A dolgozatok plagizálásának kritériumai? A jogeseteket magyarázzuk el

Természetesen, ha könyvet adunk ki, vagy valamit közzéteszünk az interneten, nem engedélyezett mások szövegének egyszerű másolása és beillesztése, vagy olyan művek, amelyek nagymértékben ilyen részeket tartalmaznak, saját szövegként történő benyújtása. Ha nem teljesülnek a megfelelő “idézés” követelményei, akkor ezt “plágiumnak” tekintik, és súlyos tisztességtelen cselekménynek minősül.

De hogyan döntik el a dolgozatok esetében, hogy plágium-e vagy sem?

Itt bemutatjuk azokat az eseteket, amikor a “dolgozatok” plágiumát bíróságon vitatták, és plágiumnak minősítették.

Esetek, ahol a plágiumot elismerték

Az a nagyegyetem b tudományos intézetének adjunktusaként dolgozó felperes azt állította, hogy az egyetem által a felperes ellen plágium és egyéb okok miatt végrehajtott fegyelmi elbocsátás objektív és ésszerű indokokat nélkülöz, és nem tekinthető társadalmilag elfogadhatónak. Ezért a felperes megerősítést kért arra vonatkozóan, hogy munkaszerződése értelmében jogosult-e a pozíciójára, és kifizetetlen bért követelt.

Az ügy háttere

A felperes 2000. április 1-jén munkaszerződést kötött az a Egyetemet működtető oktatási intézménnyel, és a a Egyetem c Karának teljes munkaidős előadójává vált. 2002. április 1-jén ugyanezen egyetem c Karának adjunktusává nevezték ki, majd később a jelenlegi tudományos intézet docensévé vált. Szakterülete a vállalatirányítás, szakirány a vállalati stratégia. A felperes 2001-ben, a a Egyetem c Karának által kiadott tudományos folyóiratban, az “u folyóiratban”, “○○” címmel angol nyelvű tanulmányt (a továbbiakban: A tanulmány) tett közzé, és 2002. április 1-jén, az adjunktusi kinevezésekor, az A tanulmányt adjunktusi kinevezési tanulmányként nyújtotta be. Az A tanulmányt a 2001-es vagy 2002-es pénzügyi évben a Japán Tudományos Támogatási Alap tudományos kutatási támogatása (a továbbiakban: “kutatási támogatás”) támogatta, és a kutatási eredményeket jelentették be, amelyeket a kutatási támogatási adatbázisban is közzétettek.

Továbbá, a felperes 2003-ban az “u folyóiratban” “△△” címmel angol nyelvű tanulmányt (a továbbiakban: B tanulmány) tett közzé.

A fegyelmi elbocsátás előzményei

A ‘a’ Egyetem ‘b’ Tudományos Intézetének D professzora 2014 április közepén tájékoztatta a felperest arról, hogy az A tanulmány tartalma hasonló egy másik tanulmányhoz, amire külső személyek hívták fel a figyelmet. Továbbá, ugyanezen év május közepén, az ‘a’ Egyetem Tudományos Intézetének és ‘c’ Karának dékánja, E professzor, valamint a ‘c’ Kar oktatási igazgatója, F professzor felé jelezte, hogy az A tanulmány nagyon hasonlít az amerikai kutató, G által 1998-ban (Heisei 10) írt doktori disszertációra, a “□□” (a továbbiakban “jelen összehasonlító tanulmány A1”) címűre, és plágium gyanúja merült fel. Ugyancsak hasonlóságokat találtak a G által 2000-ben (Heisei 12) egy folyóiratba beküldött “◎◎” (a továbbiakban “jelen összehasonlító tanulmány A2”) című tanulmányban, és felmerült a gyanú, hogy a felperes ezt a tanulmányt is plagizálta, ami már évek óta pletyka volt a posztgraduális hallgatók körében.

Ezt követően F professzor a tudományos anyagokat kereső motor segítségével vizsgálta az A tanulmány és a jelen összehasonlító tanulmányok A1 és A2 közötti hasonlóságokat, amikor véletlenül rábukkant arra, hogy a felperes által írt B tanulmány hasonlóságot mutat a H és egy másik szerző által 1999-ben (Heisei 11) egy folyóiratba beküldött angol nyelvű “●●” (a továbbiakban “jelen összehasonlító tanulmány B”) című tanulmánnyal.

