Saját részvények szerzése és eltörlése a japán társasági jogban

A japán társasági jogban (Heisei 17 év, 2005) a saját részvények fogalma kiemelkedően fontos szerepet tölt be a vállalati pénzügyi stratégiában és a részvényesi érték növelésében. A saját részvények alatt olyan részvényeket értünk, amelyeket a részvénytársaság maga bocsátott ki, és amelyeket a társaság maga szerez meg és tart meg. A korábbi japán kereskedelmi törvény alatt a saját részvények megszerzése alapvetően tiltott volt, mivel fennállt annak a veszélye, hogy ez aláássa a társaság vagyonbeli alapjait. Ez a szabályozás a “tőke megfelelőségének és fenntartásának elvére” épült, amely megakadályozta, hogy a társaság alapításakor befizetett tőke könnyedén távozzon, így megőrizve a társaság vagyonbeli alapjait – egy konzervatív jogi rendszertervezés eredménye volt.

Az 2001-es kereskedelmi törvény módosítása, valamint a jelenlegi társasági törvény (Heisei 17 év, 2005) bevezetése azonban liberalizálta a megszerzésüket és birtoklásukat, így a modern vállalatirányításban rugalmas tőkepolitikát lehetővé tévő fontos eszközzé váltak. Ez a jogszabályi változás nem csupán jogtechnikai módosítás volt, hanem azt is jelzi, hogy a japán vállalatoknak növekvő szükséglete van a globális versenykörnyezetben való rugalmasabb pénzügyi stratégiák követésére, és hogy a részvényesi érték maximalizálása, mint modern üzleti cél, egyre nagyobb hangsúlyt kap. Nyugat-európai és amerikai országokban a saját részvények megszerzése már korábban is általános részvényesi juttatási módszer volt, és széles körben alkalmazták M&A (fúziók és felvásárlások) és alkalmazotti ösztönzőként is. A japán jogszabályi változás összhangba hozta a nemzetközi vállalati gyakorlatokkal, és fontos lépést jelentett a japán vállalatok versenyképességének növelése érdekében. Más szóval, ez a jogszabályi változás a japán gazdaság vállalati irányításának (corporate governance) és a tőkepiacok érettségének előmozdítását célzó mélyebb trend részét képezi. Ebben a cikkben részletesen tárgyaljuk a japán társasági jog által meghatározott saját részvények megszerzését és eltörlését, céljaikat, valamint a jogi követelményeket és eljárásokat.

A saját részvények megszerzésének célja Japánban

A saját részvények megszerzése számos stratégiai célból használható fel a modern japán vállalatok számára. A saját részvények megszerzése nem egyetlen célból történik, hanem gyakran több vállalati stratégia összetett kombinációjaként kerül meghozatalra.

Elsősorban a saját részvények megszerzése széles körben alkalmazott eszköz a részvényesek felé történő nyereség-visszaforgatás részeként. Amikor a társaság visszavásárolja saját részvényeit a piacról, a kibocsátott részvények teljes száma csökken, ami növelheti a részvényenkénti nyereséget (EPS) és a részvényesi tőke megtérülési rátáját (ROE), ami eredményezheti a részvényárak emelkedését. Ez a részvényesek számára gazdasági előnyök visszaforgatásának tekinthető, hasonlóan a dividend kifizetésekhez. A Tokiói Értéktőzsde által ösztönzött tőkeköltség- és részvényár-tudatos menedzsment hátterében a saját részvények megszerzése a PBR (részvényárfolyam/saját tőke arány) javítására és a piaci értékelés növelésére irányuló aktív eszközként van pozícionálva.

Másodsorban a saját részvények megszerzése ellenséges felvásárlások elleni védekezésként is funkcionálhat. A társaság által birtokolt saját részvények csökkenthetik a piacra kerülő részvények számát, ezzel csökkentve a külső ellenséges felvásárlások kockázatát. A saját részvények arányának növelésével a felvásárlónak több pénzre lehet szüksége a részvények többségének megszerzéséhez, így magasabbra kerül a felvásárlás küszöbe.

