A japán kereskedelmi jogban meghatározott közvetítői tevékenység jogi keretei: A közvetítők kötelezettségei és jogai

A japán kereskedelmi tranzakciókban, az ingatlanoktól, biztosításokon át az M&A ügyletekig és a tengeri szállításig számos területen kulcsfontosságú szerepet játszanak a szakosodott közvetítők. Ezek a tranzakciók zökkenőmentes lebonyolításához elengedhetetlen a ‘közvetítőként’ ismert szakértők jelenléte. Azonban a közvetítők nem csupán bemutatók vagy tárgyalásokat segítő szereplők. A japán kereskedelmi jog (Japanese Commercial Code) a közvetítői tevékenységet ‘közvetítői üzletként’ (nakai-gyō) jogilag meghatározza, és részletes szabályokat állapít meg a közvetítők jogállására, kötelezettségeire és jogaira vonatkozóan. Ez a jogi keretrendszer a tranzakciók átláthatóságát és tisztességességét hivatott biztosítani, és mindkét fél érdekeit védeni. Különösen fontos a japán piacokon (in Japan) közvetítőket igénybe vevő nemzetközi üzleti tevékenységek esetében, hogy megértsék ezt a különleges jogi státuszt, ami kulcsfontosságú lehet az előre nem látható kockázatok elkerülésében és a tranzakciók sikeres lezárásában. Pontosan megérteni, hogy a közvetítő kinek és milyen felelősséggel tartozik, valamint milyen feltételek mellett jogosult díjazásra igényt tartani, rendkívül fontos a szerződési stratégiák kidolgozásában. Ebben a cikkben a japán kereskedelmi jog (Japanese Commercial Code) keretében meghatározott közvetítők definíciójától kezdve, tisztázzuk az ügynökök és egyéb kereskedelmi alkalmazottak közötti különbségeket. Ezt követően részletesen tárgyaljuk a közvetítői szerződések jogi jellegét, a közvetítőkre vonatkozó speciális kötelezettségeket, a díjazás igénylésének feltételeit, valamint az önmagukkal kötött szerződések korlátozásait, konkrét jogszabályokra és bírósági döntésekre alapozva.

A közvetítők szerepe a japán kereskedelmi jogban

A japán kereskedelmi törvény 543. cikke (第543条) a „közvetítőt” (仲立人) úgy határozza meg, mint aki „mások közötti kereskedelmi tevékenységek közvetítését vállalkozási tevékenységként folytatja” . Ebben a meghatározásban több fontos elem is szerepel, amelyek a közvetítő jogi státuszának megértéséhez nélkülözhetetlenek. Először is, a közvetítő „mások közötti” ügyleteket közvetít. Ez azt jelenti, hogy a közvetítő nem válik a szerződés féljévé, hanem kizárólag semleges harmadik félként törekszik a két fél közötti szerződés létrejöttére. Másodszor, a közvetítés tárgyának „kereskedelmi tevékenységnek” kell lennie. Ha például a közvetítés tárgya nem kereskedelmi jellegű, mint például a házasságközvetítés, akkor a személy nem kereskedelmi, hanem polgári közvetítőnek minősül, és a japán kereskedelmi törvényben meghatározott szigorú közvetítői előírások nem alkalmazhatók rá .

A japán kereskedelmi törvény a közvetítőkön kívül más, az ügyletekben segédkező szerepeket is meghatároz, és különösen fontos a gyakorlatban megérteni a „megbízott ügynökök” (代理商) és a „nagykereskedők” (問屋) közötti különbségeket.

A megbízott ügynök olyan személyt jelöl, aki egy meghatározott kereskedő nevében folyamatosan végzi az adott üzleti tevékenységhez tartozó ügyletek képviseletét vagy közvetítését . A közvetítő esetében, aki nem meghatározott felek számára tevékenykedik, hanem egyedi ügyletek esetén, a megbízott ügynök egy meghatározott kereskedővel fennálló folyamatos kapcsolatban áll, ami alapvetően különbözteti meg a közvetítőtől .

Másrészről a nagykereskedő olyan személy, aki saját nevében, de mások számára végzi az áruk értékesítését vagy beszerzését . A közvetítő nem válik az ügylet féljévé, míg a nagykereskedő saját nevében köt szerződéseket, és a jogi következmények rá vonatkoznak.

