Az ügyvéd elmagyarázza a szabadalmak és a szabadalmi jogok megszerzésének előnyeit

Amikor szóba kerül a szabadalmak és a szabadalmi jogok, hajlamosak vagyunk nagy léptékű dolgokra, mint például a kék fényt kibocsátó diódákra gondolni. Azonban a valóságban a bejegyzett szabadalmak (2018-as pénzügyi évben körülbelül 195 000 bejegyzés) többsége “apró” találmányok.

Egy példa erre, amikor a második legnagyobb szereplő az iparban, az Echigo Cukrászda, azt állította, hogy az iparág első számú szereplője, a Sato Élelmiszeripari (Sato Foods) megsértette a saját szabadalmi jogait, és megállította a termelést és az értékesítést, valamint kártérítést követelt. Az Echigo Cukrászda által bejegyzett szabadalom a következő volt: “A mochi oldalán hosszanti (vízszintes) vágásokat hajtottak végre, hogy a sütés során a felület ne repedjen meg” (Japán Szellemitulajdon-felsőbíróság 2011. szeptember 7-i köztes ítélete).

A kisvállalkozások tulajdonosai által kifejlesztett technológiák és programok is szabadalmaztathatók, ha teljesítik a törvény által meghatározott feltételeket. De mi is pontosan a szabadalom, és milyen előnyökkel jár a szabadalmi jog megszerzése?

A szabadalmi rendszer célja

A szabadalmi rendszer olyan rendszer, amelyben az állam a szabadalmi jogot, azaz a jogot, hogy egy bizonyos időszakon keresztül kizárólagosan alkalmazhassák a találmányt, az ipar fejlődéséhez hozzájáruló találmányokat létrehozó személyeknek (vagy azok jogutódainak) adja, cserébe a találmány nyilvánosságra hozataláért.

A szabadalmi törvény 1. cikke (Cél)

Ez a törvény a találmányok védelmét és felhasználását szolgálja, ösztönzi a találmányokat, és hozzájárul az ipar fejlődéséhez.

Így a találmányok védelmét és felhasználását szolgálja a szabadalmi rendszer, de vajon mit jelent a találmány?

A találmány fogalma

A Japán Szabadalmi Törvény (Japanese Patent Act) 2. cikkelye a következőképpen határozza meg a ‘találmány’ fogalmát:

Szabadalmi Törvény 2. cikkely (Definíció)

E törvény értelmében a ‘találmány’ a természeti törvényeket alkalmazó technikai gondolatok magas szintű alkotását jelenti.

Tehát, a Szabadalmi Törvény szerinti találmánynak négy követelménynek kell megfelelnie:

• Természeti törvényeket alkalmaz
• Technikai gondolat
• Alkotás
• Magas szintű

Ezeket a követelményeket a következőkben részletesen ismertetjük.

A természet törvényeinek felhasználása

A természet törvényei olyan elveket jelentenek, amelyek fizikai, kémiai és biológiai szabályszerűségeket tartalmaznak, amelyeket a természetben tapasztalati úton fedeznek fel, és nem tartalmaznak mesterséges szabályokat, mint például az eszközök kezelésének ötleteit. Továbbá, mivel “a természet törvényeit használjuk”, az Einstein-féle relativitáselmélet, mint a természet törvénye, nem minősül találmánynak. A természet törvényeinek ellentmondó dolgok sem minősülnek találmánynak, például az olyan “találmány”, amely “bizonyítja, hogy az energia megmaradásának törvénye nem természeti törvény, megtöri Torricelli törvényét, és először az emberi történelemben állandó gépet biztosít”, nem minősül találmánynak, mivel “az energia megmaradásának törvénye a jelenlegi tudományos és technológiai univerzális törvény és közismert” (Tokiói Felsőbíróság, 2002. március 27-i ítélet).

Megjegyzendő, hogy “a természet törvényeinek használatának” követelménye és a “technikai gondolat” követelménye gyakran elválaszthatatlanok, és nincs kifogás az ellen, ha mindkettőt együttesen tekintjük a találmány követelményének.

