MONOLITH LAW OFFICE+81-3-6262-3248Hétköznapokon 10:00-18:00 JST [English Only]

MONOLITH LAW MAGAZINE

General Corporate

A japán társasági jogban szereplő új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények magyarázata

General Corporate

A japán társasági jogban szereplő új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények magyarázata

A japán társasági jogban a jegyzési joggal ellátott kötvények fontos pénzügyi eszközt jelentenek a vállalatok számára a tőkebevonás érdekében. Ez a pénzügyi eszköz két különböző jellegű értékpapírt, a kötvényt és a jegyzési jogot egyesíti. A kötvény a vállalat által kibocsátott adósságpapírt jelent, míg a jegyzési jog azt a jogot biztosítja, hogy a jövőben meghatározott feltételek mellett a vállalat részvényeit megszerezhesse. A jegyzési joggal ellátott kötvények lehetővé teszik a vállalatok számára a rugalmas tőkebevonást, míg a befektetők számára stabil kötvényhozamot és részvényként növekedési lehetőséget kínálnak. Ez a pénzügyi termék a japán társasági jogban egyértelműen meghatározott, és kibocsátására, átruházására, valamint a jogok gyakorlására konkrét jogi követelmények vonatkoznak.

A jegyzési joggal ellátott kötvények legjellemzőbb vonása, hogy a kötvény és a jegyzési jog külön-külön átruházható. Ez a szétválaszthatóság lehetővé teszi a befektetők számára, hogy a kötvényrészt eladják és így tőkét vonjanak ki, miközben a jegyzési jogot megtartják, hogy a jövőbeni részvényárfolyam-emelkedés előnyeit élvezhessék. Továbbá, még ha a jegyzési jogot gyakorolják is, a kötvény maga nem szűnik meg, hanem továbbra is adósságként fennmarad. Az ilyen tulajdonságok lehetővé teszik a kibocsátó vállalatok számára, hogy a kötvényrész révén azonnal tőkét vonjanak be, miközben a jegyzési jog révén a jövőbeni részvételt ösztönözzék, így összetettebb tőkebevonási stratégiát alakíthatnak ki. A befektetők számára lehetőség nyílik a kötvény eladására a likviditás biztosítása érdekében, miközben a jegyzési jog potenciális növekedési hasznát megtartják, vagy fordítva, ami szélesíti a befektetési stratégiák választékát. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a jegyzési joggal ellátott kötvények jogi természetét, a konvertibilis kötvényekkel való különbségeket, a kibocsátási eljárást, az átruházást, valamint a jegyzési jog gyakorlását a japán jogszabályok alapján. Ezzel alapot nyújtunk azok számára, akik érdeklődnek a japán vállalati pénzügyek iránt, hogy mélyebben megértsék ezt az összetett pénzügyi terméket.

A Japán Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények Természete

Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények jogi természete a japán társasági törvényben egyértelműen meghatározott. Ez egy olyan értékpapír, amely a kötvényeket és az új részvényjegyzési jogokat egyesíti, és a japán társasági törvény 2. cikkének 22. pontjában van definiálva. Ez a meghatározás azt jelzi, hogy az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények nem csupán adósságpapírok, hanem jövőbeli részvények megszerzésére vonatkozó jogot is magukban foglaló összetett pénzügyi eszközök.

Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények legfontosabb jellemzője, hogy a kötvény és az új részvényjegyzési jog külön-külön átruházható. Ez a szétválaszthatóság azt jelenti, hogy a befektetők a piaci helyzetnek megfelelően külön-külön kereskedhetnek a kötvény és az új részvényjegyzési jog részeivel. Például a befektető átruházhatja a kötvény részét egy harmadik félre, és ezzel pénzt szerezhet, miközben megtartja az új részvényjegyzési jogot, hogy a jövőbeli részvényárfolyam emelkedéséből származó nyereséget elérje. Továbbá, még ha az új részvényjegyzési jogot gyakorolják is, a kötvény maga nem szűnik meg, hanem továbbra is adósságként fennmarad. A japán társasági törvény 260. cikke kimondja, hogy még ha a kötvényt visszaváltják is, az új részvényjegyzési jog nem szűnik meg. Ez a rendelkezés egyértelműen jelzi, hogy az új részvényjegyzési jog és a kötvény különálló jogi életet élnek.

