Az 'Zeneiskola vs. JASRAC szerzői jogi díjak ügye' - Mit jelent? Az elsőfokú ítélettől a legfelsőbb bírósági döntésig

A zenetanítási vállalkozások (a “Zeneoktatás Védelméért” Egyesület 249 tagvállalata) keresetet indítottak a JASRAC (Japán Zenei Szerzői Jogvédő Egyesület) ellen, arra hivatkozva, hogy jogtalan a szerzői jogdíj beszedése a zenetanítási vállalkozások által működtetett zeneiskolákban tartott órákon történő zenei előadásokért. A keresetben azt kérték, hogy állapítsák meg, hogy a JASRAC-nak nincs követelési joga.

Ebben a cikkben bemutatjuk ezt az esetet, a zenetanítási vállalkozások és a JASRAC közötti szerzői jogdíj vitát, és megmagyarázzuk, hogy mi volt a probléma és milyen kérdések merültek fel az elsőfokú bíróságtól a legfelsőbb bíróságig.

Zeneiskola vs. JASRAC pereskedés története

A pereskedés kiváltó oka az volt, hogy a JASRAC (Japán Szerzői Jogok Szövetsége) bejelentette, hogy 2018. január 1-jétől (Heisei 30) kezdve díjat fog beszedni a zeneiskolákban és énektanfolyamokon történő előadásokért, amelyek a szövetség által kezelt műveket tartalmazzák. Ezt a döntést 2017. június 7-én jelentették be a Kulturális Ügynökség vezetőjének.

Erre válaszul a zeneiskolák üzemeltetői perbe fogták a JASRAC-ot, hogy megállapítsák, nincs kötelezettségük szerzői jogi díjakat fizetni.

A vita során a következő 6 pont került vitatásra:

• Vita 1: Van-e érdekük a felpereseknek a megerősítésben
• Vita 2: A zeneiskolai előadások “közönség” előtt történnek-e
• Vita 3: A zeneiskolai előadások célja “hallgatás”
• Vita 4: Kiterjed-e az előadási jog a zeneiskolai előadásokra, amelyek kevesebb mint két ütemet tartalmaznak
• Vita 5: Az előadási jog kimerül-e
• Vita 6: Van-e valós jogellenesség a felvétel lejátszásával kapcsolatban
• Vita 7: Jogszerűtlenül használják-e fel a jogokat

Az elsőfokú ítélet: az alperes (zeneiskola üzemeltető) keresetét elutasították

Az elsőfokú bíróság, a Tokyo-i Kerületi Bíróság a következő okok miatt utasította el az alperes keresetét (2020. február 28-i ítélet).

A vita első pontja (az alperesek megerősítési érdeke) az, hogy van-e megerősítési érdekük azoknak az alpereseknek, akik a jelen perben alperesként szerepelnek, mint “egyéni osztályok”. A bíróság ezt elismerte.

A második és harmadik vitapont a zeneiskolai előadások szerzői jogi hatálya.

A Japán Szerzői Jogi Törvény (Japanese Copyright Law) 22. cikke szerint a szerzőnek “kizárólagos joga van arra, hogy művét előadja a közönségnek”. Az előadásjog megsértése szerzői jogi megsértést jelent. Itt a “közönség” általános értelemben “meghatározatlan vagy nagyszámú személyt” jelent.

A második vitapont (a zeneiskolai előadások “közönségnek” szólnak-e) kapcsán a “zeneiskola üzemeltetői” azt állították, hogy ők nem tartoznak bele a Japán Szerzői Jogi Törvény 22. cikkében meghatározott “közönségnek szóló előadások” kategóriájába, és ezért a JASRAC-nak nincs joga díjat követelni tőlük a zenei szerzői jogi művek használatáért.

Ha az előadások főszereplői nem a “zeneiskola üzemeltetői”, hanem a “tanárok” vagy a “diákok” maguk, akkor a “zeneiskola üzemeltetői” szerzői jogi megsértése nem állapítható meg anélkül, hogy a kérdést megvitatták volna. Azonban a bíróság a Club Cat’s Eye ügyben hozott ítéletet (Japán Legfelsőbb Bíróság, 1988. március 15-i ítélet) alkalmazta, amelyet “karaoke jogi elvnek” neveznek, és ezt elutasította.