Technikai gondolkodás

A találmányt úgy definiálják, mint egy “technikai ötletet”, amely felismeri a “technikai szerkezet és a technikai hatás közötti ok-okozati kapcsolatot”, és azt állítja, hogy “ha a ○○ technikai eszközt (technikai szerkezetet) használjuk, □□ technikai hatást érhetünk el”. Ennek követelményei közé tartozik a “reprodukálhatósági követelmény”, amely szerint “a szóban forgó technikai területen általánosan ismert tudással rendelkező személy képes ismételten elérni a kívánt technikai hatást”, valamint a “konkrétság és objektivitás követelménye”, amely szerint “a technikai szerkezetnek objektívnek és bizonyos mértékig konkrétnak kell lennie”.

Az a felperes, aki szabadalmi bejelentést tett a “kétirányú fogászati kezelési hálózat” találmányra, elutasítást kapott, ezért fellebbezést nyújtott be, de a Szabadalmi Hivatal elutasította a kérelmet. A perben, amelyben a döntés megsemmisítését kérte, a Japán Szellemitulajdon-felsőbíróság (2008. június 24.) megállapította, hogy a találmány egy olyan technikai eszközt biztosít, amely “adatbázissal rendelkező hálózati szerver”, “kommunikációs hálózat”, “a fogászati kezelőszobában telepített számítógép” és “képmegjelenítő és feldolgozó eszköz” alkalmazásával támogatja a fogászati kezelést, és ezért “a természeti törvényeket alkalmazó technikai gondolkodás alkotása”, tehát találmány.

A teremtés jelentősége

Azok, amelyek csupán meglévő dolgokat fedeznek fel, nem tekinthetők ‘teremtésnek’, hanem ‘csupán felfedezésnek’, és ezért nem nevezhetők feltalálásnak. A teremtés az emberi cselekvés által újonnan létrehozott dolgot jelenti, tehát a feltalálásnak a feltaláló által újonnan létrehozott dolognak kell lennie.

Ugyanakkor, ha a természetes anyagokból mesterségesen elszigetelt vegyi anyagok vagy mikroorganizmusok hasznosságát felfedezik, Japánban a vegyi anyagokat is úgy kezelik, mintha azokat ‘teremtették’ volna, és ezek ‘feltalálásnak’ számítanak. Továbbá, az úgynevezett használati feltalálások, amelyek ‘ismert anyagok ismeretlen tulajdonságainak felfedezésén alapulnak, és ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően az adott anyagok új felhasználásra alkalmasak’, szintén a teremtés kategóriájába tartoznak.

Magas szintűnek lenni

A Japán Használati Mintajog (Japanese Utility Model Law) 2. cikkének 1. bekezdése szerint az „ötlet” definíciója „a természeti törvényeket alkalmazó technikai gondolatok alkotása”. A „magas szintű” kifejezés, amely a találmány definíciójában szerepel, azért került bevezetésre, hogy megkülönböztessük az „ötletet” a találmánytól, és különbséget tegyünk a szabadalmak és a használati minták között.

A használati minta rendszer is védelmet nyújt az „ötleteknek”, amelyek „a természeti törvényeket alkalmazó technikai gondolatok alkotásai” (Használati Mintajog 2. cikk), tehát lényegében ugyanazok, mint a szabadalmak. Azonban csak azokat a technikai gondolatokat védik, amelyek „a termék formájára, szerkezetére vagy kombinációjára vonatkoznak” (Használati Mintajog 3. cikk). Ezért a módszerekkel kapcsolatos dolgok nem tartoznak a védelem alá, és a szabadalmi jog védelme eltér attól, hogy a technikai gondolatok alkotásának magas szintűnek kell lennie.

A használati minta rendszerben a benyújtott anyagok tartalmi vizsgálata nem történik meg, csak azok a dolgok kerülnek regisztrálásra, amelyek bizonyos alapvető követelményeknek megfelelnek. Ez a rendszer lehetővé teszi a kisebb találmányok, az úgynevezett „ötletek” gyorsabb és egyszerűbb védelmét a szabadalmi rendszernél.