Ez a szétválaszthatóság jelentős stratégiai rugalmasságot biztosít mind a kibocsátó vállalatoknak (a tőkeszerkezet kezelése és a különböző befektetői rétegek vonzása szempontjából), mind a befektetőknek (a kockázatkezelés, a likviditás és az egyedi befektetési stratégiák szempontjából). Ennek eredményeként a hagyományos átváltható kötvényeknél összetettebb és kifinomultabb pénzügyi mérnöki megoldások válnak lehetővé. A vállalatok a finanszírozási céljaik és a piaci igények szerint külön-külön tervezhetik és optimalizálhatják a kötvény és az új részvényjegyzési jog feltételeit. A befektetők pedig a saját befektetési céljaik és kockázattűrő képességük alapján választhatják meg, hogy a kötvény stabil hozamát vagy az új részvényjegyzési jog részvényekké történő átváltásával elérhető növekedési lehetőségeket kívánják-e követni, így sokkal változatosabb befektetési stratégiákat valósíthatnak meg.

A Japán Jog Szerinti Különbségek az Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények és az Átváltható Kötvény Típusú Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények Között

Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvényekkel könnyen összetéveszthető pénzügyi eszköz az átváltható kötvény típusú új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvény. Mindkettő közös jellemzője, hogy a kötvények és az új részvényjegyzési jogok egyesülnek, de jogi természetük és funkcióik tekintetében döntő különbségek vannak.

Az átváltható kötvény típusú új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvényeket a Japán Társasági Törvény 2. cikkének 23. pontja határozza meg, és az a jellemzőjük, hogy ha az új részvényjegyzési jogot gyakorolják, a kötvény maga részvénnyé alakul át, és a kötvény megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a befektető a kötvény névértékét a részvények befizetésére fordítja, és a kötvény részvénnyé alakul. Emiatt a kötvények és az új részvényjegyzési jogok elválaszthatatlanok, és nem lehet őket külön átruházni.

Ezzel szemben az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények esetében, még ha az új részvényjegyzési jogot gyakorolják is, a kötvények nem szűnnek meg, hanem továbbra is fennmaradnak. A befektetőnek külön befizetést kell teljesítenie, amikor az új részvényjegyzési jogot gyakorolja. Mivel a kötvények és az új részvényjegyzési jogok elválaszthatók, a befektető továbbra is birtokolhatja a kötvényeket, miközben gyakorolja az új részvényjegyzési jogot, és új részvényeket szerezhet. Ez az alapvető különbség jelentős hatással van mindkét eszköz kockázati és hozamprofiljára, valamint azokra a célokra, amelyekre a kibocsátó vállalatok ezeket használják. Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények esetében a befektetők élvezhetik a “hibrid” hozamot, amely a kötvények jövedelemforrásának megtartásából és a részvények árfolyamnyereségéből származik. Ezzel szemben az átváltható kötvény típusú új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények ideiglenes alternatívaként működnek, és közvetlenebb utat nyitnak a részvények felé, így átváltás után teljes mértékben a részvények teljesítményére támaszkodnak. Ez a megkülönböztetés rendkívül fontos a vállalati pénzügyi eszközöket értékelő befektetők és a tőkeszerkezetet tervező vállalatok számára.

Összehasonlító táblázat: Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények és Átváltható Kötvény Típusú Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények

TételÚj Részvényjegyzési Joggal Rendelkező KötvényekÁtváltható Kötvény Típusú Új Részvényjegyzési Joggal Rendelkező Kötvények
Japán Társasági Törvény szerinti meghatározásJapán Társasági Törvény 2. cikk 22. pontJapán Társasági Törvény 2. cikk 23. pont
Kötvények és új részvényjegyzési jogok elválasztásaElválaszthatóElválaszthatatlan
Új részvényjegyzési jog gyakorlásakor a kötvények kezeléseA kötvények fennmaradnakA kötvények megszűnnek (részvénnyé alakulnak)
Új részvényjegyzési jog gyakorlásakor történő befizetésKülön befizetés szükségesA kötvény névértéke a befizetésre fordítódik
Kibocsátási célok rugalmasságaA tőkebevonás és részvénykibocsátás független kezelése lehetségesElsősorban részvények átváltásával történő tőkebevonás

