A japán szerzői jogi törvény által védett kilencféle szerzői mű magyarázata bírósági esetek tükrében

A japán (Japan) fejlett piacán vállalkozást működtetni azért kihívást jelent, mert elengedhetetlen az intellektuális tulajdonjogok megértése. Míg a szabadalmi jogok és védjegyek többsége regisztrációt igényel, a szerzői jog automatikusan létrejön a mű megalkotásával. Ez a jellemző előnyös a jogvédelem szempontjából, de egyben magában hordozza a kockázatot, hogy ha nem értjük pontosan, mi minősül védett ‘műnek’, akaratlanul is megsérthetjük mások jogait. Ezért a kockázatkezelés és a saját szellemi vagyon védelme szempontjából is alapvető fontosságú, hogy tisztában legyünk a szerzői művek meghatározásával és típusaival. A japán (Japanese) szerzői jogi törvény (Copyright Act) 2. cikk (1) bekezdésének 1. pontja a szerzői műveket ‘az irodalom, tudomány, művészet vagy zene területéhez tartozó, gondolatokat vagy érzéseket kreatív módon kifejező alkotásokként’ határozza meg. Ez a meghatározás négy alapvető követelményen alapul: a gondolat vagy érzelem, a kreativitás, a kifejezés és a kulturális terület. A japán (Japanese) szerzői jogi törvény ezt az absztrakt definíciót kiegészíti a védett szerzői művek konkrét típusainak felsorolásával. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a japán (Japanese) szerzői jogi törvény 10. cikk (1) bekezdésében felsorolt kilenc fő műtípust, és azt, hogy ezeket hogyan értelmezik jogilag, valamint milyen problémák merülhetnek fel a valós üzleti helyzetekben, fontos bírósági döntéseket is bevonva a magyarázatba.

A „mű” fogalma a japán szerzői jogi törvényben

A szerzői jogi védelem alá eső alkotásnak először meg kell felelnie a japán szerzői jogi törvény (1987) 2. cikk (1) bekezdés 1. pontjában meghatározott „mű” definíciójának. Ez a definíció négy fontos követelményre bontható le. Amennyiben egy alkotás bármelyik követelménynek nem felel meg, nem részesülhet műként való védelemben.

Elsőként „gondolatok vagy érzelmek” tartalmazását követeli meg. Ez azt jelenti, hogy a puszta tények vagy adatok önmagukban kizáródnak a mű fogalmából. Például a „Tokiói torony magassága 333 méter” ténye objektív adat, amely nem tartalmaz semmilyen gondolatot vagy érzelmet, így nem minősül műnek.

Másodszor, „kreatívan” kell megjeleníteni az alkotást. A „kreativitás” itt nem feltétlenül jelent művészi értéket vagy teljes újszerűséget. Elegendő, ha az alkotó személyiségének valamilyen vonása megjelenik a kifejezésben. Tehát azok az alkotások, amelyek csupán más művek utánzásai vagy olyan közönséges kifejezések, amelyeket bárki ugyanúgy megfogalmazhatna, nem rendelkeznek kreativitással, és így nem minősülnek műnek.

Harmadszor, a „megjelenített” dolgokra vonatkozik. A szerzői jogi törvény által védett nem maga az „ötlet”, hanem a konkrét „megjelenítés”. Ez az úgynevezett „ötlet-kifejezés dichotómia” a szerzői jogi törvény alapvető elve. Például egy regény koncepciója vagy cselekménye, mint ötlet, nem részesül védelemben, de az ötlet alapján írt konkrét szöveg „megjelenítésként” védetté válik. Ez az elv gazdaságpolitikai szempontból is fontos, mivel elősegíti az egészséges versenyt és a kultúra fejlődését. Ha az ötleteket monopolizálnánk, az megakadályozná, hogy mások ugyanazon témában jobb műveket hozzanak létre, és ez gátolná az innovációt. A törvény azáltal, hogy az ötleteket a köz domainjében hagyja, biztosítja a változatos megjelenítések létrejöttének alapját. A vállalatok versenyelőnye is nem az absztrakt üzleti koncepciókon, hanem azok konkrét és jogilag védett „megjelenítésén” alapul, mint például a szoftverkódok, a márka design vagy a kézikönyvek leírásai.

