A japán társasági jogban a „létrehozás alatt álló társaság” nevében eljáró alapítók cselekményeinek jogi kezelése

A vállalat alapítása nem csupán egymást követő adminisztratív eljárások sorozata. Jogi szempontból a társasági alapszabály megalkotásától a cég bejegyzésének befejezéséig az intézményt „alapítás alatt álló társaságként” kezelik Japánban. Ez az időszak alapvető fontosságú a jövőbeli üzleti tevékenységek alapjainak megteremtéséhez, ugyanakkor jogilag rendkívül bizonytalan és számos kockázatot rejtő időszak is. Az alapítás alatt álló társaság még nem rendelkezik teljes jogi személyiséggel. Azonban szükségessé válhat különféle szerződések megkötése, mint például irodabérlés vagy alkalmazottak felvétele a jövőbeli cég számára. Ekkor merül fel a lényegi kérdés: vajon az alapítók által az alapítás alatt álló társaság nevében végrehajtott cselekmények jogilag a később létrejövő társasághoz tartoznak-e? És ki viseli a felelősséget az ezekből a cselekményekből eredő kötelezettségekért? Például, ha az alapítás előtt kötött költséges lízingszerződést a társaság alapítása után nem tartják összeegyeztethetőnek az üzleti tervvel, akkor ezt a szerződést érvényteleníteni lehet-e, vagy az alapítónak kell-e személyesen vállalnia a felelősséget?

Ebben a cikkben az „alapítás alatt álló társaság” bonyolult jogi státuszára összpontosítunk. Konkrétan az alapítás alatt álló társaság által végrehajtható cselekmények határait és azok jogi hatásait tárgyaljuk részletesen a japán társasági törvény és a kapcsolódó bírósági döntések alapján. Továbbá, ha a társaság alapítása sikeres, vagy sajnálatos módon kudarcba fullad, az alapítók és az érintettek által viselt jogi felelősségeket is alaposan megvizsgáljuk. Ide tartozik a társaság saját felelőssége, a tranzakció másik fele, a harmadik fél felelőssége, valamint azoké a „képzelt alapítóké”, akik nem alapítók, de mélyen beleavatkoztak az alapításba. Ezeknek a kérdéseknek a megértése elengedhetetlen a vállalatalapítási folyamat zökkenőmentes lebonyolításához és a jövőbeli jogi viták megelőzéséhez.

A létrehozás alatt álló társaságok és tevékenységeik Japánban

Egy társaság alapítási folyamatában, amikor az alapítók létrehozzák az alapszabályt és megkezdik a közös cél, a társaság létrehozása felé irányuló tevékenységeket, egészen a bejegyzés általi jogi létrejöttéig, az ilyen szervezetet “létrehozás alatt álló társaságként” nevezik Japánban. Mivel ez a létrehozás alatt álló társaság még nem rendelkezik a japán társasági jog szerinti jogi személyiséggel, jogi jellegét a “jogképességgel nem rendelkező társaságként” értelmezik, ami egy olyan szervezetet jelent, amely rendelkezik szervezeti felépítéssel, ahol a többségi szavazás elve érvényesül, a tagok változása ellenére a szervezet fennmarad, és a képviseleti módszer, a közgyűlés működése, a vagyon kezelése és más, a szervezetet mint egészet meghatározó főbb pontok meghatározottak.

A létrehozás alatt álló társaság szerveiként az alapítók a társaság alapításához szükséges képviselőként cselekszenek a szükséges mértékben. Az alapítók által végrehajtott cselekmények jogi hatásainak a létrehozás utáni társaságra való átszállása attól függ, hogy a cselekmény milyen jellegű. Konkrétan azt vizsgálják, hogy a cselekmény a létrehozás alatt álló társaság céljain belül történt-e. A létrehozás alatt álló társaság által végzett tevékenységek nagy vonalakban két csoportra oszthatók: azokra, amelyek “magához a társaság létrehozásához szükséges elengedhetetlen cselekmények”, és azokra, amelyek a “társaság üzleti előkészületeihez kapcsolódnak”, utóbbiak pedig tovább oszthatók “nyitási előkészületekre” és “üzleti tevékenységekre”. Ezenfelül létezik egy különleges cselekmény, amelyet a japán társasági jog külön szabályoz, ez a “vagyon átvételének” tevékenysége.

