A zenei dallamok 'lopásának' határai? A másolás és a másodlagos művek eseteinek elemzése: a 'Menjünk tovább, bárhová vs. Emlékfa eset

A zenei dallamok “lopásának” kérdése bonyolult terület, amely a kreativitás és a szerzői jogok metszéspontján áll. Különösen a híres ítélkezési példa, a “Menjünk bárhová vs. Emlékfa eset” (Japanese “Doko made mo iko vs. Kinenju jiken”) jelentős precedenst nyújt a másolás és a másodlagos szerzői művek értelmezésében.

Ebben a cikkben a szerzői jogi törvényeket és ítélkezési példákat magyarázzuk el a zenei “lopás” szempontjából. Azok számára, akik érdeklődnek a kreatív tevékenységek és a szerzői jogok védelme iránt, ez a téma fontos jelentőséggel bírhat.

A „másolás” és a „másodlagos mű” fogalma a szerzői jogi törvényben

A másolás azt jelenti, hogy létrehozunk egy másik, az eredetivel megegyező dolgot, vagyis az eredetit hűen reprodukáljuk. A szerzői jogi törvény szerint,

A szerzői jogi törvény (másolási jog)

21. cikk: A szerző kizárólagos jogot élvez műve másolására.

Ez azt jelenti, hogy ha a szerző engedélye nélkül másoljuk a művét, megsértjük a másolási jogát. A másolás a zenében “lopásnak” vagy “utánzásnak” minősül, és gyakran okoz felháborodást.

Másrészről, a szerzői jogi törvény szerint a zeneművek áthangszerelése másodlagos műnek minősül, és ha a szerző engedélyt ad rá, akkor a létrehozása engedélyezett.

A szerzői jogi törvény 27. cikk (fordítási jog, adaptációs jog stb.)

A szerző kizárólagos jogot élvez műve fordítására, áthangszerelésére, átalakítására, színpadi adaptációjára, filmre vitelére, vagy más formában történő adaptációjára.

Ez a cikk az áthangszerelésről szóló nagy hírű per példáján keresztül magyarázza a másolás és a másodlagos mű fogalmát.

「Menjünk tovább vs Emlékfa eset」

Ez a per a “Menjünk tovább” (1966) szerzője, Kobayashi Asei úr, valamint a dal jogtulajdonosa, a Kanai Zenei Kiadó által indított per, amelyben Hattori Katsuji urat, az “Emlékfa” (1992) szerzőjét perelték be. Azt állították, hogy az “Emlékfa” másolata a “Menjünk tovább”-nak, és Kobayashi úr kártérítést követelt a név megjelenítési jogának és az azonosság megőrzési jogának megsértése miatt, míg a Kanai Zenei Kiadó kártérítést követelt a másolási jog megsértése miatt. Másrészről, a vádlott Hattori úr azt állította, hogy az “Emlékfa” különálló dal a “Menjünk tovább”-tól, és ellenpert indított, hogy megerősítse, hogy ő rendelkezik a szerzői jogokkal az “Emlékfa” dalhoz.

Kapcsolódó cikk: Szabadalmi, védjegy- és szerzői jogi megsértés kockázata és annak kezelése[ja]

Kapcsolódó cikk: A rágalmazási per és az ellenper folyamatának ismertetése[ja]

Az elsőfokú bíróság döntése: a felperes keresetét elutasította

A felperes azt állította, hogy a két dal mintegy 72%-ban azonos hangokból áll, a maradék hangok pedig ugyanazon harmónián belül együtt létezhetnek, és ha hangszerelési technikákat alkalmazunk, a változatok azonnal létrehozhatók, tehát a két dal dallamában azonosság van.

Továbbá, a “Menjünk tovább” című dal számos változatban jelent meg, tankönyvekben is szerepel, és számos lemez, CD és kiadvány került kiadásra, így annyira ismert, hogy senki sem ismerhetetlen vele, ezért a vádlott nem állíthatja, hogy nem ismeri a dalt, és a “Emlékfa” című dal a “Menjünk tovább” című dal másolata, amelyre támaszkodva készült.