Harmadsorban a saját részvények megszerzése a vállalatöröklés és a részvényesek szerkezetének beállítására is használható. A kis- és középvállalkozások esetében a vállalatöröklési intézkedések részeként alkalmazható a saját részvények megszerzése. Például, az utódokon kívüli örökösöktől történő részvények megszerzése és törlése révén növelhető az utód részvénytulajdonának aránya, így koncentrálva a menedzsment jogokat. Emellett, a nem tőzsdén jegyzett vállalatok esetében, ha a részvényesek készpénzzé szeretnék tenni részvényeiket, de nincs piacuk, a társaság vásárolhatja meg azokat, így kielégítve a részvényesek eladási igényeit. Ezáltal megelőzhető a részvények szétszóródása és a menedzsment stabilizálása is lehetségessé válik.

Negyedsorban a saját részvények megszerzése alkalmazható a dolgozói ösztönzésre és az M&A stratégiákra is. A megszerzett saját részvényeket stock opcióként vagy részvényjuttatásként lehet kiosztani a vezetőknek és a dolgozóknak, ezzel növelve motivációjukat és hozzájárulva a vállalat értékének növekedéséhez. Továbbá, a részvények cseréjével járó M&A tranzakciók során felhasználhatók a saját részvények, lehetővé téve a szervezeti átalakítások előrehaladását anélkül, hogy a társaság készpénztállományát csökkentené.

Így a saját részvények megszerzése gyakran több vállalati stratégia, mint például a részvényeseknek történő nyereség-visszaforgatás, a felvásárlások elleni védekezés, a vállalatöröklés, az M&A és a dolgozói ösztönzés összetett kombinációjaként kerül meghozatalra. Például, a részvényárak csökkenésekor a saját részvények megszerzésével támogatható a részvényár, miközben növelhető a részvényenkénti nyereség és erősíthető a részvényeseknek történő nyereség-visszaforgatás, valamint csökkenthető a felvásárlási kockázat a piacra kerülő részvények számának csökkentésével. Ez a sokoldalúság azt mutatja, hogy a saját részvények megszerzése nem csupán egy könyvelési vagy pénzügyi kérdés, hanem a vállalat hosszú távú növekedési stratégiájának, tőkepolitikájának, vállalatirányításának és akár a vállalatöröklési terveknek is mélyen integrált, menedzsment szintű fontos döntés. Különösen a tőzsdén jegyzett vállalatok esetében, ahol a Tokiói Értéktőzsde által ösztönzött tőkeköltség- és részvényár-tudatos menedzsment hátterében a saját részvények megszerzése a PBR javítására és a piaci értékelés növelésére irányuló aktív eszközként van pozícionálva. A nem tőzsdén jegyzett vállalatoknál a kevésbé likvid részvények készpénzzé tétele és a zökkenőmentes vállalatöröklés jelentik a stratégiai értéküket, amelyek a tőzsdén jegyzett vállalatoktól eltérő kontextusban nyilvánulnak meg. Ez arra utal, hogy a saját részvények megszerzése egy rugalmas eszköz, amelynek felhasználási módja jelentősen változhat a vállalat helyzetétől és céljaitól függően.

A saját részvények megszerzésének jogi feltételei és eljárásai Japánban

A saját részvények megszerzése jelentős hatással van a társaság vagyonára, ezért a japán társasági jog szigorú feltételeket és eljárásokat ír elő.

