A szerzői személyiségi jogok a japán szerzői jogban: A vállalatok által ismerni kívánt jogi kockázatok és kezelésük

A japán jogrendszer alapján a kreatív tevékenységből származó jogoknak két különböző jellege van. Az egyik a licenszelhető és átruházható gazdasági jogokat jelentő „szerzői jog (vagyoni jog)”, amely nemzetközileg is elismert fogalom. Azonban létezik egy másik, a japán szerzői jogi rendszer alapját képező fontos jog is, ez pedig a „szerző személyiségi jogai”. Ez a jog védi a szerző személyes és szellemi kapcsolatát a művével, és a japán szerzői jogi törvény értelmében átruházhatatlan, kizárólagos jogként van meghatározva. Ennek az átruházhatatlanságnak a sajátossága váltja ki a vállalati tevékenységben az egyedi és súlyos jogi kockázatokat. Egy vállalat úgy gondolhatja, hogy szerződés útján teljes mértékben megszerezte a szerzői jogokat, de a mű alkotója, a személy továbbra is megőrzi a szerző személyiségi jogait. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy az üzleti tevékenység során szükséges művek módosításával vagy felhasználási módjával kapcsolatban az alkotó később ellenvetéseket fogalmaz meg, ami megállítási igényekhez vagy kártérítési követelésekhez vezethet. Ebben a cikkben először tisztázzuk a szerző személyiségi jogainak alapvető fogalmát a szerzői jog (vagyoni jog) összehasonlításán keresztül. Ezután részletesen bemutatjuk a szerző személyiségi jogait alkotó három fő jogot – a „közzétételi jogot”, a „névmegjelölési jogot” és az „azonosság megőrzésének jogát” – japán bírósági esetek bevonásával. Végül részletesen kifejtjük a „munkáltatói szerzői mű” rendszerét, amely a vállalatok számára a leginkább hatékony jogi keretet nyújtja ezeknek a kockázatoknak a rendszerszintű kezelésére, és gyakorlati útmutatást adunk.

A szerzői személyiségi jogok alapfogalmai: A szerzői jogok és a vagyoni jogok közötti különbség Japánban

A japán szerzői jogi törvény két fő kategóriába sorolja a szerző jogait. Az egyik a művek gazdasági értékének védelmét szolgáló ‘szerzői jogok (vagyoni jogok)’, a másik pedig a szerző szellemi érdekeit, azaz a mű és a szerző közötti személyes kapcsolat védelmét biztosító ‘szerzői személyiségi jogok’. A japán szerzői jogi törvény17. cikkének 1. bekezdése kimondja, hogy a szerző mindkét jogosultságot élvezheti.

A szerzői személyiségi jogok legfőbb jellemzője az, hogy kizárólag a szerzőhöz tartoznak. A japán szerzői jogi törvény 59. cikke egyértelműen kimondja, hogy a ‘szerzői személyiségi jogok kizárólag a szerzőhöz tartoznak, és nem ruházhatók át’. Ez azt jelenti, hogy a szerzői személyiségi jogok a szerző személyiségének elválaszthatatlan részét képezik, és még akkor is a teremtőnél maradnak, ha a szerzői jogok (vagyoni jogok) szerződéses úton más személyre szállnak át. Ez a jogi jellemző rendkívül fontos a szerzői művek használatának engedélyezésével és a jogok átruházásával kapcsolatos szerződéses gyakorlatban. Nem elegendő csupán ‘szerzői jogok átruházásáról’ szóló szerződést kötni, mivel ez nem kezeli a szerzői személyiségi jogokkal kapcsolatos kockázatokat. Ahhoz, hogy a vállalatok szabadon és rugalmasan használhassák a szerzői műveket, a szerzői jogok (vagyoni jogok) megszerzésén túl elengedhetetlen a szerzői személyiségi jogok megfelelő kezelése.

Az alábbi táblázat a két jogkategória alapvető különbségeit foglalja össze.

