A szerzői jogi jogkorlátozások Japánban: Kivételek a tisztességes használat érdekében

A japán szerzői jogi törvény (著作権法) első cikkelyében meghatározza a törvény célját. Ennek a célkitűzésnek két aspektusa van. Az egyik a szerzők és előadóművészek jogainak védelme a műveikkel, előadásaikkal és felvételeikkel kapcsolatban. A másik pedig ezeknek a kulturális termékeknek a tisztességes felhasználásának elősegítése. A kulturális fejlődés előmozdítása érdekében a japán szerzői jogi törvény alapvető elve a két célkitűzés harmonizálása. Egyensúly megteremtése érdekében a törvény kizárólagos jogokat, mint a sokszorosítási jogot és előadási jogot biztosít a szerzők számára, miközben bizonyos körülmények között engedélyezheti a szerzői művek jogtulajdonosának engedélye nélküli felhasználását a ‘szerzői jog korlátozásai’ keretében. Ezek a korlátozások részletesen meghatározottak a japán szerzői jogi törvény 30. és 50. cikkei között. Ezek a rendelkezések fontos szerepet töltenek be a szerzői művek társadalmi érdekből történő zökkenőmentes felhasználásának biztosításában. Azonban ezek a kivételek nem feltétlenül adottak, mindegyikhez szigorú követelmények társulnak. Ebben a cikkben különösen azokat a főbb jogkorlátozásokat tárgyaljuk, amelyek az oktatási célú felhasználásra, a nyereségszerzéstől mentes előadásokra és az idézésre vonatkoznak, és amelyek különösen relevánsak a vállalati tevékenységek és szervezeti működés szempontjából, bemutatva a konkrét tartalmukat és az alkalmazásuk során figyelembe veendő szempontokat a japán jogszabályok és bírósági döntések alapján. 

A szerzői jogi művek felhasználása az oktatási területen Japánban

A japán szerzői jogi törvények figyelembe véve az oktatás fontosságát, több kivételi szabályozást alkalmaznak a szerzői jogi művek oktatási intézményekben történő felhasználására. Ezek célja, hogy az oktatás során szükséges információk és tananyagok zökkenőmentesen használhatók legyenek, azonban alkalmazásuk hatóköre és feltételei szigorúan meghatározottak.

Tankönyvek és egyéb oktatási kiadványok tartalmába való beillesztés

A Japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 33. cikke lehetővé teszi, hogy a nyilvánosságra hozott műveket az iskolai oktatás céljaira szükséges mértékben tankönyvekbe illesszenek. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az alapfokú oktatástól a felsőfokú oktatásig a tankönyvek magas színvonalú és változatos szerzői műveket használhassanak fel. Azonban ez nem jelenti a művek díjmentes felhasználását. A tankönyvekbe műveket beillesztő személyeknek értesíteniük kell a szerzőt a mű felhasználásáról, valamint ki kell fizetniük a szerzői jog tulajdonosának a kulturális ügynökség vezetője által évente meghatározott összegű kompenzációt. Továbbá, a kapcsolódó rendelkezések között, a Japán szerzői jogi törvény 33. cikkének 3. pontja lehetővé teszi a látássérült gyermekek és diákok számára a szöveg nagyításával készült tankönyvek (nagyított tankönyvek) másolását. Ebben az esetben is, ha a könyveket nyereségcélból terjesztik, szükséges a kompenzációs díj megfizetése.

A japán oktatási intézményekben történő másolás és egyéb felhasználás

A japán szerzői jogi törvény (著作権法) 35. cikke szélesebb körű oktatási tevékenységekre vonatkozik. Ez a rendelkezés lehetővé teszi az oktatási intézményekben dolgozó oktatók és az oktatásban részt vevő személyek számára, hogy az oktatás során szükségesnek ítélt mértékben másoljanak vagy nyilvánosan közvetítsenek (például online órák esetén) már közzétett szerzői műveket.

Ehhez a rendelkezéshez számos fontos feltételnek kell megfelelni. Először is, az intézménynek “nem üzleti célból létrehozott oktatási intézménynek” kell lennie. Ide tartoznak az óvodák, az általános és középiskolák, valamint az egyetemek, de nem tartoznak ide a vállalatok által működtetett képzési létesítmények vagy a profitcélú tanfolyamok. Másodszor, a felhasználásnak “az oktatás során szükségesnek ítélt mértékűnek” kell lennie, és nem szabad “jogosulatlanul sérti a szerzői jog tulajdonosának érdekeit”. Például, ha egy tanár a diákok által vásárolni kívánt feladatgyűjteményeket vagy munkafüzeteket másolja le és osztja szét, az a szerzői jog tulajdonosának piaci érdekeit jogosulatlanul sérti, és ezért nem esik a rendelkezés hatálya alá.