A finanszírozási korlátozások elve és a kiosztható összeg Japánban

Amikor egy részvénytársaság a részvényeseivel kötött megállapodás alapján saját részvényeket szerez meg térítés ellenében, az ellenérték teljes összege nem haladhatja meg a tranzakció hatálybalépésének napján rendelkezésre álló “kiosztható összeget” (a japán társasági törvény 461. cikkének 1. bekezdése). Ez a “finanszírozási korlátozás” egy fontos szabályozás, amely megakadályozza, hogy a társaság vagyonát jogtalanul kivegyék, és ezzel kárt okozzanak a hitelezőknek. A saját részvények megszerzése azt jelenti, hogy a társaság visszavásárolja a részvényeket a részvényesektől, ami a társaság vagyonának kiáramlásával jár együtt. Ha ennek a kiáramlásnak nincs korlátozása, a társaság túlzott mértékben szerezhet be saját részvényeket, ami a társaság vagyonának alapjainak gyengüléséhez vezethet, és kockáztathatja, hogy a hitelezők nem tudják behajtani követeléseiket.

A japán társasági törvény 461. cikkében meghatározott “finanszírozási korlátozás” egy rendkívül fontos jogi követelmény, amelyet a fent említett kockázatok elkerülése érdekében hoztak létre. A “kiosztható összeg” fogalmának bevezetésével meghatározza a társaság által a részvényeseknek visszafizethető pénzeszközök határát, ezzel védelmezve a hitelezők érdekeit és biztosítva a társaság pénzügyi stabilitását. A kiosztható összeg a rendelkezésre álló nyereség alapján kerül kiszámításra, és a társaság pénzügyi helyzetétől függően változik. Ez arra utal, hogy a saját részvények megszerzésének liberalizálása ellenére a régi kereskedelmi törvény idejéből származó “tőkefenntartás elve” szelleme megőrződött, bár formája megváltozott. A vállalatoknak kötelezettségük van a saját részvények megszerzésének tervezésekor ezt a kiosztható összeget pontosan kiszámítani és betartani, és ha megszegik ezt a szabályt, a vezető tisztségviselők felelősségre vonása vagy a megszerzési tevékenység érvénytelensége, mint súlyos jogi kockázatok merülhetnek fel. Ez a szabályozás jogi és gyakorlati alapot nyújt a vállalatoknak a részvényesek juttatásainak és a hitelezők védelmének egyensúlyának megteremtéséhez.

Részvények megszerzése a részvényesekkel való megállapodás alapján (piaci tranzakciókat is beleértve)

A saját részvények ellenszolgáltatás fejében történő megszerzésének alapvető eljárása a következő:

A részvényesek közgyűlésének határozata (a japán Társasági Törvény 156. cikke)

Ahhoz, hogy a társaság a részvényesekkel való megállapodás alapján saját részvényeket szerezzen ellenszolgáltatás fejében, előzetesen a részvényesek közgyűlésének általános határozatával kell meghatározni a következőket (Japán Társasági Törvény 156. cikk (1) bekezdése):

• A megszerzendő részvények száma (a különböző típusú részvényeket kibocsátó társaságok esetében a részvények típusa és az egyes típusokra vonatkozó mennyiség)
• A részvények megszerzése fejében nyújtandó pénzügyi vagy egyéb ellenszolgáltatás tartalma és összege
• A részvények megszerzésére rendelkezésre álló időszak (nem haladhatja meg az 1 évet)

Ez a határozat a társaság által meghatározott keretek között szabályozza, hogy “milyen mennyiségű részvényt, milyen ellenértékért és milyen időtartam alatt” szerezhet meg, és a nyereségkifizetéssel együtt a részvényeseknek nyújtott juttatások egyik formájaként van pozícionálva.