A találmány szabadalmi követelményei

A szabadalmi jog, hasonlóan a használati minta joghoz, formatervezési joghoz és védjegyjoghoz, a Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelem, majd a vizsgálatot követő regisztráció révén jön létre.

A szabadalmaztatott találmánynak a szabadalmazás érdekében a következő követelményeknek kell megfelelnie:

• Alkalmazhatónak kell lennie az iparban (a Japán Szabadalmi Törvény 29. cikkének 1. bekezdése)
• Új találmánynak kell lennie (a Japán Szabadalmi Törvény 29. cikkének 1. bekezdése)
• Haladást kell jelentenie (a Japán Szabadalmi Törvény 29. cikkének 2. bekezdése)
• Előzetes kérelmének kell lennie (a Japán Szabadalmi Törvény 39. cikk)

Ezenkívül a közrendet vagy a közegészséget veszélyeztető találmányokat nem szabadalmazható találmányoknak tekintik (a Japán Szabadalmi Törvény 32. cikk).

Ipari felhasználhatóság

A szabadalmi rendszer az ipari fejlődést célozza meg (a Japán Szabadalmi Törvény 1. cikke), ezért azokat a találmányokat, amelyeket nem lehet ipari szinten felhasználni, nem szükséges szabadalommal védeni és nem is kaphatnak szabadalmat.

A Japán Szabadalmi Törvény 29. cikke

Az ipari felhasználásra alkalmas találmányt tevő személy (részlet kimarad), szabadalmat kaphat a találmányára.

A Japán Szabadalmi Törvény “ipar” kifejezése széles értelemben értelmezendő, és nem csak a gyártást, hanem a bányászatot, mezőgazdaságot, halászatot, szállítást, kommunikációt stb. is magában foglalja. Ezenkívül a vállalkozási találmányok széles ipari területekről származnak, beleértve a pénzügyi, biztosítási és reklámipart is.

Másrészről, a kizárólag tudományos vagy kísérleti célra használt találmányok, vagy azok, amelyek nem használhatók fel ipari tevékenységként, nem tartoznak ide. Ugyanígy, a gyakorlatilag megvalósíthatatlan találmányok (például a módszer, amely szerint az egész Föld felszínét UV-védő üveggel borítjuk be, hogy megakadályozzuk az UV-sugárzás növekedését) sem rendelkeznek ipari felhasználhatósággal. Az emberi sebészeti, terápiás vagy diagnosztikai módszerek találmányai szintén nem kaphatnak szabadalmat, mivel nincs ipari felhasználhatóságuk.

Új találmány

Akkor is, ha a feltaláló úgy gondolja, hogy az új technológia, ha a találmány megegyezik a meglévő technológiával, akkor a szabadalmi törvény céljának, az ipari fejlődés elősegítésének fényében, nem kellene szabadalmi jogot adni.

A szabadalmi törvény 29. cikkének 1. bekezdése (japán szabadalmi törvény)

Az ipari alkalmazásra képes találmányt tevő személy, a következő találmányok kivételével, szabadalmat kaphat a találmányára.

1. A találmány, amely a szabadalmi bejelentés előtt Japánban vagy külföldön nyilvánosan ismert volt

2. A találmány, amely a szabadalmi bejelentés előtt Japánban vagy külföldön nyilvánosan megvalósult

3. A találmány, amely a szabadalmi bejelentés előtt Japánban vagy külföldön, terjesztett kiadványokban leírták, vagy elektronikus kommunikációs vonalakon keresztül a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált

Az első “nyilvánosan ismert találmány” (köztudott) azt jelenti, hogy a találmány tartalma nem titok a meghatározatlan személyek számára. Még ha sokan is tudnak róla, akiknek titoktartási kötelezettségük van, ez nem számít köztudottnak, de ha valaki, akinek nincs titoktartási kötelezettsége, tud róla, akkor az már köztudott, akár egy személy is. A feltaláló vagy a kérelmező titoktartási szándéka nem számít.