Ezzel szemben a vádlott részletesen bemutatta a dallamokat, és azt állította, hogy a különböző dallamok által a hallgatóra gyakorolt hatás a két dalban alapvetően különbözik, és nincs azonosság sem a formában, sem a harmóniában, ráadásul a “Menjünk tovább” című dal minden része amerikai dalok és orosz népdalok közös közhelyes hangmintáiból áll össze, tehát még ha a vádlott nem is ismeri a “Menjünk tovább” című dalt, nagy a valószínűsége annak, hogy véletlenül hasonló frázisokat hoz létre.

Erre válaszul a Tokiói Kerületi Bíróság (2000. február 18.) úgy döntött, hogy a két dal azonosságának megítélésénél elsősorban a dallam azonosságát kell figyelembe venni, de más elemeket is figyelembe kell venni szükség esetén, és a két dalt frázisonként összehasonlítva megítélte az azonosságot, és elismerte, hogy vannak jelentős mértékben hasonló frázisok, de nem állítható, hogy minden frázis azonossága elismerhető.

A két dalban a dallam, amely a legfontosabb elem az összehasonlításban, nem azonos, a harmóniában pedig, bár az alapvető keret ugyanaz, a konkrét egyes harmóniák különböznek, és a ritmus is eltér. Így nincs szükség további megítélésre, a “Emlékfa” nem azonos a “Menjünk tovább” című dallal, tehát nem állítható, hogy a “Emlékfa” a “Menjünk tovább” című dal másolata.

Tokiói Kerületi Bíróság 2000. február 18-i ítélete

Ez alapján a bíróság elutasította Kobayashi úr és társai keresetét, és elismerte, hogy Hattori úrnak szerzői jogai vannak a “Emlékfa” című dalra.

Kobayashi úr és társai ezt nem fogadták el, és fellebbeztek a Tokiói Fellebbviteli Bírósághoz.

A fellebbezési bíróság döntése: Az alperes követelését elismeri

A fellebbezők, köztük Kobayashi úr, a fellebbezési tárgyaláson visszavonták a másolási jog megsértésének állítását. Azt állították, hogy az “Emlékfa” a Japán Szerzői Jogi Törvény (Japanese Copyright Law) 2. cikkének 1. bekezdésének 11. pontjában meghatározott másodlagos műnek minősül, és megsértették a hangszerelési jogot.

Japán Szerzői Jogi Törvény (Japanese Copyright Law) 2. cikk 1. bekezdés 11. pont

Másodlagos mű: Olyan mű, amelyet a mű fordításával, hangszerelésével, átalakításával, drámai adaptációjával, filmadaptációjával vagy más módon hoztak létre.

Ezután, nem a “másolás”, hanem a “hangszerelés” kérdését kell eldönteni, ezért a frázisok összehasonlítása és az azonosság megállapítása nem feltétlenül megfelelő módszer. A Japán Szerzői Jogi Törvény nem ad külön meghatározást a zenei “hangszerelésre”, de a nyelvi művek “adaptációjára” vonatkozóan, amelynek státusza megegyezik, a következő precedens áll:

(Az adaptáció) olyan tevékenység, amelyben egy létező műre támaszkodva, miközben megőrzi annak lényegi kifejező jellemzőinek azonosságát, módosításokat, hozzáadásokat, változtatásokat stb. hajt végre a konkrét kifejezésben, és új gondolatokat vagy érzéseket fejez ki kreatívan, létrehozva egy másik művet, amelyet az olvasó közvetlenül érzékelhet a létező mű lényegi kifejező jellemzői alapján.