A felügyelőbizottság határozata (a japán Társasági Törvény 157. cikke)

A részvényesek közgyűlésének határozatában meghatározott kereteken belül, amikor a társaság ténylegesen megszerzi a saját részvényeit, minden egyes alkalommal a felügyelőbizottság (felügyelőbizottsággal rendelkező társaságok esetében) határozatával kell meghatározni a következőket (Japán Társasági Törvény 157. cikk (1) és (2) bekezdése):

• A megszerzendő részvények száma
• Az egy részvény megszerzése fejében nyújtandó pénzügyi vagy egyéb ellenszolgáltatás tartalma és mennyisége vagy összege, vagy ezek meghatározásának módszere
• A részvények megszerzése fejében nyújtandó pénzügyi vagy egyéb ellenszolgáltatás összege
• A részvények átruházására vonatkozó kérelem benyújtásának határideje

Ez a felügyelőbizottsági határozat határozza meg a konkrét megszerzési feltételeket, és hajtja végre a megszerzést.

Értesítés a részvényeseknek és a részvények átruházására vonatkozó kérelem (a japán Társasági Törvény 158. és 159. cikke)

A felügyelőbizottság által meghatározott megszerzési feltételek után a társaság értesíti vagy hirdeti meg ezeket a részvényesek számára (Japán Társasági Törvény 158. cikk). Az értesítést kapott részvényesek a társaság által meghatározott kérelem benyújtási határidőig nyújtják be a részvények átruházására vonatkozó kérelmüket (Japán Társasági Törvény 159. cikk (1) bekezdése). Ha a kérelmek összege meghaladja a megszerzendő részvények számát, akkor a részvényeket arányosan vásárolják meg.

Piaci tranzakciók és nyilvános felvásárlás

Amikor egy tőzsdén jegyzett társaság saját részvényeket szeretne megszerezni, többféle módszer áll rendelkezésre, mint például a Tokiói Értéktőzsdén történő piaci vásárlás, a ToSTNeT-2 és ToSTNeT-3 piacokon kívüli tranzakciós rendszerek használata, vagy a nem meghatározott számú részvényesektől történő nyilvános felvásárlás (TOB). A nyilvános felvásárlás jelentős hatással van a piacra, ezért a pénzügyi termékek kereskedelméről szóló törvény értelmében információközlési kötelezettségeknek és az egyenlő eladási lehetőségek biztosításának kell megfelelni.

Megszerzés egy meghatározott részvényestől

Amikor egy társaság kizárólag egy meghatározott részvényestől vásárol vissza saját részvényeket, a részvényesek közötti egyenlőség megőrzése érdekében szigorúbb eljárásokra van szükség.

A részvényesek közgyűlésének különleges határozata (a japán Társasági Törvény 160. cikke)

Egy meghatározott részvényestől saját részvények megszerzéséhez a részvényesek közgyűlésének különleges határozatával kell meghatározni a következőket (a japán Társasági Törvény 160. cikke (1) bekezdése):

• A megszerzendő részvények száma
• A részvények megszerzése ellenében kifizetendő pénzösszeg vagy egyéb ellenszolgáltatás tartalma és teljes összege
• A részvények megszerzésére rendelkezésre álló időszak (nem haladhatja meg az 1 évet)
• A meghatározott részvényestől saját részvények megszerzésének ténye és az érintett részvényes neve vagy megnevezése

Ehhez a különleges határozathoz a szavazati jogokkal rendelkező részvényesek több mint felének jelenlétére és a jelenlévő részvényesek szavazati jogainak legalább kétharmadának támogatására van szükség. A meghatározott részvényes nem gyakorolhatja szavazati jogát ebben a döntésben (a japán Társasági Törvény 160. cikke (4) bekezdése).  

Eladói pótlólagos igénybejelentési joga

Amikor egy meghatározott részvényestől történik a megszerzés, a többi részvényes hátrányának megelőzése érdekében elismerik az “eladói pótlólagos igénybejelentési jogot” (a japán Társasági Törvény 160. cikke (2) és (3) bekezdése). Ez azt jelenti, hogy ha a társaság bejelenti, hogy saját részvényeket szerez meg egy meghatározott részvényestől, a többi részvényesnek is joga van egy meghatározott időn belül kérni, hogy “őket is vegyék figyelembe, mint eladókat”. Ha ilyen igény merül fel, a társaságnak módosítania kell a javaslatot az igény figyelembevételével.  

