A „biztosítási opciók” nyújtásának problémái – Lehetséges a nyújtás biztosítási engedély nélkül?

Sokan gondolnak biztosítás megkötésére életük fontos eseményei, mint a házasság, lakásvásárlás vagy gyermek születése alkalmával. Továbbá, a gazdasági helyzet függvényében előfordulhat, hogy megfontolják a már meglévő biztosításuk feltételeinek módosítását. Biztosítótársaságként rugalmasan szeretnénk reagálni az ilyen tervváltoztatásokra.

Például, ha a használati díj emelése mellett kártérítési igények felső határának növelését vagy a mentességi tételek kizárását tartalmazó, biztosításhoz hasonló opciókat (a továbbiakban “biztosításhoz hasonló opciók”) kínálunk termékeinkhez vagy szolgáltatásainkhoz, milyen szempontok válhatnak jogi problémává?

Biztosítási tevékenység végzésekor szükséges a Japán Biztosítási Törvény (Japanese Insurance Business Act) alapján engedélyt szerezni. Ebben a cikkben a biztosításhoz hasonló opciók kínálását fontolgató vállalatok számára ismertetjük, hogy a biztosításhoz hasonló opciók kínálása biztosítási engedély nélkül sérti-e a Japán Biztosítási Törvényt.

Mi az a Biztosítási Törvény?

A Biztosítási Törvény,

“a biztosítási szektor közjószágnak tekintett jellegére tekintettel, a biztosítási tevékenységet végző személyek működésének egészséges és megfelelő irányítását, valamint a biztosítási termékek értékesítésének tisztességét biztosítja, ezzel védelmet nyújtva a biztosítási szerződő feleknek, és hozzájárulva a nemzeti élet stabilitásához és a nemzeti gazdaság egészséges fejlődéséhez.”

Biztosítási Törvény 1. cikk

céljából került elfogadásra.

A Biztosítási Törvény szerint a biztosítási tevékenység “az olyan üzleti tevékenységet jelenti, amelyben egy személy életével vagy halálával kapcsolatosan meghatározott összegű biztosítási díjat fizetnek, biztosítási díjat szednek be, vagy egy meghatározott véletlenszerű esemény által okozott kárt fedeznek, illetve más biztosítási termékeket kínálnak.”

A Biztosítási Törvény 3. cikke szerint a biztosítási tevékenységet csak az minősítheti, aki engedélyt kapott a miniszterelnöktől.

Ezért, ha egy engedéllyel nem rendelkező cég biztosítási jellegű opciókat kínál termékeihez vagy szolgáltatásaihoz, meg kell vizsgálni, hogy ezek az opciók megfelelnek-e a biztosítási tevékenység kritériumainak.

Biztosításszerű opciók alkalmazása a biztosítási vagy garanciaértékpapír-üzletágban

A biztosítási engedélyek két típusa létezik: életbiztosítási és nem-életbiztosítási engedély. A biztosításszerű opciók alkalmazása esetén a nem-életbiztosítási engedély lehet releváns.

Ha a biztosításszerű opciók “biztosítást jelentenek, amely bizonyos véletlenszerű eseményekből eredő károkat fedez, és biztosítási díjat szed be” vagy “garanciaértékpapír-üzletágba” tartoznak, akkor nem-életbiztosítási engedélyt kell szerezni.

A biztosításszerű opciók nem minősülnek biztosításnak

A Japán Biztosítási Törvény (Japanese Insurance Law) nem ad meghatározott definíciót a biztosításra, ezért

“A gazdasági jellemzők alapján a Biztosítási Törvény jogalkotói szándékát és a társadalmi koncepciókat kell figyelembe venni”

Kansai Biztosítási Törvény Kutatócsoport “Kommentár a Biztosítási Törvényhez (I)” (a továbbiakban “Kommentár”) 196. oldal

Alapján kell értelmezni. Ebből a szempontból, ha a biztosításszerű opciókat vizsgáljuk, ezek nem tekinthetők

“Olyan rendszernek vagy intézménynek, amely azonos típusú kockázatokat tömegesen összegyűjti és szétosztja”

Kommentár 196. oldal

nek.

Ha káresemény történik, a vállalatnak kártérítést kell fizetnie a felhasználónak, de ennek forrása nem a felhasználóktól beszedett díjakból képzett alap, hanem a biztosítótársaság által a vállalatnak fizetett biztosítási összeg.

