Van-e publicitási jog a tárgyakban?
A publicitási jogról, annak kialakulásáról és azokról az esetekről, amikor nem ismerik el, részletesen tárgyalunk egy másik cikkben.
https://monolith.law/reputation/publicityrights[ja]
Ha figyelembe vesszük a nevek és arcképek által generált ügyfélvonzó értéket, akkor felmerülhet az a gondolat, hogy nincs szükség arra, hogy ezt az ügyfélvonzó erőt korlátozzuk az emberekre. Ha egy tárgynak van ügyfélvonzó ereje, akkor talán el lehet ismerni a tulajdonosának a publicitási jogot. Ha valaki engedély nélkül használja egy valóságos baseball vagy futball játékos nevét egy videojátékban, akkor ez ugyanúgy sérti a publicitási jogot, mint ha az arcképét használnák. De mi történik, ha valaki egy versenylovának a nevét vagy arcképét használja egy videojátékban?
A publicitási jog kifejezés nem jogi terminus. Ez egy viszonylag új jog, amelyet a bírósági ítéletek során fokozatosan ismertek el. A tárgyak publicitási jogát is vitatták a bíróságon, amikor egy versenylovának a nevét használták fel engedély nélkül egy videojáték elkészítéséhez.
A Gallop Racer eset (Nagoya Kerületi Bíróság, 2000. január)
Huszonkét versenyló tulajdonosa perelte a ‘Gallop Racer’ nevű videojáték gyártóját és forgalmazóját, melyben a játék a tulajdonosaik versenylóinak nevét használta. A tulajdonosok a publicitási jog alapján követelték a játék értékesítésének betiltását és kártérítést a jogellenes cselekményekért. A játékban a játékosok zsokékká válnak, és a saját választásuk szerinti versenylóval (beleértve a Japán Központi Lóverseny Egyesület G1, G2, G3 nagydíj versenyeit) versenyeznek, a valóságos lóversenypályákat utánzó képernyőn.
A Nagoya Kerületi Bíróság ítélete szerint,
“A ‘híres személyek’ mellett a ‘tárgyak’ nevei és egyéb adatai is rendelkezhetnek publicitási értékkel, és nem lehet kijelenteni, hogy a ‘tárgyak’ esetében nincs helye a publicitási jog elismerésének. Továbbá, mivel a híres személyek publicitási jogát a személyiségi jogoktól, mint a magánélet védelme és az arckép jogától, független gazdasági értéknek tekintik, nincs ok arra, hogy a publicitási értékkel rendelkezőket korlátozzuk a személyiségi jogokkal rendelkező ‘híres személyekre’. A tárgyak neveinek és egyéb adatainak publicitási értékét a tárgy hírnevéből, társadalmi értékeléséből, ismertségéből származó értéknek tekinthetjük, ezért ezt a tulajdonosának (ahogy azt később ismertetjük, ha a tárgy megsemmisül, a jogosult a tulajdonos lesz.) vagyoni előnyként vagy jogként kell védeni.”
Nagoya Kerületi Bíróság, 2000. január 19-i ítélet
Így a bíróság elismerte a tárgyak publicitási jogát.
Ezenkívül, “figyelembe véve, hogy a tárgyak publicitási joga csak gazdasági érték megszerzésének joga, a jelenlegi szakaszban nem lehet elismerni a tárgyak publicitási jogán alapuló megtiltást”, de “azonban, még a tárgyak publicitási jogát is tekintve, a jogellenes cselekmények alapján kártérítési jog vagy jogilag védendő előnynek tekinthető, ezért a kártérítést el kell ismerni”. Így a bíróság a gyártó és forgalmazó cégnek 20 lótulajdonosnak, akiknek lova részt vett a G1 versenyen, 41 412 és 608 420 forint közötti kártérítést ítélt meg.
A Gallop Racer ügy (Nagoya Felsőbíróság, 2001. március)
A fellebbezési ítélet a lónevek jogosulatlan használatának védjegyjogi védelmével kapcsolatban kimondta, hogy “a védjegyként bejegyzett lónevek csak akkor védettek a védjegyjog alapján, ha a bejegyzett védjegyet a saját üzleti tevékenységéhez kapcsolódó termékek vagy szolgáltatások használatára korlátozzák”. Ezért “a lótulajdonosok által birtokolt versenylók hírnevének, társadalmi értékelésének, ismertségének stb. eredő gazdasági előnyeinek vagy értékének védelme érdekében a védjegyjog alapján nyújtott védelem önmagában nem elegendő, és szükséges a dolgok nyilvánosságra hozatalának jogát elismerni és védeni bizonyos feltételek mellett”. A Nagoya Kerületi Bíróság ítéletét támogatta, amely elismerte a dolgok nyilvánosságra hozatalának jogát, de csak a G1 versenyen győztes versenylóknak adta meg ezt a jogot.