A közzétételi jog: A még nem közzétett szerzői művek kezelésének joga a Japán szerzői jogi törvény alapján

A közzétételi jog a Japán szerzői jogi törvény 18. cikkében van meghatározva, amely kimondja, hogy „a szerzőnek joga van eldönteni, hogy a még nem közzétett művét mikor és milyen formában teszi hozzáférhetővé a nyilvánosság számára”. Ez egy kizárólagos jog, amely lehetővé teszi a szerző számára, hogy saját alkotását mikor és hogyan mutatja be a világnak. A vállalati tevékenységek során számos még nem közzétett szerzői mű létezik, mint például a vállalaton belül készített tervezetek, publikálatlan kutatási és fejlesztési jelentések, megjelenés előtti szoftverek, vagy a végleges döntés előtti reklámtervek. Ezeknek a műveknek a szerzői jogok birtokosai nélküli közzététele megsértheti a közzétételi jogot.

Az alapelv mellett a Japán szerzői jogi törvény bizonyos körülmények között „törvényes feltételezést” alkalmaz a szerző hozzájárulására vonatkozóan. A Japán szerzői jogi törvény 18. cikkének 2. bekezdésének 1. pontja szerint, ha egy még nem közzétett mű szerzői jogát (vagyoni jogot) átruházzák, akkor feltételezhető, hogy a jogok új birtokosa a szerzői jog gyakorlásaként közzéteheti vagy bemutathatja a művet. Ez a rendelkezés a vállalatok számára szerződéses alapon megszerzett még nem közzétett művek zökkenőmentes használatát szolgálja, de fontos megjegyezni, hogy ez a „feltételezés” jogilag megdönthető. A „feltételezés” jogi hatása gyengébb, mint a „tényállításé”, és ha a szerző bizonyítani tudja, hogy a szerzői jogot átruházta, de a közzétételhez nem járult hozzá, akkor a feltételezés megdönthető. Ezért, ha egy vállalat megszerzi a még nem közzétett művet és tervezi annak jövőbeli közzétételét, akkor nem csak erre a feltételezési szabályra támaszkodhat, hanem érdemes a szerződésben egyértelmű és visszavonhatatlan megegyezést szerezni a szerzőtől a közzététel időpontjáról és módjáról, hogy elkerülje a lehetséges jogi vitákat.

A névmegjelenítési jog: A szerzői névhasználatot meghatározó jog Japánban

A névmegjelenítési jog a japán szerzői jogi törvény19. cikkében van meghatározva. Ez a jog biztosítja a szerző számára, hogy amikor nyilvánosságra hozza művét, választhat, hogy valódi nevét, álnevét, például írói nevét használja-e, vagy teljesen anonim marad-e (névtelenül publikál). A mű felhasználóinak alapvetően kötelezettségük van követni a szerző által már alkalmazott megjelenítési módot.

Azonban vannak kivételek is e jog alkalmazásában. A japán szerzői jogi törvény 19. cikkének 3. bekezdése kimondja, hogy „amennyiben a mű felhasználásának célja és módja fényében nem áll fenn annak a veszélye, hogy a szerző alkotóként való érdeke sérül, és amennyiben ez nem sérti a tisztességes szokásokat, úgy a névmegjelenítést el lehet hagyni”. Például egy étteremben vagy üzletben háttérzeneként lejátszott zene esetében nem szükséges minden egyes dalnál bejelenteni a szerző nevét, ez az általános értelmezés szerint ebbe a kivételbe tartozik.

A technológiai fejlődés új kihívásokat állít a névmegjelenítési jog elé. Egy jellemző eset a japán Legfelsőbb Bíróság 2020. július 21-i ítélete (más néven a „Retweet-ügy”). Ebben az esetben egy fotográfus saját nevével ellátott fotóját töltötte fel a Twitterre, amit egy harmadik fél retweetelt. A Twitter rendszerének működése miatt a kép automatikusan meg lett vágva, és a fotón szereplő név eltűnt a megjelenítésből a felhasználók idővonalán. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy még ha a retweetelő szándéka nem is volt a név eltávolítása, a nyilvánosság számára a név nélkül megjelenített kép a fotográfus névmegjelenítési jogának megsértését jelenti. Ez az ítélet fontos iránymutatást nyújt a weboldalak üzemeltetőinek, alkalmazásfejlesztőknek és a közösségi média marketinggel foglalkozó vállalatoknak. Azaz, a tartalmak automatikus feldolgozása és megjelenítése során már a rendszer tervezési szakaszában is figyelembe kell venni, hogy a szerzői név ne kerüljön véletlenül törlésre. A névmegjelenítési jog megsértése nem csak közvetlen emberi cselekmények által, hanem a rendszer automatizált működése révén is bekövetkezhet, és ennek tudatában kell lenni.