Az azonban előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben, például amikor a piaci áron rendelkezésre álló részvényeket a piaci árat meg nem haladó összegért szerzik meg, nem alkalmazzák az eladói pótlólagos igénybejelentési jog szabályait (a japán Társasági Törvény 161. cikke). Ez azért van, mert a piaci értékesítés lehetősége miatt a többi részvényes hátránya kisebbnek tekinthető.  

A saját részvények megszerzésében a Társasági Törvény “egy meghatározott részvényestől történő megszerzés” esetén a “részvényesek közgyűlésének különleges határozatát” írja elő, mint magasabb követelményt, hogy megvédje a japán Társasági Törvény által fontosnak tartott “részvényesek egyenlőségének elvét”. Ha a társaság könnyedén vásárolhatna részvényeket kizárólag egy meghatározott részvényestől, akkor az irányítás megerősítése érdekében az ellenzéki részvényesektől magas áron vásárolhatna részvényeket, ami más részvényesek számára igazságtalan ügyleteket eredményezhetne. Ezekre az aggodalmakra válaszul a Társasági Törvény 160. cikke különleges határozatot követel meg egy meghatározott részvényestől történő megszerzés esetén, és továbbá bevezeti az “eladói pótlólagos igénybejelentési jog” rendszerét. Ezáltal megakadályozza, hogy egy meghatározott részvényes részesüljön előnyben, és egyenlő eladási lehetőséget biztosít a többi részvényes számára. Az a szabályozás, hogy egy meghatározott részvényes nem gyakorolhatja szavazati jogát (a japán Társasági Törvény 160. cikke (4) bekezdése), szintén fontos intézkedés a tisztesség biztosítása érdekében. Ezek a szigorú eljárások nem csupán formális követelmények, hanem a Társasági Törvény részvényesvédelmi gondolkodásmódját és a vállalatirányításban való átláthatóság és tisztesség biztosításának mély jelentését hordozzák. A külföldi befektetők számára különösen fontos, hogy megértsék, mennyire hangsúlyozza a japán Társasági Törvény a részvényesek közötti egyenlőséget bizonyos tranzakciókban.

A saját részvények érvénytelenítésének célja Japánban

A saját részvények érvénytelenítése olyan folyamatot jelent, amely során a társaság megszünteti a saját tulajdonában lévő részvényeket, csökkentve ezzel a kibocsátott részvények teljes számát. Ennek előfeltétele a saját részvények megszerzése.

A saját részvények érvénytelenítése az alábbi célokból történik:

Elsősorban a kibocsátott részvények számának optimalizálása és a részvényárak befolyásolása. Az érvénytelenítés következtében csökken a kibocsátott részvények száma, ami növeli az egy részvényre jutó értéket, és hozzájárul a részvényárak emelkedéséhez. Ez annak köszönhető, hogy a piacra kerülő részvények mennyiségének csökkentésével növeli a részvények ritkaságát. Célja továbbá a túlzottan magas kibocsátott részvények számának megfelelő szintre hozása és a részvényesek kezelésének hatékonyabbá tétele is.

Másodsorban a részvényesek értékének növelése és az ellenséges felvásárlások elleni védekezés. A saját részvények érvénytelenítése javítja az egy részvényre jutó nyereséget (EPS), erősítve ezzel a részvényesek felé történő nyereségvisszafizetést. Emellett a piacra kerülő részvények számának csökkentésével megnehezíti az ellenséges felvásárlók számára a részvények megszerzését, így védelmi stratégiaként is működik.

Harmadsorban a vállalatirányítás koncentrálása az üzleti utódlás során. Hasonlóan a saját részvények megszerzéséhez, az üzleti utódlás kontextusában lehetővé teszi, hogy az utódokon kívüli örökösöktől megszerzett részvények érvénytelenítésével növelje az utód részvénytulajdoni arányát, koncentrálva ezzel a vállalatirányítást.

