【Reiwa 7. év (2025) június】Mi az újonnan létrehozott "szabadságvesztés büntetés" a Büntető Törvénykönyv módosításával? A módosítás jelentősége és a négy kulcsfontosságú pont magyarázata

A Reiwa 7. évben (2025-ben) júniusában megszűnik a hosszú évek óta fennálló börtönbüntetés és a fogházbüntetés, és új büntetési forma, a „kényszermunka” kerül bevezetésre. Júniustól a börtönbüntetés és a fogházbüntetés egyesül, és mindkettőt kényszermunka váltja fel.

A hagyományos büntetési rendelkezések több mint 100 évvel ezelőtt kerültek megállapításra, és az évek során többször is felülvizsgálták a büntetések lényegét és azok betöltendő szerepét. A mostani büntetőjogi reform jelentős fordulópontot jelent a büntetőpolitikában.

Ezért ebben a cikkben nemcsak a módosítás tartalmát mutatjuk be, hanem részletesen kitérünk annak hátterére és jelentőségére is.

Mi a fogvatartási büntetés? Különbség a börtönbüntetés és a fegyházbüntetés között Japánban

A “fogvatartási büntetés” egy új büntetési forma, amelyet a japán Igazságügyi Minisztérium 2022 (Reiwa 4) márciusában terjesztett elő a törvényhozásnak a büntető törvénykönyv módosítási javaslatában. Ennek eredményeképpen megváltozik a “szabadságvesztés” büntetések rendszere.

A “szabadságvesztés” olyan büntetés, amely az emberi szabadságot korlátozza, és jelenleg három típusa van: börtönbüntetés, fegyházbüntetés és fogvatartás. A módosítás eredményeképpen megszűnik a börtönbüntetés és a fegyházbüntetés közötti különbség, és ezek egyesülnek a “fogvatartási büntetés” alatt. Így valósul meg az úgynevezett “szabadságvesztési büntetések egységesítése”.

↓

A korábbi szabadságvesztési büntetések esetében a börtönbüntetés kötelező munkavégzéssel járt, míg a fegyházbüntetés esetében a munkavégzés önkéntes volt. Azonban a valóságban “a fegyházbüntetés alatt álló többség önként vállalt munkában vesz részt (a büntetés-végrehajtási intézményekről és a fogvatartottak kezeléséről szóló törvény 93. cikke), így a kötelező munkavégzés megléte vagy hiánya nem jelent érdemi különbséget a börtönbüntetés és a fegyházbüntetés között” – így vélekedett Takeuchi Kenji és Honjo Takeshi a “Büntetőpolitikai tanulmányok” című művükben.

Másrészről, a fogvatartási büntetés esetében az egyes elítéltek jellemzőinek megfelelően döntik el, hogy végeznek-e munkát. A munkavégzés már nem kötelező, helyette a recidíva megelőzésére irányuló javító nevelés és egyéb irányítás kerül előtérbe.

A módosított büntető törvénykönyvben a módosítás előtti 13. cikk (Fegyházbüntetés) törlésre került, a 12. cikk (1) és (2) bekezdése módosult, és egy új (3) bekezdés került bevezetésre.

A módosítás előtti büntető törvénykönyv 12. cikk (2) bekezdése
“A börtönbüntetés során a büntetés-végrehajtási intézményben tartózkodást és előírt munkavégzést kell alkalmazni.”

A módosítás előtti büntető törvénykönyv 13. cikk (2) bekezdése【a módosításban törölve】
“A fegyházbüntetés során a büntetés-végrehajtási intézményben tartózkodást kell alkalmazni.”

↓

A módosított büntető törvénykönyv 12. cikk (2) bekezdése

“A fogvatartási büntetés során a büntetés-végrehajtási intézményben kell tartózkodni.”

A módosított büntető törvénykönyv 12. cikk (3) bekezdése【a módosításban újonnan bevezetve】

“A fogvatartási büntetéssel sújtott személyek esetében a javítás és a reszocializáció elősegítése érdekében szükséges munkát végeztethetnek velük, vagy szükséges irányítást alkalmazhatnak.”

A fogvatartási büntetés bevezetésével a munkavégzés nem a szenvedés okozásának eszköze, hanem a javítás és a társadalomba való sikeres visszailleszkedés elősegítésének eszköze lett a büntető törvénykönyv szerint, és a munkavégzés, valamint a javító nevelés és oktatás egyenértékű kezelési módszerként került meghatározásra.

A szabadságvesztés büntetés egységesítésének előzményei Japánban

A börtönbüntetés és a fegyházbüntetés közötti különbség megszüntetése, és a szabadságvesztés büntetés egységesítésére irányuló viták már a háború előtti időkben is jelen voltak. A 1960-as években a Büntető Törvénykönyv átfogó módosítási munkálatai során ez a kérdés előtérbe került, azonban az akkori kísérletek meghiúsultak.