A kompenzációs díj kezelése is fontos szempont. Ha az anyagokat személyes oktatás céljából másolják, akkor nincs szükség kompenzációs díjra, de ha távoktatás céljából nyilvános közvetítést végeznek az interneten keresztül, akkor az oktatási intézmény fenntartójának kompenzációs díjat kell fizetnie a SARTRAS-nak (指定管理団体).

A 35. cikk alkalmazásának hatókörét megértve különösen fontos, hogy a vállalatok figyelembe vegyék, hogy a vállalaton belül végzett alkalmazotti képzések nem tartoznak a rendelkezés hatálya alá. A vállalatok profitcélú szervezetek, és tevékenységük részeként végzett képzések, még ha oktatási jellegűek is, nem felelnek meg a “nem üzleti célból létrehozott oktatási intézmény” követelményének a japán szerzői jogi törvény 35. cikke szerint. Így, ha egy vállalat piaci könyvek fejezeteit másolja le képzési anyagként, vagy szakértői cikkeket tesz közzé engedély nélkül az intraneten, az nagyon magas valószínűséggel szerzői jogi jogsértést jelent.

Az oktatási célú felhasználás összehasonlítása

A japán szerzői jogi törvény 33. és 35. cikkei mind az oktatási célú szerzői művek felhasználását engedélyezik, azonban céljaik és követelményeik eltérőek. A 33. cikk a nyilvános „tankönyvek” közlésére vonatkozó szabályozást tartalmazza, amelyet főként a tankönyvkiadók használnak. Ez magában foglalja a kulturális ügynökség vezetője által meghatározott díj fizetését. Ezzel szemben a 35. cikk az „osztályok” napi tevékenysége során a tanárok és diákok által a szerzői művek felhasználására vonatkozó szabályozást tartalmazza. Itt a személyes oktatás során történő másolás ingyenes, azonban az online oktatás során történő nyilvános közvetítésért díjat kell fizetni, attól függően, hogy hogyan használják a műveket. Mindkét szabályozás közötti különbségek tisztázása elengedhetetlen a szerzői művek oktatási helyszínen történő törvényes felhasználásához.

Az alábbi táblázat az oktatási célú szerzői jogi kivételek összehasonlítását foglalja össze.

Nem kereskedelmi célú előadások és egyéb hasonló tevékenységek Japánban

A japán szerzői jogi törvény (38. cikk (1) bekezdés) bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a nyilvánosságra hozott műveket a szerző engedélye nélkül nyilvánosan előadják, lejátsszák, vetítsék vagy szóban közöljék. Ez a rendelkezés a közösségi kulturális tevékenységek és a nonprofit szervezetek által szervezett események, mint a köz javát szolgáló tevékenységek előmozdítását célozza.

Ez a kivétel csak akkor alkalmazható, ha teljesülnek a következő három feltétel:

1. Nem kereskedelmi célú tevékenység (nonprofit)
2. A közönségtől nem szednek belépődíjat (ingyenes)
3. A fellépőknek vagy előadóknak nem fizetnek díjazást (díjmentes)

Ezeket a feltételeket szigorúan értelmezik. Ha csak egyetlen feltétel sem teljesül, akkor nem lehet élni ezzel a mentességgel. Például, ha a belépés ingyenes, de a fellépőknek honoráriumot fizetnek, akkor nem teljesül a harmadik feltétel, így szükség van a szerző engedélyére. Továbbá, ez a rendelkezés csak az előadásokra és vetítésekre terjed ki, a művek másolása és terjesztése vagy az interneten történő közvetítése nem tartozik ide.

A vállalati tevékenységek során a “nem kereskedelmi célú” követelmény értelmezése különösen fontos. Ami első pillantásra nonprofitnak tűnhet, az is lehet “kereskedelmi célú”, ha közvetetten hozzájárul a vállalat hasznához. Ebben a tekintetben a japán bíróságok fontos döntést hoztak a boltokban lejátszott háttérzene (BGM) kapcsán. A boltok azt állíthatják, hogy mivel nem szednek közvetlen díjat a zenéért, ezért az tevékenységük nonprofit. Azonban a bíróság úgy ítélte meg, hogy ha a zene a bolt hangulatának javítására és a vásárlók vásárlási kedvének növelésére szolgál, akkor az közvetetten hozzájárul az eladások növekedéséhez, és így kereskedelmi célú felhasználásnak minősül.

