállalat szabadon dönthet arról, hogy a jelentkezők közül kitől, mennyi részvényt vesz át és hogyan osztja el az ellenértéket. Ezáltal az anyavállalat például előnyben részesítheti a barátságos, hosszú távú részvényesek jelentkezését, így stratégiailag irányíthatja a M&A utáni részvényesi szerkezetet.

Végül, amikor elérkezik a részvénykiadási tervben meghatározott hatálybalépés napja, jogi hatály lép életbe. A részvényeket átruházó leányvállalat részvényesei az ellenértékként kapott anyavállalati részvényeket vagy egyéb eszközöket kapják, és az anyavállalat új részvényeseivé válnak (a japán társasági törvény 774. cikkének 7. és 11. pontja). A hatálybalépést követően az anyavállalatnak haladéktalanul kötelessége elkészíteni és a székhelyén hat hónapig elérhetővé tenni az átvett részvények számát tartalmazó utólagos közzétételi dokumentumokat (a japán társasági törvény 816. cikkének 10. pontja).

A részvényesek és hitelezők jogainak védelmére szolgáló eljárások Japánban

A részvények kibocsátása jelentős hatással van egy társaság szervezetére, ezért a japán társasági jog szigorú eljárásokat ír elő azoknak a részvényeseknek és hitelezőknek a védelmében, akik hátrányosan érinthetők.

Ellenző részvényesek részvényvisszavásárlási igénye

A részvények kibocsátó anyavállalat részvényesei, akik a részvényesi közgyűlésen ellene szavaztak a részvénykibocsátási tervnek, a japán társasági törvény 816. cikkének 6. pontja alapján követelhetik a társaságtól, hogy a birtokukban lévő részvényeket “tisztességes áron” vásárolja vissza. Ez egy fontos jog, amely biztosítja a társaság jelentős döntéseivel szemben álló részvényesek számára a befektetett tőke visszaszerzésének lehetőségét.

A “tisztességes ár” meghatározása: betekintés a japán bírósági gyakorlatba

Amennyiben a részvényes és a társaság között nem sikerül megegyezni a “tisztességes ár” tekintetében, végül a bíróság dönt az ár megállapításáról. A japán bíróságok e “tisztességes ár” meghatározásakor nem egy egységes számítási módszert alkalmaznak, hanem figyelembe veszik a társaság vagyoni helyzetét és minden egyéb körülményt, és az adott esethez igazodó sokoldalú megközelítést alkalmaznak. Az utóbbi időben a vállalatok jövőbeli jövedelmezőségére összpontosító DCF-módszer (Discounted Cash Flow – leértékelt pénzáramlás módszer) és hasonló értékelési módszerek kerülnek előtérbe.

Különösen fontos a részvények nem likviditása (a piaci értékesítés nehézsége) miatti árcsökkentés, az úgynevezett “nem likviditási diszkont” alkalmazásával kapcsolatos bírósági döntések. A japán Legfelsőbb Bíróság 2015. március 26-i döntésében kimondta, hogy ha a társaság üzleti értékére összpontosító értékelési módszert (például a DCF-módszert) alkalmaznak, akkor a részvényesek társaságból való kilépésekor a visszavásárlási ár meghatározásakor alapelvként nem alkalmazható a nem likviditásra hivatkozó diszkont. Ezt a döntést úgy lehet értelmezni, hogy az ellenző részvényesek részvényvisszavásárlási igényeire is kiterjed. Ez a bírósági ítélet rendkívül fontos a részvényesek védelme szempontjából, mivel megakadályozza, hogy a kisebbségi részvényeseket a birtokukban lévő részvények nem nyilvános jellege vagy kisebbségi mivolta miatt kényszerítsék a társaságból tisztességtelenül alacsony áron való kilépésre.

Hitelezők ellenvetési eljárása

Amennyiben a részvények kibocsátásának ellenértékeként az anyavállalat részvényein kívül más vagyontárgyak (például készpénz) kerülnek átadásra, és azok értéke meghaladja az ellenértékek összegének 5%-át, szükségessé válik a hitelezők érdekeinek védelmére szolgáló eljárás, mivel ebben az esetben az anyavállalat vagyona távozik. A japán társasági törvény 816. cikkének 8. pontja lehetővé teszi, hogy ebben az esetben a részvények kibocsátó anyavállalatának hitelezői ellenvetést tegyenek.

Amikor ez az eljárás szükséges, a részvények kibocsátó anyavállalatnak közzé kell tennie egy hirdetést a Hivatalos Közlönyben, és egyúttal egyénileg felszólítást kell küldenie az ismert hitelezőknek. A hitelezőknek legalább egy hónapos időtartamon belül van lehetőségük ellenvetést tenni. Ha a hitelezők ellenvetést nyújtanak be, a társaságnak, kivéve ha bizonyítható, hogy a hitelező nem kerül hátrányos helyzetbe, kötelessége a hitelezőnek kifizetést teljesíteni, megfelelő biztosítékot nyújtani, vagy a megfelelő vagyontárgyat egy bizalmi társaságnál bizalmi kezelésbe helyezni (a japán társasági törvény 816. cikkének 8. pontja 5. bekezdése).