Az azonosság megőrzésének joga: A szerzői mű integritásának védelme Japánban

Az azonosság megőrzésének joga a szerzői személyiségi jogok között kiemelkedően erős, és a vállalati gyakorlatban gyakran okoz vitát. A japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 20. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a szerzőnek joga van műve és annak címe azonosságának megőrzéséhez, és nem kell elfogadnia, hogy ezeket az ő akarata ellenére megváltoztassák, eltávolítsák vagy más módon módosítsák”. Ez a jog lehetővé teszi a szerző számára, hogy megvédje alkotásának tartalmát és címét az engedély nélküli módosításoktól. Például egy regény történetének megváltoztatása, egy illusztráció színtónusának beállítása vagy egy logóterv egy részének eltávolítása mind az azonosság megőrzésének jogának megsértését jelentheti.

Természetesen nem minden módosítás tilos. A japán szerzői jogi törvény 20. cikkének (2) bekezdése felsorol néhány kivételt, amelyek nem érintik az azonosság megőrzésének jogát. Ezek közül a vállalati gyakorlat szempontjából a legrelevánsabb a (4) pontban említett „a mű jellegéből és felhasználásának céljából, valamint módjából adódó, elkerülhetetlennek ítélt változtatások”. Azonban az, hogy mi számít „elkerülhetetlennek”, rendkívül homályos, és jogi előrejelzése szempontjából nehéz terület. Például a weboldalon való megjelenítés céljából képek méretének megváltoztatása vagy egy jelentés összefoglalójának elkészítése érdekében a szöveg lerövidítése – bár ezek a gyakorlatban természetesnek tekinthető cselekedetek – konfliktushoz vezethetnek, ha a szerző úgy érzi, hogy ezek az intézkedések sértik az alkotói szándékát.

Itt fontos megjegyezni, hogy az „akarat ellenére” követelmény nem csak a szerző szubjektív érzéseit veszi figyelembe, hanem objektív szabványok alapján is értékelhető. Azonban mivel ez az objektív értékelés és az „elkerülhetetlen változtatások” közötti határvonal nem egyértelmű, ez a jog erős tárgyalási eszközzé válhat a szerzők számára. A vállalatok számára pedig előfordulhat, hogy kisebb módosítások miatt kénytelenek jogi kockázatot vállalni, vagy a szerzőkkel szemben hátrányos egyezségre kényszerülnek, hogy elkerüljék a pereskedést. Az ilyen bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében a szerzői mű felhasználására vonatkozó szerződések megkötésekor ajánlott a várható módosítások (például méretváltoztatás, vágás, színhelyesítés stb.) konkrét felsorolása, és ezekre a módosításokra vonatkozóan a szerző előzetes, átfogó beleegyezését tartalmazó záradék beillesztése, ami egy rendkívül hatékony kockázatkezelési módszer lehet.

A személyazonosság megőrzésének jogával kapcsolatos japán bírósági döntések

A személyazonosság megőrzésének jogának értelmezéséhez és alkalmazási körének megértéséhez két fontos bírósági döntést mutatunk be.

Az első egy 2001. február 13-án (Heisei 13) hozott ítélet, amelyet Japán Legfelsőbb Bírósága hozott (ismertebb nevén a “Tokimeki Memorial eset”). Ebben az ügyben egy olyan memóriakártyákat árusító vállalkozást pereltek be, amelyek lehetővé tették a népszerű “Tokimeki Memorial” nevű szerelmi szimulációs játék paramétereinek jogosulatlan módosítását. A vádlott (az eladó) azt állította, hogy nem módosította közvetlenül magát a játékprogramot. Azonban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlott által értékesített memóriakártyák használatával a játék főhősének paraméterei olyan értékekre változtak, amelyek eredetileg nem lehettek volna lehetségesek, és ezáltal a játék történetének kibontakozása és a szereplők ábrázolása eltért a szerző által szándékolt határoktól. A bíróság ítélete szerint az ilyen módosításokat elősegítő eszközök értékesítése önmagában is a szerzői személyiségi jogok megsértését eredményező törvénytelen cselekedet. Ez az ítélet azt mutatja, hogy nemcsak a mű közvetlen módosítása, hanem harmadik felek által végzett módosításokat lehetővé tevő eszközök vagy szolgáltatások nyújtása is megsértheti a személyazonosság megőrzésének jogát (közvetett sérelem), különösen fontos precedenst teremtve ezzel a szoftver- és digitális tartalomipar számára.