Ez a jogi megítélés más vállalati tevékenységekre is alkalmazható. Vegyük például azt az esetet, amikor egy vállalat a dolgozói jólétének részeként ingyenes filmvetítést szervez a munkahelyen. Bár közvetlen haszon nem keletkezik, ha a cél a dolgozók moráljának és termelékenységének növelése, akkor azt közvetett kereskedelmi célnak tekinthetjük, és így a 38. cikk alkalmazása nem jöhet szóba. Hasonlóképpen, ha egy cég a látogatók számára film DVD-ket játszik le a recepción, az a vállalat imázsának javítását szolgálja, ami kereskedelmi célú tevékenység, így engedély szükséges. Így a “nonprofit” tevékenység határai korlátozottak, és a vállalatoknak óvatosan kell megfontolniuk, amikor ezen kivételi szabályra hivatkoznak.

Idézet

A Japán szerzői jogi törvény (Copyright Law of Japan) 32. cikke kimondja, hogy a nyilvánosságra hozott művek idézhetők, amennyiben az idézés méltányos gyakorlatnak megfelelően, és a hírközlés, kritika, kutatás vagy egyéb célból történik, és az idézés mértéke indokolt. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az emberek hivatkozzanak a meglévő művekre, és kifejtsék saját gondolataikat vagy véleményüket, ezzel támogatva a szólásszabadságot, mint alapvető jogot.

Az idézés jogszerűségének feltételeit illetően a japán bírósági gyakorlat több kritériumot is megállapított. Különösen fontos a Legfelsőbb Bíróság 1980. március 28-i ítélete (melyet a “Paródia-Montázs eset” néven ismerünk), amelyben két alapvető követelményt határoztak meg: az idézett résznek és a saját műnek egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lennie (egyértelmű megkülönböztetés), és a saját műnek kell, hogy “főszereplő” legyen, míg az idézett résznek “mellékszereplő” szerepet kell betöltenie (fő-mellék viszony).

Az “idézet” fogalma nem korlátozódik kizárólag az akadémiai cikkekre vagy kritikákra. A későbbi bírósági döntések azt mutatják, hogy ez a gyakorlat a gyakorlatiasabb kereskedelmi tevékenységekre is kiterjedhet. Egy jelentős példa erre a 2010. október 13-i, az Intellektuális Tulajdon Felsőbíróság által hozott ítélet (melyet a “Művészeti Becsüslevél eset” néven ismerünk). Ebben az esetben egy művészeti tárgyakat értékelő vállalkozás ellen indítottak pert, mert a tárgyalt festmény kicsinyített színes másolatát csatolta a becsüslevélhez, ami szerintük a reprodukciós jog megsértését jelentette.

Az elsőfokú bíróság szerzői jogi jogsértést állapított meg, azonban az Intellektuális Tulajdon Felsőbíróság megváltoztatta ezt az ítéletet, és úgy döntött, hogy a kicsinyített másolat csatolása a Japán szerzői jogi törvény 32. cikke szerinti jogszerű “idézetnek” minősül. A bíróság kiemelte, hogy a másolat csatolásának célja nem a műalkotás megtekintése volt, hanem az, hogy egyértelműen azonosítsák a becsült tárgyat és megakadályozzák a becsüslevél hamisítását. Ez a használat jogosnak minősült, mivel a “kutatás” vagy “kritika” céljára történt, ami indokolt terjedelemben történik. Továbbá, a bíróság megállapította, hogy a becsüslevél a “főszereplő”, és a csatolt festmény másolata csak az értékelendő tárgy azonosítására szolgáló “mellékszereplő” szerepét tölti be. A bíróság azt is megállapította, hogy ez a használat összhangban van a művészeti tárgyak becsüsének tisztességes gyakorlatával, és a becsüslevelek forgalma nem árt a szerzői jog tulajdonosának gazdasági érdekeinek. Ez az ítélet azt mutatja, hogy az “idézet” alkalmazható a művek részleges használatára a kereskedelmi tevékenységek során is, amikor funkcionális és elengedhetetlen célok állnak fenn, és fontos precedenst jelent a vállalatok számára az elemzés, ellenőrzés és jelentéstétel során.

A jogkorlátozó rendelkezések alkalmazásának közös szempontjai Japánban

A szerzői jogi korlátozó rendelkezések alkalmazásakor nemcsak az egyes cikkek követelményeinek kell megfelelni, hanem számos közös kötelezettség és korlátozás figyelembevételére is szükség van.