A saját részvények megszerzése és érvénytelenítése bár önálló tevékenységek, mégis szorosan összefüggenek a vállalati stratégiában. A saját részvényeket a megszerzés után a társaság “kincstár részvényként” is tarthatja, de hogy ezeket érvényteleníti-e vagy sem, az a vállalat konkrét céljaitól függ. Amennyiben kincstár részvényként tartja meg őket, úgy a jövőbeni M&A tranzakciók során felhasználhatók, vagy részvényjuttatásként szolgálhatnak a munkavállalók számára. Másrészről, ha az érvénytelenítést választja, akkor a részvények véglegesen eltűnnek a piacról, és soha többé nem kerülnek forgalomba. Ezáltal a kibocsátott részvények számát tartósan csökkenti, biztosítva az egy részvényre jutó érték növekedését, és erősíti az ellenséges felvásárlásokkal szembeni védelmet. A “megőrzés” és az “érvénytelenítés” közötti választás a vállalat rövid távú pénzügyi szükségletein, a részvényesek felé történő nyereségvisszafizetési politikán, a hosszú távú tőkepolitikán, valamint az M&A stratégián és az üzleti utódlási terveken alapuló számos üzleti döntésen alapul. Például, ha a jövőbeni M&A tranzakciók valószínűsége magas, akkor érdemes kincstár részvényként megőrizni őket, míg ha a részvényárak fellendítése vagy a vállalatirányítás stabilizálása a cél, akkor az érvénytelenítést választhatja. Ez az összefüggés a saját részvények rendszerének a vállalatok számára nyújtott stratégiai rugalmasságának mélységét mutatja.

A saját részvények érvénytelenítésének jogi követelményei és eljárása Japánban

A saját részvények érvénytelenítése egyszerűbb eljárást igényel, mint a megszerzésük.

Érvénytelenítés a felügyelőbizottság határozatával (a japán Társasági Törvény 178. cikke)

A részvénytársaságok képesek saját részvényeiket érvényteleníteni. Ebben az esetben meg kell határozni az érvénytelenítendő saját részvények számát (a különböző típusú részvényeket kibocsátó társaságok esetében a saját részvények típusát és az egyes típusokra vonatkozó mennyiséget) a japán Társasági Törvény 178. cikkének (1) bekezdése szerint. A felügyelőbizottsággal rendelkező társaságok esetében az érvénytelenítésről szóló döntést a felügyelőbizottság határozatával kell meghozni a japán Társasági Törvény 178. cikkének (2) bekezdése szerint.

A saját részvények “megszerzése” a részvényesek közgyűlésének határozatát (bizonyos esetekben különleges határozatot) igényli, míg az “érvénytelenítés” csak a felügyelőbizottság határozatával lehetséges, ami a japán Társasági Törvényben a saját részvények jogi értékelésének különbségéből adódik. A saját részvények megszerzése a társaság vagyonának a részvényesek felé történő visszafizetését jelenti, és ahogy a finanszírozási forrásokra vonatkozó szabályozás mutatja, közvetlen hatással lehet a hitelezők és a többi részvényes érdekeire. Ezért szükséges a szigorúbb részvényesek közgyűlésének jóváhagyása. Másrészről, a saját részvények érvénytelenítése a társaság által már birtokolt saját részvények megszüntetését jelenti, ami csökkenti a kibocsátott részvények teljes számát, de nem csökkenti a társaság nettó eszközeinek értékét (bár vannak könyvelési eljárások, ez eltér a tőke vagy a tőkealapok csökkentésétől). Inkább, mint például a részvényenkénti érték növekedése, gyakran előnyös a meglévő részvényesek számára, ezért a japán Társasági Törvény “nagy hátrány nélküli” tevékenységként értékeli, és egyszerűsíti az eljárást, hogy a felügyelőbizottság határozatára bízza. Ez az egyszerűsítés az eredménye annak, hogy a jog rugalmasságot biztosít a vállalatoknak a tőkepolitika dinamikusabb végrehajtásához, és alátámasztja a saját részvények stratégiai jelentőségét a modern vállalatirányításban.