Ez a Club Cat’s Eye nevű snack bárban történt, ahol a tulajdonos karaoke berendezést telepített, és a vendégeket és a hostesseket éneklésre bíztatta. A JASRAC kártérítést követelt az előadásjog megsértése miatt.

A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy ha a snack bár vagy hasonló hely üzemeltetője karaoke berendezést telepít a helyszínen, és a vendégeket éneklésre bíztatja, a vendégek által kiválasztott dal karaoke szalagját lejátssza, és más vendégek előtt énekel, és ezzel a bár hangulatát teremti meg és vonzza a vendégeket, akkor az üzemeltető felelős a vendégek által elkövetett előadásjog megsértéséért.

A Tokyo-i Kerületi Bíróság ezt a “karaoke jogi elvet” alkalmazva úgy ítélte meg, hogy az előadások főszereplői nem a tanárok vagy a diákok, hanem a “zeneiskola üzemeltetői”, és a “zeneiskola üzemeltetői” szempontjából a diákok, függetlenül attól, hányan vannak, “meghatározatlan” személyek, és így “közönségnek” minősülnek.

A harmadik vitapont (a zeneiskolai előadások “hallgatásra szántak-e”) kapcsán a bíróság úgy ítélte meg, hogy a zeneiskolai órákon a tanár vagy a lejátszott hangforrás előadásával a diákoknak a feladatot hallgatják, és a diákok, miután meghallgatták ezt, előadják a feladatot a tanárnak, és ezt ismételgetik, miközben a tanár tanítja őket az előadási technikákról, tehát nyilvánvaló, hogy a tanár vagy a lejátszott hangforrás előadása a közönségnek, a diákoknak szól.

A negyedik vitapont (a zeneiskolai két ütemes előadásokra kiterjed-e az előadásjog) kapcsán a bíróság úgy ítélte meg, hogy a zeneiskolai előadások célja az előadási technikák elsajátítása, és az előadási technikák elsajátítása nem lehetséges anélkül, hogy reprodukálnák a zenei művekben megjelenő gondolatokat vagy érzelmeket, ezért nem lehet feltételezni, hogy a zeneiskolában csak a mű nélküli részeket gyakorolják újra és újra, és még ha a leckéken két ütemben is játszanak, akkor sem csak a két ütemet játszák újra és újra, hanem általában egy bizonyos mértékig összefüggő frázist játszanak, és ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy az előadásjog megsértése függetlenül attól, hány ütemet játszanak.

Az ötödik vitapont (az előadásjog kimerülése) kapcsán a bíróság úgy ítélte meg, hogy a kimerülés azt jelenti, hogy valami elfogy és eltűnik, és ez általánosan problémát jelent az immateriális jogok területén. A kimerülési elv szerint, ha egy törvényesen előállított termék, eredeti mű, másolat stb. egyszer már a forgalomba került, akkor a további átruházásra már nem terjed ki a szabadalmi jog vagy az átruházási jog. A tankönyvben szereplő kották vagy a mínusz egy hangforrások (a diák által játszott hangszer partját kivéve a zenekar felvételét tartalmazó felvétel) előállításáért a szerzői jog tulajdonosa által kapott díj a másolási jog gyakorlásának díja, és a zeneiskolai órákon történő használatért kapott díj az előadásjog gyakorlásának díja, tehát ezek különböző jogok gyakorlásának díjai, és ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy az előadásjog nem merülhet ki.

A hatodik vitapont (a felvétel lejátszásának tényleges jogellenességének meghiúsítása) kapcsán a bíróság úgy ítélte meg, hogy a zeneiskolai zenei szerzői jogi művek felvételének lejátszása nem hiúsítja meg az előadásjog megsértésének tényleges jogellenességét.