Az értékesítés megtiltására vonatkozó kérelemmel kapcsolatban pedig,
A hírességek nyilvánosságra hozatalának joga szorosan kapcsolódik a hírességek személyiségi jogaihoz, beleértve a magánélethez való jogot és az arcképhez való jogot. Mivel a dolgok nyilvánosságra hozatalának joga nem kapcsolódik a dolgok tulajdonosainak személyiségi jogaihoz, hanem a dolgok gazdasági előnyéhez, azaz a vásárlók vonzásához, ezért a dolgok nyilvánosságra hozatalának jogát nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a hírességek nyilvánosságra hozatalának jogát.
Nagoya Felsőbíróság, 2001. március 8-i ítélet
az elsőfokú Nagoya Kerületi Bíróság ítéletéhez hasonlóan nem ismerte el.
A Derby Stallion eset (Tokiói Kerületi Bíróság, 2001. augusztus)
Huszonhárom versenyló tulajdonos perelte a “Derby Stallion” (összesen négy verzió) versenyló nevelő szimulációs játékot gyártó és értékesítő céget, mivel a játékban felhasználták a tulajdonukban lévő versenylók neveit. A perben a tulajdonosok a publicitásjog alapján követelték a játék értékesítésének betiltását és kártérítést a jogellenes cselekményekért. A Tokiói Kerületi Bíróság kimondta, hogy “nem tudjuk elfogadni a felperesek által hangoztatott ‘a tárgyak gazdasági értékének kizárólagos ellenőrzésére vonatkozó vagyoni jog’ létezését”, és elutasította a tárgyakra vonatkozó publicitásjogot.
A Tokiói Kerületi Bíróság:
1: Az exkluzív jogok elismeréséhez szükség van a pozitív jog alapjára (beleértve azokat is, amelyek nem rendelkeznek kifejezett jogalappal, mint például a személyiségi jogok). Azonban a felperesek által hangoztatott ‘a tárgyak gazdasági értékének kizárólagos ellenőrzésére vonatkozó jogot’ nem lehet alátámasztani azzal, hogy kiterjesztjük a tulajdonjogot és a személyiségi jogokat, amelyeket hagyományosan exkluzív jogokként ismernek el.
2: Ahogy fentebb említettük, az exkluzív jogok elismeréséhez szükség van a pozitív jog alapjára. Azonban a jelenlegi jogrendszer, amely létrehozta az szellemi tulajdonjog rendszerét, nem ismeri el az exkluzív jogok létezését azokban az esetekben, ahol az szellemi tulajdonjog védelme nem terjed ki. Még akkor sem, ha a ‘tárgyak gazdasági értékének kizárólagos ellenőrzése’ érdekében tiszteletben tartják a társadalmi gyakorlatot, és ez hosszú ideig fennmarad, így ez a szokásjog szintjére emelkedik. Még ebben az esetben sem lehet elfogadni a felperesek által hangoztatott exkluzív jogokat.
Tokiói Kerületi Bíróság, 2001. augusztus 27-i ítélet
A bíróság az 1. ponttal kapcsolatban továbbá megjegyezte, hogy “ez az exkluzív jog csak akkor ismerhető el, ha a természetes személy alapvető személyiségi jogait megsértették. Ez eltér attól az esettől, amikor egy harmadik fél más tulajdonát használja, mert ez nem sérti közvetlenül a tulajdonos személyiségi jogait. Ezért nem lehet alátámasztani a felperesek által hangoztatott exkluzív jogokat a személyiségi jogok alapján.” A 2. ponttal kapcsolatban pedig továbbá megjegyezte, hogy “az szellemi tulajdonjog rendszer által biztosított exkluzív jogok természetüknél fogva korlátozottak a jogosultak számára, és határokat szabnak a harmadik felek jogos cselekményeinek. Ezért, ha egy harmadik fél olyan módon cselekszik, amely nem tartozik az szellemi tulajdonjog rendszer által meghatározott exkluzív jogok hatálya alá, akkor ez a cselekmény jogosnak tekinthető.”
A Derby Stallion eset (Tokiói Felsőbíróság, 2002. szeptember)
Az elsőfokú bíróság nem ismerte el a kereskedelmi tevékenység tilalmát és a jogellenes cselekményekből eredő kártérítési igényt, a felperesek fellebbeztek, de a Tokiói Felsőbíróság elutasította a fellebbezést.