A társaság alapításához nélkülözhetetlen cselekmények

Elsőként, a társaság alapításának céljának eléréséhez jogilag vagy ténylegesen nélkülözhetetlen cselekmények szükségesek. Ide tartozik az alapszabály megalkotása, az alapítók általi részvények átvállalására vonatkozó szerződés, az alapításkori kibocsátott részvények átvállalóinak toborzása, valamint az alapító közgyűlés megtartása. Ezek a cselekmények közvetlenül illeszkednek a társaság alapításának céljához. Így ezek által keletkezett jogok és kötelezettségek természetesen a megalakult társasághoz tartoznak. Például az alapítók által a társasági alapszabály hitelesítéséért fizetett közjegyzői díjak vagy a részvények átvállalóinak toborzásához szükséges hirdetési költségek a társaság létrejötte után a társaság terhére számíthatók. Ezeknek a cselekményeknek a társasághoz való tartozását illetően jogi vita ritkán merül fel.

A vállalkozás indításához szükséges előkészületek

A következő lépés a vállalkozás zökkenőmentes elindításához szükséges előkészületek, az úgynevezett vállalkozás indításához szükséges előkészületek megtétele. Ezek a tevékenységek elkülönülnek magától a vállalkozási tevékenységtől. Az előkészületek konkrét példái közé tartozik az üzlethelyiség bérleti szerződésének megkötése, irodai berendezések és felszerelések beszerzése, valamint a munkavállalókkal kötött foglalkoztatási szerződések.

Ezen előkészületek jogi hatásainak a megalapított társaságra való átszállása nem egyértelmű. A joggyakorlat szerint az ilyen tevékenységek csak akkor szállnak át a megalapított társaságra, ha azok “objektíven nézve szükségesek a vállalkozás indításához” és a társaság alapítóinak hatáskörén belül történtek. Például egy ítélet (Ōita kerületi bíróság, 1986. március 24-i ítélet) szerint egy alapítás alatt álló társaság által kötött munkavállalói szerződés esetében, ha az alkalmazás elengedhetetlenül szükséges a társaság tevékenységének megkezdéséhez, akkor a megalapított társaság örökli a szerződéses jogállást.

Azonban a szükségesség megítélése szigorú. Például, ha a vállalkozás méretéhez képest aránytalanul magas összegű ingatlan vásárlása történik, vagy a vállalkozás indításához egyértelműen nem szükséges számos munkavállaló alkalmazása, ezeket a tevékenységeket az alapítók hatáskörén túlmutató cselekedetként értékelik, és alapelv szerint nem szállnak át a megalapított társaságra. Ebben az esetben az ilyen tevékenységeket végrehajtó alapító személyesen viseli a felelősséget.

Üzleti tevékenység Japánban

Az üzleti tevékenység alatt azt az esetet értjük, amikor egy még alakulófélben lévő társaság már megkezdi a működését, és elindítja a tervezett üzleti tevékenységet. Például egy gyártó vállalat, amely a bejegyzés alatt kezdi meg a termékek gyártását és értékesítését, vagy egy tanácsadó cég, amely ügyfelekkel köt tanácsadási szerződéseket és szolgáltatásokat nyújt a létrehozás folyamatában.

Egy még bejegyzés alatt álló társaságnak nincs jogi személyisége, és így nincs képessége arra, hogy üzleti tevékenységet folytasson. Emiatt a bejegyzés alatt végzett üzleti tevékenységet alapvetően a kezdeményezők hatáskörét túllépő jogosulatlan cselekedetként kezelik, és azok nem tulajdoníthatók a bejegyzést követő társaságnak. Még ha az üzleti tevékenység nyereséget is termel, az ebből eredő jogok és kötelezettségek alapvetően a cselekedetet végrehajtó kezdeményező személyéhez tartoznak.

Az alakulás utáni társaság azonban képes lehet az ilyen üzleti tevékenységet utólagosan jóváhagyni. A jóváhagyás azt jelenti, hogy egy olyan jogi aktusra, amely eredetileg nem tulajdonítható hatást, utólag kinyilvánítják a szándékot, hogy az hatást a társaságra ruházzák. Ha a társaság megalakulása után a felügyelőbizottság vagy egyéb megfelelő szerv döntést hoz arról, hogy a társaság magára vállalja az üzleti tevékenység hatásait, akkor kivételesen a társasághoz rendelhetők. Azonban ez csupán kivételes intézkedés, és jelentős jogi kockázatokkal jár, ha a társaság a bejegyzés alatt kezdi meg az üzleti tevékenységét.