Új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények kibocsátása

Az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények kibocsátásakor szigorú eljárások és követelmények vonatkoznak a Japán társasági törvény alapján. A vállalatoknak először el kell dönteniük az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények kibocsátásával kapcsolatos ügyeket. A Japán társasági törvény 249. cikke előírja, hogy részletesen meg kell határozni a kibocsátandó új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények számát, az egyes kötvények összegét, a részvényjegyzési jogok tartalmát, azok gyakorlásának feltételeit, valamint a részvényjegyzési jog gyakorlásakor fizetendő összeget. Különösen a részvényjegyzési jog gyakorlásakor fizetendő összeg a Japán társasági törvény 242. cikkének 1. bekezdése szerint szabályozott, és az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények fontos eleme.

A kibocsátási ügyek meghatározása mellett a Japán társasági törvény 250. cikke előírja a meghatározott személyek számára történő kibocsátás vagy az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények jegyzési jogával kapcsolatos ügyek meghatározását. Az kibocsátási döntéshozatali folyamat során elvileg elegendő az igazgatósági határozat, de bizonyos helyzetekben, például ha a kibocsátás a meglévő részvényesek számára “kedvező feltételekkel” történik, a Japán társasági törvény 251. cikke alapján különleges közgyűlési határozat szükséges. Ez a meglévő részvényesek érdekeinek védelme érdekében fontos előírás.

Bár sok kibocsátási ügyet az igazgatósági határozat alapján lehet meghatározni, a Japán társasági törvény 251. cikke, amely “kedvező kibocsátás” esetén különleges közgyűlési határozatot követel meg, azt sugallja, hogy a Japán társasági törvény nagy hangsúlyt fektet a meglévő részvényesek hígulásának és az igazságtalan előnyök nyújtásának védelmére. Ez nem csupán eljárási követelmény, hanem fontos biztosíték a részvényesek védelme érdekében. Ez azt jelzi, hogy a japán vállalatirányítás nagyra értékeli az átláthatóságot és a részvényesek beleegyezését, amikor az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvényekhez hasonló pénzügyi eszközöket a meglévő részvényesek számára hátrányos módon bocsátanak ki. A vállalatoknak gondosan mérlegelniük kell a kibocsátási feltételeket, hogy elkerüljék ezt a magasabb jóváhagyási szintet. Ez bonyolíthatja és késleltetheti a tőkebevonási folyamatot, amit figyelembe kell venni.

A kibocsátási eljárás során a Japán társasági törvény 253. és 254. cikke alapján történik az új részvényjegyzési joggal ellátott kötvények jegyzése, allokációja és befizetése. A vállalatok meghatározzák a befizetési határidőt vagy időszakot, és a befektetők ennek megfelelően teljesítik a befizetést.

Új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények átruházása Japánban

Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények magas fokú rugalmassággal bírnak, mivel a kötvény és az új részvényjegyzési jog, mint összetevők, külön-külön is átruházhatók. A japán társasági törvény rendelkezéseket tartalmaz ezen átruházásra vonatkozóan.

A vállalatoknak kötelező elkészíteniük az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények nyilvántartását, hogy kezelhessék ezek tulajdonosait, és bizonyos adatokat rögzíteniük kell. A japán társasági törvény 255. cikke előírja ezen nyilvántartás elkészítését és a rögzítendő adatokat. Továbbá, a japán társasági törvény 256. cikke meghatározza a kötvénykönyvben rögzítendő konkrét adatokat, mint például az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények száma, összege, a megszerző neve vagy megnevezése és címe, valamint az átruházásra vonatkozó információk.

Ezen felül, a vállalatoknak lehetőségük van új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvényeket is kibocsátani. A japán társasági törvény 257. cikke szerint, ha ilyen kötvényeket bocsátanak ki, az átruházás a kötvény átadásával lép érvénybe. Ez a fizikai formában létező értékpapírok átruházási módját határozza meg, és ha nem bocsátanak ki értékpapírt, akkor a nyilvántartásba vétel az átruházás érvényességi feltétele.