Negyedszer, a „irodalmi, tudományos, művészeti vagy zenei terület” határain belül kell esnie. Ez a követelmény korlátozza a védett alkotásokat a kulturális teremtő tevékenységekre, és kizárja a tisztán ipari termékeket a szerzői jogi törvény védelmi köréből. Az ipari design főként más szellemi tulajdonjogi törvények, például a mintaoltalmi törvény által védett terület.

A szerzői művek példázó típusai Japánban

A Japán szerzői jogi törvény (Copyright Law) 10. cikkének (1) bekezdése kilenc különböző típust sorol fel a szerzői művek konkrét példáiként, amelyek megfelelnek a korábban említett definíciónak. Ezek csupán példák, és a lista nem kimerítő; ha egy alkotás megfelel a szerzői mű definíciójának, akkor védelemben részesül, függetlenül attól, hogy szerepel-e ezen a listán. Azonban ezeknek a típusoknak az ismerete rendkívül hasznos a gyakorlati jogalkalmazás során.

A nyelvi művek

A nyelvi művek (a Japán szerzői jogi törvény 10. cikk (1) bekezdés 1. pontja) magukban foglalják a regényeket, forgatókönyveket, tanulmányokat, előadásokat, valamint vállalatok weboldalain megjelenő szövegeket és reklámszövegeket is, vagyis minden olyan alkotást, amely a nyelvet használja kifejezési eszközként. Azonban a törvény 10. cikk (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a „csupán tények közlésére korlátozódó hírek és aktuális eseményekről szóló tudósítások” nem tartoznak a nyelvi művek körébe. Ez a rendelkezés megerősíti a szerzői művek alapvető meghatározását, miszerint a puszta tények közlése nem rendelkezik alkotói eredetiséggel.

Ezen a területen fontos iránymutatást adott a Legfelsőbb Bíróság 2001. június 28-i ítélete, az úgynevezett „Esashi Oiwake eset”. Ebben az ügyben egy könyv bevezető része és egy televíziós műsorban sugárzott narráció hasonlóságát vitatták, amely Hokkaidó Esashi városával kapcsolatos volt. A bíróság kimondta, hogy a nyelvi művek átdolgozása (meglévő művek alapján új művek létrehozása) csak akkor állapítható meg, ha az eredeti mű „kifejezésbeli lényegi jellemzői” megmaradnak, és az új művel találkozó személy képes az eredeti mű jellemzőit „közvetlenül érzékelni”. A két mű közös eleme az volt, hogy Esashi városa egykor a heringhalászat révén virágzott, és hogy a város a legélénkebb az Esashi Oiwake Nemzeti Verseny idején. A bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek a védelmet nem élvező ötletek vagy közismert tények, és mivel a konkrét szövegkifejezések eltérőek voltak, nem ismerte el a szerzői jogi jogsértést.

Ez az ítélet fontos iránymutatást jelent a vállalati tevékenységek számára. Ha egy vállalat a versenytársak által közzétett jelentések vagy elemzések azonos tényinformációit és adatait felhasználva, saját egyedi elemzéseket és véleményeket ad hozzá, és új jelentést készít, az nem minősül szerzői jogi jogsértésnek, amennyiben nem másolja azok konkrét kifejezési formáit. A szerzői jogi törvény védelme alatt álló nem maga a „kifejezés” mögötti „tény” vagy „ötlet”, hanem a konkrét „kifejezés”, ami a szabad verseny és az információáramlás alapját képezi.

Zenei szerzői művek

A zenei szerzői művek (a Japán szerzői jogi törvény 10. cikk 1. bekezdés 2. pontja alapján) magukat a zeneműveket (a dallam, a harmónia és a ritmus kombinációját) jelentik. Emellett a zeneművekhez kapcsolódó dalszövegek önálló nyelvi szerzői műként is védelemben részesülnek.

A zenei művek felhasználásával kapcsolatos egyik legfontosabb közelmúltbeli ítélet a Legfelsőbb Bíróság 2022. október 24-i döntése, amelyet a “zeneiskolai eset” néven ismerünk. Ebben az ügyben vitatott kérdés volt, hogy a zeneiskolai órákon történő zeneművek előadásáért ki tartozik szerzői jogi díjat fizetni. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tanár által végzett előadások esetében, mivel azok célja a “közönség”, azaz a tanulók számára történő hallgatás, és a zeneiskola üzemeltetőjének irányítása alatt történnek, így az üzemeltető válik a szerzői jogi jogsértés alanyává. Másrészről, a tanulók által végzett előadások esetében, mivel céljuk a saját technikai fejlődés, és az üzemeltető irányítása nem terjed ki olyan mértékben, mint a tanár előadásánál, így az üzemeltető nem tekinthető a felhasználás alanyának.