Az erre a célra létrehozott vizsgálóbizottság 2014. szeptember 3-án (Heisei 26) jelentést tett, amelyben megállapította, hogy a jelen tanulmányok a felperes által az amerikai posztgraduális képzés során kutatócsoportokban beszerzett, még nem publikált kéziratokon alapulnak. Konkrétan az A tanulmány a G által 1997-ben (Heisei 9) egy kutatócsoportban bemutatott, még nem publikált kéziraton (a továbbiakban “jelen eredeti tanulmány A”), míg a B tanulmány a H és társai által 1997 körül egy kutatócsoportban bemutatott kéziraton (a továbbiakban “jelen eredeti tanulmány B”) alapul. A bizottság megállapította, hogy az eredeti szerzők által a jelen eredeti tanulmányok alapján írt és publikált tanulmányok (a jelen összehasonlító tanulmányok) és a felperes által írt jelen tanulmányok szinte azonosak, és a felperes kétszer is hasonló cselekményt követett el. Mivel a kevésbé látható, még nem publikált tanulmányokat használták fel, a bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperes szándékosan plagizált.

Ugyanezen év szeptember 9-én (Heisei 26) a jelen Tudományos Intézet ideiglenes professzori tanácsának vizsgálóbizottsága E professzor, a jelen Tudományos Intézet dékánja felé jelentést tett, amelyben megállapította, hogy a felperes cselekménye az eredeti tanulmányok plagizálásának minősül. A bizottság figyelembe vette, hogy a felperes kétszer is elkövette ezt a plagizálási cselekményt, hogy a plagizált tanulmányokat tudományos kutatási alapok eredményeként jelentette be és publikálta, hogy ezeket a tanulmányokat segédprofesszori kinevezésekor előléptetési tanulmányként használta, és hogy a kutatási visszaélések visszavonására és megszüntetésére irányuló intézkedések még mindig nem történtek meg. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi elbocsátás lenne a megfelelő intézkedés. Ezt követően, november 21-én (Heisei 26), a kuratórium határozata alapján eldöntötték a fegyelmi elbocsátást, és ugyanazon a napon értesítették a felperest erről.

A felperes érvelése

A felperes azt állítja, hogy a fegyelmi elbocsátása jogtalan és érvénytelen, és pert indított annak igazolására, hogy munkaszerződés alapján jogosult a pozíciójára, és a ki nem fizetett bér kifizetését követeli.

A felperes azt állította, hogy nem szándékosan plagizálta az eredeti tanulmányt (A), a következő okokból kifolyólag. Az A tanulmány egy ún. “áttekintő cikk (review article)”, amelyet a felperes írt a tranzakciós költségökonómia területén végzett előzetes kutatások eredményeinek bemutatására, hivatkozva az eredeti kéziratra (A), amelyet a felperes H Egyetem posztgraduális iskolájában végzett tanulmányai alatt osztottak szét egy kutatócsoportban. Mint az A tanulmányban az eredeti tanulmányra (A) történő hivatkozásból is látható, a felperesnek nem volt szándékában az eredeti tanulmányt (A) szándékosan plagizálni. A felperes hozzájárult az A tanulmány írásához, például azzal, hogy hivatkozott saját korábban írt tanulmányaira.

Megjegyzendő, hogy az áttekintés (vagy kilátások) a kutatási folyamat része, amelyben az előzetes kutatásokat összefoglalják és bemutatják, hogy tisztázzák a saját kutatásuk helyzetét. A legtöbb tudományos cikk bevezető részében van egy rövid áttekintő szakasz. Lehetőség van arra is, hogy az áttekintést önálló cikk, kilátások cikként publikálják. Azonban világossá kell tenni, hogy ez idézet, és mivel előzetes kutatások bemutatása, az idézett irodalom listája különösen fontos. Azonban az A tanulmányban nem volt ilyen idézett irodalom lista.

A B tanulmányra vonatkozóan a felperes azt állította, hogy nem volt szándékában szándékosan plagizálni az eredeti tanulmányt (B). A B tanulmányt a felperes írta, miután saját adatokat gyűjtött és elemezett az eredeti tanulmányban (B) bemutatott mintákról, amelyet a h Egyetem posztgraduális iskolájában osztottak szét egy kutatócsoportban. Azonban a B tanulmány írása során a felperes által összegyűjtött és elemezett adatok a számítógép merevlemezének meghibásodása miatt elvesztek, és a felperes nem tudta ezeket benyújtani a vizsgálóbizottságnak.

Továbbá, a felperes azt is állította, hogy a fegyelmi elbocsátás történt 11 és 13 évvel azután, hogy a felperes publikálta a tanulmányokat, és bár nincs határidő a feljelentésre, a kutatási tevékenységben feltárt visszaélések esetén a visszaigazolás lehetőségét biztosítani kell. Valójában, a B tanulmány írása során a felperes által összegyűjtött és elemezett adatok a számítógép merevlemezének meghibásodása miatt elvesztek.

Bírósági ítélet

A bírósági eljárás során a dolgozatok hasonlóságának vizsgálata a következő módon történt: ha egy sor teljesen vagy lényegében megegyezik, azt egyező sornak tekintették, ha egy sor szavainak többsége megegyezik, azt 0,5 sornak tekintették, minden más esetben nem tekintették egyezésnek.