Vagyonátvétel a japán társasági jog alapján

Végül, a japán társasági jog különleges szabályozást állít fel a “vagyonátvétel” nevű tevékenységre. A vagyonátvétel a japán társasági törvény 28. cikk (2) bekezdése szerint “a részvénytársaság alapítása után átvett vagyontárgyakat és azok értékét, valamint az átadó személy nevét vagy megnevezését” jelenti. Konkrétan ez azt a szerződést jelenti, amelyben az alapítók vállalják, hogy a társaság alapítása után meghatározott vagyontárgyakat (például ingatlanokat vagy gépeket) meghatározott áron megvásárolják a vagyontárgy tulajdonosától.

A vagyonátvétel hasonlít az üzleti előkészítő tevékenységekre, de jogi kezelése jelentősen eltér. A vagyonátvétel nem az alapítók személyes döntése alapján szabadon végrehajtható, hanem annak tartalmát az alapszabályban kell rögzíteni, hogy érvényes legyen. Ezt nevezzük az alapszabályban szereplő különleges alapítási tételeknek. Az alapszabályban történő rögzítés célja, hogy a többi részvényes és a hitelezők számára előre ismertté tegye, milyen vagyontárgyakat szerez meg a társaság közvetlenül az alapítás után és mennyi ellenértéket fizet értük, megakadályozva ezzel, hogy a vagyon túlértékelése révén a társaság vagyonát károsítsák.

Ha az alapszabályban történő rögzítés nélkül kötik meg a vagyonátvételi szerződést, az alapelv szerint érvénytelen. Még ha a társaság alapítása után a felügyelőbizottság jóvá is hagyja a szerződést, az érvénytelen cselekményt nem lehet érvényessé tenni. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság 1968. december 24-i ítélete egyértelműen kimondja, hogy az alapszabályban nem szereplő vagyonátvétel érvénytelen, és a jóváhagyással sem válik érvényessé. Tehát, ha a társaság alapítása után meghatározott vagyontárgyak megszerzése a cél, akkor mindenképpen szükséges az alapszabályban rögzíteni ezt a szándékot.

Felelősség a társaság alapításával kapcsolatban

Egy társaság alapítási folyamatában különféle jogi felelősségek merülhetnek fel. Ezek a felelősségek elsősorban az alapítókat terhelik, és tárgyukban, valamint tartalmukban igen sokrétűek lehetnek. Ebben a cikkben a megalakult részvénytársaságokkal szembeni felelősséget, a harmadik felekkel szembeni felelősséget, valamint a “látszólagos alapítók” felelősségét ismertetjük.

Felelősség a megalakult részvénytársasággal szemben

Az alapítóknak a társaság alapításának feladatát ellátva a társasággal szemben a jó gazdálkodó gondosságával kell eljárniuk. Amennyiben e kötelezettség megszegésre kerül, az alapítók kártérítési felelősséggel tartoznak a létrehozott társaságnak.

A japán társasági törvény (2005) 52. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy ha az alapítók elmulasztják a társaság alapításával kapcsolatos feladataikat, felelősséggel tartoznak a társaságnak az ebből eredő károkért. Például, ha szükségtelenül magas alapítási költségeket fizetnek ki, vagy a társaságnak kárt okozó nem megfelelő nyitási előkészületeket végeznek, ezek a helyzetek ide tartoznak. E felelősségtől csak a teljes részvényesi egyetértés esetén lehet felmentést kapni (japán társasági törvény (2005) 54. cikk (1) bekezdése).

Továbbá, ha a tárgyi betétek (pénzügyi eszközökön kívüli vagyontárgyak betétei) vagy a fent említett vagyoni hozzájárulások esetében az alapszabályban megjelölt vagyontárgyak értéke jelentősen alacsonyabb a valós értéknél, az alapítók különleges felelősséggel tartoznak. A japán társasági törvény (2005) 52. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy ilyen esetekben az alapítók szolidárisan kötelesek a hiányzó összeget a társaságnak megfizetni. Ez a társasági vagyon biztosításának érdekében szigorú felelősség, és az alapítók nem mentesülhetnek alóla, még akkor sem, ha bizonyítani tudják, hogy nem mulasztották el a feladataikat.

Felelősség harmadik felekkel szemben

Az alapítók felelősséggel tartozhatnak a társaság alapításával kapcsolatos tevékenységeikért a harmadik felekkel szemben is.