A hetedik vitapont (a jogok visszaélése) kapcsán a bíróság úgy ítélte meg, hogy a JASRAC-nak nincs joga arra, hogy a zeneiskolai előadásokért szerzői jogi díjat szedjen.

Így minden vitapontban az alperes, a zeneiskola üzemeltető keresetét elutasították, és az alperes ezt nem fogadta el, és fellebbezett.

A másodfokú ítélet: Az elsőfokú ítélet részleges felülvizsgálata

A fellebbezési bíróság, a Japán Szellemi Tulajdon Felsőbíróság (Intellectual Property High Court) részben felülvizsgálta az elsőfokú ítéletet, amely a vállalkozók teljes kudarcát állapította meg, és megállapította, hogy “a diákok előadásáért járó használati díjat nem lehet követelni” (2021. március 18-i ítélet).

A Szellemi Tulajdon Felsőbíróság szerint a zeneiskolában történő előadások főszereplője a zeneiskola vállalkozója, aki a tanárok előadásait a “közönségnek” szánta, mint meghatározatlan személyeket. Azonban a diákok által végzett előadásokat a zenei és előadási technikák oktatását célzó tanfolyami szerződés alapján a tanárok hallgatására szánták. Ezenfelül,

“Mivel a zeneiskolában történő diák előadások főszereplője a diák, ezért anélkül, hogy további döntést hoznánk a többi pontban, a diákok előadásai miatt a fellebbezőknek nem kell kártérítési kötelezettséget vagy jogtalan haszon visszatérítési kötelezettséget vállalniuk a felperesekkel szemben (a diákok előadásai a tanfolyami szerződés alapján a zeneiskola tanárainak hallgatására szolgálnak, és a diákok maguk fizetik a tandíjat, ezért nem tekinthetők “közvetlenül a közönségnek szánt” célzatúnak, és nincs lehetőség a diákok előadásjogának megsértésére).”

Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2021. március 18-i ítélet

Ezt követően. “A tanárok előadásainak lényegéről” és “a diákok előadásainak lényegéről” külön-külön elemezte, és ezek alapján hozta meg döntését.

A Szellemi Tulajdon Felsőbíróság szerint a diákok által végzett előadások főszereplője a diák, és az előadások célja, hogy a tanároknak hallgassák őket, nem tekinthető “közönségnek szánt” célzatúnak. Ezenfelül, mivel a diákok előadásai kizárólag a tanárok irányítása alatt történnek, és nem tekinthetők más diákoknak szántaknak, az előadást végző diákok nem tekinthetők “közönségnek szánt” célzatúnak, de a kérelmezők kizárásának hatályát korlátozta a 10 főnél kevesebb diákot tartalmazó órákra, és feltételként szabta meg, hogy nem játszhatók le a felvett dalok.

Az elsőfokú ítéletben a diákok előadásait a zeneiskola vállalkozója által végzett előadásokkal azonosnak tekintették, és erre hivatkoztak a Club Cats Eye ügyben, de a fellebbezési ítéletben a RokuRaku II ügyre (Japán Legfelsőbb Bíróság 2011. január 20-i ítélet) hivatkoztak.

A RokuRaku II ügyben egy merevlemez-felvevő, a “RokuRaku II” két példányából az egyiket (a “szülő” RokuRaku) Japánban helyezték el, a másikat (a “gyermek” RokuRaku) pedig a felhasználóknak adták kölcsön vagy adták át, hogy lehetővé tegyék számukra a Japánban sugárzott televízióműsorok megtekintését, és vitatott kérdés volt, hogy ez a szolgáltatás törvénytelen-e, és sérti-e a másolási jogot.

A RokuRaku II ügyben a Tokiói Kerületi Bíróság törvénytelennek ítélte a szolgáltatást, a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság pedig törvényesnek ítélte, de a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság ítéletét és visszaküldte az ügyet a Szellemi Tulajdon Felsőbíróságnak.