Ezen különbségek tisztázása elengedhetetlen ahhoz, hogy Japánban üzleti tevékenységet folytatók megfelelő közvetítőt válasszanak, és pontosan megértsék annak jogkörét és felelősségét.

A közvetítői szerződés jogi jellege és létrejötte Japánban

Japán polgári jog szerint a közvetítők által használt közvetítői szerződés általában “quasi-megbízási szerződésnek” minősül. Míg a megbízási szerződés a “jogi cselekmények”, például szerződéskötés megbízását jelenti, a quasi-megbízási szerződés a jogi cselekményektől eltérő “ténybeli cselekmények” megbízására irányul. A közvetítő fő feladata a felek közötti tárgyalások zökkenőmentes elősegítése és a szerződéskötés támogatása, ami ténybeli cselekmény, így ez a típusú szerződés vonatkozik rájuk.

A quasi-megbízási szerződés jellegéből adódóan a közvetítő alapvető kötelezettsége a Japán polgári törvénykönyv 644. cikkéből eredő “jó gazda gondosságának kötelezettsége” (jó gazda figyelme). Ez azt jelenti, hogy a közvetítőnek szakmai állásának és szakértelmének megfelelően, objektíven elvárható szintű figyelmet kell fordítania a közvetítői tevékenység végrehajtására.

E jogi jelleg gyakorlati szempontból fontos jelentőséggel bír. A quasi-megbízási szerződés nem egy meghatározott “eredmény” elérését garantálja, hanem egy megfelelő “folyamat” végrehajtását célozza meg. Ezért a közvetítő nem köteles garantálni az ügylet létrejöttét. Inkább szakértőként kell felhasználnia tudását és képességeit, hogy őszintén törekedjen a szerződéskötés elősegítésére. Ez a szempont világosan különbözik azoktól a vállalkozási szerződésektől, ahol a díjazás a teljesített munka eredményéhez kötődik. Ezért a közvetítői szerződés megkötésekor létfontosságú, hogy a szerződésben egyértelműen meghatározzák a közvetítő által végzendő feladatok körét, a jelentéstételi kötelezettség gyakoriságát, valamint a díjazás feltételeit (például sikerdíj az ügylet létrejöttéhez kötve, vagy tevékenységi idő alapján számított jutalék), hogy elkerüljék a későbbi vitákat.

A közvetítőkre vonatkozó különleges kötelezettségek Japánban

Japán kereskedelmi törvénye a szokásos gondossági kötelezettségen túlmenően, a tranzakciók egyértelműségének és a felek védelmének biztosítása érdekében, több különleges kötelezettséget is előír a közvetítők számára. Ezek a kötelezettségek a közvetítői tevékenység integritásának biztosítására szolgáló fontos rendelkezések.

Elsőként megemlíthető a “minták megőrzésének kötelezettsége”. Amennyiben a közvetítő mintát kap a közvetített tranzakcióhoz, köteles azt a tranzakció befejezéséig megőrizni (Japán kereskedelmi törvényének 545. cikke). Ezáltal, ha később a termék minőségével kapcsolatban vita keletkezik, a minta bizonyítékként szolgálhat.

Másodszor, az egyik legfontosabb kötelezettség a “szerződéskötési okirat átadásának kötelezettsége” (Japán kereskedelmi törvényének 546. cikke). Amennyiben a közvetítő közreműködésével jön létre egy szerződés, a közvetítőnek haladéktalanul elő kell állítania egy írásos dokumentumot (szerződéskötési okirat), amely tartalmazza a szerződő felek nevét vagy megnevezését, a szerződés dátumát, valamint a szerződés lényeges részleteit, és aláírásával vagy pecsétjének lenyomatával ellátva át kell adnia azt minden érintett félnek. Ez a szerződéskötési okirat hivatalos feljegyzésül szolgál a szerződés létrejöttének igazolására, és központi szerepet tölt be a tranzakció tartalmának tisztázásában.

Harmadszor, meghatározottak a “könyvvezetési kötelezettségek” (Japán kereskedelmi törvényének 547. cikke). A közvetítőnek kötelessége a közvetített szerződések tartalmát a szerződéskötési okirat alapján könyveiben rögzíteni és ezeket megőrizni. Emellett a szerződő feleknek bármikor joga van a saját tranzakcióikra vonatkozó könyvvezetési másolatok átadását kérni.