A második “nyilvánosan megvalósult találmány” (közhasználatú találmány) azt jelenti, hogy a találmány tartalma nyilvánosan ismert vagy nyilvánosan ismertté válhat. Például, ha egy gyárban engedélyezik, hogy meghatározatlan személyek megtekinthessék egy termék gyártási folyamatát.

A harmadik “terjesztett kiadványok” alatt a “kiadványok” olyan dokumentumokat, rajzokat és egyéb hasonló információközlő eszközöket jelentenek, amelyeket a nyilvánosság számára terjesztés céljából másoltak. A “terjesztés” azt jelenti, hogy meghatározatlan személyek láthatják, és nem szükséges, hogy valaki ténylegesen megnézte a kiadványt.

Az “elektronikus kommunikációs vonalakon keresztül a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált találmány” általában az internetet jelenti, és a “nyilvánosság számára hozzáférhető” azt jelenti, hogy meghatározatlan személyek láthatják, és nem szükséges, hogy valaki ténylegesen hozzáférjen.

Haladó jellegű

A szabadalmi törvény, amelynek célja az ipar fejlődésének elősegítése, nem adhat monopoljogot olyan találmányokra, amelyeket a szokásos technikus könnyedén feltalálhat. Ez nemcsak nem segíti a technológiai fejlődést, hanem akadályozza azt. A szabadalmi törvény 29. cikkének (2) bekezdésének célja, hogy kizárja ezeket a találmányokat a szabadalmi oltalom alól.

Szabadalmi törvény 29. cikk (2) bekezdés

Ha a szabadalmi kérelem benyújtása előtt a találmány területén működő szokásos ismeretekkel rendelkező személy könnyedén feltalálhatja a találmányt az előző bekezdésben felsorolt találmányok alapján, akkor a találmányra, annak ellenére, hogy az előző bekezdés rendelkezéseit alkalmazza, nem kaphat szabadalmat.

A haladó jelleg rendkívül fontos követelmény a találmány szabadalmazhatóságának megítélésében, ezért a döntés nehéz, és gyakran a legnagyobb vitapont a szabadalmi vitákban.

A haladó jelleg meglétének megítélésének módszere a Szabadalmi Hivatal vizsgálati irányelve 26 szerint a “jelen találmány elismerése”, “fő hivatkozási találmány stb. hivatkozási találmányának elismerése”, “összehasonlítás”, “logikai indoklás (a különbségek értékelése)” szakaszokban történik.

Elsőbbségi elv

A szabadalmi jogok kizárólagosak, tehát egy találmányra csak egy szabadalmat adnak ki (egy találmány, egy szabadalom elv, a dupla szabadalmaztatás elv). Ha ugyanarra a találmányra több mint egy kérelmet nyújtanak be, a szabadalom odaítélésének kérdése az elsőbbségi elv szerint történik.

A szabadalmi törvény 39. cikke (elsőbbségi elv)

Ha ugyanarra a találmányra különböző napokon több mint egy szabadalmi kérelmet nyújtanak be, csak a legkorábbi szabadalmi kérelmező kaphat szabadalmat a találmányra.

Ha ugyanarra a találmányra több mint egy kérelmet nyújtanak be, a szabadalom odaítélésének kérdése a találmányok sorrendjét alapul véve, az első találmányt készítő személynek adnak szabadalmat (első találmány elv), vagy a találmányok sorrendjétől függetlenül, az első kérelmezőnek adnak szabadalmat (elsőbbségi elv). Japánban az elsőbbségi elvet alkalmazzák.