A második egy 1999. március 26-án (Heisei 11) hozott ítélet, amelyet a Tokiói Kerületi Bíróság hozott (ismertebb nevén az “Delfinfotó eset”). Ebben az ügyben egy fotográfus által készített bálna- és delfinfotókat egy kiadó cég használt fel egy magazinban, előzetes engedély nélkül vágta meg (levágta a képek felső, alsó és oldalsó részeit) és a képek fölé szöveget helyezett a layout részeként. A kiadó azt állította, hogy a magazin layoutjának szükségessége miatt történt ez, és nem érintette a mű lényegét. A bíróság azonban megállapította, hogy a vágás megváltoztatta a fotók eredeti kompozícióját, ami nem felelt meg a szerző eredeti szándékának. Továbbá a képek fölé helyezett szöveg is a fotó egy részét eltakaró vágásnak felelt meg, és ezek a cselekedetek mind a fotográfus személyazonosság megőrzésének jogát sértették. Ez az ítélet világosan kimutatja, hogy a hirdetési, kiadói és webdesign területeken, még ha van is designbeli vagy technikai szükséglet, ha az a szerző kreatív kifejezését befolyásoló módosítás, akkor az megsértheti a személyazonosság megőrzésének jogát.

A munkavégzés során létrejött szerzői művek: Jogi keretrendszer a jogi személyek szerzőként való elismeréséhez Japánban

Ahogy azt korábban láthattuk, a szerzői személyiségi jogok átruházhatatlanok, és ezáltal kezelhetetlen kockázatokat rejtenek a vállalatok számára. E probléma alapvető megoldására szolgáló legátfogóbb és legerősebb jogi eszköz a japán szerzői jogi törvény (Copyright Act) 15. cikkében meghatározott “munkavégzés során létrejött szerzői művek” rendszere.

A munkavégzés során létrejött szerzői művek rendszerének legnagyobb jellemzője, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén nem a művet valóban megalkotó alkalmazott, hanem a munkáltatóként funkcionáló jogi személy vagy egyéb használó szerezheti meg a “szerző” státuszt már a teremtés kezdetétől fogva. Ennek eredményeképpen a jogi személy nemcsak a szerzői jogokat (vagyoni jogokat), hanem a szerzői személyiségi jogokat is eredetileg megszerezheti. Így, mivel a szerzői személyiségi jogok nem keletkeznek meg a teremtő személynél, a vállalatok teljes mértékben ki tudják zárni az átruházhatatlanságból eredő jövőbeli kockázatokat. Ez a rendszer a japán szerzői jogi törvény egyik fontos kivételét képezi, amely az “a művet megalkotó személy lesz a szerző” elvét (alkotói elv) követi, és a vállalatok zavartalan üzleti tevékenységének támogatására jött létre. Azonban mivel ez csupán egy kivétel, a bíróságok hajlamosak szigorúan értelmezni a létrejöttének feltételeit. A vállalatoknak, hogy kihasználhassák ennek a rendszernek az előnyeit, biztosítaniuk kell, hogy minden meghatározott feltételnek maradéktalanul megfeleljenek, és rendelkezzenek a megfelelő bizonyítékokkal.

A munkavállalói szerzői művek létrejöttének feltételei és a gyakorlati megfontolások Japánban

A munkavállalói szerzői művek létrejöttéhez Japán szerzői jogi törvényének (a Heisei (1989) korszak 15. cikke) alábbi összes feltételének teljesülnie kell:

1. A jogi személy vagy más munkaadó (jogi személy stb.) kezdeményezésére jön létre.
2. A jogi személy stb. munkavállalója hozza létre.
3. A munkavállaló munkaköri feladatai keretében hozza létre.
4. A jogi személy stb. a saját neve alatt teszi közzé. (Megjegyzés: számítógépes programok esetében ez a követelmény nem szükséges.)
5. A létrehozás idején nincs más szerződéses vagy munkaszabályzati külön rendelkezés.

Ezek közül a gyakorlatban legtöbb értelmezési problémát a második pont, a „jogi személy stb. munkavállalója” körének meghatározása jelenti. Nyilvánvaló, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak megfelelnek ennek a követelménynek, azonban a megbízási szerződéssel rendelkező alvállalkozók vagy a szabadúszók által létrehozott művek esetében bonyolultabbá válik az ítélet.