Végül, különleges helyzetekben merül fel a “név és egyéb adatok elhallgatásának kötelezettsége” és az ezzel összefüggő “közbelépési kötelezettség”. Amennyiben az egyik fél kérésére a közvetítőnek nem szabad felfednie az illető nevét vagy megnevezését a másik fél számára (Japán kereskedelmi törvényének 548. cikke), a közvetítőnek követnie kell ezt az utasítást. Azonban, ha a közvetítő így biztosítja az egyik fél anonimitását, jogi következményként felelősséget kell vállalnia az anonim fél helyett a szerződés teljesítéséért a másik féllel szemben (Japán kereskedelmi törvényének 549. cikke). Ezt “közbelépési kötelezettségnek” vagy “teljesítési felelősségnek” nevezik, és ez jelentős kockázatot jelent a közvetítő számára, aki az anonimitás engedélyezése fejében vállalja a tranzakció teljesítésének garanciáját. A közvetítő tehát nem csupán az információk titokban tartásáért felel, hanem magának a tranzakciónak a teljesítéséért is.

A közvetítők díjazásának jogalapja Japánban

A közvetítők, mint kereskedők, tevékenységük keretein belül mások számára végzett cselekményekért, a Japán kereskedelmi törvény (商法) 512. cikke alapján általános jogosultsággal rendelkeznek megfelelő díjazás igénylésére. Azonban a közvetítői tevékenységek esetében a Japán kereskedelmi törvény 550. cikke részletesebben szabályozza a díjazás igénylésének feltételeit.

A legfontosabb követelmény, hogy a díjazás igénylési joga szorosan kapcsolódik a közvetítő kötelezettségeinek teljesítéséhez. A Japán kereskedelmi törvény 550. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a közvetítő csak akkor jogosult díjazást igényelni, ha teljesítette az előzőleg említett szerződéskötési kötelezettséget (a Japán kereskedelmi törvény 546. cikke szerint), amely a szerződési eljárások befejezését jelenti. Ez azt mutatja, hogy a közvetítő csak akkor jogosult a díjazásra, ha betöltötte fontos közszolgálati szerepét a tranzakció létrejöttének és tartalmának tisztázásában. Az eljárási kötelezettségek elmulasztása esetén a közvetítő, még ha az ő erőfeszítése révén jött is létre a szerződés, jogilag elveszítheti a díjazás igénylésének jogát.

Továbbá, a Japán kereskedelmi törvény 550. cikkének (2) bekezdése alapján, amennyiben a felek között nincs külön megállapodás, a díjazás terhét a szerződő felek egyenlő arányban viselik. Ez a rendelkezés tükrözi a jogszabály azt az elvét, hogy a közvetítőnek semelyik fél felé sem elfogultnak kell lennie, hanem semleges álláspontból kell közvetítenie.

Ezenkívül a Japán bírósági gyakorlat szerint a díjazás igénylési jogának elismeréséhez szükséges, hogy a közvetítő közvetítői tevékenysége és a szerződés létrejötte között “megfelelő okozati összefüggés” álljon fenn. Ezzel kapcsolatban fontos ítélet a Legfelsőbb Bíróság 1970. október 22-i döntése. Ebben az esetben egy ingatlanügyletek közvetítésével foglalkozó vállalkozó a végső szerződéskötési tárgyalások során szándékosan kizárták a felek, és közvetlenül kötöttek szerződést egymással. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy még ha a közvetítő nem is volt jelen a szerződéskötésnél, de a közvetítői tevékenysége képezte a szerződés létrejöttének alapját, és ha a felek a díjazás megfizetését elkerülendő jogtalanul zárták ki a közvetítőt, akkor a közvetítő díjazás igénylési joga továbbra is elismerendő. Ez az ítélet azt mutatja, hogy a bíróság szerint a közvetítő hozzájárulását méltányosan kell értékelni, és jogait védeni kell.

Önálló szerződések és kettős képviselet korlátozásai Japánban

A közvetítők jogi státuszának alapját a semlegesség és a tisztesség képezi. Ebből az elvből következik az önálló szerződések és a kettős képviselet jelentős korlátozásai.