Az érvénytelenítés utáni bejegyzési eljárás

Ha a saját részvények érvénytelenítése következtében csökken a társaság kibocsátott részvényeinek teljes száma, ezt be kell jegyezni. Ezt a változásbejegyzést a hatálybalépés napjától számított két héten belül kell elvégezni. A részvényeket kibocsátó társaságok esetében a részvények megsemmisítésének és a részvényesek nyilvántartásából való törlésének napja a hatálybalépés napja.

A külföldi befektetők által Japánban figyelembe veendő gyakorlati szempontok

Külföldi befektetők, amikor Japán társasági jogában meghatározott saját részvények megszerzésével vagy törlésével kapcsolatos tranzakciókban vesznek részt, számos, a japán jogrendszerre jellemző szempontot kell figyelembe venniük.

A külföldi tőkeforgalmi és kereskedelmi törvény (FETT) alkalmazása

Amikor külföldi befektetők közvetlen befektetést hajtanak végre japán vállalatokban, előfordulhat, hogy a befektetés a “belföldi közvetlen befektetések” kategóriájába tartozik, és így a külföldi tőkeforgalmi és kereskedelmi törvény (FETT) szabályozási hatálya alá esik. Különösen a védelem, a kommunikáció, az energia és más, a nemzetbiztonsághoz kapcsolódó “meghatározott iparágakban” működő japán vállalatokba történő befektetés esetén, vagy bizonyos részvényarányok (például a szavazati jogok 10%-át meghaladó) megszerzésekor a befektetés végrehajtása előtt kötelező a “jelentési kötelezettség” betartása, amelyet az illetékes minisztériumoknak, mint például a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztériumnak vagy a Pénzügyminisztériumnak kell benyújtani, és amelyhez általában 30 napos felülvizsgálati időszak szükséges. Amennyiben a befektető a jelentést elmulasztja vagy hamis jelentést nyújt be, büntetési kockázatnak teszi ki magát, ezért kiemelt figyelem szükséges. Létezik olyan rendszer is, amely szerint bizonyos kritériumok, mint például a menedzsmentbe való be nem avatkozás betartásával a jelentési kötelezettség alól mentesülhetnek, azonban ezeknek a kritériumoknak a betartását is monitorozzák.

Adózási hatások

A saját részvények megszerzése adózási következményekkel járhat a részvényeket eladó tulajdonos számára. Amikor a társaság saját részvényeket szerez meg és ellenszolgáltatást nyújt a részvényeseknek, az átadott pénzösszeg vagy egyéb érték egy része “vélelmezett osztalékként” adóköteles lehet. Ez azért van, mert az átadott összeget úgy tekintik, mintha a részvények alaptőkéjének visszafizetési részéből és a nyereség visszafizetési részéből állna. Különösen a nem rezidens külföldi részvényesek vagy külföldi társaságok esetében alapvetően 20,42%-os forrásadót vetnek ki. Azonban, ha Japán és a tulajdonos lakóhelye között adóegyezmény van érvényben, az egyezmény rendelkezései alapján a forrásadó mentességet élvezhet vagy csökkenthető lehet. Továbbá, ha egy amerikai nyilvános vállalat saját részvény visszavásárlást hajt végre, 2023. január 1-től kezdődően egy 1%-os pótlólagos adót (excise tax) vetnek ki bizonyos saját részvény visszavásárlásokra, és ez a rendszer alkalmazható lehet egy japán nyilvános vállalatra is, amennyiben az amerikai leányvállalatot tart fenn, ezért nemzetközi adószakértőkkel való egyeztetés ajánlott.

