Az e-sportolók munkavállalói státusza és jogi védelme

Az utóbbi években az e-sport iparág gyors fejlődése miatt egyre élénkebb viták folynak a játékosok jogi státuszáról.
Az e-sport szervezeteknek a játékosokkal kötött szerződések során alaposan meg kell vizsgálniuk, hogy az adott játékos a japán Munkaügyi Törvény (労働基準法) vagy a japán Munkaügyi Szakszervezeti Törvény (労働組合法) alapján “munkavállalónak” minősül-e.

A szervezetek és a játékosok közötti szerződésekre vonatkozó jogi szabályozás alkalmazása attól függ, hogy a játékosok időbeli és helybeli kötöttségei, a játékosok irányításának mértéke, valamint a díjazás kifizetési módja és összege hogyan alakul. Ezeket az elemeket az adott szolgáltatásnyújtás tényleges körülményei alapján, egyedileg és konkrétan kell megítélni.

A sportolók munkavállalói státuszának jogi értelmezése

A japán Munkajogi Törvény (労働基準法) 9. cikke szerint a “munkavállaló” olyan személy, akit bármilyen foglalkozásban alkalmaznak egy vállalkozásnál vagy irodában, és bért kap.
Továbbá, a japán Munkaszerződési Törvény (労働契約法) 2. cikkének 1. bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a “munkavállaló” az a személy, aki munkáltatónál dolgozik és bért kap.

Ezeket a meghatározásokat figyelembe véve, a hagyományos profi sportok terén, mint például a baseball és a futball, az a nézet terjedt el, hogy a profi sportolók nem minősülnek a japán Munkajogi Törvény és a japán Munkaszerződési Törvény szerinti “munkavállalóknak”.
Ennek okai közé tartozik a profi sportolók sajátos szakértelme, a szolgáltatási időszak korlátozottsága, a fizetési rendszer, amely éves fizetésen vagy teljesítményalapú díjazáson alapul, valamint a csúcs sportolók esetében a magas jövedelem.

Az e-sportolók “munkavállalói” státuszának vizsgálata

Az e-sport csapatokhoz tartozó játékosok jogi értelemben vett “munkavállalói” státusza fontos kérdés a csapatokat működtető szervezetek számára, mivel különböző kötelezettségeket vonhat maga után.
Amennyiben a játékosok a japán Munkaügyi Törvény (労働基準法, 1947) és a japán Munkaszerződési Törvény (労働契約法, 2007) alapján “munkavállalónak” minősülnek, a csapatokat működtető szervezeteknek “munkáltatóként” be kell tartaniuk a törvényes munkaidőt és a minimálbérre vonatkozó előírásokat.
Továbbá, ha a szervezet egyoldalúan megszünteti a játékosokkal kötött szerződést, az a felmondási joggal való visszaélésnek minősülhet.

Az e-sportolók jogi státuszának sajátosságai

Az e-sportolók tevékenységi formája eltér a hagyományos sportolókétól. Mivel tevékenységük főként online zajlik, a fizikai mozgás és kötöttség viszonylag kevesebb, ugyanakkor az internetes közvetítések és a közösségi média platformokon való aktivitás olyan kötelezettségeket ró rájuk, amelyek a hagyományos sportolók esetében nem jellemzőek. Emellett vannak olyan sportolók, akik több játékkal is foglalkoznak, vagy párhuzamosan streamer tevékenységet is folytatnak, így foglalkoztatási formájuk a hagyományos sportoknál is sokszínűbbé vált.

Konkrét tevékenységi formák közé tartozik például az, amikor egy sportoló csapathoz tartozik, és havi 250 000 jen fix fizetést kap, miközben versenyeken vesz részt; vagy amikor egy játékgyártó cégnél dolgozik, és a vállalati tevékenység részeként tevékenykedik; illetve amikor függetlenül szponzori szerződéseket köt. A csapathoz tartozó sportolók esetében is eltérő lehet a csapat irányítási utasításainak tartalma és mértéke, az időbeli és helybeli kötöttségek, valamint a javadalmazás meghatározásának módja az egyes esetekben.