Ennek eredményeként az A dolgozat esetében a bíróság megállapította, hogy a szöveg sorainak 70,2%-a lényegében megegyezik az A1 összehasonlító dolgozattal, és a beillesztett 3 ábra is szinte teljesen megegyezik. Az A dolgozatot tehát úgy kell tekinteni, mintha az A1 összehasonlító dolgozatot újratermelték volna. A bíróság megállapította, hogy az A dolgozatban nincsenek utalások arra, hogy az eredeti A dolgozatot bemutató cikk lenne, vagy hogy az A dolgozat bemutatná az eredeti A dolgozatot (ahogy a felperes állítja, ez egy “kilátásokat bemutató dolgozat”), sőt, az A dolgozatban található megjegyzések arra utalnak, hogy a szerző, a felperes saját kutatási eredményeit mutatja be. A bíróság tehát megállapította, hogy az A dolgozatot a felperes szándékosan másolta le az eredeti A dolgozatról.

A B dolgozat esetében a bíróság hasonlóan elemezve megállapította, hogy a szöveg sorainak 87,9%-a lényegében megegyezik a B összehasonlító dolgozattal, és az 5 beillesztett ábra is teljesen megegyezik. A B dolgozatot tehát úgy kell tekinteni, mintha a B összehasonlító dolgozatot újratermelték volna. A bíróság megállapította, hogy a B dolgozatban még az eredeti B dolgozat idézése sem történt meg, és hogy a B dolgozatot a felperes szándékosan másolta le az eredeti B dolgozatról.

Ezek alapján a bíróság:

Az egyetemek, mint az akadémiai központok, széles körben adnak tudást, mélyen tanítják és kutatják a szakmai művészeteket, és fejlesztik az intellektuális, erkölcsi és alkalmazott képességeket (Japán Iskolai Oktatási Törvény 83. cikk 1. bekezdése), és ezen célok eléréséhez kutatást végeznek és eredményeiket széles körben nyújtják a társadalom számára, hozzájárulva a társadalom fejlődéséhez (ugyanazon cikk 2. bekezdése). Ebből következően, az egyetemekhez tartozó kutatóknak magasabb etikai normákat kell tartaniuk.

A felperes által elkövetett dolgozatlopás mások kutatási eredményeinek semmibevételével jár, és saját kutatási teljesítményét hamisítja. Ez alapvetően ellentétes a kutatók alapvető hozzáállásával, kétséget vet a kutatói képességekre, és a tény, hogy ez a magatartás három év alatt kétszer is megismétlődött, és mindkét esetben a csalás nehezen felfedezhető kutatói konferenciákon terjesztett, még nem publikált összefoglalókon alapult, kiemeli annak súlyosságát.

Tokiói Kerületi Bíróság 2018. január 16-i (2018) ítélete

és elutasította a felperes összes követelését.

A bíróság a felperes “nem lehet hosszú idővel a cselekmény után vizsgálatot vagy fegyelmi eljárást indítani” érvére azt válaszolta, hogy bár nem tagadható, hogy a kutatási csalások hosszú idő elteltével a kutató védelmét szolgáló szempontból óvatossággal kell eljárni a fegyelmi eljárásban, a kutatási csalások között szerepelnek az adatok hamisítása, megváltoztatása, lopása és más formái, és a csalás súlyossága és a konkrét védekezési módszerek is eltérnek egymástól, ezért nem lehet általánosan elutasítani a hosszú idő elteltével történő fegyelmi eljárást.

Az ítélet szerint a dolgozatlopás esetében a dolgozatok nyilvánvalóan másolták az eredeti dolgozatokat, ami már a megjegyzésekből és a formázásból is nyilvánvaló, tehát a dolgozatlopás hosszú ideje nem okozott valós hátrányt a felperes védelmében.

Összefoglalás

A szakdolgozatok esetében lehetséges, hogy a jelen ítéletben alkalmazott “soronkénti elemzés” segítségével döntünk arról, hogy valami plágium-e vagy sem, de előfordulhat, hogy a döntést a vesszők, zárójelek stb. nélküli karakterek összességének azonossága alapján hozzuk meg.

A plágium súlyos tisztességtelen cselekedet, és ha kiderül, komoly felelősségre vonható, ezért mások szövegének felhasználásakor gondoskodni kell arról, hogy teljesüljenek a megfelelő idézés követelményei.

https://monolith.law/corporate/quote-text-and-images-without-infringing-copyright[ja]

Intézkedéseink bemutatása irodánk részéről

A Monolis Jogi Iroda egy olyan jogi iroda, amely magas szakmai ismeretekkel rendelkezik az IT-ben, különösen az internet és a jog területén. Az elmúlt években a szerzői jogok körüli szellemi tulajdonjogok egyre nagyobb figyelmet kapnak, és a jogi ellenőrzés szükségessége egyre növekszik. Irodánk szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos megoldásokat kínál. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.

https://monolith.law/practices/corporate[ja]