Ebben az ügyben vitatott kérdés volt, hogy a másolás a szolgáltató vagy a felhasználó részéről történik-e, bár vitatlan volt, hogy a “szülő” RokuRaku eszközön történik a másolás.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a szolgáltató nem csak a másolási környezetet és egyebeket készíti elő, hanem saját irányítása és ellenőrzése alatt végzi a műsorok vételét és az információk bevitelét a másoló eszközbe, ami kulcsfontosságú lépés a műsorok másolásának megvalósításában. Ha a szolgáltató nem végezné ezeket a lépéseket a másolás során, a szolgáltatás felhasználói nem tudnának műsort felvenni, még akkor sem, ha utasítást adnak a felvételre, ezért a szolgáltató a másolás főszereplője.

A zeneiskolában a diákok által végzett előadásokat a RokuRaku szolgáltatójához hasonlították, aki kulcsfontosságú lépéseket hajt végre a műsorok másolásának megvalósításában.

A Legfelsőbb Bíróság döntése: a másodfokú ítéletet támogatja

2022. október 24-én a Legfelsőbb Bíróság támogatta a másodfokú ítéletet, amely szerint a zeneiskola tanárainak előadásáért használati díjat kell fizetni, ugyanakkor a diákok előadásáért nem keletkezik fizetési kötelezettség.

A zeneiskolai órákon a diákok előadása a tanártól kapott előadástechnikai stb. oktatás eredménye, amelynek célja a fejlődés. A feladatok előadása csupán eszköz ehhez. A diákok előadása a diákok tevékenységéből ered, és nem igényel a tanár beavatkozását. Ebben az összefüggésben a diákok előadása a legfontosabb, még akkor is, ha a tanár kíséri őket, vagy különböző felvételeket játszanak le, ezek csak segítik a diákok előadását.

Reiwa 4 (2022) október 24., Első Kiskapu Döntés

Ezt a döntést hozták. A diákoktól kapott tandíjat is az előadástechnikai stb. oktatás díjaként határozták meg, nem a feladatok előadásának díjaként.

Ezeket a körülményeket figyelembe véve, a bíróság úgy döntött, hogy “a diákok előadását a leckéken nem lehet úgy tekinteni, hogy a felperesek (a zeneiskola) használják a jelenlegi kezelt szerzői művet”.

Tehát, ha csak a diákok játszanak, és a tanár nem, akkor nincs szükség használati díj fizetésére.

Természetesen a zeneiskolai oktatás során valószínűleg nem fordul elő, hogy a tanár egyáltalán nem játszik, de az oktatás során általában a diákok többet játszanak, mint a tanár. Ez befolyásolhatja a használati díj összegét.

Forrás: A zeneoktatást védő társaság | A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hozott (nyilatkozat, ítélet)[ja]

Összefoglalás: Forduljon ügyvédhez a szerzői jogokkal kapcsolatos kérdésekben

A Zeneiskola vs. JASRAC (Japán Szerzői Jogok Szövetsége) perben a Legfelsőbb Bíróság döntése jogerőre emelkedett, ami azt jelenti, hogy a diákok előadásaiért nem kell használati díjat fizetni. A jövőben lehetséges, hogy a JASRAC és a zeneiskolák közötti tárgyalások során a használati díj csökkentését is beleértve további megállapodások születhetnek.

Megjegyzendő, hogy a JASRAC használati díjat szed a kulturális központok zenei kurzusainak előadásaiért is. Ha a Legfelsőbb Bíróság értelmezése alkalmazható a kulturális központok zenei kurzusaira is, akkor a diákok előadásainak főszereplője nem a kulturális központ üzemeltetője, ami azt jelenti, hogy a használati díjat felül kell vizsgálni.

Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről

A Monolith Jogügyi Iroda egy olyan jogi szakértői iroda, amely rendelkezik magas szintű szakértelemmel az IT, különösen az internet és a jog területén. Az elmúlt években a szerzői jogok körüli szellemi tulajdonjogok egyre nagyobb figyelmet kaptak, és a jogi ellenőrzés szükségessége egyre növekszik. Irodánk szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos megoldásokat kínál. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.

A Monolith Jogügyi Iroda által kezelt területek: Különböző vállalatok IT és szellemi tulajdonjogai[ja]