Először is, ha az alapítók a társaság alapításakor rosszhiszeműen vagy súlyos hanyagsággal járnak el, felelősséggel tartoznak a harmadik feleknek az ebből eredő károkért (japán társasági törvény (2005) 53. cikk (1) bekezdése). Például, ha valaki hamis üzleti tervet nyújt be, hogy pénzt vonjon be harmadik felektől, ez a helyzet ide tartozik.

Még fontosabb a társaság nem létrejöttének esetében felmerülő felelősség. Ha a társaság alapítási folyamata meghiúsul és a társaság nem jön létre, az alapítóknak szolidárisan kell felelősséget vállalniuk az alapítással kapcsolatos tevékenységeikért (japán társasági törvény (2005) 56. cikk). Például, ha egy társaság alapítását megelőzően kötött irodabérleti szerződés esetében a társaság nem jön létre, az alapítók lesznek a szerződés felei. Emellett az ilyen tevékenységekkel kapcsolatosan felmerült költségeket is az alapítóknak szolidárisan kell viselniük. Ez a szabály a harmadik felek védelmét szolgálja, és az alapítóvá válás súlyos felelősségét mutatja.

A látszólagos alapítók felelőssége

Végül, azok a személyek, akik formálisan nem alapítók, de gyakorlatilag részt vesznek a társaság alapításában, szintén felelősséggel tartozhatnak. Ezt nevezzük “látszólagos alapítók” felelősségének.

A japán társasági törvény (2005) 55. cikk két esetet sorol fel. Az első az, aki hozzájárul ahhoz, hogy a részvénytársaság alapításakor kibocsátandó részvények toborzására vonatkozó hirdetéseket vagy egyéb toborzási dokumentumokat vagy elektronikus rekordokat saját nevével vagy megnevezésével, illetve a társaság alapításának támogatásával ellátva tegyen közzé. Például, ha egy ismert üzletember engedélyezi, hogy hírnevét a társaság alapításához használják. A második az, aki nem írta alá az alapszabályt alapítóként, és nem látta el azt aláírással vagy pecséttel.

Ezek a személyek az alapítókkal azonos felelősséggel tartoznak (felelősség a társasággal és harmadik felekkel szemben). Ez arra az elvre épül, hogy ha valaki a nevét vagy cselekedeteit felhasználva külső hitelt teremt a társaság alapításához, akkor ennek megfelelő felelősséget kell vállalnia. A társaság alapításában való részvételkor tudatában kell lenni annak, hogy még ha nem is szerepel hivatalos alapítóként, a részvétel módjától függően súlyos jogi felelősséget vonhat maga után.

Összefoglalás

Egy társaság alapítása reményekkel teli új kezdetet jelent egy vállalkozás számára, de a folyamat, ahogy ebben a cikkben ismertettük, bonyolult jogi kérdéseket vet fel. Különösen a “társaság alapítása alatt álló” átmeneti szakaszban végzett tevékenységek hatályát és a felelősség kérdését szakértői tudás nélkül nehéz megfelelően megítélni. Az alapítók hatáskörét túllépő cselekedetek nemcsak váratlan terheket róhatnak az alapítás utáni társaságra, hanem az alapítók személyes, korlátlan felelősségvállalásának kockázatát is magukban hordozhatják. Ha figyelmen kívül hagyjuk az olyan szigorú eljárásokat igénylő tevékenységeket, mint a vagyonátvétel, akkor a tervezett vállalkozás alapjai is megrendülhetnek. Ezeknek a kockázatoknak az előzetes azonosítása és megfelelő kezelése az első lépés a zökkenőmentes társaságalapítás és a jövőbeli egészséges üzletmenet megvalósítása felé.

A Monolith Jogügyi Iroda széleskörű tapasztalattal rendelkezik a vállalati jogi szolgáltatások terén, különösen a társaságalapítás előtti és utáni szakaszban felmerülő különféle jogi kérdésekben támogatva számos ügyfelet. Mélyreható ismeretekkel rendelkezünk a japán társasági jog terén, és elemzést végezünk az alapítás alatt álló társaságok tevékenységeivel és felelősségeivel kapcsolatos potenciális kockázatokról, hogy ügyfeleink számára a legmegfelelőbb megoldásokat javasolhassuk. Irodánkban több olyan szakértő is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel és angol nyelvtudással rendelkeznek, így nemzetközi üzleti tevékenységet folytató ügyfeleink számára is akadálymentes, részletes és pontos jogi támogatást tudunk nyújtani. Ha jogi bizonytalanságokkal küzd a társaságalapítás fontos szakaszában, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.