A munkavállalói státusz megítélésének kritériumai a precedensek alapján

A bírósági precedensek alapján a Japán Szumó Szövetség ügyében (Tokiói Kerületi Bíróság, 2013. március 25., Rodo Hanrei 1079. szám, 152. oldal) megállapították, hogy a szumóbirkózók és a Japán Szumó Szövetség közötti szerződéses kapcsolat nem munkaszerződés, hanem egy ellenszolgáltatással járó, kétoldalú szerződésként értelmezhető, névtelen polgári jogi szerződés. Ennek következtében a szumóbirkózók visszavonulásra való felszólítása esetén nem alkalmazható a japán elbocsátási joggal való visszaélés elve.

Másrészt, a japán Munkaügyi Szakszervezeti Törvénnyel való kapcsolatban eltérő ítélet született.
A Japán Professzionális Baseball Szervezet ügyében (Tokiói Fellebbviteli Bíróság, 2004. szeptember 3., Rodo Hanrei 879. szám, 90. oldal) elismerték, hogy a profi baseball játékosok a japán Munkaügyi Szakszervezeti Törvény szerinti “munkavállalók” kategóriájába tartoznak, és a játékosok szakszervezete a törvény szerinti “szakszervezetnek” minősül.
Ennek eredményeként a profi sportolók számára is biztosítottak a japán Munkaügyi Szakszervezeti Törvény szerinti jogok, mint például az egyesülési jog és a kollektív tárgyalási jog, így a szervezetek nem utasíthatják el a játékosokkal való kollektív tárgyalásokat a munkafeltételekről.

Gyakorlati útmutató a munkavállalói státusz megítéléséhez

Általános megítélési szempontként, ha a játék tartalma a sportoló képességeire és mérlegelésére van bízva, kevés időbeli és helybeli kötöttséggel a mérkőzések és edzések idején kívül, valamint éves fizetési rendszer vagy teljesítményalapú díjazási struktúra van alkalmazva, és a legjobb sportolók magas összegű díjazásban részesülnek, akkor nagy valószínűséggel nem minősülnek a Japán Munkaügyi Törvény és a Japán Munkaszerződési Törvény szerinti “munkavállalónak”, hasonlóan más profi sportolókhoz.

Ezzel szemben, ha részletes utasítások vannak a játék tartalmára és a kapcsolódó feladatokra vonatkozóan, a munkaidő és a helyszín szigorúan ellenőrzött, és az eredménytől függetlenül fix összegű díjazás kerül kifizetésre, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Japán Munkaügyi Törvény és a Japán Munkaszerződési Törvény szerinti “munkavállalónak” minősülnek.

Az e-sportokra jellemző szerződéses szempontok

Az e-sportolók szerződései, a hagyományos sportokkal ellentétben, részletesen meghatározzák a digitális tartalmakhoz kapcsolódó jogi és kötelezettségi viszonyokat, mint például a játék közvetítési jogok, a személyiségi jogok kezelése, valamint a közösségi médiában történő megnyilvánulásokra vonatkozó korlátozások.
Emellett, mivel gyakran vesznek részt nemzetközi versenyeken, különös figyelmet kell fordítani a jogválasztásra és a joghatóság kiválasztására is.

Egyéb jogi szabályozásoknak való megfelelés

Még ha a munkajogi szabályozások nem is alkalmazandók, a sportolók szerződéseire más jogi szabályozások is vonatkozhatnak.
Az indokolatlanul szigorú átigazolási korlátozások vagy versenytilalmi kötelezettségek érvénytelenek lehetnek a Japán Polgári Törvénykönyv 90. cikkelyének közrend és jó erkölcs megsértése miatt (1896).
Továbbá, a Japán Versenyhivatal rámutatott, hogy a sportolók gazdasági tevékenységének korlátozása a Japán Monopóliumellenes Törvény (1947) alapján problémákat okozhat.

Összefoglalva, az e-sport szervezetek számára elengedhetetlen, hogy a jogi szakértők, például ügyvédek véleményét is figyelembe véve, részletesen és konkrétan megvizsgálják, hogy a sportolókkal kötött szerződések milyen jogi szabályozásoknak vannak alávetve, az adott tevékenység tényleges körülményei alapján.
Különösen fontos a digitális kor sajátos jogi kötelezettségviszonyainak és a nemzetközi tevékenységi környezet figyelembevételével történő, részletes szerződéskialakítás.