Ez az ítélet arra utal, hogy nem csak a fizikailag cselekvő személyek, hanem azok is, akik az adott tevékenységet üzleti alapon “irányítják és ellenőrzik”, és abból hasznot húznak, jogi értelemben felhasználóként tekinthetők. Ez az “irányítás és ellenőrzés” fogalma nem csak a zeneiskolákra korlátozódik, hanem például a karaoke bárokra vagy az ügyfelek által tartalmat feltöltő platform üzleti modellekre is vonatkozik, ahol a vásárlók szerzői műveket használnak, és fontos szempontot jelent a vállalkozások számára abban, hogy milyen mértékű szerzői jogi felelősséget vállalnak.

Tánc- vagy pantomim művek Japánban

A Japán szerzői jogi törvény (a szerzői jogi törvény 10. cikkének 1. bekezdésének 3. pontja) védelmet biztosít a balett, a japán tánc, a tánc koreográfiája és hasonlók által, a testmozgás segítségével kifejezett gondolatok és érzelmek számára.

Egy példa a műalkotásnak elismert esetre az Osaka Kerületi Bíróság 2018. szeptember 20-i ítélete, amelyet gyakran emlegetnek “Hula tánc koreográfia per” néven. Ebben a perben az volt a vita tárgya, hogy egy meghatározott hula tánc koreográfia élvezhet-e szerzői jogi védelmet. A bíróság megkülönböztette a hula táncban régóta hagyományos, alapvető lépéseket (az ötletek és tények területe) és a koreográfus által ezekből a lépésekből sajátos választás és elrendezés révén létrehozott, új kifejezésként megalkotott részeket (a védett kifejezés). A bíróság a kreativitást elismerve a védett kifejezésre szerzői jogi védelmet biztosított.

Ez az ítélet azt mutatja, hogy a tánc és hasonló immateriális, egyszeri előadások is szerzői jogi védelem alá eshetnek, ha azokat videóra veszik, kottába foglalják, vagy folyamatos oktatás révén meghatározhatóvá és reprodukálhatóvá teszik. Ez különösen fontos jelentőséggel bír azoknak a vállalatoknak, amelyek reklámkampányokhoz, eseményekhez vagy szórakoztató előadásokhoz saját koreográfiát rendelnek vagy használnak. A megalkotott koreográfia értékes szellemi tulajdonként szolgálhat a vállalat számára, ezért elengedhetetlen, hogy a koreográfussal kötött szerződésben egyértelműen meghatározzák a felhasználás körét és a jogok tulajdonjogát.

A képzőművészeti alkotások

A képzőművészeti alkotások (a Japán szerzői jogi törvény 10. cikk 1. bekezdés 4. pontja) magukban foglalják a festményeket, a grafikákat, a szobrokat és a képregényeket is. Ezen a területen a jogi kérdések különösen az “alkalmazott művészetek”, vagyis a művészeti alkotások használati tárgyakká való alkalmazásának védelmének lehetőségére koncentrálódnak.

E problémakör egyik meghatározó esete a Szellemi Tulajdon Felsőbíróság 2015. április 14-i (Heisei 27) ítélete, amelyet a “TRIPP TRAPP eset” néven ismerünk. Ebben az ügyben egy eredeti tervezésű gyermekszék szerzői jogi védelme volt a vita tárgya. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a szék tervezése nem csupán funkcionális formára korlátozódik, hanem esztétikai jellemzői a használati funkciótól elkülönülve képzőművészeti megítélés tárgyává válhatnak, így a képzőművészeti alkotások körébe tartozhatnak. Végül a szerzői jogi sérelmet azért utasították el, mert a versenytárs termékek között nem volt megállapítható a kifejezés lényegi jellemzőinek azonossága, azonban a döntés azzal, hogy elismerte a használati ipari termékek, mint a székek tervezésének szerzői jogi védelmének lehetőségét, úttörő jelentőségű volt.