A forrás megjelölésének kötelezettsége

Amikor a jogkorlátozó rendelkezések alapján szerzői műveket idézünk (32. cikk) vagy oktatási célokra használunk (33. cikk, 35. cikk), alapvető kötelezettségünk, hogy a forrást feltüntessük. Ez a kötelezettség a japán szerzői jogi törvény 48. cikkében van meghatározva. A forrás megjelölését a szerzői mű felhasználásának módjának és mértékének megfelelően, ésszerű módon kell végrehajtani. Általában ez magában foglalja a szerző nevét vagy a mű címét. Ha elmulasztjuk ezt a kötelezettséget és megsértjük a szerzői jogi törvény 48. cikkét, a szerzői jogi törvény 122. cikke alapján büntetésre számíthatunk, ezért óvatosnak kell lennünk.

A szerző személyiségi jogainak figyelembevétele

Az egyik legfontosabb szempont a szerző személyiségi jogainak figyelembevétele. A japán szerzői jogi törvény 50. cikke egyértelműen kimondja, hogy a szerzői jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseket “nem szabad úgy értelmezni, hogy azok befolyásolják a szerző személyiségi jogait”. A szerző személyiségi jogai a szerző személyes érdekeit védik, és külön kezelendők a vagyoni jogokat jelentő szerzői jogoktól. Ide tartozik a még kiadatlan művek publikálásának joga (publikálási jog), a művön a szerző nevének feltüntetésének joga (névmegjelölési jog), valamint a mű tartalmának vagy címének a szerző akarata ellenére történő módosításától való mentesség joga (azonosság megőrzésének joga).

Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy még ha a szerzői jogi korlátozó rendelkezések alapján engedélyezett is a mű “másolása” vagy “előadása”, a mű “módosítása” anélkül, hogy a szerző beleegyezne, nem megengedett. A szerzői jogi korlátozások elsősorban a szerzői jogok, mint vagyoni jogok gyakorlásának korlátozására vonatkoznak, de a szerző szellemi kapcsolódását és becsületét védő személyiségi jogok alapvetően nem korlátozhatók. Ez a szempont kiemelt figyelmet kapott a korábban említett “Paródia és Montázs Eset” ítéletében is, ahol a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes fényképéhez más képek hozzáillesztésével történő módosítás az azonosság megőrzésének jogát sérti. Amikor egy vállalat jogkorlátozó rendelkezéseket használ, például más vállalatok jelentéseit kritikai céllal idézi, és a jelentés szövegét a kontextus torzításával vágja és illeszti, vagy szándékosan kihagy részeket, megváltoztatva ezzel az eredeti jelentést, fennáll az azonosság megőrzésének jogának megsértésének kockázata. A törvényes felhasználás és a jogok megsértésének határvonalát mindig szem előtt kell tartani.

Összefoglaló

Ahogy ebben a cikkben ismertettük, a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) erőteljesen védi a szerzők jogait, miközben kivételeket tesz lehetővé az oktatás, a nonprofit tevékenységek és a tisztességes felhasználás, mint például a jogos idézés céljából. Azonban ezek a ‘szerzői jogi korlátozások’ csupán korlátozott kivételek, és alkalmazásukhoz szigorú követelmények társulnak. Különösen a vállalati tevékenységek során számos figyelemre méltó pontot kell szem előtt tartani, mint például, hogy az oktatási célú kivételek nem alkalmazhatók a vállalati képzésekre, a nonprofit követelményeket széles körben értelmezhetik, beleértve az indirekt kereskedelmi célokat is, és minden esetben tiszteletben kell tartani a szerző személyiségi jogait, különösen a mű integritásának megőrzéséhez fűződő jogot. Ezeket a rendelkezéseket nem szabad könnyelműen széles körben értelmezni, és alaposan meg kell vizsgálni, hogy az egyes felhasználások célja és módja teljes mértékben megfelel-e a jogi követelményeknek, ami elengedhetetlen a megfelelőség biztosításához és a felesleges jogi viták elkerüléséhez.

A Monolith Jogügyi Iroda (Monolith Law Office) széleskörű tapasztalattal rendelkezik a japán szerzői jogi törvény (Japanese Copyright Law) összetett kérdéseiben, és számos belföldi és nemzetközi ügyfélnek nyújtott már jogi tanácsadást. Irodánkban több olyan szakértő is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel és angol nyelvtudással rendelkeznek, így képesek hatékony támogatást nyújtani azoknak a vállalatoknak, amelyek nemzetközi üzleti tevékenységet folytatnak és meg szeretnének felelni a japán szellemi tulajdonjogoknak (Japanese Intellectual Property Law). Amennyiben további tanácsra van szüksége a cikkben tárgyalt témában, vagy konkrét esetek jogi kockázatainak értékelésében szakmai támogatást igényel, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.