A japán jogi szakértők támogatásának fontossága

A japán társasági jog részletes és szigorú eljárásokat ír elő a saját részvények megszerzésére és törlésére. Bár a japán vállalatok által végrehajtott saját részvények megszerzésének eljárásai egyértelműen meghatározottak a japán társasági jogban, amikor külföldi befektetők vesznek részt ezekben a tranzakciókban, nem csak a japán társasági jog, hanem a külföldi tőkeforgalmi és kereskedelmi törvény (FETT) és a nemzetközi adózás, mint több jogterületen átívelő szabályozások is alkalmazandók. Például, amikor külföldi befektetők japán meghatározott iparágú vállalatok részvényeit szerzik meg, a saját részvények megszerzésének japán társasági jogi eljárásán túl a FETT alapján jelentési kötelezettség is keletkezik, amelynek felülvizsgálati ideje befolyásolhatja a tranzakció idővonalát. Továbbá, ha a részvényeladásból származó ellenszolgáltatást “vélelmezett osztalékként” ismerik el, az adókezelés bonyolulttá válhat az eladó részvényes lakóhelye vagy az adóegyezmények függvényében.

Ilyen összetett jogi és adózási kockázatok nem várt jogi felelősségeket, további költségeket vagy akár a tranzakció leállását is eredményezhetik a külföldi befektetők számára. Ezért a FETT által előírt befektetési szabályozás, az iparági engedélyezési rendszerek és a bonyolult adókezelés kezeléséhez elengedhetetlen a japán jogi és adózási szakértelem.

Összefoglalás

A saját részvények megszerzése és eltörlése a japán társasági jogban (Japan’s Companies Act) elengedhetetlen elemek a vállalati tőkepolitikában, és fontos eszközök különféle menedzsment stratégiák, mint például a részvényesi hozamok, ellenséges felvásárlások elleni védekezés, üzleti öröklés és a vállalatfelvásárlások (M&A) támogatására. A régi kereskedelmi törvény alatti alapvető tilalomtól a modern japán társasági jog alapvető liberalizációjáig terjedő változások azt mutatják, hogy a jogi rendszer fejlődött annak érdekében, hogy a japán vállalatok rugalmasabban és dinamikusabban alakíthassák ki tőkestratégiáikat. A saját részvények megszerzéséhez szigorú finanszírozási szabályok, a részvényesek közgyűlésének határozatai, valamint a részvényegyenlőség elvének védelme érdekében különleges határozatok és eladói pótlólagos követelési jogok szükségesek, ha a megszerzés egy adott részvényestől történik. Másrészről, a saját részvények eltörlése egyszerűen, csak a felügyelőbizottság határozatával lehetséges, és az eljárás egyszerűsített.

Amikor külföldi befektetők vesznek részt ezekben a tranzakciókban, nem csak a japán társasági jogot kell figyelembe venniük, hanem a külföldi tőke és kereskedelem törvényének (Foreign Exchange and Foreign Trade Act) befektetési szabályozásait és a bonyolult adózási következményeket is, mivel ezek a szabályozások több jogterületen is érvényesek, így különös figyelmet igényelnek. Ezeknek a bonyolult jogi és adózási kihívásoknak a sima átvészeléséhez elengedhetetlen a japán jogrendszer, a kereskedelmi szokások és a nemzetközi adózás területén jártas szakértők támogatása.

A Monolith Jogügyi Iroda jelentős tapasztalattal rendelkezik a részvényekkel kapcsolatos jogi ügyekben, és támogatást nyújtott számos hazai és nemzetközi vállalatnak és befektetőnek. Irodánkban több olyan ügyvéd is dolgozik, akik külföldi jogi képesítéssel rendelkeznek és angolul beszélnek, így képesek magas színvonalú jogi szolgáltatásokat nyújtani mind a japán, mind az angol nyelven, a japán társasági jog területén szerzett mély szakértelmük és gyakorlati tapasztalatuk alapján.