A Tokiói Felsőbíróság szerint:
Általánosan ismert, hogy a hírességek nevének és arcképének használata a termékek reklámozásában és hirdetésében, vagy magán a terméken, hatással van a termék reklámozására és értékesítésének elősegítésére. Az ilyen hírességek neve és arcképe, mint az adott hírességet szimbolizáló személyes azonosító információ, önmagában is vonzóerővel bír a vásárlók számára, és önálló gazdasági értéket vagy értéket képvisel, ami megkülönbözteti őket az átlagemberektől. A természetes személyek, akár átlagemberek is, alapvetően jogosultak arra, hogy nevüket és arcképüket ne használják fel indokolatlanul harmadik felek. Ezért természetes, hogy a hírességek, akiknek neve és arcképe vonzóerőt képvisel a vásárlók számára, kizárólagosan uralják ezen név és arckép által generált gazdasági értéket vagy értéket. Ezt a hírességek jogát “publicitási jog”-nak nevezhetjük, de ez a jog alapvetően a személyiségi jogokból ered.
Tokiói Felsőbíróság, 2002. szeptember 12-i ítélet
Az ítélet szerint a “publicitási jog a személyiségi jogokból ered”, és
A hírességek publicitási joga, mint azt korábban említettük, alapvetően a személyiségi jogokból ered, ezért nyilvánvaló, hogy nem lehet elismerni a név-, arckép- vagy publicitási jogot egy versenylóra nézve, mint a személyiségi jogokból eredő jogot.
Ugyanaz
Így döntött.
A Galopp Racer eset (Legfelsőbb Bíróság, 2004. február)
Ahogy fentebb említettük, a “Galopp Racer” és a “Derby Stallion” esetekben eltérő ítéletek születtek. A “Galopp Racer” esetben a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban megsemmisítette az eredeti ítéletet, elutasította a felperesek keresetét, és tagadta a dolog publikációs jogát.
A Legfelsőbb Bíróság követte a “Kao Ma-k’ing saját kézírású építési központi bejelentés” című Legfelsőbb Bírósági precedenst, amelyet a weboldalunkon található “Mások tulajdonának engedély nélküli fényképezése és közzététele” című cikkben mutattunk be. Az ítélet szerint: “A felperesek birtokolták a versenylókat, vagy korábban birtokolták őket. A versenylók tulajdonjoga azonban korlátozódik a dolog fizikai aspektusának kizárólagos uralmára, és nem terjed ki a dolog nevének vagy más nem fizikai aspektusának kizárólagos uralmára. Ezért, ha egy harmadik fél kihasználja a versenyló nevének vagy más nem fizikai aspektusának gazdasági értékét anélkül, hogy megsértené a versenyló fizikai aspektusának tulajdonosának kizárólagos uralmát, ezt a használatot nem kell a versenyló tulajdonjogának megsértésének tekinteni.”
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kijelentette:
“Még ha a versenyló neve és egyéb jellemzői vonzóak is a vásárlók számára, nem lenne helyénvaló elismerni a versenyló tulajdonosának kizárólagos használati jogát a versenyló nevének és egyéb jellemzőinek használatára, mivel nincs jogszabályi alapja. Ezenkívül, a versenyló nevének és egyéb jellemzőinek engedély nélküli használatával kapcsolatos jogsértés kérdése nem tisztázott, mivel a jogsértő cselekmények határait és formáit nem határozza meg egyértelműen a jogszabály. Ezért ebben az esetben nem lehet megerősíteni a megtiltás vagy a jogsértés létrejöttét.”
Legfelsőbb Bíróság, 2004. február 13.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az ítélettel tagadta a megtiltás és a jogsértés létrejöttét. Megjegyezzük, hogy a versenyló tulajdonosai fellebbezést nyújtottak be a “Derby Stallion” eset tokiói fellebbezési ítélete ellen, de ezt ugyanazon a napon elutasították, és a fellebbezést nem fogadták el.
Összefoglalás
A bírói gyakorlat elutasította, hogy a tárgyak esetében ugyanolyan publicitási jogot ismerjen el, mint amit a hírességek és sportolók esetében tett, és a jogellenes cselekmények létrejöttét illetően is megállapította, hogy a tárgyak immateriális használatával kapcsolatban alapvetően nem jön létre jogellenes cselekmény. A tárgyakra vonatkozó publicitási jog kérdésében tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy már levonták a következtetést.
Category: Internet