A Legfelsőbb Bíróság 2001. június 28-i (2001) ítélete

A bíróság ezt követve megállapította, hogy a “hangszerelés” olyan tevékenység, amelyben egy létező műre, azaz egy zeneműre támaszkodva, miközben megőrzi annak lényegi kifejező jellemzőinek azonosságát, módosításokat, hozzáadásokat, változtatásokat stb. hajt végre a konkrét kifejezésben, és új gondolatokat vagy érzéseket fejez ki kreatívan, létrehozva egy másik művet, amelyet az olvasó közvetlenül érzékelhet az eredeti mű lényegi kifejező jellemzői alapján.

Ezután megvizsgálta a két dal azonosságát, és

Az “Emlékfa” egy olyan mű, amelyet a létező “Menjünk a végtelenségig” című dalra támaszkodva hoztak létre, miközben megőrizve annak lényegi kifejező jellemzőinek azonosságát, módosításokat, hozzáadásokat, változtatásokat stb. hajtottak végre a konkrét kifejezésben, és új gondolatokat vagy érzéseket fejeztek ki kreatívan. Így, aki ezzel a dallal találkozik, közvetlenül érzékelheti a “Menjünk a végtelenségig” című dal lényegi kifejező jellemzőit. Tehát, a felperes Hattori úr által az “Emlékfa” című dal megalkotása nem más, mint a “Menjünk a végtelenségig” című dal szerzői jogi hangszerelése, és a fellebbező Kanai Zenei Kiadó, aki rendelkezik a hangszerelési joggal, engedélye nélkül történt. Ebben az esetben, Hattori úr fent említett cselekménye megsérti a fellebbező hangszerelési jogát.

A Tokiói Fellebbviteli Bíróság 2002. szeptember 6-i (2002) ítélete

Ennek alapján, az “Emlékfa” a “Menjünk a végtelenségig” című dal másodlagos műve, és Hattori úr megsértette az eredeti szerzői jog tulajdonosának, aki ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a másodlagos szerzői jog tulajdonosa, jogait.

Majd megállapította, hogy Hattori úr cselekménye, aki Kobayashi úr akarata ellenére megalkotta az “Emlékfa” című dalt, amely a “Menjünk a végtelenségig” című dal módosítása, megsérti az azonosság megőrzésének jogát, és hogy az “Emlékfa” című dalt saját műként, nem másodlagos műként hozta nyilvánosságra, megsérti a név feltüntetésének jogát. Ennek eredményeként, Hattori úrnak 5 millió jen kártérítést és 1 millió jen ügyvédi díjat, összesen 6 millió jen kártérítést kell fizetnie Kobayashi úrnak, és a Kanai Zenei Kiadónak 3 394 120 jen kártérítést kell fizetnie.

Hattori úr fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz, de a fellebbezést elutasították (2003. március 11. (2003)), és az ítélet jogerőre emelkedett.

Összefoglalás: Forduljon ügyvédhez szerzői jogi kérdésekben

Az alkotás során, ha van eredeti mű, amire alapozunk, különös óvatosság szükséges. Nem csak a szimpla másolási jog megsértése a probléma, hanem az is fontos kérdés, hogy az adott mű “másodlagos szerzői mű” -e. Ez az eredeti mű módosításának vagy átrendezésének mértékétől függ. A határvonal rendkívül finom, és gyakran szükség van szakértői szempontból történő ellenőrzésre a jogi kockázatok elkerülése érdekében. Cégek esetében erősen ajánlott, hogy a kockázatkezelés részeként vegyenek igénybe ügyvédi jogi ellenőrzést.

Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről

A Monolith Jogügyi Iroda egy olyan jogi szakértői iroda, amely rendelkezik magas szintű szakértelemmel az IT, különösen az internet és a jog területén. A szerzői jogi kérdésekben nagyon szakértői ítéletre van szükség. Irodánkban a tokiói tőzsdén jegyzett vállalatoktól a startup vállalkozásokig, különböző ügyekben szerződések készítését és felülvizsgálatát végezzük. Ha problémája van a szerzői jogokkal kapcsolatban, kérjük, olvassa el az alábbi cikket.

A Monolith Jogügyi Iroda által kezelt területek: Különböző vállalatok IT és szellemi tulajdonjogi ügyei[ja]