Ez az ítélet arra utal, hogy egy terméktervezés többszörös szellemi tulajdonjogi védelemben részesülhet, beleértve a mintaoltalmi jogot, a háromdimenziós védjegyeket (a védjegyjog keretében), a tisztességtelen verseny elleni védelmet és a szerzői jogot is. Míg a mintaoltalmi jog védelmi ideje viszonylag rövid, addig a szerzői jog a szerző halála után 70 évig fennmarad. Ezért célszerű, hogy a vállalatok ne csak mintaoltalmi bejegyzést végezzenek el saját kulcstermékeik tervezésére, hanem azt is mérlegeljék, hogy azok elegendően magas esztétikai teremtőerővel rendelkeznek-e ahhoz, hogy szerzői jogi védelemben is részesüljenek, és így többoldalú szellemi tulajdonvédelmi stratégiát alakítsanak ki.

Építészeti alkotások Japánban

Japán szerzői jogi törvényének (a szerzői jogi törvény 10. cikkének 1. bekezdésének 5. pontja) alapján az építészeti alkotások védelme rendkívül korlátozottan értelmezett. Általános lakóházak vagy irodaházak, még ha design szempontjából kiemelkedőek is, általában nem tartoznak az építészeti alkotások kategóriájába.

E szigorú kritériumokat az Osaka Kerületi Bíróság 2003. október 30-i (2003) ítélete, az úgynevezett “Sekisui House ügy” állapította meg. Egy nagy lakóépület-gyártó cég azt állította, hogy egy versenytárs cég lemásolta a saját modellházának a tervezését, de a bíróság elutasította a keresetet. Az indoklás szerint egy épületnek azért, hogy szerzői jogi védelemben részesüljön, nem csak esztétikai megfontolásokat kell meghaladnia, hanem olyan magas szintű művészi értéket kell képviselnie, amely a tervező kulturális és szellemi gondolatait, érzéseit fejezi ki, és “építészeti művészetként” értékelhető.

E magas követelmények hátterében az a politikai megfontolás áll, hogy ha az építészeti alkotások alapvető funkcionális vagy szerkezeti terveit könnyedén szerzői jogi védelem alá helyeznénk, az egyes személyek monopolhelyzetét eredményezhetné, ami akadályozhatná az építőipar egészséges versenyét és fejlődését. Az építészeti alkotások alapvetően használati tárgyak, és a törvény az egyéni kreativitás védelménél inkább a társadalmi érdeket helyezi előtérbe. Ezért az építőiparban és az ingatlaniparban tevékenykedő vállalkozásoknak tudomásul kell venniük, hogy építészeti terveik szerzői jogi védelme rendkívül alacsony valószínűséggel bír, és versenyelőnyüket más tényezőkben, mint a márkaérték vagy a szolgáltatás minősége, kell megtalálniuk.

A grafikai művek Japánban

A Japán szerzői jogi törvény (a szerzői jogi törvény 10. cikk 1. bekezdés 6. pontja) alapján a grafikai művek közé tartoznak a térképek, tudományos rajzok, diagramok, modellek, valamint az építészeti tervek is. Itt a kreativitás nem magában az objektív információban rejlik, amit a grafika bemutat, hanem abban, hogy az információt hogyan választják ki, rendezik el és fejezik ki grafikusan.

Az építészeti tervek tipikus példái ennek a kategóriának. Ahogy korábban említettük, ritka, hogy maga az épület, amelyet a tervek alapján építenek, “építészeti műként” legyen védve, azonban maguk a tervek “grafikai műként” védetté válhatnak. Ez annak köszönhető, hogy az építész a struktúra és elrendezés meghatározásakor szakmai tudását és technikai készségeit használja fel egyedi kifejezési módon.

Ez a jogi szerkezet különösen fontos az építész és a megrendelő (például fejlesztők) közötti kapcsolatban. Az építész által készített tervek szerzői jogai alapvetően az építészhez tartoznak. Ezért, ha a megrendelő engedély nélkül másolja a terveket, hogy más épületet építsen, vagy átadja azokat egy másik építésznek módosítás céljából, az grafikai művek szerzői jogainak megsértésévé válhat. Ennek elkerülése érdekében rendkívül fontos, hogy az építészeti tervezési megbízási szerződésekben a megrendelő biztosítsa a szükséges engedélyeket (használati jogokat) a tervek felhasználásához az építkezés, a jövőbeli átalakítások, karbantartás és egyéb célok érdekében.

