A játékbárok üzemeltetésében rejlő szerzői jogi jogsértés lehetősége

A játékbárok növekedése és jogi kockázatai

Az utóbbi években egyre több olyan “játékbár” nyílik, ahol az ügyfelek étel és ital mellett élvezhetik a házi konzoljátékok versenyeit egymás ellen.
Azonban a játékbárok üzemeltetése során különös figyelmet kell fordítani a szerzői jogok megsértésének elkerülésére.
Mivel a játékbárokban és hasonló helyeken a játékok nagy kijelzőn való megjelenítése hozzájárulhat a játékok további elterjedéséhez és fejlődéséhez, az e-sportok népszerűsítése szempontjából fontos lenne megvizsgálni, hogyan lehetne jogi környezetet teremteni ezen tevékenységek jogszerű végzéséhez.
Mindazonáltal a játékbárok működtetése során elengedhetetlen, hogy a szerzői jogok megsértésével kapcsolatos jogi kockázatokra különös figyelmet fordítsanak, és megfelelő intézkedéseket tegyenek.

A Japán Szerzői Jogi Törvény vetítési jogának és a játékbárok kapcsolatának vizsgálata

Valójában, a Heisei 30 (2018) júniusában Kiotó és Kobe városában történt egy eset, amikor játékbár tulajdonosokat letartóztattak a Japán Szerzői Jogi Törvény megsértésének gyanújával (Heisei 30 (2018) augusztus 2-i Asahi Shimbun cikk: “Első razzia a játékbárokban – Mi is az a vetítési jog?”).
Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a házi konzolos játékok képernyőjének televízión való megjelenítése a Japán Szerzői Jogi Törvény 22. cikkelyének 2. bekezdésében meghatározott vetítési jog megsértésének minősült.
A vetítési jog a szerzői művek nyilvános vetítésének joga, vagyis a szerzői művek képernyőn vagy kijelzőn való megjelenítésének és azok nem meghatározott vagy meghatározott nagyszámú személy számára történő bemutatásának joga.

Bár a játékok szerzői műként való besorolásáról különböző vélemények léteznek, a használt játék szoftverek értékesítésével kapcsolatos legfelsőbb bírósági precedens (a későbbiekben említett használt játék szoftverek értékesítési ügy) elismerte, hogy bizonyos játékok “film szerzői műveknek” minősülnek, és így bizonyos játékok esetében a film szerzői művek védelme érvényesül.
Ilyen körülmények között, ha egy játékbár képernyőn vagy nagy kijelzőn jeleníti meg a játékot, és a bárban több ügyfél egyszerre nézheti azt, akkor magas a kockázata annak, hogy vetítési jog megsértésével vádolják.

Másrészt, ha egyéni fülkékben csak a játékos láthatja a képernyőt, és nem kíséri azt nem meghatározott személyek általi megtekintés, akkor a vetítési jog megsértésének lehetősége viszonylag alacsony.
Van némi vita arról, hogy a játék képernyőjére alkalmazható-e a Japán Szerzői Jogi Törvény 38. cikkelyének 3. bekezdésének második mondatában szereplő kivétel, mint a televíziós közvetítések esetében, de a jelenlegi törvények szerint a játékok nem minősülnek közvetített szerzői műveknek, így ennek a kivételnek az alkalmazása nehézségekbe ütközik, ami a közvélekedés szerint elfogadott nézet.

Továbbá, még ha a vetítési jog megsértése nem is áll fenn, nem zárható ki annak lehetősége, hogy a játékbár a Japán Szórakozóhelyek Törvénye vagy a Japán Szórakoztatóipari Törvény szabályozása alá esik.
Emellett, mivel sok játékfejlesztő cég tiltja a játék szoftverek kereskedelmi célú felhasználását, ha licencszerződés megkötése nélkül engedik a játék szoftverek használatát az ügyfelek számára, szerződésszegési problémák merülhetnek fel.