Konkrétan a japán szabadalmi törvény a következőképpen rendelkezik:

• Ha ugyanarra a találmányra különböző napokon több mint egy szabadalmi kérelmet nyújtanak be, csak a legkorábbi szabadalmi kérelmező kaphat szabadalmat a találmányra. (Szabadalmi törvény 39. cikk 1. bekezdés)
• Ha ugyanarra a találmányra ugyanazon a napon több mint egy szabadalmi kérelmet nyújtanak be, csak az a kérelmező kaphat szabadalmat a találmányra, akit a kérelmezők megállapodása szerint kijelöltek. (Ugyanaz a cikk 2. bekezdés)
• Ha a találmány megegyezik a használati minta bejegyzési kérelemmel kapcsolatos találmánnyal, akkor ugyanúgy kezelik, mint a fentieket. (Ugyanaz a cikk 3. és 4. bekezdés)

Mi a szabadalmi jogok megszerzésének előnyei?

A szabadalmi jogok, melyek ilyen jellegűek, a következő három előnnyel járhatnak a jogokkal rendelkező vállalatok vagy egyének üzleti tevékenysége számára.

Jogilag kikényszeríthető az utánzatok kizárása más cégek által

A monopoltilalom törvénye, amelynek célja a “magánmonopóliumok, tisztességtelen kereskedelmi korlátozások és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tiltása, a vállalkozási hatalom túlzott koncentrációjának megakadályozása, a termelés, értékesítés, árak, technológia stb. tisztességtelen korlátozásainak és minden más tisztességtelen üzleti korlátozásnak a kiküszöbölése a fúziók, megállapodások stb. által, a tisztességes és szabad verseny elősegítése, a vállalkozók kreativitásának ösztönzése, az üzleti tevékenység fellendítése, a foglalkoztatás és a nemzeti jövedelem szintjének növelése, és ezzel a fogyasztók érdekeinek védelme, valamint a nemzeti gazdaság demokratikus és egészséges fejlődésének elősegítése” (Monopoltilalom törvény 1. cikk), a 21. cikk (Szellemi tulajdonjogok gyakorlása) szerint “E törvény rendelkezéseit nem alkalmazzák azokra a tevékenységekre, amelyeket a szerzői jogi törvény, a szabadalmi törvény, a használati minta törvény, a formatervezési törvény vagy a védjegy törvény szerinti jogok gyakorlásaként ismernek el”.

Tehát a szabadalmi jogok révén a szabadalmi jogosultaknak lehetőségük van a találmányok monopolizálására, ami kivételt képez a monopoltilalom törvény alkalmazásából.

Amikor a technológiai fejlesztés eredményeként létrejött terméket piacra dobják, a technológia tartalma nyilvánosságra kerül, és ki van téve a más cégek által gyártott utánzatok fenyegetésének. Azonban, ha a termék szabadalmi jogát megszerzik, jogilag kikényszeríthető az utánzatok értékesítésének kizárása más cégek által.

A szabadalmi jogosultak peres úton kérhetik a szabadalmi jog megsértésének megállítását (Szabadalmi törvény 100. cikk) vagy kártérítést (Polgári törvénykönyv 709. cikk).

A megállítási kérelem azt jelenti, hogy a szabadalmi jogot megsértő vagy annak megsértésével fenyegető személyekkel szemben kérhető a megsértés megállítása vagy megelőzése. Ha a megállítási kérelem elfogadásra kerül, a peres felet kötelezik az utánzatok gyártásának leállítására, de kérhető az utánzatok megsemmisítése és a gyártási berendezések eltávolítása is.

A kártérítési kérelem azt jelenti, hogy a szabadalmi jog megsértésével kárt okozó személyekkel szemben kérhető a kár megtérítése. Ha a kártérítési kérelem elfogadásra kerül, a peres felet kötelezik a szabadalmi jogosultnak a szabadalmi jog megsértése miatt elszenvedett kárért megfelelő összegű pénzt fizetni.

Ez arra ösztönzi a szabadalmi jogosultakon kívüli személyeket, hogy kerüljék az utánzatok értékesítését a szabadalmi jog megsértésének peres kockázata miatt.