A japán kereskedelmi törvény nem tartalmaz közvetlenül az önálló szerződéseket tiltó kifejezett rendelkezéseket. Azonban ez a tilalom logikusan következik a japán kereskedelmi törvény 543. cikkében meghatározott közvetítő definíciójából. A közvetítőt úgy definiálják, mint aki „mások közötti” kereskedelmi tevékenységet közvetíti, és így nem lehetséges, hogy maga is azoknak a „másoknak” egyikeként szerződő félként jelenjen meg. Ha a közvetítő maga is részt vesz az általa közvetített ügyletben, az teljes mértékben feladja a semleges álláspontját, és ez az érdekellentét klasszikus esete. Ezért az önálló szerződések összeegyeztethetetlenek a közvetítő alapvető szerepével, és ezért általában nem engedélyezettek.

A „kettős képviselet” kifejezés gyakran félreértéseket okozhat. A japán polgári törvény által alapvetően tiltott kettős képviselet olyan helyzetekre vonatkozik, amikor egy képviselő mindkét szerződő fél képviselője. Azonban a közvetítő szerepe lényegében abban áll, hogy közvetít a két fél között. A közvetítő nem úgy cselekszik, mint egy olyan képviselő, aki kizárólag az egyik fél érdekeit igyekszik maximalizálni, hanem a teljes ügylet tisztességes és zökkenőmentes lebonyolítása érdekében igyekszik a két fél érdekeit összehangolni.

Ez a különbség még világosabbá válik, ha összehasonlítjuk a modern M&A ügyletekben részt vevő tanácsadók szerepét. Az M&A ügyletek „közvetítő cégei” közel állnak a japán kereskedelmi törvény szerinti közvetítőkhöz, és semleges álláspontból közvetítik az információt és koordinálják a tárgyalásokat az eladó és a vevő között, az ügylet megkötésére törekedve. Ezzel szemben a „pénzügyi tanácsadók” (FA) kizárólag az eladóval vagy a vevővel kötnek szerződést, és az a küldetésük, hogy maximálisra növeljék megbízójuk érdekeit. Az FA-k éppen a képviselőkkel állnak közel, és kötelességeik kizárólag az egyik fél felé irányulnak.

Ezért, amikor egy vállalat közvetítőt alkalmaz Japánban, elengedhetetlen, hogy tisztázza a célját. Ha semleges koordináló szereplőt keres, akkor a közvetítő (vagy közvetítő cég) a megfelelő választás, de ha a saját érdekeit maximálisan képviselő tárgyaló képviselőt keres, akkor egyoldalú tanácsadóként a képviselőt vagy a FA-t kell kiválasztania. Ez a választás közvetlenül kapcsolódik az ügylet jellegéhez és stratégiájához, és fontos jogi döntés.

Összefoglalás

A japán kereskedelmi jogban meghatározott közvetítői tevékenység rendszere jogilag tisztázza a közvetítők szerepét a kereskedelmi tranzakciókban, biztosítva a tranzakciók tisztességét és biztonságát. A közvetítők nem csupán bemutatók, hanem szigorú eljárási kötelezettségeket vállalnak, mint például a szerződéskötési dokumentumok átadásának és a könyvek vezetésének kötelezettségét. Ezeknek a kötelezettségeknek a lelkiismeretes teljesítése a díjazás igénylésének előfeltétele. Továbbá, a meghatározásból következő semlegesség elve szabályozza a közvetítők magatartását, például az önmagukkal kötött szerződések tilalmával, megelőzve az érdekellentéteket. Ezeknek a jogi szabályozásoknak a megértése elengedhetetlen minden olyan vállalat számára Japánban, amely közvetítőkön keresztül végzi tranzakcióit, hogy megvédje saját jogait és elősegítse a zökkenőmentes üzleti tevékenységet.

A Monolith Jogügyi Iroda számos belföldi és külföldi ügyfél számára nyújtott már tanácsot a japán kereskedelmi jog, beleértve a közvetítői tevékenységet is, érintő tranzakciókban. Irodánk nem csak japán jogi képesítéssel rendelkező ügyvédekkel büszkélkedhet, hanem több olyan angolul beszélő szakemberrel is, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek, így képesek pontosan megérteni a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók összetett jogi kérdéseit, és a legmegfelelőbb megoldásokat javasolni ügyfeleink üzleti tevékenységéhez. Legyen szó közvetítői vagy ügynöki szerződések készítéséről és felülvizsgálatáról, vagy tranzakciós viták megoldásáról, szakértő jogi támogatást nyújtunk.