Az új büntetési forma, a fogvatartási büntetés bevezetésével járó Büntető Törvénykönyv módosítása azonban jelentős ellenállás nélkül haladt előre. Mi lehet ennek az oka? Nézzük meg a módosítás hátterét.

A japán büntetőintézményekben zajló fogvatartottak kezelésének továbbfejlesztését célzó törvénymódosítás négy kulcspontja

A Japán Igazságügyi Minisztérium a törvénymódosítás indoklásaként „a büntetőintézményekben zajló fogvatartottak kezelésének további fejlesztését” jelölte meg. (Forrás: Japán Igazságügyi Minisztérium „A büntető törvények egy részének módosítása”[ja])

E mögött több ok is húzódik meg.

A szabadságvesztés és a fogház közötti különbség jelentőségének csökkenése Japánban

A Reiwa 6 (2024) évi Bűnügyi Fehér Könyv szerint a szabadságvesztésre ítéltek száma 14,033 fő (99.6%), a fogházra ítélteké 49 fő (0.3%), míg az őrizetbe vetteké 3 fő (0.0%) volt. Továbbá, a fogházban lévő elítéltek 81.8%-a munkában vesz részt (Reiwa 6 (2024) március vége szerint, a “Reiwa 6 évi Bűnügyi Fehér Könyv”[ja] alapján).

Ezek az adatok is mutatják, hogy Japánban a szabadságvesztés és a fogház közötti különbségtétel jelentősége csökken.

Kérések a büntetés-végrehajtási helyszínről Japánban

Ha megfontoljuk, könnyen rájöhetünk, hogy az idősek és a fogyatékkal élők között akadnak olyanok, akik számára nehézséget jelent a munkavégzés. Ennek ellenére a japán büntető törvénykönyv értelmében a szabadságvesztésre ítélteknek kötelező munkát végezniük, ami azt eredményezi, hogy sok esetben kényszerítve vannak a munkára, annak ellenére, hogy az nehezen kivitelezhető számukra.

Továbbá, azoknak a fogvatartottaknak, akik alacsony iskolai végzettség miatt nehezen boldogulnak a társadalmi életben, talán jobb lenne az oktatásban való fejlődésre összpontosítani, mintsem munkára kényszeríteni őket. Azonban itt is a munkavégzés kötelezettsége miatt nem jut elegendő idő az oktatásra és a tanulmányi előmenetelre.

A szabadságvesztésre ítéltek munkavégzésre kötelezése kapcsán felmerülő kérdések a fogvatartottak javítására és társadalmi reintegrációjára vonatkozóan komoly kihívásokat jelentenek, és ezeket a problémákat számos szakértő is kiemeli.

A japán kormány által végrehajtott intézkedések a visszaesés megelőzésére

A hagyományos büntetések gyakran a ‘megtorlás’ szellemét hordozták, és a fogvatartottak rehabilitációjára és társadalmi reintegrációjára irányuló támogatás hiányosságait emelték ki. Ezenkívül a korábbi gyakorlatban a fogvatartottakat bűnözési hajlamuk alapján csoportosították, és nem mindig vették figyelembe az elkövetett bűncselekményeket vagy az életkort.

Ezért a kormány egy olyan politika mellett döntött, amely az egyes célszemélyek jellemzőire szabott, bizonyítékokon alapuló és hatékony kezelést erősít meg, és célul tűzte ki, hogy a szabadulást követő két éven belül a visszaesők arányát 20%-kal csökkentse tíz éven belül (2012-ben (Heisei 24) ‘A visszaesés megelőzésére irányuló átfogó intézkedések’).

Ennek keretében a visszaesés megelőzésének elsődleges tervébe beépítették a javítóintézetekben a kommunikációs készségek és az üzleti etikett elsajátítását célzó oktatást és képzést.

A fiatal elítéltekkel való bánásmód Japánban

A fenti háttérrel összefüggésben közvetlen kiváltó oka volt a fogvatartási büntetés létrehozásának. Ez a vita a fiatalkorúak jogának alkalmazási korhatárának csökkentésével kapcsolatos volt.