Licencdíjat szerezhet

A szabadalmi jog megszerzése lehetővé teszi, hogy kizárólagosan rendelkezzen a találmány felett, de nem feltétlenül szükséges a kizárólagosság. A szabadalmi jogot megszerző személy köthet szerződést más vállalkozókkal is, amelyben azt mondja: “Használja a találmányomat, és fizessen érte”. Ez az úgynevezett “licencszerződés”, és a korlátozott pénzügyi erőforrásokkal rendelkező vállalkozók számára gyakran ésszerűbb a saját gyártásnál, hogy nagyvállalatokkal kössenek licencszerződést és fizessenek a profit egy részét. Mivel nem kell magának viselnie a szabadalmi találmányt felhasználó termékek gyártásának és értékesítésének költségeit, csökkentheti a kockázatot, ha a termék nem találkozik a piaci fogadtatással.

A szabadalmi törvény lehetővé teszi, hogy a szabadalmi találmányt a szabadalmi jogosultsággal nem rendelkező személyek üzleti célból használják. Ezt a jogot végrehajtási jognak nevezik, és két fajtája van: az exkluzív végrehajtási jog (a szabadalmi törvény 77. cikke) és a normál végrehajtási jog (a szabadalmi törvény 78. cikke).

A szabadalmi licencszerződésben a szabadalmi jogosultsággal rendelkező személyt licencadónak, a szerződés másik félét pedig licencbérlőnek nevezik. A szabadalmi licencszerződés szerződési formája az exkluzív végrehajtási jog engedélyezési szerződésre és a normál végrehajtási jog engedélyezési szerződésre oszlik. Az exkluzív végrehajtási jog engedélyezési szerződés olyan típusú szerződés, amelyben csak a licencbérlő hajthatja végre a szabadalmi találmányt, még a szabadalmi jogosultsággal rendelkező licencadó sem hajthatja végre a szabadalmi találmányt. Ezzel szemben a normál végrehajtási jog engedélyezési szerződés olyan típusú szerződés, amelyben mind a licencadó, mind a licencbérlő hajthatja végre a szabadalmi találmányt.

Mindkét szerződési formában a licencbérlő által a szabadalmi találmány végrehajtására jogosult terület, a végrehajtás időtartama, a royalty fizetési módja és hasonló feltételek szabadon meghatározhatók a felek közös megegyezése alapján.

Hasznosítható a marketingben

A japán ‘Szabadalmi törvény’ (特許法) 187. cikkelye szerint: “A szabadalmi jogosultnak, az exkluzív vagy általános végrehajtási jogosultnak a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium rendelete szerint törekednie kell arra, hogy a szabadalomra vonatkozó terméken vagy annak csomagolásán szabadalmi jelzést helyezzen el”.

Ez a szabadalmi jelzés nem kötelező, csak “törekedni kell rá”, de a szabadalmi jogot szerzett termékeket értékesítő vállalatok többsége aktívan használja a “szabadalommal rendelkező” vagy “szabadalom szám: XXX” jelzéseket. A szabadalmi jelzés elhelyezése a terméken azt a benyomást kelti a vásárlóban, hogy a termék magas technológiai színvonalat képvisel, ami növeli a vásárlási hajlandóságot. Emellett a vállalat technológiai képességeinek külső bemutatására is alkalmas, és még ennél is fontosabb, hogy képes kialakítani azt a képet, hogy “ez egy megbízható vállalat, amely szabadalmat szerez”. Még a “szabadalomra vár” jelzés is képes növelni a vállalat imázsát, és hasznos a marketingben.

Összefoglalás

A szabadalmakat nem feltétlenül fogadják el minden kérelem esetén, gyakran előfordul, hogy különböző okokból elutasítják a regisztrációt.

Ilyen esetekben a Szabadalmi Hivatal egy “Elutasítási Okokat Tartalmazó Értesítés” formájában közli, miért nem ismerik el a szabadalmat. A kérelmező vitatkozhat ezzel írásban, de előzetesen alaposan ellenőrizni kell, hogy teljesülnek-e a követelmények, tapasztalt ügyvéd segítségével.

https://monolith.law/corporate/intellectual-property-infringement-risk[ja]