A filmek szerzői jogi művei Japánban

A filmek szerzői jogi művei (a Japán Szerzői Jogi Törvény 10. cikk 1. bekezdés 7. pontja) a Japán Szerzői Jogi Törvény 2. cikk 3. bekezdése alapján rendkívül tágan vannak meghatározva. Nem csak a mozifilmek tartoznak ide, hanem általánosságban minden olyan mű, amely „a filmek hatásához hasonló vizuális vagy audiovizuális hatást kelt, és amely tárgyiasult formában van rögzítve”. Ennek értelmében a televíziós műsorok, reklámfilmek és videójátékok is a filmek szerzői jogi műveiként kezelendők.

A videójátékokat először a filmek szerzői jogi műveiként azonosította a Tokiói Kerületi Bíróság 1984. szeptember 28-i ítélete, amelyet „Pac-Man ügy”-ként ismerünk. Ebben az esetben vita tárgya volt, hogy a játéktermekben engedély nélkül felállított „Pac-Man” játékautomaták másolása szerzői jogi (vetítési jog) megsértését jelenti-e. A bíróság megállapította, hogy a játék ROM-jában rögzített képsorozat, bár a játékos műveleteinek megfelelően változik, összességében kreatív audiovizuális kifejezésnek minősül, és így a filmek szerzői jogi művei közé tartozik.

Ez a döntés jelentős hatással volt a későbbi japán videójáték-ipar fejlődésére. A játékokat filmek szerzői jogi műveiként kezelve a játékalkotók ugyanolyan erős jogokat (például vetítési és terjesztési jogokat) élvezhettek, mint a filmkészítők. Emellett a Japán Szerzői Jogi Törvény 29. cikkének rendelkezései szerint a filmek szerzői jogi műveinek jogai alapvetően a filmkészítőkhöz (játékcégekhez) tartoznak, ami egyszerűsítette a jogkezelést a sok kreatív szakember részvételével zajló összetett játékfejlesztési folyamatokban. Ez biztosította a japán játékipar számára a világpiaci versenyképesség eléréséhez szükséges stabil jogi alapot.

A fényképek szerzői jogi védelme Japánban

A fényképek mint szerzői művek (a Japán Szerzői Jogi Törvény 10. cikk 1. bekezdés 8. pontja) szerzői jogi védelem alá esnek. A fényképek kreativitásának elismeréséhez szükséges küszöb viszonylag alacsony, de mégis szükség van bizonyos eredeti alkotói megoldásokra.

A fényképek szerzői műjellegére vonatkozó kritériumokat a “Friss Vízben Úszó Dinnye” fénykép ügyében hozott, 2001. június 21-i dátumú Tokiói Fellebbviteli Bíróság ítélete (Reiwa 3 (2021)) állapította meg. A bíróság szerint a fényképek kreativitása a fotós által végzett különféle választások és megoldások kombinációjából ered, mint például a téma kiválasztása, kompozíció, fényerő és árnyékolás, szög, pillanatfelvétel és a fejlesztési technika. Ezen ítélet alapján, a mechanikus másolatokat kivéve, szinte minden fotó, amelybe a fotós szándéka beleszövődik, szerzői műként élvez védelmet, ami egy széleskörű értelmezést eredményezett.

Ez a széleskörű védelem fontos kockázatkezelési szükségességet jelez a vállalatok számára. A modern korban, amikor az interneten könnyen hozzáférhetők a képek, könnyen elfelejthetjük, hogy azok valakinek a szerzői művei lehetnek. Azonban, ha egy vállalat mások által készített fényképeket használ fel engedély nélkül a weboldalán, közösségi médiában vagy reklámokban, az szerzői jogi sérelemnek minősülhet, ami kártérítési igényhez vezethet. Ezért a vállalatoknak minden használt kép esetében szükséges egy szigorú belső ellenőrzési rendszert kialakítaniuk, beleértve a licensz szerződések megkötését, a jogok ellenőrzését és a felhasználási engedélyek bizonyítékainak megőrzését. Kiindulópontként minden fényképet valakinek a szerzői művének kell tekinteni.

A számítógépes programok szerzői jogi védelme Japánban

A számítógépes programok szerzői jogi védelme (a japán szerzői jogi törvény 10. cikk 1. bekezdés 9. pontja) a számítógépes programokra vonatkozik. Itt kiemelten fontos a törvény 10. cikk 3. bekezdésének rendelkezése. Ennek értelmében a szerzői jogi védelem a program konkrét “megjelenítésére” (a forráskód leírására) terjed ki, azonban nem vonatkozik az alapul szolgáló “programnyelvre”, a kommunikációs eljárásokra, azaz a “protokollokra” (szabályzatokra), valamint a feldolgozási eljárásokra, azaz az “algoritmusokra”. Ez az úgynevezett ötlet-kifejezés dichotómiájának alkalmazása a programozás világában.