Ha a fiatalkorúak jogának alkalmazási korhatárát 18 év alá csökkentik, akkor a 18 és 19 évesekre már nem vonatkozik a fiatalkorúak jogának védelme, és büntetést kaphatnak. Azonban a hagyományos fiatalkorúak jogán alapuló eljárások lehetővé tették a rugalmas kezelést a fiatalkorúak jellemzőinek megfelelően, és elismertek voltak a javító nevelés és a visszaesés megelőzésének szempontjából. Ezért, ha büntetést kell kiszabni a 18 és 19 évesekre, szükségesnek látszott a büntetés tartalmának és végrehajtásának felülvizsgálata, sőt az összes elítélt kezelésének tartalmát is felül kell vizsgálni. Például a 18 és 19 évesek általában középiskolások vagy egyetemisták, de ha büntetést kapnak, a munkavégzés kötelező, így nem tudnak elegendő időt szentelni a tanulmányi előmenetelük javítására.

Ebben a helyzetben a Jogalkotási Tanács Fiatalkorúak Jogával és Büntetőjoggal Foglalkozó Bizottsága azt javasolta a jogügyminiszternek, hogy „az elzárás és a fogház büntetést egyesítsék egy új, szabadságvesztés jellegű büntetésként”.

A japán fogvatartási büntetés bevezetésére való felkészülés

A japán fogvatartási büntetés, amelyet ilyen háttérrel hoztak létre, tartalma fokozatosan válik egyértelművé. A jelentések szerint a fogvatartottakat 24 különböző javítóintézkedési programra osztják, figyelembe véve az életkorukat, mint például a “fiatalok kezelése”, “fiatal felnőttek kezelése”, “időskorúak jóléti ellátása”, vagy a mentális betegségekkel foglalkozó “jóléti támogatás”. Úgy tűnik, hogy a fogvatartottaknak az egyéni jellemzőiknek megfelelő, személyre szabott kezelést biztosítanak.

Forrás: 2025. január 21. Mainichi Shimbun | “Fogvatartási büntetés” áttekintése: A fogvatartottakat 24 programban segítik a rehabilitációban, a visszaesés megelőzésére összpontosítva[ja]

A japán fogvatartási büntetés bevezetésére való felkészülés érdekében a börtönök és egyéb büntetés-végrehajtási intézmények sürgősen haladnak az előkészületekkel, de a helyszínen számos kihívás is felmerül. Például, alapvetően külön kell választani a különböző büntetéstípusokat kapott személyeket. A fogvatartási büntetés bevezetésével a börtönökben a fogvatartási büntetésben részesülők és a szabadságvesztés büntetésben részesülők keveredni fognak, de szükséges lesz a két csoport lakóhelyének elkülönítése. Ez nemcsak további személyzet beállítását igényli, hanem a fizikai tér hiánya is aggodalomra ad okot.

Összefoglalás: Forduljon ügyvédhez büntetőügyekben

A 2025. június 1-jétől (Reiwa 7) bevezetésre kerülő letartóztatási büntetés jelentős fordulópontot jelent a japán büntető igazságszolgáltatási rendszerében. Ez a reform a fogvatartottak rehabilitációját és társadalmi reintegrációját helyezi előtérbe, célja a visszaesés megelőzése és a társadalmi biztonság biztosítása.

Az azonban, hogy valaki büntetőügyben érintett, mindig azt jelenti, hogy a legjobb stratégia egy szakértő, azaz egy ügyvéd bevonása. Ha valakit például büntetőügyben letartóztatnak, vádemelés előtt vagy után lehetősége van arra, hogy ne rendeljen maga mellé védőügyvédet. Azonban ügyvéd nélkül maradni jelentős hátrányt jelenthet a gyanúsított vagy vádlott számára, ezért ajánlott ügyvédet fogadni.

Még ha nincs is anyagi lehetősége, léteznek olyan rendszerek, mint a „Büntetőügyi gyanúsítottak jogi segítségnyújtási rendszere” vagy a „Közvádló által kijelölt ügyvéd”, amelyeket igénybe vehet. Ha Ön büntetőügyi gyanúsítottá vagy vádlottá válik, mindenképpen fontolja meg ezeknek a rendszereknek a használatát.

A Monolith Ügyvédi Iroda által kínált megoldások bemutatása

A Monolith Ügyvédi Iroda egy olyan jogi szolgáltatást nyújtó iroda, amely az IT területén, különösen az internet és a jogi szakértelem terén rendelkezik magas szintű szaktudással. Irodánk a Tokyo Stock Exchange Prime-on jegyzett vállalatoktól a vállalkozásokig terjedő ügyfélkör számára biztosít támogatást, mélyrehatóan megértve üzleti modelljeiket és tevékenységeiket, feltárva a potenciális jogi kockázatokat, és biztosítva üzleti tevékenységeik jogi megfelelőségét. A részleteket az alábbi cikkben ismertetjük.

A Monolith Ügyvédi Iroda szakterületei: IT és startup vállalkozások vállalati jogi szolgáltatásai[ja]