Továbbá,

“A biztosítási szerződő fél átviszi a kockázatot a biztosítóra a biztosítási díj ellenében a biztosítási szerződésen keresztül”

Kommentár 196. oldal

jellegű sem.

A felhasználó által a vállalatnak fizetett díj nem biztosítási díj néven kerül beszedésre, és a kötött szerződés neve sem biztosítási szerződés. Továbbá, ahogy korábban említettük, a káresemény esetén fizetendő kártérítés a biztosítótársaság által a vállalatnak fizetett biztosítási összegből származik, tehát nem mondható, hogy a kockázat átterjedt a vállalatra. Mindezek alapján a biztosításszerű opciók nem minősülnek biztosításnak.

A biztosításszerű opciók nem minősülnek garanciaértékpapír-üzletágnak

A garanciaértékpapír-üzletág a Japán Biztosítási Törvény (Japanese Insurance Law) 3. cikkének 6. bekezdése szerint

“Olyan tevékenységet jelent, amelyben a szerződéses vagy jogszabályi kötelezettségek teljesítését garantálják, és ezért díjat kapnak, és amelyet a biztosítási matematika alapján határoznak meg, tartalékot képeznek, kockázatot osztanak meg újra-biztosítással, és más, a biztosításra jellemző módszereket alkalmaznak”

alapján definiálható.

A biztosításszerű opciók “szerződéses vagy jogszabályi kötelezettségek teljesítését garantáló tevékenység, amelyért díjat kapnak” kategóriába tartoznak, de nem tekinthetők “biztosítási matematika alapján meghatározott díj, tartalékképzés, újra-biztosítással történő kockázatmegosztás és más, a biztosításra jellemző módszerek alkalmazásával végzett tevékenységnek”, ezért nem minősülnek garanciaértékpapír-üzletágnak.

A “biztosítási matematika” a biztosítási tevékenységgel kapcsolatos matematikai számításokat és elméleteket jelenti, és statisztikai módszerekkel végeznek kockázatértékelést.

A biztosításszerű opciók esetében az éves díjat egyszerűen néhány százalékkal megemelik, hogy növeljék a kártérítési igények maximális összegét és kizárják a mentességi tételeket, ezért nem tekinthetők “biztosítási matematika alapján meghatározott díjnak”.

Továbbá, mivel a biztosításszerű opciók nem minősülnek újra-biztosításnak, ha a vállalat nem biztosítótársaság, ezért nem tekinthetők “újra-biztosítással történő kockázatmegosztás és más, a biztosításra jellemző módszerek alkalmazásával végzett tevékenységnek”.

Mindezek alapján a biztosításszerű opciók nem minősülnek garanciaértékpapír-üzletágnak.

Szükség van-e biztosítási közvetítővé vagy biztosítási ügynökké válni?

A biztosításihoz hasonló opciók nyújtása nem tekinthető a biztosítási társaságok biztosítási termékeinek közvetítésének vagy továbbításának a felhasználók felé, ezért nincs szükség biztosítási közvetítői bejelentésre vagy biztosítási ügynöki regisztrációra.

Összefoglalás

Ahogy azt fentebb láthattuk, a biztosításhoz hasonló opciók nem minősülnek biztosításnak, és alacsony a valószínűsége annak, hogy a biztosításhoz hasonló opciók nyújtása biztosítási tevékenység engedélye nélkül a Japán Biztosítási Törvény (Japanese Insurance Business Act) megsértését jelentené.

Továbbá, nincs szükség biztosítási közvetítők bejelentésére vagy biztosítási ügynökök regisztrációjára sem. Azonban az opció tartalma és értékesítési formája alapján lehet, hogy azt biztosításként tekintik, ezért ha aggályai vannak, forduljon ügyvédhez.

Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről

A Monolit Jogügyi Iroda egy olyan jogi szakértői iroda, amely rendelkezik magas szintű szakértelemmel az IT, különösen az internet és a jog területén. Biztosítási szerződések megkötésekor általános gyakorlat a szerződési dokumentumok elkészítése.

Irodánkban a Tokyo Stock Exchange Prime-on jegyzett vállalatoktól a startup vállalkozásokig, különböző ügyekben végezzük a szerződési dokumentumok elkészítését és felülvizsgálatát. Ha problémája van a szerződési dokumentumokkal kapcsolatban, kérjük, olvassa el az alábbi cikket.

https://monolith.law/contractcreation[ja]