A kötvények és az új részvényjegyzési jogok külön-külön történő átruházhatósága növeli a befektetők számára a piaci likviditást és rugalmasságot. Azonban a japán társasági törvény 255. cikke kötelezővé teszi az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények nyilvántartásának elkészítését, és a japán társasági törvény 256. cikke előírja a kötvénykönyvben rögzítendő adatokat, ami azt jelenti, hogy a vállalatoknak folyamatosan rögzíteniük kell a tulajdonosi információkat. Továbbá, a japán társasági törvény 257. cikke lehetővé teszi az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények opcionális kibocsátását, ami azt jelenti, hogy ha azokat kibocsátják, az átruházás a kötvény átadásával válik érvényessé, ami nehezebbé teheti a valós idejű tulajdonjog követését a nyilvántartási rendszerhez képest. Ez a kettős rendszer tükrözi az ilyen pénzügyi eszközök szabad átruházhatóságának (ami előnyös a befektetők és a piaci hatékonyság szempontjából) és az értékpapírokat kibocsátó vállalatok azon képességének egyensúlyát, hogy kezeljék a kötvénytulajdonosok és az új részvényjegyzési jogok tulajdonosainak nyilvántartását (például kamatfizetés, új részvényjegyzési jog gyakorlásának értesítése, átváltás utáni közgyűlés értesítése stb. céljából).

Új Részvényopciók Gyakorlása Japánban

Az új részvényopciókkal ellátott kötvényekhez kapcsolódó részvényopciók gyakorlása meghatározott feltételek és eljárások szerint történik. Amikor a részvényopciókat gyakorolják, a vállalat új részvényeket bocsát ki. Ebben az esetben a részvényopció birtokosának a Japán Társasági Törvény 242. cikkének (1) bekezdése alapján külön meghatározott befizetési összeget kell a vállalatnak megfizetnie. Ez eltér a konvertibilis kötvényekhez kapcsolódó részvényopciók esetétől, ahol a kötvény névértéke a befizetésre fordítható.

A részvényopciók és a kötvények elválaszthatósága a gyakorlás során is jelentőséggel bír. Például, még ha a kötvényeket visszafizették is, a részvényopciók nem szűnnek meg, és a gyakorlási időszakon belül továbbra is gyakorolhatók. A Japán Társasági Törvény 260. cikke ezt a pontot egyértelműen szabályozza. Továbbá, a Japán Társasági Törvény 262. cikke előírja, hogy a részvényopciók gyakorlása függetlenül történik a kötvények visszafizetésétől, tovább erősítve ezzel a két elem függetlenségét.

Az a tény, hogy a kötvények visszafizetése után is fennmaradnak a részvényopciók, és hogy a részvényopciók gyakorlása független a kötvények visszafizetésétől, azt jelenti, hogy ezek a komponensek különböző “életciklusokkal” és értékelési tényezőkkel rendelkeznek. A kötvények értékét a kamatlábak és a hitelkockázat befolyásolja, míg a részvényopciók értékét az alapul szolgáló részvények ára, volatilitása és a lejáratig hátralévő idő határozza meg. Ez a függetlenség bonyolultságot okoz mind a kibocsátó vállalatoknak (amelyek egyszerre kezelik az adósságot és a részvénytőkét), mind a befektetőknek (akik értékelik az összetett pénzügyi termékeket, és döntenek arról, mikor gyakorolják vagy adják el az egyes komponenseket). Ez lehetővé teszi a kifinomult arbitrázs stratégiákat, de egyúttal mély megértést igényel mind az adósság-, mind a részvénypiacok iránt.

A részvényopciókhoz általában gyakorlási időszak van meghatározva. A Japán Társasági Törvény 261. cikke szabályozza a részvényopciók elévülését, és ha ez az időszak lejár, a részvényopciók megszűnnek. Ezért a részvényopció birtokosának biztosítania kell, hogy a meghatározott időszakon belül megfelelő eljárásokat hajtson végre, hogy ne veszítse el jogait.

Kapcsolódó Japán Bírósági Esetek

Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények a természetüknél fogva összetett pénzügyi eszközök, és értelmezésük vagy értékelésük kapcsán gyakran kerülnek bírósági viták középpontjába. Kapcsolódó japán bírósági esetként említhető a Tokiói Kerületi Bíróság 1991. február 3-i ítélete.