Az egyszerűsített részvénykibocsátás és a gyakorlati szempontok Japánban

A részvénykibocsátási rendszer Japánban különféle egyszerűsített kivételeket és gyakorlati szempontokból fontos korlátozásokat tartalmaz.

Az egyszerűsített részvénykibocsátás áttekintése

A japán társasági törvény (816. cikkely 4. pontja) egy úgynevezett “egyszerűsített részvénykibocsátás” eljárást határoz meg. Ez lehetővé teszi, hogy ha a kibocsátott részvények ellenértékének összege nem haladja meg az anyavállalat nettó eszközeinek ötödét (20%), akkor el lehet hagyni a részvényesek közgyűlésének különleges határozatát, amely egyébként alapvetően szükséges lenne. Ez a rendelkezés arra irányul, hogy csökkentse az eljárási terheket és lehetővé tegye a gyors döntéshozatalt a csekély hatással járó kis méretű M&A tranzakciók esetében.

A rendszer korlátai és stratégiai szempontok

A részvénykibocsátás egy rendkívül hatékony eszköz, de használata számos fontos korlátozással jár. Ahogy korábban említettük, a rendszer csak japán részvénytársaságokra korlátozódik, és nem alkalmazható a külföldi vállalatok bevonásával történő határokon átnyúló M&A tranzakciókra.

Az adózási szempontok is rendkívül fontosak. Ahhoz, hogy a részvényeket átruházó leányvállalat részvényesei élvezhessék az adózás halasztásának adóügyi előnyeit a realizált tőkenyereség után, a kapott ellenérték összegének legalább 80%-ának az anyavállalat részvényeiből kell állnia. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vegyes ellenértéket (részvények és készpénz kombinációja) használó tranzakcióknál a készpénz arányát 20% alatt kell tartani. Továbbá, 2023. október 1. (Reiwa 5) után megvalósuló részvénykibocsátások esetében, ha az anyavállalat a részvénykibocsátás eredményeként az adójogszabályok szerint “családi vállalatnak” minősül, akkor ezek a tranzakciók kizárásra kerülnek az adóhalasztási intézkedés alól. Ez a lépés a rendszer visszaélésszerű használatának megakadályozására szolgál, és különösen odafigyelést igényel azokban az esetekben, amikor a vállalat nagy részvényesei a vállalat alapító családjához tartoznak.

Egyéb jogszabályokkal való összefüggés

A részvénykibocsátás nem csak a japán társasági törvény keretein belül értelmezhető. Különösen akkor, ha a részvénykibocsátó leányvállalat tőzsdén jegyzett vállalat, akkor a japán pénzügyi eszközök és tőzsdei törvény alapján érvényesülő szabályozások, különösen a nyilvános vételi ajánlatokra (TOB) vonatkozó szabályok is alkalmazandók lehetnek. A tranzakció jellegétől függően előfordulhat, hogy a társasági törvényi eljárások mellett a TOB eljárásokat is végre kell hajtani. Így a részvénykibocsátást alkalmazó M&A tranzakciók sikeréhez elengedhetetlen a társasági jog, az adójog és a pénzügyi eszközök törvénye területén átívelő integrált és szakmai jogi megfontolás.

Összefoglalás

A japán részvénykiadási rendszer (株式交付制度) egy rugalmas és erőteljes M&A eszköz, amely lehetővé teszi, hogy egy vállalat saját részvényeit felhasználva szerezze meg egy másik részvénytársaság irányítását. A teljes leányvállalattá alakítás kötelezettségének hiánya, az eljárás egyszerűsége, valamint a “kiosztás szabadsága” stratégiai előnyei miatt fontos választási lehetőséget jelent a vállalatok növekedési stratégiájában. Azonban a végrehajtás során szükség van a részletes jogi eljárások betartására, az ellenző részvényesek és hitelezők jogainak megfelelő kezelésére, valamint az adójogi és a pénzügyi termékekkel kapcsolatos törvények, mint például a tőkepiaci törvény, bonyolult kapcsolatrendszerének pontos megértésére. Ezeknek a jogi követelményeknek megfelelő kezelése és a tranzakciók sikeres lebonyolítása érdekében elengedhetetlen a magas szintű szakértelem és gazdag gyakorlati tapasztalat.

A Monolith jogi iroda Japánban számos ügyfél számára nyújtott már jogi szolgáltatásokat az M&A és a szervezeti átalakítások terén, beleértve a fent tárgyalt részvénykiadási rendszert is. Irodánkban nemcsak japán jogi képesítéssel rendelkező ügyvédek dolgoznak, hanem több olyan angolul beszélő szakértő is, akik külföldi jogi képesítéssel is rendelkeznek, így nemzetközi ügyekben is képesek vagyunk nyelvi akadályok nélkül a legmagasabb színvonalú jogi támogatást nyújtani. Amennyiben a részvénykiadási rendszer alkalmazását fontolgatja, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.