Ezen a területen a gyakorlati jogi kérdéseket bemutató friss példaként szolgál az Osaka Kerületi Bíróság 2024. január 29-i (Reiwa 6) ítélete. Ebben az esetben egy megbízás alapján fejlesztett programot vitattak meg, amelyet a megrendelő vállalat több helyszínen másolt és módosított a használat során. A bíróság először megállapította, hogy a program forráskódja funkcionális korlátokkal rendelkezik, de a leírásban “megfelelő választási lehetőség” áll rendelkezésre, és a leírás mennyisége (kb. 120 A4-es oldal) alapján a fejlesztő egyénisége is megnyilvánul, így a szerzői jogi védelmet megerősítette. Azonban a szerzői jogi sérelem állítását elutasította. Ennek oka, hogy a felek közötti hosszú távú üzleti kapcsolat, a fejlesztő által szállított forráskód, valamint a megrendelő vállalat tudomása arról, hogy több helyszínen használja a programot, alapján a bíróság megállapította, hogy a megrendelő vállalatnak “hallgatólagos engedélye” volt a program belső másolására és módosítására.

Ez az ítélet fontos tanulságokat tartalmaz a szoftverfejlesztést megbízással végző vállalatvezetők számára. A szoftver szerzői jogi hovatartozása és annak felhasználási engedélyének hatóköre teljesen különálló kérdések. A kereskedelmi szokásokra és a hallgatólagos megállapodásokra támaszkodni későbbi konfliktusok forrása lehet. A megbízási fejlesztési szerződésekben elengedhetetlen a kockázatkezelés szempontjából, hogy a szerződésben világosan és konkrétan meghatározzuk a licenc hatókörét: ki, hány helyszínen és terminálon, milyen módon használhatja a programot, megengedett-e a módosítás, és hogyan alakul a forráskódhoz való hozzáférés joga.

A különböző művekben megjelenő kreativitás megítélésének összehasonlítása a japán szerzői jog alapján

Ahogy eddig is láthattuk, a japán szerzői jogi törvényben meghatározott “kreativitás” követelménye nem alkalmazható egyformán minden műalkotásra. A bíróságok a műalkotások jellegétől függően rugalmasan értelmezik ezeket a kritériumokat. Különösen az építészeti művek esetében, amelyek magas fokú hasznossággal bírnak, a kreativitás kritériumait nagyon magasra állítják be, hogy ne korlátozzák indokolatlanul az ipari tevékenységeket, míg a fotókhoz hasonló, kifejezés magát célzó műveknél viszonylag alacsony szinten ismerik el a kreativitást. Ennek a különbségnek a megértése segíthet abban, hogy megállapítsuk, melyik szellemi tulajdonunk részesülhet erős szerzői jogi védelemben. Az alábbi táblázat a különösen eltérő megítélési kritériumokkal rendelkező főbb műtípusokat hasonlítja össze azok kulcsfontosságú szempontjai alapján.

Összefoglalás

A Japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) a nyelvi, zenei, képzőművészeti alkotásoktól kezdve a programokig terjedően védi a kreatív kifejezéseket. Azonban a törvényi cikkelyek által bemutatott absztrakt definíciók és példák önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megállapítsuk, egy adott alkotás védett-e vagy sem. Ahogy ebben a cikkben is áttekintettük, az egyes szerzői művek védelmi körét az évek során felhalmozódott bírósági döntések határozzák meg konkrétan. Ezek a döntések fontos iránymutatást nyújtanak a törvény “kreativitás” fogalmának az egyes területek sajátosságaihoz igazított értelmezéséhez és alkalmazásához. Ezért a szerzői jogi kérdések megfelelő értékeléséhez nem csak a jogszabályok ismerete, hanem ezekre a bírósági ítéletekre való mélyreható megértés is elengedhetetlen. A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tanácsadási tapasztalattal rendelkezik a cikkben tárgyalt szerzői művek típusaival kapcsolatos jogi kérdésekben, számos japán ügyfél számára. Irodánkban több angolul beszélő szakember is dolgozik, beleértve azokat, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek, így képesek vagyunk szakértő és zökkenőmentes támogatást nyújtani a Japán bonyolult szellemi tulajdonjogi kérdéseivel szembesülő nemzetközi vállalatok számára.