Ez az ítélet az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények értékelésével kapcsolatos ügyben arra a kérdésre összpontosított, hogy miként kell meghatározni azok tisztességes értékét. Az ilyen kötvények esetében a kötvényrész és az új részvényjegyzési jog különválasztható, és mindkettő önálló piaci értékkel rendelkezhet, így az egész értékelése nem egyszerű feladat. A bíróság szembesült azzal a kihívással, hogy miként integrálja az ilyen összetett pénzügyi eszközök értékének meghatározásakor a kötvényrész kamatlábán és hitelkockázatán alapuló értékelést, valamint az új részvényjegyzési jog részvényárfolyam-ingadozásait és gyakorlási időszakát figyelembe vevő értékelést (például opciós árképzési modellek alkalmazása). Ez az ítélet arra utal, hogy az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények jogi természete mellett azok gazdasági értékének meghatározásához is szakértői ismeretek szükségesek.

Az a tény, hogy létezik olyan bírósági eset, amely kifejezetten az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények “értékelésére” összpontosít, azt sugallja, hogy ezeknek a pénzügyi eszközöknek a belső összetettsége, különösen a különválasztható természetük, jogi értelmezést igénylő vitákhoz vezethet. A bíróság nem csupán a definíciók alkalmazásával foglalkozik, hanem a gyakorlati pénzügyi következményekkel és értékelési módszertanokkal is. Ez arra utal, hogy bár a japán jogi rendszer keretet biztosít ezekhez a pénzügyi eszközökhöz, azok valós alkalmazása, különösen a tisztességes érték tekintetében, bizonytalanságot és véleménykülönbségeket okozhat. Ezért, bár a jogi struktúra világos, a pénzügyi következményekkel és értékeléssel kapcsolatos viták lehetősége alapos megfontolást és szakértői pénzügyi és jogi tanácsadást igényel. Ez hangsúlyozza, hogy a jövőbeli peres ügyek elkerülése érdekében robusztus értékelési modellekre és világos szerződési feltételekre van szükség.

Összefoglalás

Ebben a cikkben részletesen bemutattuk a japán társasági jog szerinti új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvényeket, azok jogi természetét, a konvertibilis kötvényekkel való különbségeket, valamint a kibocsátás, átruházás és az új részvényjegyzési jog gyakorlásának különböző aspektusait. Az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények egyedi tulajdonsága, hogy a kötvények és az új részvényjegyzési jogok külön-külön átruházhatók, így rugalmas tőkebevonási eszközként szolgálnak a vállalatok számára, és lehetővé teszik a befektetők számára a különféle befektetési stratégiák alkalmazását. A kibocsátástól a gyakorlásig terjedő minden egyes szakaszra a japán társasági jog alapján szigorú eljárások és követelmények vonatkoznak, ezért ezeknek a jogi kereteknek a pontos megértése rendkívül fontos.

A Monolith Ügyvédi Iroda jelentős tapasztalattal és mély szakértelemmel rendelkezik a japán vállalati jog területén, különösen az olyan összetett pénzügyi termékekkel kapcsolatos ügyekben, mint az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvények. Ügyvédi csapatunk jól ismeri e terület legújabb jogszabályi értelmezéseit és gyakorlati szokásait, és pontos, gyakorlati tanácsokat nyújt a vállalatok által tapasztalt különféle jogi kihívásokra. Ezenkívül irodánkban több angolul beszélő ügyvéd is dolgozik, akik külföldi ügyvédi képesítéssel rendelkeznek, így hatékony támogatást tudunk nyújtani nemzetközi ügyfeleinknek a japán bonyolult jogrendszer megértésében és a zökkenőmentes üzleti működés biztosításában. Ha tanácsra van szüksége az új részvényjegyzési joggal rendelkező kötvényekkel kapcsolatban, vagy más japán társasági jogi támogatásra van szüksége, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Monolith Ügyvédi Irodával.

Managing Attorney: Toki Kawase

The Editor in Chief: Managing Attorney: Toki Kawase

An expert in IT-related legal affairs in Japan who established MONOLITH LAW OFFICE and serves as its managing attorney. Formerly an IT engineer, he has been involved in the management of IT companies. Served as legal counsel to more than 100 companies, ranging from top-tier organizations to seed-stage Startups.

Vissza a tetejére