Ebben a kérdésben a Japán Legfelsőbb Bíróság 2003. április 11-i ítélete (az úgynevezett „RGB-ügy”) fontos iránymutatást adott. A Legfelsőbb Bíróság szerint a „munkavállaló” kategóriába tartozás nem a szerződés megnevezésén (például „megbízási szerződés”) vagy más formális kritériumok alapján dönthető el, hanem a munkaadó és a szerző közötti valóságos irányítási és felügyeleti kapcsolat létezését, valamint azt, hogy a fizetett összeg munkavégzésért járó díjnak tekinthető-e, a munka jellegét, az irányítás és felügyelet meglétét, a díj összegét és fizetési módját figyelembe véve kell valóságosan megítélni.

Ez az ítélet azt mutatja, hogy a vállalatok nem várhatják el könnyedén a munkavállalói szerzői művek létrejöttét, különösen külső szakértőkkel való kapcsolatukban. A szabadúszó tervezők és programozók általában nem állnak a vállalat közvetlen irányítása és felügyelete alatt, és mint független vállalkozók végzik munkájukat, így valószínűleg nem ismerik el őket „munkavállalóként”. Ezért a vállalatoknak kettős megközelítésben kell gondolkodniuk az intellektuális tulajdon kezelési stratégiájukban. Az alkalmazottak által létrehozott művek esetében a munkaszerződések és munkaszabályzatok kidolgozásával biztosíthatják a munkavállalói szerzői művek feltételeinek teljesülését és ezzel a jogok biztosítását. Másrészről, a külső megbízottak által létrehozott művek esetében nem a munkavállalói szerzői művek létrejöttére kell támaszkodniuk, hanem a szerződésekben egyértelműen kell meghatározniuk a szerzői jogok (vagyoni jogok) átruházását, valamint megállapodniuk a szerzői személyiségi jogok gyakorlásáról való lemondásról (nem gyakorlási záradék), ami az egyetlen biztos kockázatkezelési módszer.

Összefoglalás

A japán szerzői jogban a szerzői személyiségi jogok átruházhatatlanok és erős jogokat biztosítanak a teremtő személy szellemi érdekeinek védelmében. Ha egy vállalat figyelmen kívül hagyja ezeket a jogokat, komoly üzleti kockázatokkal, mint például projekt késedelmekkel vagy váratlan pereskedésekkel nézhet szembe. A nyilvánosságra hozatal joga, a név megjelölésének joga és különösen az integritás védelmének joga mind közvetlen hatással vannak a vállalatok kommunikációs, fejlesztési és marketing tevékenységeire. Ezeknek a kockázatoknak az hatékony kezelésének legbiztosabb módja a belső szabályzatok és a külső szerződések terén tett intézkedések kombinálása. A munkavállalók által létrehozott művek esetében létfontosságú a munkahelyi szerzői jogi rendszer követelményeinek pontos megértése és annak biztosítása, hogy a vállalati szabályzatok és működés ezt pontosan alkalmazzák. Másrészről, a szabadúszókkal vagy alvállalkozókkal való együttműködés során nem szabad a munkahelyi szerzői jog létrejöttére számítani, hanem éppen ellenkezőleg, a szerzői jogok átruházását és a szerzői személyiségi jogok gyakorlásának mellőzését tartalmazó, világos és konkrét szerződéseket kell kötni.

A Monolith Jogügyi Iroda rendelkezik jelentős tapasztalattal a japán szerzői jog, különösen a szerzői személyiségi jogokkal kapcsolatos összetett ügyekben, számos belföldi és nemzetközi ügyfél képviseletében. Irodánkban több olyan szakértő is dolgozik, akik nemzetközi hátterűek és rendelkeznek külföldi jogi képesítésekkel, beleértve az angol nyelvű jogászokat is, így képesek vagyunk globális perspektívából pontos tanácsokat nyújtani a japán jogrendszerrel kapcsolatban. Legyen szó munkaszerződések vagy alvállalkozói szerződések készítéséről és felülvizsgálatáról, szellemi tulajdon kezelésével kapcsolatos vállalati irányelvek kidolgozásáról, vagy esetleges jogi viták kezeléséről, cégünk készen áll arra, hogy a cikkben tárgyalt témákban minden jogi támogatást megadjon.